Evangéliumi egypercesek - József

Nyiri Péter - A..., sze, 02/06/2013 - 00:02

Este volt már, vacsoraidő. Odabent a még mindig fiatalos, szép arcú asszony asztalra tette a férfiak munkával megszolgált ételét, miközben férje kiment, hogy fiát szólítsa. József csendesen ballagott az asztalosműhely felé. Telihold volt, fénye megvilágította az udvart, s ő arra gondolt, hogy csupán egyvalami nagyobb és fényesebb a holdnál. A nap, mely elűzi az éjszakát, világol az embernek, megmelegíti a földet és a szíveket. Simogat távolról, de rettentő forrósága felemésztené a hozzá közeledőt. Talán ilyen lehet az Isten ereje is, gondolta József, s benyitott a kis házba. A karcsú, szakállas fiatalember felnézett, s apjára mosolygott.  Egy botot csiszolt simára, olyat, mint a vándor prófétáké. József figyelte fiát, gyakorlott mozdulatait, fénylő szemét, izzadó üstökét, sugárzó lényét, ahogy belefeledkezett a munkába, és lelkében búcsúzott tőle. A fiú befejezte a csiszolást, a botot a sarokba állította. Az udvaron megálltak, tekintetük a holdra fordult.

- Mikor indulsz? – kérdezte József.

- Holnap reggel.

A fiú apja vállára tette jobbját.

- Köszönöm, József, hogy apám voltál.

József arcán könnycsepp gördült végig.

- Köszönöm, fiam, hogy apád lehettem.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap