Pusztai látomás

Koczeth László, k, 01/24/2012 - 00:37

 

 

 

Látom a sátradat Árpád vezér.
Ott fehérlik merre a sólyom száll.
Arra, hol kemény férfiak tűrik
Csapásait élőnek, holtnak.
Ott él a magyar.
Ki erre a vidékre tévedt,
s itt nyert hajlékot.

Fogadd el őt, óh Föld,
Hogy testeden járjon,
Virágaiddal éljen.
Rajtad háljon,
Ha megfáradt.
Véled gyógyítsa önnönmagát,
S porlassza el benned,
Hogy újjászülessen.
Téged emeljen boldogan a nap felé.
Ez az én földem,
A magyarok földje

Látom a sátradat Árpád vezér,
Csillagodat is, mely fölöttünk világít,
S ezer éve ragyog szüntelen.
Leigázott és győztes gyermekeid,
Mária országa.
Az én elfeledett, felélesztett,
Romjaiban is gyönyörűséges,
Tenyérnyi hazám

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap