Vers

Szerkesztő B
Ady Endre: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz

Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz/ Súrlódjék az írás Móricz Zsigmond úrhoz./ Szóban hozta vón' el a beteg, ki küldte, / De sok Élet-lázban magát tönkre-hülte. / Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem, / Adják át Móricznak ezt az én levelem / A könnyes, áldott hang, aki általadja / Éppen úgy áldassék, mint az, aki kapja. // Szerelmetes barát, zömök Móricz Zsigmond, / Tudod jól, hogy polyva, az ember amit mond. / Ezért is jövök (Vers)

Szerkesztő D
Körmendi Lajos: Tojás-univerzum 4/5

Tojásnap-felkelte a tarkó mögött. // Játszótér: // álomi makett / a kukorékoló fényben. // Kétméteres műanyag tojások fürtje. // Némelyik oldalán hever, / mások széles ülepükön / csücsülnek, figyelnek. // Könnyűek, mozgathatók, / új rendbe állni készek, / a gyermek / világteremtő akarata szerint. // Szépek. // Fehérek. // Az álmok húsvétjára várnak. // Éjszaka-kotlós lépeget, felcsipegeti / a házak ablakából / ki... szóródó / fényt. // A tojásokra telepszik. // Piheg... (Vers)

Szerkesztő D
Körmendi Lajos: Tojás-univerzum 2/5

Tojásnap-felkelte a tarkó mögött. // Játszótér: // álomi makett / a kukorékoló fényben. // Kétméteres műanyag tojások fürtje. // Némelyik oldalán hever, / mások széles ülepükön / csücsülnek, figyelnek. // Könnyűek, mozgathatók, / új rendbe állni készek, / a gyermek / világteremtő akarata szerint. // Szépek. // Fehérek. // Az álmok húsvétjára várnak. // Éjszaka-kotlós lépeget, felcsipegeti / a házak ablakából / ki... szóródó / fényt. // A tojásokra telepszik. // Piheg... (Vers)

Döbrentei Kornél
Teli szájjal

Ínyemen elmúlik a málna. Apám, keserû / a májad. A töltényhüvelyben hûvösödik / már. Sötét lázban reszket az ingem. / Fogaim lármájában vérzik a cseresznyés. / Ereimbôl az árnyék, az árnyék / patakzik egyre. Dögkutakat kongat / a messzeség egy virágágyba veszve. / Halottaidtól feketére fárasztott / folyón érkezem, apám, és a számban / tündöklô fûrészek vonulnak mindig. // Apám, fogaim lobogó gyertyái / körülállják csöndben a szívedet. / Elvirágzott csontjaidban megfejthetetlen / mákszemek (Vers)

Szerkesztő D
Körmendi Lajos: Tojás-univerzum 1/5

Tojásnap-felkelte a tarkó mögött. // Játszótér: // álomi makett / a kukorékoló fényben. // Kétméteres műanyag tojások fürtje. // Némelyik oldalán hever, / mások széles ülepükön / csücsülnek, figyelnek. // Könnyűek, mozgathatók, / új rendbe állni készek, / a gyermek / világteremtő akarata szerint. // Szépek. // Fehérek. // Az álmok húsvétjára várnak. // Éjszaka-kotlós lépeget, felcsipegeti / a házak ablakából / ki... szóródó / fényt. // A tojásokra telepszik. // Piheg... (Vers)

Szerkesztő A
Kabdebó Lóránt: „Az ebédlőben fölhúzom az órát”

Wass Albert otthonteremtése – az otthontalanságban. - Turcsány Péter barátom, Wass Albert életregényét nyomozva és írva felfedezte az író szomszédságában Kabdebó Gerőt és feleségét, Sófalvi Bertát, a szomszédos földbirtokos házaspárt. Gerő bácsi a magyar érában Szamosújvár főszolgabírája volt. Nem tagadhattam, apám bátyjáról, féltestvéréről van szó, aki anyai ágon örökölte a Kabdebó testvérek közül a nagyobb földbirtokot. De hiába (Vers)

Döbrentei Kornél
Idill

Cseresznyefa-gólem rubintkoronájába / derékig süllyedsz, hegyes, kicsi vállad kiáll / a létbôl, messzehordó, nagyöbû szemed / a liliommá dermedt kócsagot a Tejúton / eltalálja. / Hideg, piros tûzben edzett, / Istentôl einstandolt golyók függnek zöld szárakon, / a béke ingaórái, immár a füleden / ékszerülnek. / A vízesésen túl végtelen / gondolatjel a csönd, dobhártyád átdöfi. // HAZATÉRÉS / A tenger kitagadta a Földet, / s vele minket, kiknek tenyerébe / kagylókat, / csigákat a messzeség izzadott. / Most (Vers)

Kühne Katalin
Keresd a kiutat!

"Gyermekszívvel szárnyalhatnak,/ csillagokba eljuthatnak./ Léptük alatt virág nyílik,/ vidám mosolyuk felvidít./ Apó fia után siet,/ fákon kismadár csilingel.// ...Védjük, őrizzük a rendet,/ így világunk egyre szebb lesz./ Természeti értékeket,/ kincseinket sokszorozzuk,/ kietlen Földünkre hozzunk/ áldást, szeretetfényeket./" Szeretnék olyan világban élni, ahol unokáimat városunk utcáin, a környező erdők ösvényein sétáltathatnám.Világunk csodálatos, az ember tehet azért, hogy az is maradjon. (Vers)

Szerkesztő B
Kisfaludi Károly: Mohács

Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, / Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács! / Hollószárnyaival lebegett a zordon Enyészet, / S pusztitó erejét rád viharozta dühe, / S vak diadalma jelét robogó villámival itten / Honni vitéz seregink holttetemikre süté. / Tomori! büszke vezér! mért hagytad el érseki széked; / Nem halt volna hazánk disze, virága veled. / Harcz tüze lángitá bizton viadalra kikelted', / S érted mennyi dicsők estenek ál... dozatul! (Vers)

Csata Ernő
A mohácsi emlékparkban

Akkor, 1526-ban, későn érkeztünk. Ma már szavaztunk, az úgynevezett ,,határontúliak", levélben és idejében, hogy még odaérjen a boríték ahova kell. Mi amolyan levelező állampolgárok, (mint régebben, ahogy sokan az egyetemet is levelező tagozaton végezték), mi, akikből még a Ceauşescu diktatúra sem tudta kiölni a magyarságtudatot, legalább levelező polgárokként próbáljuk megélni az egységes magyar nemzet ... - A békésebb, öntvény-csontok nehéz kapuján túl, ma a gyötrelmes múlt jön elénk. (Vers)

Szerkesztő B
Fenyvesi Félix Lajos: Akit a golyó nem talál

Az ’56-os pesti srác szobra / a Corvin közben // ott áll / bronz szobra / a filmpalota előtt / fején sötét / svájcisapka / sovány szívós testén / kopott nadrág / ormótlan bakancs / lép a tört-szürke / márványkő-lapokon // és kezében / ott az egylövéses / puska rákötve / piros-fehér-zöld szalagok / csövében lány-ujjak / / tűzte virág // arany-fényes / októberi levélfüzér // halott társai / hulló árnyát / égeti mögé / az őszi Nap – // vöröslik az alkonytól / a kockakő / mindegyik néma (Vers)

Szerkesztő D
Körmendi Lajos: Tojás-univerzum 3/5

Tojásnap-felkelte a tarkó mögött. // Játszótér: // álomi makett / a kukorékoló fényben. // Kétméteres műanyag tojások fürtje. // Némelyik oldalán hever, / mások széles ülepükön / csücsülnek, figyelnek. // Könnyűek, mozgathatók, / új rendbe állni készek, / a gyermek / világteremtő akarata szerint. // Szépek. // Fehérek. // Az álmok húsvétjára várnak. // Éjszaka-kotlós lépeget, felcsipegeti / a házak ablakából / ki... szóródó / fényt. // A tojásokra telepszik. // Piheg... (Vers)

Döbrentei Kornél
Kis magyar delírium

A szesz türkiz lidérce sistereg szemedben, / a hibbantkék távlatok beteljesült közel, / mint virágágyásban évelô anyakéz. / Szíved alatt, tengelyig múltban, karmazsin / szemeteskocsi dübörg monoton, leigáz / az apokaliptikus reszketés, szétdúlja / szerveid csillagrendszerét: az isteni / képzelet kietlenné lesz, mint a bárdragyogás, / és föl-le, föl-le járván a múmiaüres / idôben, delejre-lankadt ronccsá sulykol egy / tavasziramú légkalapács, / s a hóvirág, / amelynek patyolatkatlanában önfeledt (Vers)

Dylan D. Tides
Különbségek

A tölgyesben, alig-lomb közt ezer kis csőr bogarász/ télből-érlelt nyárra-várót ezer torok dalolász./ Ketten járnak benn a fák közt, elmerengve álmukon,/ szokott csapás fut előttük, s nehéz tavasz vállukon./ Az egyik az árnyék foglya, ismer minden lágy mohát,/ fél, ha zizzen, zúg az erdő, nem találja otthonát./ A másiknak döngő léptét panaszolja hóvirág,/ erős karja nem fél gátat, reccsen a friss cserjeág./ Az egyik az égig retten, ha egy neszt is fúj a szél,/ sírva, bújva alszik éjjel, s ébredéskor (Vers)

Turcsány Péter
Sashegyi Vejnemöjnen

Jóska, te vénen örök ifjú, / Sashegyi Vejnemöjnen, / ős-Mithras, vagy ős-hindu, / szavad száll ólom-könnyen, / szarvas-ütten, madár-törten / hozzánk elér, megáld minket, / elhessentve minden Nincset! // Megbolydítod vadvizeink, / fölkavarod szerelmeink, / ős-ölyv a csirkék fölött: / szavad fölöttünk kering, / dalodban emlék-özönök / hegyes csőre a rém, / múltat-jövőt szárnyal elém. // Szavad szárnyal, veszve-hagyva / elveszőt és veszejttetőt, / örömre és haragra / egyként ácsolsz emlék-tetőt (Vers)

Szerkesztő B
Kölcsey: Huszt - Töredék

Huszt // Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;/ Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. / Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott / Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. / És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? / Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? / Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; / Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! / Cseke, 1831. december 29. // ... (Vers)

Szerkesztő B
Kölcsey Ferenc: Emléklapra - Töredékek

Emléklapra // Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT. // Pozsony, 1833. június 14. /// Felírás Kende Zsigmond házára // Alkota munkás kéz engem; s a szőke Szamosnak / Partjain a költő lát vala s renge felém: / Ház, örökülj; s vídám békével tartsad öledben / Gazdád, s gyermekeit, s hív unokái sorát! // 1833 /// Szép Erdély.... // Töredék // Szép Erdély barna fürtű (Vers)

Vasi Ferenc Zoltán
Születés és halál keresztjén

Épp augusztus 7-én, egyik alkotótársam menyegzőjének napján, a Károlyi-kastélyban (Petőfi Múzeum) tartották, halt meg Tamás s Édesanyám születésnapján temették, s 1941-ben, egy évvel születése napján ezen a napon indult a Magyar Csillag folyóirat, a Nyugat jogutódja. Én egy sötétzárka-albérletben szorongtam, Jannisz Ritszossz se különbül, s szólt a mobilom, fiam anyja (feleségnek nem mondható! - kipaterolt a cigány pereputtyával a szülői házból). Néztem a riportfilmet. Azóta sokszor. Ilyenek az augusztus 27-éim. (Vers)

Szerkesztő A
Sajó Sándor: Fegyverre!

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar irodalomból. (Vers)

Döbrentei Kornél
A világ tetején

Ülök aranyködöt ontó / trágyadombon, égben gyökérzô / trónusán a létnek, / a múlt / állatbendôkön átviharzott / rétjein faekével époszt / írok a földbe. / Ülök / vaníliacserjékkel megszaggatott / meztelenségem jóízû / rongyaiban, / öszvérek / forrásmély sebein nevelkedett / légyrajok zengnek üstökömben / és mohává megerednek / léptesincs lábaik / Naproncsolta ajkamon. / Szurtos éjszakával / felmálházott bivalyok / elvontatják a mennyboltot / fejem fölül – a Semminek / nagymosás-szaga van. (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap