Godot megjött (17.)

Jókai Anna, h, 08/22/2011 - 05:55

 

 

 

Folytatás

 

Csoportosulnak Paulus köré. Fixírozzák, késztetik, sürgetik.

– Rozsdás a zár, minden bizonnyal – mondja zavartan Paulus. – Erő kell hozzá. Talán Góliát barátunk. Kedves, nagyrahivatott hazánkfia.

Góliát kikapja Paulus kezéből a kulcsot. A kapuhoz ugrik, a kulcsot energikus mozdulattal beilleszti. Fordítaná balra.

A kulcs meg se moccan.

Góliát meghökken, újra nekirugaszkodik, nyög. A kulcs nem forog.

Belus gúnyosan felkacag:

– Nem a nyers erő! Megvan a dolognak a forsza!

Góliát sértődötten félrevonul.

Belus matat a kulccsal, a nyelve hegyét kinyújtva. Mozgatja, birizgálja.

A zár nem enged.

– Még majd beletörik… – mondja Lorenzo. – Érzéssel…! Nem mint pásztor a kecskének…

Alex beszól Beátának, Beátusnak:

– No, okostojások. Gibicelnek sóbálvánnyá válva? Erre bezzeg nincs receptjük!

– Mi nem nyithatjuk ki – mondja Beátus.

– Mi már egyszer beeresztettük – mondja Beáta.

– …most nem ránk kíváncsi – mondja Beátus.

– …mert hozzánk már régen eljött – mondja halkan Beáta.

Albian sóhajt.

– Szánalmas! Csak nem megöregedni!!

– Hát, ezt megint eltoltuk – kiáltja Flórián.

– Szájtáti népség! – kiáltja Flóra.

– Fújhatjuk – mondja Vilmos ,– megint odébbállt!

– Késő bánat, eb gondolat – mondja Gabriel. – Sitty-sutty, olajra lépett! Ez is.

– Ki a felelős? – Belus rázza a drótot. – Elő a farbával!

Lorenza Paulusra néz:

– Nem akarok ujjal mutogatni.

– Elpénecolták. Töketlenek – mondja Alexandra.

– Elmismásolták. A szembesítést! – Alex legyint.

– Előre kellett volna gondolkodni! – kiáltja Lorenzo.

– Többet ésszel, mint erővel! – kiáltja Albia.

– Lököttek! – sivítja Dávid – Bahomahcú banda!

Gabó is kurjant egyet:

– Nagyon hülyék…bí-bí-bí…

– Ezért valaki még megüti a bokáját! – Lidi néni felemelkedik, a kötőtűt keresztbe fekteti a mellén. – Kanok…! A teremtés koronái!

– Megeszem a fejem, ha ez véletlen! – Alex a homlokára csap. – Hát persze! Vosso! Vosso megbuherálta a zárat!

– Kicserélte a kulcsot – mondja Alexandra.

– …Ugyan! Ha valaki, hát Posso a ludas! – mondja Flóra ingerülten.

– Bizony. Posso. Nincs kételyem – Flórián rábólint.

– Emberek… Őrizzük meg a nyugalmunkat – Paulus izeg-mozog, hadonászik. – Mit Posso? Mit Vosso?… Bár Posso… tőle kitelik.

– Vosso. Mindennek Vosso az oka. Most aztán sunyít valahol – mondja Vilmos.

Felícia hangosan feljajgat.

– Coki! – Gabriel rákiált. – Szülni?! Ide? Ezeknek?

A társaság ketté bomlik. Csak Beátus és Beáta marad a helyén: a Kapu két oldalán.

Vilmos

Alex

Alexandra

Góliát

Albia

Albian

kórusban, ütemre:

Vesz-szen – Vos-so!

Flóra

Flórián

Paulus

Gabriel

Dávid

kórusban, ütemre:

Vesz-szen – Pos-so!

Belus és Lidi néni hol ide, hol oda csatlakozik, felváltva kiáltozzák:

Vesz-szen – Vos-so!

Vesz-szen – Pos-so!

Az indulatok gerjednek, tébollyá fajulnak.

Végül, szinte akaratlanul, a gödrök közt billegve összeverekednek.

Ki kezdte?

Paulus tehetetlenül tördeli a kezét.

A rúgásokból jut a Hajléktalan Csonka Családnak is.

A Fiú Miriamot és Felíciát takarja.

A jelenet ordenáré. A talaj dőlésszöge nől.

 

(A fény – némiképp hisztérikusan – előremenekül.)

 

Masha (A lépcsőről lepotyog. Mintha lökték volna.)

Minket céloztak?

Michy (A lépcsőről lepottyan. Mintha lökték volna.)

Nem. Nem minket.

Masha

Mégis minket.

Találtak el?

Michy

Igen. Minket.

Mégis.

Sadotelőhúz a lyukból egy gumibotot. Ölelgeti, cirógatja, végigcsókolja, nyaldossa – szexuális aktusként. Kielégül.

 

(A fény, némiképp undorodva, visszatáncol a tömegverekedéshez.)

 

Hirtelen durranások, mint a fegyverropogás.

A „harcolók” fokozatosan lelassulnak. Bizonytalanul tekintenek körbe.

– Lőnek! – kiáltja Flórián, Flórát magához szorítja.

– Már csak ez hiányzott – mondja Lidi néni –, sejtettem én, hogy várakozni is tilos…

– …holmi felforgatóra! – mondja Belus.

– …rábazírozni a tyúkszaros életünket – mondja Albia.

– A határtalan demokráciának is vannak határai – mondja Alex.

– Vonuljunk fedezékbe! – ajánlja Paulus. – Nyújtsunk minél kisebb támadási felületet! – Hasra fekszik, int; némi tétovázás után mindannyian lekuporodnak. Fekszenek a gödrök közt, szétszórva.

Csak Beátus és Beáta marad állva. És a Hajléktalan Csonka Család, Felíciával.

A terepre hátulról dinamikusan beront Posso, görkorcsolyán. Mögötte az utolsó tűzijátékpatronok robbannak; a szikrák bágyadtan szállnak föl, s bágyadtan hullanak vissza.

Posso kíséretében, szoros simulásban két, sötétkék öltönyös személy, diplomatatáskával a hóna alatt, gépfegyverrel a vállon. Ők is görkorcsolyával.

Egyikük magasan csukódó, zárt gimnasztyorka inget, másikuk színes apacskendőcskét visel, a gallérjába gyűrve. A parókájuk egyforma: merev, rizsporos, fehér. Hivatali, kötelező „szerelés”.

Posso parkett-táncos kecsességgel lavíroz a mélyedések között, kísérői esetlenebbül, bakugrásokkal utánozzák.

Főgenerátor Posso egy antikezüst kalitkát lóbál; a kalitkában szürkére kopott, de vaskos, vörös csőrű madár.

Posso a „népre” rácsodálkozik:

– Lám, lám, kicsi a világ… Maguk még mindig itt? Heverészünk, sziesztázunk? – A szeme összeszűkül. – Lesállásnak is minősíthetném. Lesállásnak! Annak!

A kísérők aktivizálódnak.

– Ha Vosso lennék! – Posso mosolyog. – De én nem vagyok paranoiás. Nem vagyok. – Int. A kísérők felveszik a „pihenj” pozíciót. Ők is mosolyognak.

A társaság komótosan felcihelődik. Porolják a ruhájukat, nyálazzák a nadrágok élét, a végtagjaikat tornáztatják.

Gabó megrántja az apja könyökét. Rábök a kísérőkre:

– Apu… az az egyik… nem a Merry?

Dávid is felkiált fontoskodva:

– Az meg… nem a Terry?

– Beteges a fantáziátok – mondja gyorsan Alex. Tiszteletem, Posso Főgenerátor úr, már éppen indultunk oszlásnak…

Flóra és Flórián felvihognak.

– Oniszoá, ki malipansz… rossz az, aki rosszra gondol. Nem kell a szót csűrni-csavarni. Nem kell – mondja Posso –, hogy franciául fejezzem ki magam. – Rámutat Terryre. – Dr. Terius. A létbiztonsági főtanácsadónk. – Rámutat Merryre. – A tudatfejlesztési kabinetfőnök. Dr. Merius. Nincs itt semmi titok. Nincs. Nincs titok. Nyílt kártyákkal játszom. Nyílt kártyákkal. Legjobb az egyenes út. Az egyenes!

– De hát a gödrök! – mondja Belus. – Egyenesen? Aztán potty…

– Gödör, gödör, hol? – Posso a fejét álmélkodva körbeforgatja. – Ami nincs, az nincs. Ezek a kis lapályok? Legfeljebb kátyúk… De méghogy belepottyanni! Pozitív gondolkodás, pozitív! Amikor itt ez a gigantikus építkezés! … Egyébként kik csinálták az egyenetlenséget? Kik? Ne tessék hazudni. Hanem szembenézni! Szembe! Nem köntörfalazni, nem ködösíteni! Nem ám „godózni”, hanem hórukk! Igen! Lesznek nehézségek, de már Dunhill, a nagy angol államférfi is megmondta, a nehézségek azért vannak, hogy legyőzzük őket!

– Az a Dzsuvásvili volt – súgja Flórián.

– Vagy az Iljics tata – súgja Flóra – De totál mindegy.

„Marius” és „Terius” megtapsolja Possót. A társaság is összeüti a tenyerét, kényszeredetten.

– Korlátozások, átmenetileg, szükségesek! – Posso nagy ívben meglóbálja a kalitkát, szórakozottan. A madár rikácsol, kivág a rácson át a csőrével.

– Bocsesz! – Posso bűnbánó képet vág.

– Spóroljunk a levegővel is! – mondja Gabriel gúnyosan.

Posso nyájas:

– Ugyan, ugyan! – Ne essünk túlzásokba! Túlzásokba ne! Nyugodtan fújják ki, továbbra is, a levegőt. Teli tüdőből! Csak a belégzés. Azzal gazdaságosan: kettőt ki, egyet be!

– A humora! – mondja Alex. – Ezt csípem benne!

– Komolyan beszél – mondja csüggedten Flórián.

– Hát csak ácsorogjanak – mondja Posso –, ejtőzni egy kicsit, jó is az… De sosem-volt-godókra várni?! Tudják, ki jön ma hozzánk? Tudják? Mutyinko. Tudják, ki jön holnap? Rush! – Elbizonytalanodik. – Vagy fordítva. Ha esetleg ma van holnap. És holnap lesz ma.

– És ha ez még mindig a tegnap? – Flóra belekottyant.

– A protokoll rugalmas. A VIP fogadó úszik a díszben. Kreppszegfű, krepptulipán… Még narancsfa is… persze zsugorított, bonszaj. – Posso mámorosan sorolja.

– És hol a VIP-kapu? – kérdi Belus sértődötten. – Miért vagyunk mi onnan kizárva?!

Posso összenéz doktor Teriusszal.

– Biztonsági okok. Bűvöleti zóna. Mi minden eshetőségre fel vagyunk készülve. – Óvatosan megemeli a kalitkát. – Ha Mutyinko jön, örül a cizellált antik kalitkának. Közismert gyűjtő! Ha Mr. Rush jön, örül majd a madárnak. Hobbiból ornitológus.

A madár fáradtan rikácsol egyet a rács mögött.

– Milyen madár? – kérdi Albia. Bedugja a kisujját a kalitkába. A madár belekap. – Nem békegalamb, az biztos…

– De nem is vadászsólyom! – mondja Alexandra. – Nem az a vérengző turul… Juj!

– Talán génmódosított papagáj – mondja Vilmos –, ritka példány, nem két fillér!

Flórián gúnyos és szomorú.

– Nem is a kék madár.

– Hát nem mindegy? – mondja Dávid. – Rhabmadáh…

Gabó előlép, meghajol Posso előtt, magas cérnahangon énekelni kezd:

– „Kék mezőben három színben

sétál egy madár

micsoda madár

tört a szárnya, mart a lába

jaj de beteg már…”

Posso gyengéden befogja Gabó száját, a sapkát balra húzza a gyerek fején:

– Estig elhallgatnám. Bravó! A mi ifjúságunk!

Lorenza közelebb lép Possóhoz. Afféle „feltűnési viszketegség”.

– Embert barátjáról, madarat tolláról. A tollforgatók felelőssége… szabad asszociáció, Főgenerátor úr!

Posso indulna; rövid habozás után mégis Paulus mellé lendül, leereszkedően a vállára ejti a kezét:

– Nagyrabecsült jóságigazgató úr… ej, ej… Miért lógatja az orrát? Egy független köztársaságban? Miért? Hát őszintén, van oka rá? Oka! Van rá?!

Paulus összeszorítja az ajkát. Posso egyre erősebben szorítja a vállát, nyomja lefelé.

– Godó el fog menni… – nyögi ki Paulus végül.

– És aztán…? – Posso vidor. A tenyere egyre erőszakosabb.

Paulus térde megroggyan, suttog:

– Jól van ez így?

– Hát persze! – mondja Posso lágyan, atyai hangon. Elengedi Paulus vállát, az arcát megpaskolja. – Aki nincs, azt ne keresd… Drága jóságigazgató úr. Drága. De most már munkára! Sok beszédnek sok az alja. Sok! Megértik? Ugye, meg.

Jobbra-balra csókot int, a szívére tett kézzel hajlong. Egy piruett – s nekilendül a görkorcsolyával. Int a kíséretnek:

– Repesszünk már, balfaszok!

Egy másodperc, s hónaljig becsúszik a legmélyebb gödörbe.

Sikerül neki (hiába, a gyakorlat!) a két könyökével kitámasztania magát.

Terius és Merius odarohannak, föléje hajolnak.

Posso előbb a jobb kezével Merius bokáját ragadja meg, majd a bal kezével Terius bokájába kapaszkodik. Így marad fenn.

A társaság észleli az új helyzetet.

Villámgyorsan két csoportra válnak:

– Nyomd le!

– Húzd ki!

– Nyomd le!

– Húzd ki!

– Nyomd le!

Paulus tanácstalan; az égre néz. Flóra és Flórián Paulusra figyel. Beáta és Beátus a Fiúra tekint.

De a Fiú nem avatkozhat bele. Ezen a szinten nem.

Merius és Terius haboznak.

Meg-megemelik Possót; majd vissza-visszaengedik. 

 

Folytatjuk

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap