A Föld és élővilágának pusztulása háborúk nélkül (2/2)

Prof. Dr. Bokor Imre, k, 08/30/2011 - 04:49

 

 

 

Folytatás

 

Ebből a „kincsből” a világon egy főre „átlagosan” évi 7,5 millió kilokalória jut, ami napi 20 548 kcal-nak felel meg. Ha figyelembe vesszük, hogy egy ember átlagos napi kalóriaszükséglete 3000-4500 kalóriai (évi 1095 - 1643 kcal), amely a létfenntartáshoz (anyagcseréhez), mozgáshoz, munkavégzéshez szükséges, akkor szembetűnő, hogy az ember(iség) tényleges energiafogyasztása közel hétezerszeresére növekedettahhoz az értékhez viszonyítva, amely az ember(iség) fogyasztását a tűz felfedezése előtt reprezentálta! A legnagyobb problémát viszont az okozza, hogy a csupán statisztikai jelzést képviselő átlagértékekben azok is benne vannak, akik napi másfélezer kalória körüli „fogyasztással” éheznek,és azok is, akik akár egyetlen óra alatt több ezer vagy több tízezer kalóriát használnak el (fel).

Visszatérve az átlagértékekre, ezen belül a valós földi energia-felhasználásra, megállapítható, hogy 1995-ben a Föld mintegy 5,8 milliárd lakosa 4,4·1016kcal értékű energiával fogja „csökkenteni” a földi készletet, 2030-ban a duplájával, 2066-ban pedig a négyszeresével!

A Földtől 149,5 millió kilométeres (közepes) távolságon lévő Nap középpontja körüli 16-20 millió Cohőmérséklet, billiós nagyságrend körüli atmoszféranyomás, 100 g/cm3 anyagsűrűség és 600 km/s (átlagos) protonsebességekkel bekövetkező összeütközések összegzett hatása atommag-reakciókat hozott létre és sugárzási, valamint mozgási energiában energiát szabadít fel.

Egy másodperc alatt kisugárzott energia nagysága 9,32·1022 kcal, vagyis egy nap alatt 8,1·1027 kcal, és egy év alatt 2,94·1030 kcal. A kisugárzott energia következtében a Nap másodpercenként kb. 4,2 millió tonnát veszít a tömegéből.

Ennek a világűrbe kisugárzott hatalmas energiának csupán egy kis töredéke jut bolygónkra,részben a légburokra, részben pedig a föld- és vízfelszínre. A növényzet növekedésére kb. 14·1016 kcal jut évente (ebből az erdőkre kb. 9·1016 kcal esik), így nem nehéz belátni, hogy a Föld energiapótlását biztosító napsugárzást fotoszintézis útján „konzerválni” képes növények néhány év vagy évtized múlva aligha biztosíthatják az emberiség energiaellátását.

Mivel a már említett (megnövekedett) energiaigényt alapvetőeneddig is a régen felhalmozott "készletekbő" nyerték, , ezért a földi növényzet területi, mennyiségi és minőségi megóvása, illetve fejlesztése (bővítése), mint elsődleges (primer) energiapótló „üzem” létfontosságúaz emberiség és az állatvilág számára!

Mindezek ellenére a – sajnálatos – gyakorlati tapasztalatok és statisztikai adatok azt mutatják, hogy a Föld zöldterületének állománya katasztrofálisan „zsugorodik”.Elsősorban az erdők irtása és pusztulása számottevő. Ennek következtében a Föld ökológiai egyensúlya kritikus helyzetbe került, számos növény és állat kipusztult vagy a vegetálás stádiumában van! Egyes dicséretes kezdeményezések még csak apró lokális kezelésnek bizonyulnak bolygónk hatalmas sebekkel tarkított testén.

Az 1973-as olajárrobbanás– csekély túlzással – sokkolta a „világot”, és a sokkterápia egyik(!) megnyilvánulása volt a különféle üzemanyagokat „túlzabáló” motorok radikáliskiszuperálása, illetve felváltása gazdaságosabb energia-átalakítókra. Hogy ez a figyelmeztetésmennyire hatásos volt, bizonyítják azok az adatok, miszerint jelenleg a világon üzemben tartott – mintegy – 100millió tehergépkocsiés 400millió személygépkocsiüzemanyag-fogyasztása a kétharmadátsem éri el annak a mennyiségnek, amelyet a hetvenes években kb. 75 milliótehergépkocsi és 350milliószemélygépkocsi fogyasztott!

Ez természetesen csak egy adott energiafajtára és fogyasztóira kivetített példa, de vonzatakéntszinte azonnal új piacszemlélet kezdett kialakulni a többi energiahordozók területén is.A Biblia szerint,- Noé bárkájában vészelték át az özönvizet az oda menekített élőlények. Nyilvánvaló, hogy csupán annyi táplálékot (energiát) vehettek magukhoz, amennyi tartalék fel volt halmozva a bárkában (fedélzetén).

Bolygónkat úgy is felfoghatjuk, mint a kozmikus tér tengerében úszó (keringő), sajátos felépítésű óriás bárkát, amelyben felhalmozódtak bizonyos mennyiségű energiatartalékok, és némi (csekély) utánpótlás is érkezik – folyamatosan – a Napból, de tartalékaink vészesen megcsappantak, az utánpótlás pedig nem biztosítja a népszaporulattal és a növekvő igényekkel járó energia-mennyiséget. „Bolygó-Bárkánk” fokozatosan és veszélyesen elszennyeződik, a „fedélzetén” lassan már nincsen hová elhelyezni a hulladékokat és az élővilágot károsító mérgező anyagokat.

Az üvegházhatás következményeként a Föld légköre az utóbbi húsz-harminc évben 2-4 Co-ot emelkedett, ezért a világ számos területein gyakoribbá váltak a pusztító szélviharokkal, árvizekkel és aszályokkal együtt járó károk.

Egyes kutatók (intézetek) felmérése szerint,- a sivatagok térhódítása, a megművelt területek csökkenése, valamint az árvizek, belvizek, és földrengések pusztító hatása következtében mintegy 20-25 millió ember kényszerült elmenekülni szülőföldjéről!

Az élővilágon belül, a növény és állatvilág energiáért folyó küzdelme, illetve energia-felhasználása nem jár együtt a környezet (természet) helyre nem hozható pusztításával. A növények többsége igyekszik a Nap irányába tartani „antennáinak sokaságát”, vagyis, leveleikkel fogják fel (veszik) a másfélszáz millió kilométer távolságból érkező elektromágneses hullámokat,gyökereikkel pedig felszippantják a napsugarak által magasba emelt (elpárologtatott), majd a földre (földbe) visszahullt vízcseppeket, a talajból „kioldott” ásványi sók nitrogéntartalmát és a fotoszintézisre alkalmas klorofilmolekuláikkal szervetlen anyagból szerves anyagot állítanak elő, felhasználva a levegő oxigénjét illetve szén-dioxidját. Így a növények minősülnek a „legszolidabb” energiafogyasztóknak, sőt, energiaraktározóknak, egyben (más élőlények számára) elsődleges energiaforrásoknak.

Az állatvilágon belül agresszívebb formában zajlik le a létfenntartáshoz szükséges táplálék (energia) biztosítása, különösen a húsevő állatoknál, ahol (legtöbbször) a gyengébb faj „szolgáltatja” a kalóriamennyiséget az erősebbnek vagy – esetleg – az ügyesebbnek.

Az embernél gyökeresen másként alakult a helyzet az energiabiztosítás területén, mint a többi élőlénynél, mert szükségleteinek és azon felüli igényeinek kielégítésére hozzányúlt mindenhez, amit a Földön talált. Ha érdeke úgy kívánta, megrövidítette embertársait is, de nem riadt vissza a fizikai megsemmisítés kíméletlen alkalmazásától sem.

Nagyon nehéz megfejteni, hogy miért, honnanés hogyanalakult ki az embernek ez az élővilágra nem jellemző negatív tulajdonsága, hiszen a több milliót számláló növényi vagy állati egyedek között egyetlen olyan sem található, amely ok nélkül ölne. A zoológusok legújabban még a tigrisek, cápák vagy kajmánok időszakos agresszív viselkedésére is találtak (találni véltek) elfogadható magyarázatot.

Egy gyenge lábon álló hipotézisként feltételezhető, hogy az emberben, mint az élővilág egyedüli gondolkodó lényében,- kialakulhatott egy félelem a jövőjére vonatkozólag és tudatosan vagy tudat alatt igyekezett hosszabb távrabebiztosítani – sőt –, túlbiztosítani magát ebből az „égi” adományból,valamint a „járulékos” javakból és szolgáltatásokból.

Talán így jött létre az idők folyamán, hogy az emberiség fejlődésének különböző szakaszaiban burkolt vagy nyílt küzdelem kezdődött az energiaforrások birtoklásáért, új energiaképzők létrehozásáért és kézbentartásáért, valamint a mások által megszerzett (feltárt, begyűjtött, kitermelt, stb.) energiahordozók (tartalékok) birtokbavételéért.

A „tét” nagyságrendjét jellemzi, hogy ebben a küzdelemben az ember mindent bevetett, ami az adott korszak(ok)ban a rendelkezésére állt anyagi, technikai, technológiai és szellemi kapacitás területén. Szélerőművek, napelemek, napkollektorok, vízierőművek, atomerőművek, valamint más eszközök vagy létesítmények elterjedése kedvező képet mutat, de mindezek csak részben biztosítják a növekvő szükségleteket, ugyanakkor az előállításuk, kiépítésük vagy üzemeltetésük tetemes energiafelhasználást igényel.

Bár az eddig részletezett anyagokkal is igazolható a Föld és élővilágának kritikus helyzete, de a jövőbeni lehető legnagyobb veszélyt,- a Föld belső szerkezetének megváltozása (pontosabban a súlypontjának eltolódása) jelenti. Vitathatatlan, hogy a Föld mélyéből kitermelt szénhidrogén anyagok helyén keletkezett hatalmas "tárolókba" más fajsúlyú anyagok türemlenek be, és nem kizárt, hogy a vulkánok aktivizálódása is közvetett vagy közvetlen kapcsolatban van ezekkel a "mélységi" anyagmozgásokkal. A földalatti atomrobbantások, valamint bolygónk egyes területeire (városokra, műtárgyakra, stb.,) koncentrált irdatlan mennyiségű (és súlyú) építkezések elősegítik a súlypont eltolódását, a Föld mélyében lezajló égési, kihűlési, mozgási terjeszkedési vagy zsugorodási folyamatokba történő "külső" beavatkozással.

A Föld súlypontjának eltolódása pedig megváltoztatja a Föld tengelyének hajlásszögét, ennek következtében pedig a jelenlegi meteorológiai viszonyok "átrendezését", ami viszont kontinenseket (az ottani élővilággal egyetemben) hozhat vészhelyzetbe, metropolisok válhatnak romhalmazzá, emberek tíz-és százmilliói pedig földönfutókká.

A témakörben járatos tudósok (szakemberek) feladatát képezi, hogy minél hamarabb foglalkozzanak ezzel a komplex kérdéscsomaggal és feltárják azokat a lehetőségeket, módszereket, valamint megoldásokat, amelyekkel a Föld és élővilága felől elhárítható a létüket fenyegető veszély. Ha figyelembe vesszük, hogy a világ államai évi katonai költségvetésének összesített (becsült) összege négyezer milliárd dollár körül mozog, akkor ennek töredékével megoldható lenne az átfogó (komplex) kutatás és a legsürgősebb teendők beindítása, mert e nélkül bolygónk felett továbbra is ott függ,- az UNIVERZUM KOVÁCSMŰHELYÉBEN készült Damoklesz kardja...

Prof. Dr. Bokor Imre/ 

Magyar Irodalmi Lap

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap