Egy készülő panoptikumból (Sajdik Ferencről)

Szerkesztő A, szo, 10/15/2011 - 05:32

 

 

 

 

Egy készülő panoptikumból (Sajdik Ferencről)

Sajdik Ferenc

    Lóvá evő. Klónozott karikaturista. Még mindig nem hasonlít a saját rajzaira. Mivel apja – aki neves zsoké volt – idejében bokros lóra ültette: lótlan maradt. Tartós rajzfertőzését csak akkor vették észre, amikor már gyógyíthatatlan volt. Egy Pintér nevű mennykőtől üszkösödött karikaturistává. Nincs vizuális memóriája, ezért addig rajzol valamit vagy valakit, amíg az a felismerhetetlenségig hasonlítani nem kezd az ő elképzelésére. A klónozás magyar úttörője. Furcsa állatkertjében mindenki féltestvér, de senki sem hasonlít. Csak jóindulata tartja vissza, hogy lóvá ne tegye az emberiséget. A lovakat és a kutyákat ugyanis többre tartja, mint az evolúció végtermékét. Darwin örökösei megfenyegették, hogy visszacsináltatják az evolúciót, ha tovább klónozza a jószágokat. Kezdő anyukák és apukák szomorítója. Furcsa rajzaival kétségbeesésbe sodorja őket, mert a gyerekeknek karikatúrái alapján még azt sem lehet bebizonyítani, hogy a gólyát is gólya hozza. Csak rajzol. De azt mindig. Méghozzá olyan gyorsan, hogy keze nyomán minden látható és láthatatlan életre kel. Az étlapot is képes életre kelteni. Különösen a gombócokat, melyek közül Artúr a fogadott fia. Ludas Matyival sok-sok Döbrögit megszomorított életében. Kész röhej, amit csinál. Nem csoda, hogy a humorban és a karikatúrában se nem első, se nem második vagy harmadik, mert ezek a sorszámok nem fejezhetik ki elsőbbségét, hanem egyszerűen: sajdik.

(Rajz és szöveg: Léphaft Pál)

 

 

Megjelent: Napút, 2000. jan.-febr.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap