Rovatok

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XI. fejezet/3 - A bajhozó Lebeé név

A király a fákhoz érve megfékezte lovát. Vissza! Vissza! Vissza! – kiáltotta egyik-másik túlbuzgó embere után, kik már-már behatoltak a sűrűbe. − Uram! – kérdezte egyikőjük – Ne üldözzük a haramiákat? – Gyorsabbak málunk… – legyintett bosszúsan a fejedelem. – s minden bizonnyal az erdőt is jobban ismerik akármelyikünknél! Az uralkodó ilyenképpen lemondott a „haramiák” üldözé... séről, így Lebeé György és Anne baj nélkül és hamarost Zsombor vastag falainak biztonságába érhetett. (Novella)

Szerkesztő A
Eötvös Lóránd Emléknap

Hazánk egyik legnagyobb természettudósát tisztelhetjük Eötvös Lorándban, aki a fizika tudományát maradandó és örökbecsű alkotásokkal gazdagította, és aki az ország határán, az egész művelt világ előtt elismerést, hírt és dicsőséget szerzett a magyarságnak. Tudós volt a szónak a valódi értelmében, egy csendben és szerényen munkálkodó igazi tudós, aki a saját örömére végezte kutatói munkáját. Az elismeréseket sohasem kereste, a legnagyobb elismerést mindenkor saját magában és kutatásainak eredményeiben találta meg. (Hírek)

Jókai Anna
Kezdet vagy folytatás

Megint Szilveszter van. Ismét vége egy nehéz évnek. De volt-e nekünk könnyű évünk? A háború vége felé tobzódó, „úgyis mindegy” haláltánc, a „Csak egy nap a világ” divatos dallamára. 1944–45 szilveszterén ágyúdörgés, rom rom hátán, életveszély. Utána tápászkodás, éhség s hamar szárnyukat vesztett remények. Kedvetlen, sótlan szilveszterek. 1956–57 fordulóján dermedt némaság, félelem. Azután a hatvanas-hetvenes évek áleufóriája, a kollektív nemzeti memóriazavar, tudatszűkülés... (Egyéb)

Turcsány Péter
Pilisi vissza-visszatérés

Laszlovszky József régészprofesszornak és családomnak - A hely, a föld, a lépés/ideköt mind e földhöz, //lelken a fájó tépés,/ütés a megyötörtön,//a fölégetett romok,/szénporba fulladt homok,//az elhajított kereszt,/testen a nyílt sebek,//pilisi tavak, huták/üvegcsillám nyomai,//igazságot, mi múltunk,/neked kell ránk osztani, //erőt a letiportnak,//vissza nem tért lakóknak,//tájhonos népeinknek,//vért izzadt sodronyingnek; //a hely, a (Vers)

Szerkesztő A
Füst Milán Emléknap

Füst Milán a Nyugat első nemzedékének nagy művésze, költő és író, nemcsak versek, hanem regények és drámák szerzője is. Aprólékos gonddal alkotó ember volt, viszonylag kevés verset írt (száznál kevesebbet). Ő a magyar szabad vers megteremtője, aki szakít a rímmel és a szokásos ritmikákkal, mégis megőrzi a ritmust, a szöveg zeneiségét. Költői világának (nyelvének, formáinak, képeinek) forrása a Biblia, az antik tragédiák, Shakespeare és Berzsenyi Dániel. Általában jellemző lírájára a Berzsenyi-féle ódai (Hírek)

Jókai Anna
"Mi ez az álom?”

Kosztolányi Dezsőről Az emberek beszélnek: Mint őrültek, tébolydák udvarába, látják az illót, ami semmivé lett, Csak én vigyázok réveteg szemekkel, amíg e tarka zsibvásárt csodálom, mi ez az álom? Kosztolányinak álomtudata volt; amikor írt, legalábbis. Ahogy az álom tükrözi a létet: a megjelenítő szimbólumokban, az irracionális rettegésben, az üröm nélküli gyönyörűségben; de mindig csak a részleteket, mindig szakadozottan! Az éles képek között sötétség. Az élmény töredezett. Az... (Egyéb)

Jókai Anna
A bábokról

Régen voltam bábszínházban. Húsz éve is talán – és most, a mi bábszínházunk megnyitó előadásán, a pompás, új épületben. Tudom, hogy egy szál deszka fölött is élhet a báb, ha mestere mozgatja, s a legragyogóbb környezetből is kitetszik a papírmasé figura, ha az ugráltató kéz dilettáns. Hiszen – gyermekkoromban – a Népliget parányi bódéiban is nagy gyönyörűségemre kalapálta nudlialakúra az ördögöt a hetyke paprikajancsi. Mégis azt mondom: kellett ez a gonddal,... (Novella)

Adalberto
A fa lelke

Kevesen tudják, amikor egy fa megszületik lelket is kap a Teremtőtől. Legtöbb ember azt hiszi, a fa nem lát, nem hall. Csak hosszú éveken át áll, ahol kikelt vagy ahová ültették. Pedig nem árt, ha tudjuk, a fáknak is van lelke. Minden fa egy egyéniség. Egész életükben az embert szolgálják. Tüzelünk velük, vagy törzséből bútorokat készítünk. Úgy is mondhatjuk bölcsőtől a koporsóig értünk vannak. Nem is tudjuk, sok fa élete, milyen szánalmasan ér véget. Most mesém is egy ilyen öreg tölgyről szól. (Egyéb)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - X. fejezet - A málnavész

Két leány törtetett az erdei ösvényen. Úgy tizennégy-tizenöt esztendősek lehettek, de éveik száma alighanem együttesen se érte el a harmincat, amit akkoriban az ifjúság és a vénség komor határvonalának tartottak. Hasonlatos öltözetet viseltek, mint a zsombori vár harcosai – hegyes süveg és puhaszárú csizmácska, meg hímzett ing, térden alul érő, kaftánszerű kabát, amelyet a derekánál szíjjal fogtak össze –, csak éppen finomabb, színesebb kelmét használtak elkészítésükhöz a varróasszonyok. (Novella)

Jókai Anna
Kerekes József egy napja

Fantázia sem kell hozzá. Csak beleélés. Reggel, amikor felébredsz, mondd: én vagyok a Kerekes Józsi bácsi, a harmadik emelet ötből. 1918-ban születtem, s nemsokára meghalok; hogy pontosan mikor, azt sajnos, nem lehet előre kiszámítani. A nyugdíjam 14.293 forint. Majdnem az átlag. Józsi bácsi felkel. A lakás hideg, pedig ez még csak október vége. A gázkonvektort nem szabad november közepe előtt bekapcsolni. A bojler kilenc hónapja nem mű... (Egyéb)

Turcsány Péter
Tékozlásaimból visszatérve

A sors engem végül is / jóváhagyott, / lettem egy fejezet / a történelemben, / mely engem is így és úgy / hánytatott, / / próbára tett, s a próbát, / hová helyezett, / álltam ott, / de a nemzetet / - kinek nemzettem én is / kedves, jó néhány / gyermeket -, / / mivé emelhettem én? / menthettem-e / és védhettem-e / túl fél évszázad rongyos / ütközésein? / / nemzedékem, / ölelhetem-e révbe érten / engem ölelő / véreim? / / adhattam-e (Vers)

Petrozsényi Nagy Pál
Unalom

Benedek unatkozva, ugyanakkor betegen heverészett a tágas, kétszemélyes rekamién. Erősen náthás volt, és már két napja birkózott ezzel a kellemetlen hűléssel. – Semmiség! – törölgette orrát az Alföldi Helikon szerkesztőségében. – Csak szimpla nátha, ami egy-két nap alatt magától is elmúlik. – Az lehet, de ragályos, és nekem semmi kedvem elkapni – kapta orra elé zsebkendőjét a fehér bajszú, egészségére kínosan vigyázó főszerkesztő. – Ami biztos, biztos. Ma nátha, holnap (Novella)

Jókai Anna
A humorról

Látszatra semmi közöm hozzá. Vicclapokat nem olvasok, tréfán ritkán tudok nevetni, az adomázó embert részben csodálkozva, részben némi irigységgel és ellenérzéssel figyelem. A más bőrén csattanó „sztorikat” nem szeretem – csak a mesélő öniróniája az, ami tiszteletet ébreszt. Vagy a bölcsek derűje – de ettől még nagyon messze vagyunk. Sokáig azt hittem, sem az életemben, sem az írásaimban nincs humor; barátaim, olvasóim világosítottak föl: gyakran a legdrámaibb... (Egyéb)

Szerkesztő A
A nándorfehérvári diadal emléknapja (1456. július 22.)

A keresztény-keresztyén világban minden délben, pontban 12.00 órakor megszólalnak templomaink harangjai. A vallásosak fejet hajtanak, imát mondanak, a többiek felkapják a fejüket, néhány vicces kedvű meg mondja: „húzzák már a levesnótát!”. De vajon a több milliárd lelket kitevő keresztény-keresztyén tudatú világban hányan vannak azok, akik pontosan tudják, miért, kikért is szól az a mindennapi déli harangszó? Emlékezzünk minden déli harangszókor! (Hírek)

Szerkesztő A
Kocsis Sándor Emléknap (Aranycsapat)

Kocsis Sándor olimpiai bajnok, VB ezüstérmes, ötszörös magyar bajnok, világbajnoki és háromszoros magyar gólkirály, kétszeres spanyol bajnok és kupagyőztes, BEK-döntős kiváló magyar sportembert a World Soccer Magazine 1999 decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó játékosa közé sorolta. Méltán lehetünk reá büszkék, hiszen labdarúgói tehetsége, pálya... futása és eredményei ma is példaértékűek a világ futballistái számára. (Hírek)

Kondra Katalin
Hajnalka

Hajnalka olyan volt, mint a hajnal. A bársonyosan hűvös tekintet, amitől az ember libabőrös lett és a harmatos ajkak, aminek láttán mindenkit elöntött a forróság csak felszín volt, akár a felkelő naphoz hasonlatos arc. Hajnalka maga volt a mélység, a megfejtésre váró titok. Hajnalban kelt. Bekapcsolta a magnót, a kávéfőzőt, a kenyérpirítót és nemsokára a hajszárító is kelletlenül búgni kezdett, így adva mindenki tudtára, hogy indul a nap. Mindez alig fél órát vett igénybe, aztán jött egy éktelen csattanás... (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - IX. fejezet - Zsombort acélabroncs szorítja

Most ismét Lebeé László jószága pusztult. Míg várát vasabroncs szorította – Brüniszkáld még az egérlyukak elé is őröket állított, s újra nagy erőket mozgósított a titkos folyosó felkutatására –, addig a szászok zsoldjába fogadott kunok vörös kakast ültettek a Zsomborhoz tartozó kilenc falu minden házának tetejére. A székely gróf a mellvéden állva tehetetlenül nézte a pusztítást. Dühítette az az igazság, hogy Brüniszkáld részéről az ostromgyűrű csak szükségtelen erőfitogtatás, hisz még a falak puszta védelmére is (Novella)

Bige Szabolcs Csaba
Egy régi vendéglő krónikája

Ismerek néhány úgy nevezett konyhaművészt a különböző fogadókból és falatozókból, különösen a külvárosban, akik tudatlanságból, vagy fölösleges takarékoskodásból a mititei masszáját felszaporítják disznó- vagy lóhússal, esetleg birkával. Azonkívül, hogy nem is zsugorodik úgy, mint a marhából készült, távolról sincs meg az a kellemes íze-zamata, mint az igazinak. Másik nagy hiba a fűszerekkel való zsugoriság, különösen, ami a fokhagymát és a feketeborsot illeti. (Egyéb)

Kő-Szabó Imre
 Adni jó, kapni jó, de nem mindenáron

Anna néni most ünnepelte hatvanadik születésnapját. Ez jó alkalom volt, hogy egy kicsit visszatekintsen élete folyásának, csörgedező patakocskáján. Eszébe jutott fiatalsága. – Amikor én még húsz éves voltam? Azok voltak a szép idők. Elgondolkozott, csinos lánynak ismerték, tették is a szépet neki, ő pedig élvezte ezt a helyzetet. – Szép ruháim voltak! – jutott eszébe, és ahogy a ruhákra gondolt, a szobai szekrényhez lépett. ... (Riport-tudósítás)

Kalász István
Kikből áll az ország?

Nos, miből áll egy ország? Tavakból, hegyekből, görbe utakból, fagylaltból, fűből, városokból… És persze emberekből. És az országot az emberek teszik olyanná, amilyen, nem? Vagyis amilyen az ember mentalitása, olyan az ország? - Azt már tudjuk, hogy az állami pénzt nagyvonalúan lehet költeni, és azt is tudjuk, hogy ennek következményei vannak a közös háztartásra nézve. Eme költekezésre több országot lehet példaként említeni, de most nem tesszük, (Publicisztika)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap