Egy röpke emlék a Ferenc térről...

Cservenka Attila, k, 12/22/2015 - 00:10

 

 

 

Akkoriban a rövidnadrágosok széles táborát gyarapítottam. Arról voltam híres - a Bobby Chalton cselen kívül (sic!) - hogy eredeti ötletekkel kápráztattam el társaimat, de főleg saját magam. Az egyik ilyen felfedezésem volt, hogy a gyerekek gyakran megállnak a homokozót övező beton szegélyen, és elmélyülve bámulják a homokozóban történő eseményeket. És itt lépett be az én géniuszom! Persze azért az életösztön működött bennem! Elhamarkodott lépésekre nem szántam el magam. Előrelátásomat bizonyítandó, hogy pillanatok alatt képes voltam felmérni az alany termetét, olyan értelemben, hogy az adott művelet után veszélyes lehet-e rám nézve. Az ily módon kiválasztott egyedet a homokozó széléről egy ügyes fogással - a térdük alá nyúlva - könnyedén, kissé megemelve, szinte erőlködés nélkül egyetlen elegáns mozdulattal beleborítottam a homokozóba.
Pontosan az arcukkal landoltak a puha, selymes homokba.
A szédületes mutatvány közben már a repülés alatt elkezdtek bőgni, s ez remek táptalajt adott a landolás során annak a lehetőségnek, hogy a homok nedvesített felülettel érintkezzen, és így tapadós tulajdonságát helyezze előtérbe. Ennek következtében a feltápászkodó gyermek fenomenális látványt nyújtott a különleges élményre áhítozó alkalmi közönségnek. De főleg nekem!
A torkaszakadtából üvöltő gyermek arcán, szemében és irdatlanul nagyra tátott szájában a homok finom, szinte művészi rajzolatai mindig is ámulatba ejtettek. Bár az is lehet, hogy egyszerűbb a magyarázat. Az állatkínzás a véremben volt.
A dolog akkor jó ötletnek tűnt. Élveztem is minden pillanatát! Sajnos nem sokáig.
Az egyik sértett fél elszaladt, és néhány perc múlva visszatért a bátyjával. Ekkor jogi viszonylatot cseréltünk. A vérrokonság ilyetén pártosságát az addigi rövid pályafutásom során még nem tapasztaltam meg. Hiszen én egyke voltam!
De hát - ahogy a mondás is szól - a hetyke legény a saját kárán tanul! Ráadásul - a baj nem jár egyedül - hazafelé menet eltörtem a mécsest is. Azt hiszem itt haragudtam meg a világra először!
A környezetem hozzá nem értését jellemezte, hogy a legkifinomultabb ötleteimet ilyen gyalázatos, kíméletlen módon - nem átlátva annak korszakalkotó jelentőségét- fogadták. Az ehhez hasonló esetek a későbbiekben eredetiségemet jelentősen csorbították...
Ezért (is) vagyok manapság ilyen visszafogott.

 

Magyar Irodalmi Lap

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap