Az SZDSZ hatalomra törekvési manipulációi 2/2

Kenessey Csaba, k, 02/28/2012 - 00:00

 

 

 

 Aggodalom és reménység 1990 - 1998 

 

 

Folytatás 

 

 

 

(Budapest, 1997 január)

Megjelent az EZ A HÉT-ben.

 

2. rész. 

Hamarosan kimutatkozott az SZDSZ hatalmi törekvése a politikai élet minden vonatkozásában. Mindenütt aktiválták a jó előre elhelyezett saját embereiket. Hisztérikus kitörések sorozata követte a kormány azon igyekezetét, hogy a média kulcspozícióiból a régi, terhelt múltú kommunista funkcionáriusokat leváltsa. Ez időben  alakult meg a Demokratikus Charta, amelyik minden erővel azt akarta bizonyítani, hogy a kormány a sajtószabadságot lábbal tiporja és a kisebbségeket sem támogatja. A nemzetközi sajtó és más tömegközlési média egyszerre lett tele az ilyen megállapításokkal, vádakkal. Egyidejűleg spontán, - de nem véletlenül - feltűntek a "bőrfejűek", a "neonácik", ezzel is azt akarván bizonyítani, hogy a nemzeti és keresztény-demokrata alapokon álló kormány és ezen túl az egész magyar nemzet, alapjában véve nacionalista, azaz veszély a kisebbségekre, nem követi a nyugati demokratikus államok eszméit.  Ezen, az SZDSZ által erősen kihangsúlyozott és tudatosan kiemelt megállapítást az egész világba szétkürtölték. Ezzel a stigmatizációval akarták a magyar népet szellemileg lealacsonyítani, nemzetközi szinten lejáratni, valamint a rossz lelkiismeret és tudatos bűntudat beoltásával egy szürke masszává, manipulálhatóvá tenni.

 

Igen jó példa volt erre az 1992-évi október 23.-i Kossuth téri ünnepség, mely - ma már bizonyíthatóan - egy előre megtervezett forgatókönyv szerint zajlott le. Itt jelentek meg a "bőrfejűek", az árpádsávos "nácik", akiknek feladata volt a botránykeltés, és az egykori 56-os szabadságharcosok az akkori ellenzék viselkedésmódját kritizáló és ezt hangosan kimutató szervezetek körében spontán jelentkező elégedetlenségeit (akkor utasította vissza a Köztársasági elnök úr a sortüzeket büntetni akaró törvénytervezetet) a Magyar Televízió meghamisított felvételeivel úgy állították be, mintha a fent említett bőrfejűek és társaik fütyülték volna ki a Köztársasági elnököt, mire ő a szónoki emelvényről egy szót sem szólva távozott. Mint azt a rendőrségi jegyzőkönyvek és a parlamenti tényfeltáró bizottság alapos vizsgálati eredményei is bizonyítják, a "bőrfejűek" Göncz Árpád megjelenése pillanatában már nem is voltak a Kossuth téren.
Ide tartozik még az is, hogy Göncz Árpád nem volt hajlandó az 56-os szervezetek azon kérésének eleget tenni, hogy ők is egy szónoklattal részt vehessenek az ünnepségen.

 

A Magyar Televízió teljesen manipulatív és a tényeket elferdítő "híradó" adása után a Televízión belül botrány keletkezett. A Bánó András által készített riportot Pálfy G. István, Császár Attila és Varga Domokos György hamisítványnak minősítették. A viták során a Bánó által eredetiként felmutatott videó kazettát a SONY cég megvizsgálta és hivatalosan megállapította, hogy egy  vágó asztalon összeállított, különböző képszekvenciákból összemásolt, azaz egy manipulált és nem eredeti kazettáról van szó. Pálfyt, Császárt és Varga Domokost a Magyar Televízió ennek ellenére elbocsátotta, majd Bánó András feljelentést tett és ellenük bírósági pert indított. Az eljárást a bíróság nemrégiben megszüntette, mivel a Bánó András felperes a kitűzött tárgyaláson nem jelent meg....

Az 1994-es választások óta, melyen az MSZP elsöprő győzelmet aratott és ezáltal egyedül is alakíthatott volna kormányt, az SZDSZ minden előző antikommunista kijelentéseit és viselkedésmódját meghazudtolva, valamint eddigi  "elveit" sutba vágva az MSZP-vel koalíciós kormányt alakított. A hatalom ezúttal elérhető távolságba került.
Azóta csodával határos módon eltűntek a "bőrfejűek", sehol sem mutatkoznak már az árpádsávos "nácik" és egyetlen politikusnak sem jut manapság eszébe a magyar népet nácinak, vagy antiszemitának nevezni. A végre elért hatalomra jutás mámora mindezt egycsapásra elsöpörte. 
Érdekes megemlítésre méltó epizód, a bőrfejűek akkori vezetője "Potyka bácsi", ki 56 után Ausztráliában élt és a rendszerváltozás után (Szabó Alberttal együtt) tért haza, a Kossuth téren is - amint azt a videó felvételek is bizonyítják, mint a botrány egyik rendezője volt jelen. 1996. október 23.-án "Potyka bácsi" Göncz Árpád köztársasági elnök úrtól kormánykitüntetést vett át!

 

Elképesztő, hogy a hatalom megszerzése mi mindent képes megváltoztatni. Csodálatos módon Potyka bácsi előző tevékenységeiről a Köztársasági elnöki iroda kitüntetéseket előkészítő munkatársai "nem szereztek tudomást".

 

Anyagi vonatkozásban sem szégyenkezők a volt elvtársak. A botrányok egész sorozata bizonyítja nyerészkedéseiket, amikkel mind saját hasznukra, mind a pártjaik választási hadikasszái megtöltését célozva nemzeti vagyont tulajdonítottak el. A "túlbuzgó", hívatásukat komolyan vevő rendőrkapitányoknak az ügy feltárása miatt menniük kellett, nem lehetett engedni, hogy az újabban név szerint is megnevezett pártemberekre, kik képviselői mentelem alatt állnak, valamit is rábizonyítsanak. Ilyen a szocialista-liberális koalíció jogállamisága! A hatalom bebetonozására minden eszközt fel lehet és fel kell használni, nehogy egy másik kormány - esetleg - számon kérje az illetőket, fényt derítsen tetteikre.

Nyílt kérdés marad egyenlőre, hogy a következő választásokon a magyar választópolgár mindezen manipulációkra, tudatos félrevezetésekre hogyan fog reagálni. Már nincs túl sok idő ezen elgondolkodni. A szög kibújt a zsákból. Még 80 esztendőre titkosított adatokkal sem lehet a tényeket elmosni.

 

 

 

FOLYTATÁS EGY ÉV  LEFOLYÁSA UTÁN

 

Sajnos látnoki képességgel kell rendelkeznem, mivel egy évvel ezelőtt már rámutattam azokra a tudatos félrevezető manipulációkra, amelyek az országot nyomják. Pár hónappal a parlamenti választások előtt egyre nyíltabban veszik át a hatalmat a médiában. A minap váltotta le a TV-Kuratóriuma Peták Istvánt az elnöki székből. Érdekes módon, neki nem lehetett ”szakmai alkalmatlanságot” a fejére vetni, mégis elmozdították. A Rádiónál is meg vannak számlálva Hajdú István napjai.... Nos, megint bebizonyosodott, hogy a farok csóválja a kutyát. És a farkat ki, milyen erő mozgatja? Ezt a kérdést nyíltan feltenni nem igen merik. Az emberek megint megtanultak félni. Nem az ÁVH-tól, hanem a csupasz megélhetéshez szükséges állás elvesztésétől rettegnek. A bankok és a média diktatúrája körvonalazódik egyre jobban, a személyi érdekek kerülnek mindenütt előtérbe, nem az ország fellendülése a fontos. Úgy látszik, ebből a helyzetből nehezebb lesz kilábalni, mint a pártállamból. És mindez történik a demokrácia és piacgazdaság álarca, leple alatt!
 

Az elvizenyősített ügynöktörvény is csak azt szolgálta, hogy a nomenklatúra hatalma biztosítva legyen. Meddig feszíthető a húr? A nagy ”stratégák” nem gondolják, hogy elszámolhatják magukat? Minden népnek, - még a magyarnak is, - meg van a tűréshatára. Ha egyszer elszakad a gát, akkor már nincsenek idegen páncélosok, akik megmenthetik őket. Ne feledjük, lehetetlen a politikában nincs. Már megéltük, hogy orosz páncélosok lőtték az orosz parlamentet! 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap