A porszívó

Cservenka Attila, p, 04/01/2016 - 00:26

Azt találtam ki, hogy a porszívó hajlékony csövét megfogva a hosszabbító száron lévő fejet megforgatom a fejem körül. Apám szólt, hogy tegyem le. A verbális fenyegetésnek soha nem hódoltam be azóta sem, tovább forgattam egyre növekvő sebességgel. A csövek összekapcsolódásánál fellépő súrlódó erő egy ideig meg tudott felelni annak a követelménynek, hogy a centripetális erő ez esetben is fontos feladatát ellássa. Azonban a kerületi sebesség növekedése olyan igényt támasztott, aminek eredménye az lett, hogy a porszívófej a körpályáról letérve egyenes vonalban kezdett haladni. A dolgok ilyetén alakulására persze kezdetben nem számítottam, így ettől a pillanattól kezdve az események nem várt fordulatot vettek.

 
A röppályát a porszívófej pillanatok alatt eseménytelenül tette meg. Az időfaktor azért érdekes, mert amikor a fali belga tükör közepét elérte, az idő jelentős mértékben lelassult. A tükör keresztben lassan megrepedt, majd az alsó része méltóságteljesen, mintha ki szeretné élvezni utolsó egy darabban töltött állapotát, esni kezdett. Közben mintha kajánul vigyorgott volna, miközben a tükör felső részében egy olyan arcképet láttam, amely nagy hasonlóságot mutatott azzal, amikor Elliott először megpillantotta E.T.-t.

Mai napig hiszek a sors előre elrendeltségében, hiszen a tükröt ezzel a módszerrel véletlenül alig van esély eltalálni, még akkor sem, ha a súrlódó erő hirtelen megszűnését magam vezérlem. Ez esetben ugyanis, ahogyan egy kalapácsvető képes kitalálni a ketrec nyitott részén, nekem is lett volna némi ráhatásom, hogy merre induljon el a porszívó feje. Mivel viszont ilyen természetfeletti tulajdonságokkal nem rendelkezem, a porszívó feje teljesen véletlenszerűen repült el.

Egy röpke számítással azt is könnyen meg lehet határozni, hogy számszerűen erre mennyi esélyem volt. A tükör lehetett negyven centi széles, a távolságom tőle úgy két és fél méter. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a találati valószínűség cirka két három százalék, ami elenyésző sansz.

       
Akkoriban ilyen tudományosan megalapozott kifogással nem tudtam előállni magam szerepének tisztázása érdekében, ezért egyszerűen arra próbáltam utalni, hogy a tükör eltörése nem előre megfontolt szándékkal történt: 

 
- Nem akartam! – s közben a megbánás jelei mutatkoztak rajtam, melynek részleteit itt nem firtatom, fiúgyermeki mivoltomból eredő született adottságaimat be nem sározván.

Később, amikor a falon szerencsétlenkedő ócska, vékony, egyre inkább foncsorhíjas, olcsó tükörre esett a szemem, az eset feltolult emlékei nyomán mázsás súly nehezedett rám, látva egykori felelőtlenségem következményét.

(De akkor is jó buli volt!)

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap