Az arisztokráciáról

Balogh Bertalan, h, 02/06/2012 - 01:30

 

 

 

Az arisztokrácia, mint tünemény, természetes jelenség. Sok egyéb mellett valamikor azt is jelentette, hogy bizonyos személyek, vagy családok nemcsak kiváltak (mégpedig kimagasló társadalmi tevékenységgel) az átlagosból, a népből, a tömegből, hanem azt is jelentette, hogy ezek a személyek vagy családok, folytatták és ápolták is a maguk tradícióit, vagyis nem csupán egyénnek tekintették magukat, hanem egy társadalmi tradíció fenntartóinak. Kisebb léptékben nézve persze, annyi jó, vagy annyi rossz lehet az arisztokratában, amennyit személyes hajlamai és adottságai garantálnak. Volt köztük sok hitvány is, hazaáruló is, részeges gazember is, de az arisztokrácia, mint társadalmi jelenség (jó értelemben) mindig a hazafias krémet jelentette, hiszen kötelezte a rang és az a tény, hogy létük értelme a hazával van egybefonódva.

Mindig és minden történelmi népben megjelenik az arisztokrácia. Sőt, automatikusan jelenik meg! Sőt, a köznép elismerésével jelenik meg, sőt, a köznép emeli őket azzá, mert nem érzik a népek természetes dolognak, ha nincsenek nekik példaképeik, akik a tradíciót, a nemzet eszméjét testesítik meg.

Normális időkre és természetes társadalmakra érvényes ez csak. És semmi csodálatos sincs abban, hogy ez a kor, amely sem nem normális időket él, sem pedig nem természetes társadalmi struktúrákat produkált, lassacskán elnézte, hogy vásárolni is lehetett arisztokrataságot, házasságokkal és más manipulációkkal is fel lehetett jutni. Aztán pedig - éppen ezért - nem is becsülte a kor sem és a nép sem az igen vegyessé vált, tehát jellegét vesztett arisztokráciát. És magára maradt a nép is, a kor is. Sem sok becsülete nincs ma a tradicionális arisztokráciának, sem pedig igazi arisztokrácia nincs a szó tradicionális értelmében. Bizonyos fontos értelemben, a társadalmi és történelmi eszmény is kiirtódott ezzel, csakúgy, ahogy minden tradicionális érték elvesztette tekintélyét és vonzását. A természetes rangsor csorbult meg ezzel, ahogy az a priori JÓ és az a priori ROSSZ különbsége sem az már, ami volt.

Furcsa az a kor, amelynek nincsenek múltba visszanyúló eszményei, arisztokratái, csak "feljutottjai". És önmagukat nem nagyon találó népei.   

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap