Levéltöredék

Fodor Zita Marietta, h, 09/10/2012 - 00:00

 

 

 

.... érzem mikor ringatnak
tudom, mikor ártanak...
nem engedem ámítani létezésem pillanatnyi kábulatnak
de hagyok teret a csodákra rácsodálkozó ámulatnak
 úszni nem tudva, tajtékokban, csukott szemmel is bízva
 nem magam csak az árral sodortatva...
 mennem kell, sorsomat élnem kell
s az meg van írva...
hol engem keresnek , nekem kell ott lennem
mindig ott voltam
 vagyok
 s ott leszek...
gyűlölet helyett
szeretetből tiszta vizet viszek...

………..

... sírj csillanó könnytükröket
de, mielőtt ezernyi szilánkra összetörnek
tépd le életedről a sötét függönyöket
… lásd, hogy egy könnycsepp
nem mindig fájdalomtól pereg le arcodon,
lehet az tiszta víz, mi harmatként mosdat egy új hajnalon...

A mulandóságban benne rejlik a halhatatlanság...
... korsómat megmeríteni... vizemből  inni adni...
készen állok...
szomjazó cserepes ajkadra harmatcseppeket
megfáradt testednek frissítő mosdóvizet
halhatatlan lelkednek a mindenség forrásából életleheletet
adhatok neked...
gyógyír fájó sebekre nem leszek,
a sebeket magadnak kell kitisztítanod...
de, erő a hegek észrevétlen elmúlásához lehetek,
ha akarod
Sorsom én vagyok
nem baj ha néha elesek
az út sem mindig egyenes...
utammal mégis azonos vagyok
Rendületlenül megyek...
Sem hamisnak, sem igaznak
nem kell magyarázat
magyarázkodással az igazak is hamissá válhatnak...

 Engem láss egészében
mulandóság és halhatatlanság tükrének fényében
... megtisztálkodtam tiszta vízben
de ... volt hogy sáros pocsolyába léptem...
 Halandó lévén, hibákkal, mégis isteni eredettel...

vagyok Ember

 

Szeged, 2012.07.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap