Vers

Döbrentei Kornél
Könnyed őszi dal

Gábor öcsémnek / 1. / Helyben vándorolnak a fák. / Gyökér közt rejtezô hazák / nem engedik lépni ôket. / Szeleket küldj: fanyûvôket, / mákgubóban homokórás / játszmát ûzô, égi órjás! / Árnyékodból megácsoltad / járókámat, kicsúfoltad / akarásom – semmit se ér: / tavaszra nyár jön, ôszre tél. / Tavaszra nyár és ôszre tél, / parancsolj rám, de mit sem ér, / könyöröghetsz is: csönd legyen, / érett perceim csöngetem: / mákgubóban hajdanvoltom, / han... golom köldökzsinórom. / Tündöklô öledbe ugrom, (Vers)

Turcsány Péter
Marosvécsi Hesperidák kertjében - Dionysos emléke száll

És a tölgyfaliget, mely őrzi/ az ősök lelkét, / íróink szép,/ halk susogását át a jövőnkbe... / Hexameterben lépni e tájon,/ hol Dsida járt és / Kós Károllyal/ Áprily mérte a penzumokat ránk, / minden időkre örökbe kiszabva/ a sors magyar útját!// Dionysos emléke száll// Ó, hogy még mindig jobban jártam Dionysos/ szép sorsánál – őt azok szaggatták szét,/ kik vele pompáztak a mámorok útjait járva / bennem fagyok alatt is, lám, lángol a tűz! / Nem tudok én itt rendet rakni e tenger gondban, (Vers)

Adorján András
Előleg - határidő - ihlet?

Azt mondják a profik, hogy a legjobb ihlető az előleg. Meg persze a határidő. Én a lapzártával hadakoztam sokszor, de nem vers-ügyben. Verset viszont a magamfajta ámatőr (sőt dilettáns) mégis csak belső késztetésre ír. Különben nem. Én pl. úgy két éve egy (vers) sort sem írtam. Máskor is megesett (Aki beleszól – Még egy mondat a zsarnokságról). Viszont ma délután találtam egy papíron három verset! Melyek közül kettő egy napon, 2012.november 20.-án íródott... (Vers)

Turcsány Péter
Rövidek 2

Koronaékszerek Britániából - Kérdés Swanseaból// Dylan Thomasról szólva/ Hogy is próbáljuk értelmünk hálójával/ felfogni a halált, a nagy nincset,/ ha minden arról szól, hogy emlékeink/ ficánkoló halai túléljék életünket?// Ó, akik az életet választják,/ elhullanak az első kanyarban,/ de akik az örökkévalóságot,/ feltámadnak egy végső napban.// Az Úton// Mi megkísértjük napra nap Istent,/ Isten pedig elkísér útjainkra/ napra nap.// Mint tengerhabok a szikla... (Vers)

Hegedűs Adriana
Robogó idő

Kitör béklyójából a rohanó idő,/ nem is jut neki több holtidő./ Fütyörészve kérdezi hány óra van,/ nem firtatva azt ami még hátravan./ Robog a lankákon át, át a síneken,/ rönköket dönt fel hirtelen./ Szalad az eszét hátrahagyva,/ szép ígéreteket rútul becsapva./ Csettint az ujjával, hogy talán most,/ nem értik sokan ezt a boldogsághányadost./ Tölcsért formál a kezéből hirtelen,/ nincs semmi baj, ezt most kihirdetem./ Cserépedényből isszák a szavait,/ egyesek lekottázzák a dalait./ Beállnak a sorba melléje, pedig (Vers)

Döbrentei Kornél
Szurokfény

Kormos Istvánnak//Lehet, mozdonykerékre hangszerelt/sors robog felém./Szôlôkarókkal fölparcellázott agyamból kikélnek/a rémek, vércsöppekkel labdázgatnak/e lassan megférgesedô tavaszban – /fényességes országutak a borotvák.//Nagy lélegzet hiába fú Veszettül,/istenmenekítô mélyeimbôl/dôl a bûz, akár a rügyeket/kamaszodó táj, gyomrából a lila/kankalincsordák.//Epekeserû az ígéret. // A... karatom óriás bimbait,/két öklömet, bár nyelje el a (Vers)

Turcsány Péter
Csöndes öböl vízesés alatt

Ágikámnak és szeretteinknek. / A Krikai vízesésre (is) emlékezve. // Igen. Talán órák megmaradnak a fegyelemnek, / a szívverés fegyelmének és a figyelem hintájának / a szívemen. // Szív. Te legszentebb tulajdonunk. Ó, hányszor szennyezünk be, / pedig te volnál az a porcelán tálca, mit tenyerünkben óva / kellene átvinnünk a sötét erdőben is / kedvesünknek. // Szív: dobogj! Ringasd a fájdalmunkat is, verd félre / harangodat, ha a kín órái forognak bennünk, de énekelj, / ha van kiút! (Vers)

Döbrentei Kornél
Várakozók

Az este szénpora szemerkél rájuk. / Gyapotbáláktól meggyötört hátukon / pihen a kikötô. / Kénsárga kutyák / lelkei szaladoznak a halszagú / szélben, s guggolnak, hamuban / guggolnak a várakozók, a térdük / már elparázslott. A hasistól / küszködve lebegnek, akár a tenger / nehéz lélegzetében elásott sirályok. / Szájuktól messze úszik a hold, / az égi banán, akkor a foguk szikrázva / összecsattan, de elmarad az átok. / A fáradt melegben régi halat esznek, / s két uborkától hûvös a felnôttkoruk. (Vers)

Kiss Dénes
Aradiak, vértanuink

A zsarnok és a birodalom/örökké csak lever kivégez/bebörtönöz és bosszút áll/mindegy Habsburg vagy szovjet/elnök császár vagy király/A zsarnok és a birodalom/örökké legázol s megtorol/Batthyányt ez a hatalom/mindig lelövi kivégzi/Ellenpélda nincs soha sehol/Dessewffyt Lázárt Schweidelt/épp oly kegyetlenül pusztítja el/mint Leiningen Westerburg Károlyt/Kiss Ernőt Damjanichot/s végez Nagysándor Józseffel/A zsarnok és a bi... rodalom/Lahnert és Knézicset féli/gyülöli a grófot és parasztot... (Vers)

Csata Ernő
Az aradi tizenhárom

Szerencsétlen szám / -azt mondják- a tizenhárom, / nekünk a legszerencsétlenebb, / mindenképpen, / az aradi tizenhárom. / Tőlünk ma, csak koszorúra, / főhajtásra telik, / pedig a mi nyakunkra, / semmilyen hóhérok / bárdjukat nem fenik. // Hiába ébredtek / nagy szívekben, / magasztos, megindító eszmék, / ha zsarnok idők / tatárjai, mind felégették. / Hiába hajtott ki a csíra, / újra meg újra, / szabadnak maradni / a Kárpát... (Vers)

Kiss Dénes
Október 6 - Amióta Haynau

Bokrok boga ág-bog/lobognak komor lángok/Idő felett táj felett/szent borzadály integet/Fúródunk napnyugatba/szétfolyó fényviaszba/Gerincen dideregve/hadsereg menetelne/Felhők fölkócosodnak/koszorúi a holdnak/Gyásznap ez lázas gyásznap/Belegondolók fáznak/Vonat visz napnyugatnak/kivert kutyák ugatnak/Tájban füvekben fákban/rettentő ma... gyar gyász van/ Amióta/Haynau jár koszorúzni Aradra/maradsz magyar mindörökre magadra/Amióta/áldozatát gyászolja a hóhéra/az életnél többet ér a bitófa (Vers)

Kiss Dénes
Magyarságom

Én úgy vagyok magyar, hogy belerázkódok, és megrendülök bele./ Mint amikor a Föld mozog, s csikorog lelkemet átvágó izgága tengelye. / Vagyok magyar, mint a kiveszők, akiket nem véd nemzetköziség, / csak maguk ősi tartása és a nyelvük hány százezer éve, / a Föld nevű bolygó forgása, a körüljárása és megnevezése. / Úgy vagyok magyar, hogy nem tudok más lenni soha és sehol. / Sem álmomban, sem ébren. Se étlen-szomjan, se magányban / Se gazdagon, se szegényen. ... (Vers)

Rozványi Dávid
Arad

Érzésképek Aradon, a kétezres évek elején... / / / Arad / / / Nincs már szabadságunk, / csak dupla rács mögött, / a kő, melyen áll, / durván faragott, / síró szeme sem minket néz, / hanem hivalkodó lepedő szobrokat. / De él a magyar! / hiába csépli Isten vagy sors büntető keze, / megmaradt a szó s az iskola, / s koszorú nő a piszkos föld alól. / / Nincs már szabadságunk, / csak dupla rács mögött, / a kő, melyen áll, durván faragott, / síró szeme sem minket néz, / (Vers)

Turcsány Péter
Arad, 2003 nyár

Arad, 2003. nyár / / / Mindenütt az elveszettség / szépsége, / mindenütt az elveszettség, / mindenütt a szépség / kecsessége, / pompák lassú múlása, / fájdalmak gyásza, / elmúló életek / gazdagsága / / Minden házfal / mögött / egy rejtőző város / a legyőzött idővel / határos. / / Induljunk hát, / mert mit ér a séta, / ha nem ragyog velünk / a múlt mámoros / hagyatéka. / / / Turcsány Péter / / / Magyar Irodalmi Lap (Vers)

mernok58
Versépítő

Versépítő // A versutcák girbe-gurbán, mint a kígyó kúsznak. Öblös tér, szűk sikátor – csak így jó: ritmust adnak a sornak, s a végén rímet. Házak, utcák, terek zenében keringnek. Mint a megfagyott muzsikus az építő- költő: hő szerelmet, hűs halált szépítő. Boltövek, lizénák és rózsaablakok; nyílások, nagy kapuk: nyitottak, vagy vakok. Erkélyek, loggiák, menhirek, apszisok – a téglában, a kőben van a nagy titok. A kő kövön marad, a tanya dombon áll – a mester földbe ás, s az égre komponál. (Vers)

Szerkesztő A
Tóth Árpád: Arad

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar irodalomból. / Egyet... lenegy uccáját ismerem, (Vers)

Jókai Anna
Apokrif imák 9.

Ima teliholdkor// Feszül a bőr a Hold dobján/ virágot színlel a bojtorján/ lüktet a szív, a dobverő pereg/ vitustáncban rángnak az emberek/ folyók és tengerek/ álnokul dagadnak/ kevés a foganatja/ Uram a szavadnak/ mint a hangyaboly/ álmában is nyüzsög a város/ elszabadul minden/ ami józanul káros/Uram lásd be/ az őrület ragályos/ Telihold éjszakáján/ regulázz meg engem/ ámokfutóvá ne váljon/ ledöngölt szerelmem./// Nagycsütörtök// Mezey Katalin születésnapjára... (Vers)

Döbrentei Kornél
Szurokfény

Kormos Istvánnak//Lehet, mozdonykerékre hangszerelt/sors robog felém./Szôlôkarókkal fölparcellázott agyamból kikélnek/a rémek, vércsöppekkel labdázgatnak/e lassan megférgesedô tavaszban – /fényességes országutak a borotvák.//Nagy lélegzet hiába fú Veszettül,/istenmenekítô mélyeimbôl/dôl a bûz, akár a rügyeket/kamaszodó táj, gyomrából a lila/kankalincsordák.//Epekeserû az ígéret. //Akaratom óriás bimbait,/két öklömet, bár nyelje el a (Vers)

Kühne Katalin
Tűz sárgás aranya

A körülöttünk lévő természet mindig megújul. Minden lény átadja magát a változásnak, hiszen világunkban pillanatok alatt új és új élet születik. Azt remélem, hogy az emberek fogjanak össze, a szeretet jegyében a nemzetek is alakuljanak át, így fennmaradhatunk. Ha Isten szavára nem hallgatunk, pusztává lesz Földünk, tűnik Napunk. Mi vagyunk ezért a felelősek, rajtunk múlik, lesz-e új, vagy mindennek vége. Az ajándékul kapott életet adjuk tovább gyermekeinknek, óvjuk az értékeket. (Vers)

Jakab Tibor
Szabadnak lenni

Mond, milyen érzés szabadnak lenni?/ Nem függni semmitől, mi e földi léthez köt./ Felemelt fővel, tiszta lélekkel, szabadnak lenni! / úgy állni Emberek, és Istened előtt./Mond, mit jelent számodra a szabadság?/ Szülőt, testvért, feleséget, férjet, gyermeket magába zár?/ Vagy, szabadnak lenni olyan, mint a lassú méreg,/ magadra maradsz és előtted mindenki ajtót zár./Szabadság, belülről fakadó végtelen érzés,/ az, hogy mennél és utadba senki nem áll. / És tényleg, mi a sza... badság, ez itt a kérdés? (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap