Korontályország avagy Karintia,

Horváth Lajos, sze, 08/24/2011 - 05:18

 

 

 

 

Korontályország avagy Karintia,

- földrajzinév folytonosság életkori változatokkal -

 

A magyarországi vörösiszap-katasztrófa kapcsán 2010-ben a világ-média szárnyán világgá szállt Kolontár magyar település neve. A név már régebben is felkeltette az érdeklődésemet, hiszen összecseng Torontál nevével, amelyik türk eredetű és kissólymot jelent. Érdemes volt tehát az említett neveket és mindazt, ami hozzájuk tapad, köréjük rakódik, alaposabban megvizsgálni.
            Kiss Lajos szerint Kolontár, Veszprém megyei helység, Korunthal alakban először a XIV. század elején fordul elő írott forrásban. Neve népnyelvi eredetű, jelentése "karintiai ember", a falu első telepeseinek származási helyére utal.1

 

1. Karintia nevének története dióhéjban

Kiss Lajos Karintia szócikkéből megtudjuk, hogy a Karintia tartománynév a középkori latin Carinthia átvétele. Ennek töve valószínűleg a kelta "karantos", amelynek jelentése feltételezhetően "a kedvelő, a baráti." A nőnemű alakja szerepel a Karanta korai latin civitas városnévben. A Karanta városnévből származott azután a Karintia terület- és tartománynév. A Karanta településnév jelentését javaslatképpen "a szövetséges váraként" hozta forgalomba Kiss Lajos.2
            Nos, a kelták vándorlásuk során Kr. e. 400 körül érték el Észak-Itáliát és Karintia vidékét. A Karanta nevű városuk és erődjük ezután keletkezett. A területen a kelta nép dominanciája kb. Kr. e. 15-ig tarthatott, amikor a rómaiak meghódították és megszervezték rajta Noricum provinciát. Majd folytatva az előnyomulást, Kr. u. 10-ben létre hozták Pannónia tartományát, ahol szintén kelta népességet kezdtek el romanizálni.3
            A római birodalom Kr. u. 395-ben kettészakadt Noricum és Pannónia a nyugati birodalom érdekszférájában maradt. A nyugat felé vonuló vandálok 401-ben végigpusztították Noricumot és Raetiát is. A VI. századtól fokozatosan szlávok vándoroltak be Karinthia területére, lehet, hogy dulebek és venétek voltak, akik megtelepedve felvették a terület nevét és karantánoknak neveztettek.4 A longobárdok elvonulása után, 568-ban az avarok szállták meg Pannóniát és befolyásuk alá vonták az egykori Noricumot, ahová a szláv betelepedés folytatódott. Mindazon által Karintia területén számolni kell a romanizált kelta alaplakossággal, amelyik közé szlávok és avarok is települtek a VI. századtól fogva. Ha a forrásokban karantán nép szerepel, akkor ezt a keveredést kell értenünk és nem csupán szlávokat. Vagyis a római provinciális lakosság, a szlávok és avarok bizonyos egységesülés folyamán kezdték felölteni a külön álló nép jellegzetességeit.
            A VIII. század második felében Karintia területén megindult a keresztény térítés, bár az még Avariához számított. Ezt követte 794-ben Karintia Bajorországhoz csatolása a keleti-frankok részéről. Úgy véljük, hogy ez az aktus inkább csak a bajor igény kifejezése volt. Karintia továbbra is az Avar Birodalom perifériáját képezte, legkevesebb a 810-es évekig. Karlmann keleti frank király 876-ban hercegséget formált Karintiából, amelyet fiának, Arnulfnak adományozott.5
            A Fuldai Évkönyvek bejegyzése szerint 901-ben a magyarok megtámadták a karantánok országának déli részét.6 A X. században magyar befolyás alatt állt. A XIII. század második felében rövid ideig magyarországi tartomány is volt a Babenberg-örökség felosztásának következtében. Mindeközben Karintia neve folyamatosan fennmaradt, úgy is mint a későbbi Stájerország része. Régi magyar neve Korontályország volt, ami önmagában bizonyítja, hogy szoros a kötődése a magyar történelemhez. Bár Korontályország első ismert előfordulása kései forrásból, 1553-ból származik, a benne megtestesülő magyarán gondolkodás sokkal régebbi. Létezik ugyanis Erdélyország, Biharország, Somogyország és Korontályország, amelyek bizonyos történelmi korszakokban rendelkeztek a különállásnak egynémely jegyeivel. De sosem létezett Zalaország, Tolnaország, Nógrádország stb., vagyis a megnevezett két csoport között valami lényeges eltérésnek kellett lennie.
            A Korontály szótest természetesen nem vezethető le a hangtan törvényei szerint a Karantana város- és tartománynévből. A Korontály földrajzinév a kelta, római, szláv és germán nyelvi kultúrától eltérő nyelvi kultúra és gondolkodás eredménye. Az pedig nem más, mint az avar-magyar népfolytonosság nyelvkultúrája, mely magához hasonította a karantán hangtestet, annak jelentésével mitsem törődve. Az avar-magyar számára ugyanis a karantán nem jelent semmit, de a torontál az köztudottan kissólyom jelentéssel bír.7 Így tehát már van értelme. Olyan jelenség ez, mint mikor az I. világháborús harcok során Észak-Olaszországban dekkungoló magyar katonák a Doberdóból Doberdőt csináltak, a Monte Assalonéből pedig Aszalóhegyet, így volt ugyanis értelme. Különösen az utóbbinak, hiszen annak dolomit szikláin eleget száradtak az állásokban.
            Miért ne legyen tehát a VIII-IX. századi Carantanum település és Carantania tartomány nevéből Korontály és Korontályország. Hiszen azt "mindenki" tudja, hogy annak jelentése kissólyom. A torontály ótörök kifejezésből eredt Torontál vármegye neve, első előfordulása 1323-ból való Turuntal alakban.8 Csak a szókezdő mássalhangzó tér el a Korontály alaktól, de így is felidézi a kissólyom jelentését az átlag magyarnak és feltételezhetően az átlag avarnak is, ha türk nyelven beszélt. Feltételezzük, hogy a magyar Korontály kései lejegyzésének ellenére már évszázadokkal előbb is szóbeszédben forgott, netán már a kései avarkortól kezdve.
            Természetesen német és szlovén neve is létezik Karintiának, melyek ugyanabból a kelta tőből erednek. Régi német neve Kärnten, nyelvjárásban Khartn. Szlovén nyelvi alakja pedig Koróska, Korósko és Korotan.

 

2. Korontály falu Veszprém megyében

Fennmaradt egy oklevél 1019-ből keltezve, melyik szerint I. István király ebben az évben alapította a Szent Adrián monostort és bőséges javakkal látta el. A zalavári apátság javai között említtetik már ekkor Koruntal elhagyott hely Veszprém megyében.
            A szakirodalom hamisnak tekinti ezt az említett oklevelet, de ennek ellenére nem vitatja, hogy a zalavári apátságot Szent István alapította volna.9
            IV. László király 1274. júl. 22-én Devecseri Márton comesnek adományozta a Veszprém megyei Kohar földet. Ennek határjárása során említik a korontályi nemesek földjét /terre nobilium de Korunitar/. Ugyanebben az oklevélben előfordul még Kuruntar alakban is ez a településnév. További írott forrásokkal nem foglalkozunk.10
            Így is kitetszik, hogy a falu legelső telepesei Karintiából érkeztek, netán az avar-frank háborúk vészterhes idejében, a VIII-IX. század fordulóján, esetleg a magyar honfoglalás mozgalmas időszakában. Szent István korában a terület lakatlan volt, de neve fennmaradt továbbra is. Eredeti karintiai lakói, akik avarok mellett lehettek szlávok is, menekülés alkalmával kerülhettek a Balaton-felvidékre.
            A falu Árpád-kori nevei: Koruntal, Koronthal, Korunitar és Kuruntar. Mind-mind a Torontál, kissólyom jelentésű etimon tagadhatatlan befolyása alatt állnak. Nem azonosak vele, nem abból származnak, de létük alakulására az gyakorol döntő befolyást. A Koruntal alak 1019-re hamisított lejegyzése tulajdonképpen a Korontály/ország/ eddig ismert legelső előfordulása is. Bizonyíték arra, hogy a kelta eredetű név megmagyarítása már legkevesebb a XI. század elejére végbement. Feltételezhetően azonban még ettől is korábban, már az avar kor legvégén, az avarok képezték át a türk nyelvű kissólyom hatása alatt Korontály alakra.

 

3. A karintiai hercegek beiktatási ceremóniája

Karlmann keleti frank király 876-ban hercegséggé szervezte Karintiát és fiának, Arnulfnak adományozta. A tartományi státuszú területnek persze korábbi korokban is voltak elöljárói. Feltételezhetően 795-ig az Avar Birodalom tudunjának kormánypálcája alá tartozott, aki helytartóját helyezte az élére. A következő évben Bajorország terjesztette ki rá az államhatalmát, bajor tartományként megint csak állnia kellett valakinek az élén.
            Nem kifejezett történeti forrásból, de ismerjük a karintiai hercegek beiktatási ceremóniáját. A beiktatási procedúra Karnburgban vette kezdetét, ahol a Fürstenstein, a Hercegkő állt. A beiktatandó herceg paraszt ruhát öltött, gyalogszerrel elővezetett egy lovat, vizet ivott egy parasztkalapból. Ekkor egy szabad paraszt, egy úgynevezett Edeling, Edling, aki addig a trónon ült, meggyőződve arról, hogy az igazi herceggel van dolga, gyengéden arcul ütötte és átadta a helyét a trónon. Ezzel az aktussal fejezték ki, hogy nem azért választották hercegükül, hogy uralkodjék felettük, hanem hogy megvédje a népet.11
            A zajos ünneplő sereg azután átvonult Maria Saalba a 767 körül épített templomba, ahol misén vett részt, melyet ünnepi lakoma követett. A legelső beavatás mikor történt, nem tudjuk, talán a kelták vagy rómaiak korában. Az utolsó karintiai herceg, akinek ezt végig kellett csinálnia, Habsburg Ernő, a Vaserejü volt. Született 1377-ben a Mura menti Bruckban és ugyanott temették el 1424. jún. 10-én bekövetkezett halála után.12
            Nem messze innen, Maria Saaltól található az antik Virunum, a nagyon régi hatalmi központ. Itt látható az a római kövekből összeállított kőtrónus, a Zollfelder Herzogstuhl, amelyen feleségükkel együtt ülve osztották a hűbérbirtokokat a karantán hercegek 1597-ig. Ez a mai Karintialegősibb fennmaradt építészeti emléke. Funkcionálhatott a római kortól fogva az avarkoron keresztül egészen a késő középkorig. Legalább is a hely szelleme ezt sugallja. Ennek megfelelően a politikai hatalom birtokosának beiktatása koronként változhatott is. Nyilvánvaló, hogy egy római közigazgatási főnök és egy avar helytartó beiktatásának rendje más és más kellett legyen és megint más egy bajor előkelő karintiai herceggé emelése.
A szertartás rendje, amit ismerünk, az utolsó forma, amelyik több réteget őrzött meg számunkra. A kandidátus gyalog érkezik a szertartás színhelyére, lovát /netán fehér?/ kantárszáron vezetve. Felé nyújtanak egy parasztkalapot, amelyből vizet iszik. Arcul ütik jelképesen, mielőtt elfoglalná a kőtrónust. Az arcul legyintést egy edling hajtja végre, aki szabadállású csoport tagja, de nem tartozik a gazdagabb rétegekhez. Előfordult már, hogy az Edling, Edeling, nemes jelentésű földrajzi neveket az avarokkal hozták kapcsolatba. Ez további kutatást igényel.13
Az elmondottakban dereng valami ősdemokrácia talán a kelta-római korból. A ló elővezetése, főleg ha a színe fehér, inkább már avar-magyar jellegű. A szertartás során a herceg felült a lovára, azaz "felemelkedett" a hercegi rangra. Parasztruháját, amelyben érkezett, valamikor előkelő viseletre cserélte. Legvégül a tömegtől kisérve a templomból a Hercegi Székhez érkezett a herceg, amelyet elfoglalva nejével, fogadta a nép és a nemesei hódolatát és itt osztotta ki ajándékait. Mindez egy olyan hatalmi központ képe, amelyik fennállt a kelta időktől kezdve a késő középkorig. Eközben több kultúra, civilizáció jellegzetességeit ötvözte magába és hagyományozta tovább.

 

Horváth Lajos

  

Jegyzetek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  • Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp., 1983. 349. /Továbbiakban Kiss, 1983./
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Kiss, 1983. 318.
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Szabó Miklós: A kelták nyomában Magyarországon. Bp., 1971. 72-73.
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • A területnév, városnév tehát előbb már létezett és csak azután jöttek a szlávok, akikre alkalmazták, akik magukra nézve elfogadták a karantán népnevet. Ez tehát nem egy eredeti szláv törzsi név. Nem lehet annak tekinteni és akként használni.
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Például: "a 6. sz.-tól fokozatosan szlávok /karantánok/ foglalták el." A karantánok /nem szlávok/ már ott éltek, amikor a szlávok kezdtek közéjük telepedni. - Korai magyar történeti lexikon /9-14. század/. Főszerk.: Kristó Gyula, Bp., 1994. 328. /Továbbiakban KMTL/.
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • A honfoglalás korának írott forrásai. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1995. 139.
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Kiss, 1983. 654.
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp., 1986. 466.
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Diplomata Hungariae Antiquissima I. 1000-1131. Szerk.: Györffy György Bp., 1992. 91. és Karácsonyi János: Hamis oklevelek jegyzéke 1400-ig. Szeged 1988. 4-5.
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet. Bp., 1961. 2517. regeszta.
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Pethő Tibor - Szombathy Viktor: Ausztria. Bp., 1989. 650-651.
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Habsburg Lexikon. Szerk.: Brigitte Hamann. Bp., 1990. 73.
  •  

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Fehér Mátyás Jenő: Az avar kincsek nyomában. Buenos Aires, 1972. 108. 
  •  

     

     

     

     

     Magyar Irodalmi Lap  

    Hozzászólás ehhez


    Belépés

    Reklám

     

     

     


     

    A Magyar Nyelv Múzeuma

     

    Inter Japán Magazin

     

    Turcsány Péter honlapja

     

    Jankovics Marcell honlapja

     

     

    Papp Lajos

     

     

     

     

     

    Magyar Irodalmi Lap