Búcsú apámtól

Cserényi Zsuzsa, sze, 08/24/2011 - 04:58

Szűkölök, mint kivert kutya

csendes magamnak

árnyakkal kísértő éjszakán,

gyásszá tömörült bennem a jaj:

hangtalan siratlak Apám!

 

Már nem hívlak,

mint annyiszor gázlót keresni

sodrás mentén hétköznapokban,

s karodban vélni ünnepet,

csak félmondatok maradtak bennem,

túl sötét a reggel, ma Édesapám!

 

Hideg a kezed nincs benne élet,

már nem tudlak tartani Téged,

jeges ölében ringat a vég

hiába kérem: ne menj el még!

 

Könnyek gördülnek szobád falán,

eltévedt az asztalon tányér, kanál,

a széked is örökre üres marad,

emlékké halványul minden szavad:

Édesapám!

 

Te tudtad: csak a fenyő zöld örök,

védőn karolva holt lelkeket,

az élő közöny fölött.

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap