Nikodémusz

Nyiri Péter - A..., szo, 04/28/2012 - 00:06

 

 

 

A hold varázsosan tündökölt, a csillagok szemérmes-halványan hunyorogtak a mélykék égen. Lágy, gyenge szellő indult útnak, s mosolygott, mert a magas kőfal mellvédjén vidám csillámdalt énekelt egy pajkos holdsugár. A fal mellett, a sötétben egy férfi ment sietősen. Hosszú, erőteljes léptekkel haladt, fejét időnként lehajtotta, mintha attól félt volna, hogy észreveszik… Őt, a híres Nikodémuszt, az írástudók legkiválóbbikát, a jómódú és bölcs tanítót, aki egyaránt járatos a föld és az ég dolgaiban. Észreveszik, amint gyanúsan és szinte titokban gyalogol az éjszakában, éppen arrafelé, ahol a názáreti Jézus tanítványaival megszállt. Ahogy erre gondolt, egy pillanatra megtorpant, majd felemelte fejét, kiegyenesedett, és továbbindult. – Így döntöttem – mondta magának. – Miért és ki előtt kellene titkolnom? Jogom van találkozni vele; tudni akarom, ki ő.
 Amikor belépett a szegényes házba, a tanítványok már aludtak, csupán Jézus ült az asztalnál: előtte gyertyaláng lobogott, és ő imádkozott. Nikodémusz megvárta, míg a názáreti bevégzi a fohászt; aztán így köszöntötte:
– Nikodémusz vagyok. Hozzád jöttem.
– Tudom – felelte a vándor próféta csöndesen, miközben egyenesen a farizeus szemébe nézett – Már vártalak.
Kimentek a ház elé, majd egy lépcsőn fel a házak tetejére, és végignéztek az alvó városon. A közeli dombokon enyhe szellő ringatta álomba az olajfák leveleit, csönd volt, béke és csillagfény.
– Hallod a szelet? – kérdezte Jézus? – És hallod-e a lélek hangját?
Nikodémusz a távolba pillantott, szíve megtelt a világ szeretetével, ugyanakkor kicsinek, aprónak, porszemnyinek érezte magát az egyszerű ruházatú, szelíd, ragyogó szemű nazír mellett, aki éppen újra megszólalt.
És Nikodémusz, az írástudó, a hit mestere csodálattal, olykor szemlesütve hallgatta a názáreti ács fiát. És miközben az Istentől támadt szavakat hallgatta, ráeszmélt arra, hogy a szeretet kelyhében ott a bölcsesség is, és hogy egy harmatcseppnyi jóság többet ér a világ minden tudományánál… Mert e harmatcsepp maga az élet vize… 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap