"Az igazat mondd, ne csak a valódit" 22/25

Eperjes Károly, szo, 04/28/2012 - 00:07

 

 

 

 
- Amikor én Ady verseit olvasgat-
 tam, arra gondoltam: lenyűgöző, hogy
 micsoda Isten-tapasztalatokra jutott!
 Ugyanakkor majdnem minden istenes
 versében érezhető, hogy ezeket nem tud-
 ta igazán a lelkébe építeni. Babitscsal
 más a helyzet: ő is bejárta a maga ván-
 dorútját a hitben, de el isjutott Isten
 megértéséhez.
 
   - Ady is, Babits is kivételes tehetsé-
 gű költő, de mások voltak az eszköze-
 ik és a lehetőségeik a hit szernpontjá-
 ból. Babitsnak hét szentsége volt a za-
 rándokúton, Adynak kettő. És nem
 volt bűnbánat szentsége! Sokkal ne-
 hezebb volt Adynak. Az ő lelki élete
 sokkal hullámzóbb volt, mint Babitsé.
 
   - Ez a természetük különbözőségéből
isadódott.

   - Igen, de merem állítani, hogy ez
 elsősorban a szentségek különbözősé-
 ge miatt van. Hét szentséggel mun-
 kálkodni nagyobb felelősség, ugyan-
 akkor nagyobb lehetőség is.
    Adynak hibátlan, egyetemes érvé-
 nyű verse például az ,,Ádám, hol vagy?"

Oszlik lelkemnek barna gyásza:
 Nagy, fehér fényben jön az Isten,
 Hogy ellenségim leigázza.
 
Az arcát még titkolja, rejti,
 De Nap-szernét nagy szánalommal
 Most már sokszor rajtam felejti.
 
És hogyha néha-néha győzök,
 Ő járt, az Isten járt előttem,
 Kivonta kardját, megelőzött.
 
Hallom, ahogy lelkemben lépked
 S az ő bús 'Adám, hol vagy?'-ára
 Felelnek hangos szívverések.
 
Szívemben már őt megtaláltam,
 Megtaláltam és megöleltem
 S egyek leszünk mi a halálban.
 
   "Oszlik lelkemnek barna gyásza" -
 már nem fekete, világosodik a fénytől,
 ami rávetül: "Nagy, fehér fényben jön
 az Isten, hogy ellenségim - a bűneim -
 leigázza." "Az arcát még titkolja, rejti"
 - Isten boldog színe látására még
 nincs lehetőségünk, "De Nap-szemet
 nagy szánalommal/ Most már sokszor
 rajtam felejti", azaz a teremtett rend-
 ben az ő törvényeit egyre jobban felis-
 merem. "És hogyha néha-néha győ-
 zök" a bűneim felett, "Ő járt, az Isten
 járt előttem, / Kivonta kardját, meg-
 előzött" - a kard a hatalom, az erő
 szimbóluma, tehát megadta hozzá az
 Ő erejét. "Hallom, ahogy lelkemben
 lépked" - mint Ádámnál a Paradi-
 csomkertben, a bűnbeesés után. "S az
 ő bús 'Ádám, hol vagy?'-ára /Felelnek
 hangos szívverések." Jaj, nem tudom
 letagadni magamat! Itt vagyok, Uram!
 "Szívemben már őt megtaláltam" .
 
   - A vers utolsó sorai ember és Isten
 misztikus egyesülésére utalnak a halál
 és a feltámadás után.
 
   - Igen. Ezt fejezi ki a Babits-vers-
 ben az Eukarisztia-gondolatkör, és az
 Istennel való csodálatos egyesülést
 írja meg Pilinszky János is például a
 Halak a hálóban vagy az Egyenes labirin-
 tus című versében:
 
Milyen lesz az a visszaröpülés,
 amiről csak hasonlatok beszélnek,
 olyanfélék, hogy oltár, szentély,
 kézfogás, visszatérés, ölelés,
 fűben, fák alatt megterített asztal,
 hol nincs első és nincs utolsó vendég,
 végül is milyen lesz, milyen lesz
 e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
 visszahullás a fókusz lángoló
 közös fészkébe? - nem tudom,
 és mégis, hogyha valamit tudok,
 hát ezt tudom, e forró folyosót,
 e nyílegyenes labirintust, melyben
 mind tömöttebb és mind tömöttebb
 és egyre szabadabb a tény, hogy
                                          / röpülünk.
 
És hogy a hölgyek se maradjanak ki a
 fölsorolásból: itt van Nemes Nagy Ág-
 nes egyik verse. (Ha én színésznő len-
 nék, már régen a közönség elé álltam
 volna egy Nemes Nagy Ágnes-esttel!)
 
                       A csak-jó

Hogy a csak-jó se hal, se hús?
 Én nem vagyok manicheus.
 Az örök üdvösséget én
 Nem únnám.
 
 
 
 
 
Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap