Vers

Tusnády László
Madarász Imre Alfieri-monográfiája

Ha Alfieri magyarországi jelenlétéről beszélünk, akkor nagyon hamar Madarász Imre munkásságával találkozunk. Húsz évvel ezelőtt róla írta huszonkét évesen az első könyvét, az első magyar könyvet az olasz lángészről, és folyton-folyvást hozzá tér vissza, mégpedig úgy, hogy érdeklődési körében jelen van az egész olasz irodalom elég a nagy sikert elért, hat kiadásban megjelent Az olasz irodalom történeté -re gondolni, mintegy kilencszáz ... (Vers)

Szerkesztő B
Marczinka Csaba: Székely-zászló (Székely Mózes fejedelem emlékére)

Ez is: vesztes csatához kötődik!.../(a brassói ütközetben lobogott/először Székely Mózes fejedelem/serege felett, 1603 júliusában)//Radu Serban és Giorgio Basta,/az oláh vajda s zsoldosok hada/ellen egy zászló nagyon kevésnek,/nagyon sebezhetőnek bizonyult!//A bég a török segédhaddal hamar/olajra lépett, a tatárok meg/követték a „jó példát” – így aztán/ a sereg harapófogóba került...//Futottak is vissza a „biztosba”,/szekerek mögé, tábor /ltalmába (Vers)

Rozványi Dávid
Stefan I. dénárja

Felvidéken kis üzlet,/fojtogató szuvenír-özön,/ezernyi faragott, s öntött/giccses ajándéktárgy között,/egy aprócska zacskó:/Stefan az első, dénárja.//Nekünk Szent István,/nekik első Stefan;/hisz történelmüknek/ugyanúgy része,/mint nekünk.//Idegen, oroszos zászló/leng már a régi magyar vár felett,/de István emléke összeköt:/álma és műve,/egy közös hon,/mely mindünk otthona,/melyben mindenki egyenlő,/túlél mindent, örök.//Bár visszatérnél hozzánk,/ István király,/és forrasztanál össze/tucatnyi hitet és nemzetet (Vers)

Döbrentei Kornél
A tenger

Az árboc hegyében halálfejes tajték a kalózlobogó. / Elrabolni jöttünk habon szálló Ophéliát. A boldog / Bach lelke misézik, jaj, ezer orgona: tenger! Jajgató / cipôkben mezítlenek menetelnek: tenger! Annyi eloldott // hányást ragadnak el a sárga monszunok! Az Úr / döglött báránykáit a Golf-áram dajkálja ölén. / Türelem evangéliuma: tenger! – Gótikus halakban tunyul, // ôzgida-hangon esdekel a varázsló az aszály éjszakáján, / sóvár asszonyok tébolya verejtékezô dinnyét halász, / de csecsüket a só rágja (Vers)

Kühne Katalin
Érted imádkozunk

Több rokonomért, barátomért, de most elsősorban Barbaráért imádkozom Teremtőnkért azért, hogy műtétje sikerüljön. Sokszor kerülhetünk hasonló helyzetbe, amikor elér bennünket a gyógyíthatatlan kór, a családok, barátok ilyenkor körülvesznek szeretetükkel, biztatnak, segítenek, de mindez nem elég, hinni és akarni is kell. Akkor csodával határos gyógyulások történnek, fentről egy fényes sugár árad felénk, és még sok évtizedet tölthetünk, tartalmas élet vár ránk, mert aki bízik, hisz, annak segítenek az égiek. (Vers)

Szerkesztő B
Győrffy Attila: Holdvilágkeringő

…De tényleg olyan jó volt éjjel a boldog / hangja, / mintha az arcomhoz ért volna selymes / arca, / hogy épp leszállt az éjszakai ’térre / s máris hívott, haja táncolt a szélbe’, / oly messze volt s oly végtelen közel lett, / hogy Istennek játéka égbe tetszett, / tücskök serege harsonázta kertem, / és sírta már: oly messze van szeptember… – / Kérdeztem, nem fázik-e, szomjas, éhes?, / és kacagott, ne féltsen, hazatérek, / majd (Vers)

Döbrentei Kornél
Szomjúság

Géza fejedelemnek / Leiszom nyakamról a fejemet, / Ázsiából, hahó! Gyécse kagán, / porhüvelyedbôl hová visz a ló? / Hordóban savanyítnák fejemet. / Csatákat harmonikázó mezôkön / a zátonyra futott csodaszarvas / egy halom szörnyethalt bicikli. / Belémrejtett sírodon, Gyécse, / a köszörûs tûzokádó vadrózsabokor, / a kereket, mérföldek malmát, föléli. / Színén üli meg a tigrist az ôsz. / Az üvöltés napraforgó-kottákban / elaranylik a tájon, pergetik / a dobokat a szívünk helyén, / a rácsok hímpora elszáll (Vers)

Szerkesztő A
Sajó Sándor: Trianoni dal

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar irodalomból. (Vers)

Szerkesztő B
Kölcsey: Huszt - Töredék

Huszt // Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;/ Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. / Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott / Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. / És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? / Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? / Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; / Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! / Cseke, 1831. december 29. // ... (Vers)

Szerkesztő B
Kölcsey Ferenc: Emléklapra - Töredékek

Emléklapra // Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT. // Pozsony, 1833. június 14. /// Felírás Kende Zsigmond házára // Alkota munkás kéz engem; s a szőke Szamosnak / Partjain a költő lát vala s renge felém: / Ház, örökülj; s vídám békével tartsad öledben / Gazdád, s gyermekeit, s hív unokái sorát! // 1833 /// Szép Erdély.... // Töredék // Szép Erdély barna fürtű (Vers)

Vasi Ferenc Zoltán
CSEH TAMÁS FEJFÁJA

Elvesztünk mindent. Szülőket, szerelmeket, barátokat, mestereket. Bereményi Géza is vesztett nagyot. De Ő ismerte Cseh Tamást, én csupán (?) szerettem. Szeretem azóta is. Nincs nap, hogy ne hallgatnám. A szívemhez nőtt. Velük halok meg naponta, vagy velük virrasztom át az éjszakákat, pityeregve. A magány kiélesíti az ember érzeményeit. Elvették a szülői házam, többször az életemre törtek, "és megis itt vagyok!" "Születttem Magyarországon...", Tatán! Halok ekkor és ekkor... Ki sír majd utánam? Fiam tán? (Vers)

Döbrentei Kornél
Egy szőlősgazdára

A lopótöknek fejébe szállt a bor – / angyalöblû buzogány a Gazda kezében: / leveri szívünkrôl a vaskoloncot, / a medvesorsú bú hosszú láncán / sekélyül a lombhullató brummogás. / Poharunkba áldott kedvvel lövell / lángot: iszapja ragyogás, kitapasztja / a mindenséget, a pince fala / csupa jézusfényû parázs: / örökmécset / nyeldeklünk megfékezni a járványzó / homályt. / Tizenhárom grádicsú / messzeség a miénk, elrugaszkodunk / feledni lábaink vadállatszagát, / de nem tudunk teli talppal az óceán (Vers)

Szerkesztő B
Zas Lóránt: Augusztus már - Az óceánon túli - Te, kisleány

Augusztus már // Augusztus már mindent feléget. / Fű, fa, virág, a parti fészek / hűvös napokra vár, de téved. / Barátaim, a forró nyárban, / ahol éltem és hol hazám van, / ne higgyetek a pusztulásban! / Mert télre hó lesz és kenyér lesz, / a térre majd büszkébben léphetsz. / Sújtó kezed is lesz: keményebb. /// Az óceánon túli // Az óceánon túli házban, / ahol babád, a porcelán van: / össze ne törd testét a kádban. / Keze kimarjult, vére folyhat, / felfogadják majd zsoldosodnak, / le is lövik: temetik holnap. (Vers)

Csata Ernő
A kökösi hídnál

Az ágyúöntő Gábor Áron emlékére. // A rézágyúk hadrendben Kökös sarán, / végsőt kondult harang elbúgta magát, / jertek, hallgassátok az élet szavát, / vízparti drámán, vitéz kálvárián. // A folyónak vize fodrozza habján, / a harangok, katonák fájó dalát, / ágyúöntő Áronnak régi vágyát, / Bem apóval győzni lehetne, talán. // Labanc jön garmada, sok muszka amott, / magyarok asszonya, jó Szűz Máriám! / hiába vitézség, elveszünk legott. // Harangok ... (Vers)

Csata Ernő
Emlékezés Petőfire

Az Ispán-kúti kukoricás, / dömdödöm, dömdödöm, / fájón kérdi aratóját, / hova tűnt el / Söndöröm, Söndöröm. / Hordott volna lézerkardot, / dömdödöm,dömdödöm / nem átkoznók a kozákot, / azóta is, / örökkön, örökkön. / Fehéregyházára, turul árnyékába, / dömdödöm, dömdödöm, / hantolták el egykor, / hamva mégis sehol, / Söndöröm, Söndöröm. / Szelleme itt honol, / dömdödöm, dömdödöm, / emléke mindenhol, / valami nem passzol, (Vers)

Szerkesztő A
Petőfi: A XIX. század költői

Ne fogjon senki könnyelműen / A húrok pengetésihez! / Nagy munkát vállal az magára, / Ki most kezébe lantot vesz. / Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd. // Pusztában bujdosunk, mint hajdan / Népével Mózes bujdosott, / S követte, melyet isten külde / Vezérül, a lángoszlopot. / Ujabb időkben isten ilyen / Lángoszlopoknak rendelé / A költőket (Vers)

Csata Ernő
Emlékezés Petőfire

Az Ispán-kúti kukoricás, / dömdödöm, dömdödöm, / fájón kérdi aratóját, / hova tűnt el / Söndöröm, Söndöröm. / Hordott volna lézerkardot, / dömdödöm,dömdödöm / nem átkoznók a kozákot, / azóta is, / örökkön, örökkön. / Fehéregyházára, turul árnyékába, / dömdödöm, dömdödöm, / hantolták el egykor, / hamva mégis sehol, / Söndöröm, Söndöröm. / Szelleme itt honol, / dömdödöm, dömdödöm, / emléke mindenhol, / valami nem passzol, (Vers)

Szerkesztő B
Babits Mihály - A szökevény szerelem

Annyi év, annyi év: / a szerelem tart-e még? // Azt hiszem, kedvesem, / ez már rég nem szerelem. / A szerelem meggyujtott, / meggyujtott és elfutott, / itthagyott, / itthagyott. / / Mintha két szép fa ég / puszta környék közepén / és a lángjuk összecsap, / s most a két fa egy fa csak: / pirosak, / pirosak. / / Nem is két fa, két olajkut / és a lángjuk összecsap - mélyek, el nem alszanak. / A szerelem messze van már / és kacag, / és kacag. (Vers)

Szerkesztő B
Babits Mihály - Délszaki emlékek

Olyan meztelen volt az ég / fényes köldökével, a nappal; / akár egy szemérmetlen őrült, / ugy ünnepelte önmagát. / / A kába tó fehéren izzott / s ugy hullt rá a fekete hegy / bozontosan; kacagtak véres / foggal a gránátalmafák. / / Guruló, tüskés gesztenyék / csiklandozták a buja föld / néger husát; a fény sötétkék / nyelvei nyalták a tarajt, / hol az erdőtüzek kiégett / tarlói ujravörösödtek, / mint napvaditó lobogók / s most (Vers)

Szerkesztő A
Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele!

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar iro... dalomból. (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap