Vers

Döbrentei Kornél
Nagyanyánk utolsó vászna előtt

Ezek nem a gyehennaszenvedélyû, vangoghi / sárgák, a géniusz-sóváran vonítók, akik a / látomás ketrecnyi kozmoszában örök-szabad / fenevadak: örvénylô epedéssel véget nem / érôn zabálják teremtôjüket, hogy el ne / avuljon mindenség-egyberántó pillanata / a csodának, mögötte kavicsokká csomósodott / halállal megtelik a téboly jégvillámos / bádogvályúja, galaxis-mélyi tárgyilagos / szél rengeti, csörgeti, a kisdedekben megmártózott / idô vacogása ez: ütemére sasszézgat / a sorsunk a szerzôdéses vesztôhely körül (Vers)

Kühne Katalin
Tűz sárgás aranya

A körülöttünk lévő természet mindig megújul. Minden lény átadja magát a változásnak, hiszen világunkban pillanatok alatt új és új élet születik. Azt remélem, hogy az emberek fogjanak össze, a szeretet jegyében a nemzetek is alakuljanak át, így fennmaradhatunk. Ha Isten szavára nem hallgatunk, pusztává lesz Földünk, tűnik Napunk. Mi vagyunk ezért a felelősek, rajtunk múlik, lesz-e új, vagy mindennek vége. Az ajándékul kapott életet adjuk tovább gyermekeinknek, óvjuk az értékeket. (Vers)

Kühne Katalin
Magas hőfokon égsz /Jókai Annának/

Jókai Annával többször találkoztam, minden kötetét olvastam. Hazaszeretete, Isten iránti hite, jövőnkben való reménye a mai elidegenedett világban példa számunkra. Amikor eljött hozzánk, ezzel a verssel köszöntöttem: ..."Imádságot mormol ajkad,/ így adsz reményt a magyarnak./ Múltba nézel, jelenben élsz,/ mindig magas hőfokon égsz./" Szavai messze zúgnak harangszóval, gyönyörűséges hazánk dicsőségét, fényét zengi, fáradt, csüggedt lelkeket, gyengét, szegény megöleli. (Vers)

Csata Ernő
Az őszödi beszéd

Tűsarkú alku, ijeszt a karcsú kormánycsomag, / ki fogják bírni, nem fog fájni az új maszlag. / Tessék a semmi, hatalmi talmi, üres beszéd, / viperával fojtják most a szabad szót beléd. // Csámcsognak nyugton a kormánycsonton, / míg vezéreink az irányt kúrják el folyton. / A szépet csak hazudják a bölcs elmélkedők, / és a hazát leszarozzák a nagy tévedők. // Múljon a szégyenünk, miért is szenvedünk, / hol élnek, akik nem hazudnak ne... (Vers)

Kühne Katalin
Fénytörés

A csillagos égbolt tükröződik a tengerben, foszló felhők a Hold körül. Szívem nyugodt, csendben örül. Sötétkék rózsák formázzák a Telehold éjszakáját. Szűzanya fátylát borítja, kék köpönyege az inga, mely forog-pörög mellette, nappal felfénylik fölötte, éjjel nyugoszik, eltemet, hajnal kelti az ősöket. Így emlékezhetünk rájuk, ismételgetjük sza... vukat, járjuk a saját utunkat, bízunk az erőnkben, áldjuk őket és tanításukat, nekünk példát, utat mutat. / Feketéből fehér lehet, Ezt reméljük, imádkozunk: (Vers)

Csata Ernő
Az őszödi beszéd

Tűsarkú alku, ijeszt a karcsú kormánycsomag, / ki fogják bírni, nem fog fájni az új maszlag. / Tessék a semmi, hatalmi talmi, üres beszéd, / viperával fojtják most a szabad szót beléd. // Csámcsognak nyugton a kormánycsonton, / míg vezéreink az irányt kúrják el folyton. / A szépet csak hazudják a bölcs elmélkedők, / és a hazát leszarozzák a nagy tévedők. // Múljon a szégyenünk, miért is szenvedünk, / hol élnek, akik nem hazudnak ne... (Vers)

Kühne Katalin
Áldott népem

Közeleg Nagyboldogasszony napja, hozzá imádkozom oltalmáért, adjon hitet, reményt, élhető életet, ölelje magához népemet. Ne engedje, hogy rombolhassanak gonosz szellemek, ártó, kígyólelkű emberek. Adjon erőt sz elesetteknek, nyomor, betegség, fegyverek ne pusztítsák áldott népemet. Maradjon Hunor-Magor népe, ne vesszen el népek tengerébe, magyarnak ne szakadjon magva. Itt élhessenek velünk, szülőt támogassanak, de mi is mellettük le... szünk, míg dolgozni tud kezünk. (Vers)

Döbrentei Kornél
Május

Rohamsisak-teknôben földet dagaszt Anyánk, / fohásznyelû tenyerében a föltámadás / bugyrai: virághagymák, méhükbôl liliomot / öltô éteri lángot cseperedtet, idôt / átégetô billogot süt az éj csordába / verôdött ridegbarmaira, akik gyászt kérôdzni / lelegelték az ég szikrázó nárciszosát. / Anyánk oltalomnak sodronyinget sír reánk, / testámentum-fiakra: mennybolttartó kontya / magasán tavaszdagály – föléri az álmot. / Ágyúzöld májustól súlyos, boldog... asszonyölû / sajkánk pitypangok aranybójáiról leszakad (Vers)

Döbrentei Kornél
Tükörben

MeJaj, az hogyan lehet, / tükör mélyébe vad / csigalépcsô vezet: / grádicsos fájdalom –, / fokonként elapad: / az idôt elhagyom, / folyama fekete, / hûs-ezüst gömbtorony / a tükör közepe, / lépdelek, fogy a kín, / mögöttem sárteke / ôrjöng a tengelyin, / bennem a lélek a kóc, én vagyok Harlekin: / öndublôrös bohóc, / majd órjás szenesló, / kin fénybôl a pokróc, / és télbe párálló / hatalmas testébôl / a kozmoszt átjáró / vastag szénaszag dôl, / s vagyok sólyommadár, / ki a szférákba tör, / Isten karjára száll (Vers)

Rozványi Dávid
A „Barkáts Jenő Ásványtár” megnyitója

Kárpátalján, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán épp látogatásom idején nyitották meg a Barkáts Jenő Ásványtárt. A kiállítás anyagát az idén elhunyt Barkáts Jenő, a Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciájának alapítójának családja adományozta. Nevét jegyezzék fel az Igazak Könyvébe! Kevesen tudják, de Magyarország ásvány-nagyhatalom: van év, amikor a világon felfedezett ásványok egytizede a Kárpát-medencéből kerül elő. (Vers)

Kühne Katalin
Légy te ajándék

Felnőtt fiamnak szántam ezt a verset, Istenhez fohászkodtam, amikor sorsdöntő kérdések előtt állt: "Repülhetsz más tájak felett,/ fészket rakhatsz családodnak,/ égig szállhatsz értelmeddel,/ fölénk nőttél, jóra oktatsz.// Alakítod sorsodat,/ felnevelhetsz utódokat./ Ősök szava, gyökered,/ visszahív szülőfölded.// Útjaidon kísérjen/ sugárnyalábok fénye,/ legyen veled az Isten,/ szóljon ajkadról ige.//...Reményt adj, szeretetet,/ valósítsd meg önmagad!/ Te légy ajándék annak,/ ki veled él, melletted!/ (Vers)

Döbrentei Kornél
Vakablak

Nem tudom, Isten szándéka-e a szívem. / Elnyikorogtak a kordék az ég derûjével / megrakottan, az agyam csupa fekete / kocsinyom és annyira úttalan. / Halottaimmá / hátrálnak a nárciszok, rozsdában rettegô / menyasszonyaim, döglött barázdát vontatnak / lefelé a dombon. / A Föld emlékezetében / sötét gödör vagyok, színültig nélkülük, / magamba merülve hallgatom, amint odalent / visszhangozva nô megtiltott fogsorom. / Kiáltanék, de torkomban elnyugodott / már a homok, / az égnek támasztott / létráján megôszülök (Vers)

Döbrentei Kornél
Oldott vers a magányról

Mint vérrög a szívben, oly gyilkos tökéllyel / befejezett a magányod, a hányinger / úgy terrorizál, úgy kísért meg, akár a / megmaradást a piramis: émelyítô / homállyal balzsamozzák be hûlt helyed, / nélküled történnek meg az évszakok is – / de maradék félszárnyával beborít egy / angyal: csonkoltan is leálmodtad ide / a hit keserves kékjébôl, hogy felmáglyázd / az istensercegtetô fényt pernye... vágyó / életedbôl, noha kiüt a verejték, / ez a benned pimpósodó halál-lôre, / odakint vékony dongával boroshordul (Vers)

Tusnády László
Madarász Imre Alfieri-monográfiája

Ha Alfieri magyarországi jelenlétéről beszélünk, akkor nagyon hamar Madarász Imre munkásságával találkozunk. Húsz évvel ezelőtt róla írta huszonkét évesen az első könyvét, az első magyar könyvet az olasz lángészről, és folyton-folyvást hozzá tér vissza, mégpedig úgy, hogy érdeklődési körében jelen van az egész olasz irodalom elég a nagy sikert elért, hat kiadásban megjelent Az olasz irodalom történeté -re gondolni, mintegy kilencszáz ... (Vers)

Döbrentei Kornél
Nagyanyánk utolsó vászna előtt

Ezek nem a gyehennaszenvedélyû, vangoghi / sárgák, a géniusz-sóváran vonítók, akik a / látomás ketrecnyi kozmoszában örök-szabad / fenevadak: örvénylô epedéssel véget nem / érôn zabálják teremtôjüket, hogy el ne / avuljon mindenség-egyberántó pillanata / a csodának, mögötte kavicsokká csomósodott / halállal megtelik a téboly jégvillámos / bádogvályúja, galaxis-mélyi tárgyilagos / szél rengeti, csörgeti, a kisdedekben megmártózott / idô vacogása ez: ütemére sasszézgat / a sorsunk a szerzôdéses vesztôhely körül (Vers)

Hegedűs Adriana
Az én városom

Rajtad tartom szemem te lüktető szép város,/ ölelő karoddal átfonsz és ez oly káprázatos./ Mikor hajnalban az első villamos csenget,/ harsány hangjával egy új napnak üzenget./ Éjszakai mulatások nyomát hordja az aszfalt,/ körömcipők kopognak, járásuk kitapasztalt./ Kapualjban szerelmes pár csókolja a csókot,/ zavartan pislogva egy lány, sepri be a bókot./ Mulatóban andalító zeneszóval röpül az idő,/ italtól mámoros harsány hang átszüremkedő./ Egy halom üvegmorzsa csücsül a sarokban,/ maroknyi (Vers)

Döbrentei Kornél
Erdő, álomi tájban

A fák kérge alatt Valaki munkadalt dudorász. / Az ember magát bezárja, majd döngeti. / A vadászkürtök már befelé szólnak, / aztán iramodó kopók körme-kopogása / a vágtába-riadt szív iránt, és idillé / kéredzkedik az iszonyat: arkangyali karddal / lékelik koponyánk, rajta éhkoppon maradt / balkáni nagy fakopáncs döbbenten tarkáll. / Mélyértelmû zöldben tobzódik az erdô: / százezer lábon tolongó lélek, setéttömör / erôddé testesült Ige, falán az arcod / dereng elérhetetlen, mint magzatkoromban / az anyám képe (Vers)

Turcsány Péter
Korrespondenciák kórusa

[Haiku – a műfordító T. D. / ihletésében]/ Minden nyelven egy-/ azon léleknek kell ki-/ virágoznia.// Empedoklész emléke/ – – –/ A szellem csúcsain égni,/ s elhamvadni az alkonyattal, / öbleim mészkő fogsora/ lángoló zöld tájakba harap,/ s a tenger, a tenger egy vadászó/ sirály pillantásából nézve./ A múlandó falán üssön rést/ – vizslató lőrések a partokon –/ minden eleven pillanatod. / Az Örökre szegezd... (Vers)

Szerkesztő D
Körmendi Lajos: Tojás-univerzum 5/5

Tojásnap-felkelte a tarkó mögött. // Játszótér: // álomi makett / a kukorékoló fényben. // Kétméteres műanyag tojások fürtje. // Némelyik oldalán hever, / mások széles ülepükön / csücsülnek, figyelnek. // Könnyűek, mozgathatók, / új rendbe állni készek, / a gyermek / világteremtő akarata szerint. // Szépek. // Fehérek. // Az álmok húsvétjára várnak. // Éjszaka-kotlós lépeget, felcsipegeti / a házak ablakából / ki... szóródó / fényt. // A tojásokra telepszik. // Piheg... (Vers)

Döbrentei Kornél
Megkésett őszi képeslap Csopakról

Horváth Lászlónak, az Antos utcába / Csak a nappal volt a menhelyünk. / Szívünket, ezt a lejáratott szimbólumot, / odakint hagytuk a világban, legyen elhagyott / hangyavár, vagy tenyésszen benne gyermekkéztôl / kiirtott harckocsik szomorúsága. / Csak a nappal volt a menhelyünk. / A tárt tenyerükben aranyrögöt latoló / mandulafák, s az olajfa törzsét körülkaptató / harkályirgalom, a tó, ahogy ké... ken-híg / szelídséggel kikél ráncaiból, a szôlôfürtök / meztelen csapágygolyói, amint összetapadnak (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap