Vers

Turcsány Péter
Petőfi Sándor!

A fölnagyított dagerotíp-kép előtt / Ne merjen senki szemébe nézni, / szeme életünk' egyenként vérzi. // Szeme fészekalj – szigonyt vető; / de madárrajt röptető / toronytető! // Kilátás onnan: Rákos mező... / veszejttető… / vagy éltető… // Te drága, őslobonc-hajú, / lennél bár köztünk – / markolnánk hajad, / te nyakas, te fiúnk, te konok, / igazság-szórópisztolyú / szavad / fesse plakátjainkat át / vagy tündöklő jeled / a tűzfalak / betűnként ragyogják: (Vers)

Felber Zsolt
Nemzeti imáink: Csöndes estéli zsoltár (József Attila)

A magyarok imája évezredek óta szólítja meg Teremtőjét. Nem véletlen. Annyi támadás érte már Hazánkat ebben a több száz esztendőben, hogy párja sincs a világon. Így hát gyakran szállt fel hitünk éneke Istenünkhöz, Boldogasszony Anyánkhoz vagy éppen Jézus Krisztushoz. Hol fohászként, hol köszönetként, hol dicsőítésként szólt ez az ima. Nemzeti lelkületünk megteremtette a Magyarok Istenét. Eleink és nagyjaink imáiból készült ez az összeállítás. (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Karácsonyi versek II.

Elindul újra a mese! / Fényt porzik gyémánt szekere! / Minden csillag egy kereke! / Ezeregy angyal száll vele! / Jön, emberek, jön, jön az égből / Isten szekerén a mese! // Karácsony készűl, emberek! / Szépek és tiszták legyetek! / Súroljátok föl lelketek, / csillogtassátok kedvetek, / legyetek ujra gyermekek / hogy emberek lehessetek! // Vigyázzatok! Ez a mese / már nem is egészen mese. / Belőle az Isten szeme / tekint a földre lefele. / Vigyázzatok hát emberek, / (Vers)

Felber Zsolt
Nemzeti imáink: Erdélyi hitvallás (Wass Albert)

A magyarok imája évezredek óta szólítja meg Teremtőjét. Nem véletlen. Annyi támadás érte már Hazánkat ebben a több száz esztendőben, hogy párja sincs a világon. Így hát gyakran szállt fel hitünk éneke Istenünkhöz, Boldogasszony Anyánkhoz vagy éppen Jézus Krisztushoz. Hol fohászként, hol köszönetként, hol dicsőítésként szólt ez az ima. Nemzeti lelkületünk megteremtette a Magyarok Istenét. Eleink és nagyjaink imáiból készült ez az összeállítás. (Vers)

Felber Zsolt
Nemzeti imáink: Ómagyar Mária-siralom

A magyarok imája évezredek óta szólítja meg Teremtőjét. Nem véletlen. Annyi támadás érte már Hazánkat ebben a több száz esztendőben, hogy párja sincs a világon. Így hát gyakran szállt fel hitünk éneke Istenünkhöz, Boldogasszony Anyánkhoz vagy éppen Jézus Krisztushoz. Hol fohászként, hol köszönetként, hol dicsőítésként szólt ez az ima. Nemzeti lelkületünk megteremtette a Magyarok Istenét. Eleink és nagyjaink imáiból készült ez az összeállítás. (Vers)

Felber Zsolt
Nemzeti imáink: Boldogasszony Anyánk

A magyarok imája évezredek óta szólítja meg Teremtőjét. Nem véletlen. Annyi támadás érte már Hazánkat ebben a több száz esztendőben, hogy párja sincs a világon. Így hát gyakran szállt fel hitünk éneke Istenünkhöz, Boldogasszony Anyánkhoz vagy éppen Jézus Krisztushoz. Hol fohászként, hol köszönetként, hol dicsőítésként szólt ez az ima. Nemzeti lelkületünk megteremtette a Magyarok Istenét. Eleink és nagyjaink imáiból készült ez az összeállítás. (Vers)

Felber Zsolt
Nemzeti imáink: Isten, Hazánkért...

A magyarok imája évezredek óta szólítja meg Teremtőjét. Nem véletlen. Annyi támadás érte már Hazánkat ebben a több száz esztendőben, hogy párja sincs a világon. Így hát gyakran szállt fel hitünk éneke Istenünkhöz, Boldogasszony Anyánkhoz vagy éppen Jézus Krisztushoz. Hol fohászként, hol köszönetként, hol dicsőítésként szólt ez az ima. Nemzeti lelkületünk megteremtette a Magyarok Istenét. Eleink és nagyjaink imáiból készült ez az összeállítás. (Vers)

Csata Ernő
A megölt viharmadár - Albatrosul ucis

Nicolae Labiș: A megölt viharmadár - Albatrosul ucis / (Fordította Csata Ernő) // Mikor szél pördült a fák közül a tengerre, / És árnyék bársonyán szikkadt a homok, / Őt kisodorta a hullám és puhán kitette / Egy kagylótemetőbe, mely ragyogott. // A háborgó tengeri világ szélén / Áll mereven, gőgösen, de elbukva. / Mintha a messzeség hullámait nézné, / Sóvárgó nyakát az ég felé hajtva. // Nyitott szárnyai mocskosak és sósak, / Halotti gyászdalt fütyül a rátörő vihar, / Körül, málló kagylók színesen csillognak, (Vers)

Szerkesztő B
Pilinszky János - Francia fogoly

Csak azt feledném, azt a franciát, kit/ hajnalfele a szállásunk előtt/ a hátsó udvar sűrüjében láttam/ lopódzani, hogy szinte földbe nőtt./ Körülkutatva éppen visszanézett,/ s hogy végre biztos rejteket talált:/ övé lehet a zsákmánya egészen!/ Akármi lesz is, nem mozdul odább.// S már ette is, már falta is a répát,/ mit úgy lophatott rongyai alatt./ Nyers marharépát evett, de a torkán/ még alig ért le, jött is a falat;/ és undorral és gyönyörrel a nyelvén/ az édes étel úgy találkozott, (Vers)

Szerkesztő B
Babits Mihály - A szökevény szerelem

Annyi év, annyi év: / a szerelem tart-e még? // Azt hiszem, kedvesem, / ez már rég nem szerelem. / A szerelem meggyujtott, / meggyujtott és elfutott, / itthagyott, / itthagyott. / / Mintha két szép fa ég / puszta környék közepén / és a lángjuk összecsap, / s most a két fa egy fa csak: / pirosak, / pirosak. / / Nem is két fa, két olajkut / és a lángjuk összecsap - mélyek, el nem alszanak. / A szerelem messze van már / és kacag, / és kacag. (Vers)

Szerkesztő B
Babits Mihály - Délszaki emlékek

Olyan meztelen volt az ég / fényes köldökével, a nappal; / akár egy szemérmetlen őrült, / ugy ünnepelte önmagát. / / A kába tó fehéren izzott / s ugy hullt rá a fekete hegy / bozontosan; kacagtak véres / foggal a gránátalmafák. / / Guruló, tüskés gesztenyék / csiklandozták a buja föld / néger husát; a fény sötétkék / nyelvei nyalták a tarajt, / hol az erdőtüzek kiégett / tarlói ujravörösödtek, / mint napvaditó lobogók / s most (Vers)

Szerkesztő B
Babits Mihály: Karácsonyi lábadozás

Komisz, kemény idő. Még a vér is megfagy / állatban, emberben. / Öregek mondják, hogy / ritkán láttak ily nagy / telet decemberben. / A hó szőnyegébe puhán süpped a láb, / mintha dunyhán menne. / Hejh, ha a hó cukor volna, ez a világ / milyen édes lenne!… // A kis nyugtalan nő, ki a friss hegypályát / futja hótalpakon, / akármennyit zuhan, puha / combocskáját / nem üti meg nagyon. / És az állástalan szegény ember, aki / nem mer még meghalni, / örül hogy reggeltől (Vers)

Szerkesztő B
Ady Endre: A föl-földobott kő

Föl-földobott kő, földedre hullva,/ Kicsi országom, újra meg újra/ Hazajön a fiad.// Messze tornyokat látogat sorba,/ Szédül, elbúsong s lehull a porba,/ Amelyből vétetett.// Mindig elvágyik s nem menekülhet,/ Magyar vágyakkal, melyek elülnek/ S fölhorgadnak megint.// Tied vagyok én nagy haragomban,/ Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban/ Szomorúan magyar.// Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,/ Kicsi országom, példás alakban/ Te orcádra... (Vers)

Szerkesztő B
Vörösmarty: A korcsokhoz

Hová rohantok átkozott gonosz fiak?/ Mi készt ezekre? büntetlen/ Fog hát az undok visszaélés bennetek/ Tenyészni, gyáva fajzatok?/ Az ezredes veszély alatt nyögő hazát,/ Midőn serényen ébredez,/ Imez fajúltak átkosan kelő hada/ Alázza, dúlja, dönti meg./ Attila nyelve (melynek intő hangira/ Remegve tért ki a világ/ Előled, ó nagy hős!) íme dicső, talál/ Korunkban ennyi megvetőt./ Az, ami lételünknek őre, s nemzetünk/ Fő kincse szenved (Vers)

Csata Ernő
Don Juan öngyilkossága - Sinuciderea lui Don Juan

Ion Minulescu: Don Juan öngyilkossága - Sinuciderea lui Don Jauan / (Fordította Csata Ernő) // Azon éjszakán, mikor ő nem kívánt engem, / Az elveszejtő magányt is megéreztem, / Valójában, azon éjjel végeztem magammal, / Éppen a saját kéziratú legendámmal… // De, amikor a ravatalra felfektettek / Felszarvazott szerető holttestem... mel, / És rájöttem, hogy a Don Juan hírnév / Nem más, egyszerű regénycímnél, // A nagy igazságtalanság feldühített, / Amit az öröklét nekem készített, / Éppen gyávaságomat (Vers)

Csata Ernő
De rerum naturae - De rerum naturae

Dinescu Mircea: De rerum naturae- De rerum naturae / (Csata Ernő fordítása) // Kezdődnek újra a látványok: a hárs / szétteríti a ripacs illatot, / Isten a gépébe önti friss olaját, / minden zsírozott és minden bejáratott. // Részét a tenger is kivette - / a napon, / mint kaszások, kiterülnek a fulladtak, / a főpapság a parton / a bort már lefejtette, / a vágóhídon bőg az Apis bika, / majd kiskanállal kóstoljuk, mi túlcsepegne - / drága az élet, de az időnek nincs díja. // És az egész nap filmező felhők / ... (Vers)

Jókai Anna
Krónikásének (1956–2006)

KÖTELEZŐ OLVASMÁNY! // …akik leseperték, besöpörték / akik átvertek, megvertek / akik szónokoltak, elnémítottak / akik ránk nevettek, kiröhögtek // kuss, burzsuj / huj, proletár / isten, haza / soha már! / Nem lesz többé senki szegény / ököllel üt aki legény / népautó, éji csengő / törpe legyen aki felnő / a három színből csak a piros fehér és zöld sunyin tilos. Októberi arany napok /szabadság vagy gyáva rabok / „ez a kérdés, válasszatok” / a rádióban Sors-szimfónia (Vers)

Szerkesztő B
Kosztolányi Dezső: Magyar költők sikolya Európa költőihez 1919-ben

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar irodalomból. (Vers)

Csata Ernő
Nudizmus - Nudism

Marin Sorescu: Nudizmus - Nudism / (Csata Ernő fordítása) / Iszapot hordok egy vederrel / A nudista nőknek. / Fiatal koromban jobb véleményem volt / A nőkről; / De valaki ezt is kell Csinálja. / Ők már nem tartanak tőlem, / Úgy hívnak, „aki az iszapot hozza" / És elvannak a nudizmusukkal. / Lényegében, már engem sem érdekel, / Úgy hívom őket, „az iszapozó nők" / És én is elvagyok magammal. / Néha rám jön hirtelen / Egy jó káromkodási vágy. / Az istenit, te élet, / Te fiatalság, / (Vers)

Mészár Alexandra
Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán

Piros a vér a pesti utcán,/munkások, ifjak vére ez,/piros a vér a pesti utcán,/belügyminiszter, kit lövetsz?/Kire lövettek összebújva ti,/megbukott miniszterek?/Sem az ÁVH, sem a tankok/titeket meg nem mentenek./S a nép nevében, aki fegyvert/vertél szívünkre, merre futsz,/véres volt a kezed már régen/Gerõ Ernõ, csak ölni tudsz?/...Piros a vér a pesti utcán./Esõ esik és elveri,/mossa a vért, de megmaradnak/a pesti utca kövein./ Piros a vér a pesti utcán,/ munkások - ifjak vére folyt,/ - (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap