Vers

Szerkesztő B
Ady: Nem élek én tovább...

Nem élek én tovább, / Csupán addig élek, / Amíg a szivemből / Felfakad az ének; / Amíg a lelkemet / Sírhatom a dalba, / Amíg lángra gerjeszt / Ihletés hatalma; / Amíg titkos órán / reám száll a bánat, / Feketén, komoran, / Mintha a világnak / Végzetszerű átkát / Csakis én érezném, / Tépődve annyi bús, / Megfejtetlen eszmén. // Nem élek én tovább, / Csupán addig élek, / Míg vérező szívvel / Ezernyi kétség közt / Még mindig remélek (Vers)

Csata Ernő
Ady igaza

…A lelkek temetője // Ez a föld, melyről gesztáink / dicső históriákat mesélnek, / a lelkek temetője ma is, / hol bús édesanyák mára, / hatmillió magzatot / boldogan elvetéltek. // Ez a föld, mely vérben ázott / a szabadság szent zászlaja alatt, / a megölt lelkek sikolyától / hangos ma, és megátkozott / magvának eljövendő / termése is por maradt. // Ez a föld, melyen azok a / boldogok ma is, akik nem élnek, / pityókaföld, mely felett mérges / bogyók teremnek s szapora (Vers)

Döbrentei Kornél
Szurokfény

Kormos Istvánnak//Lehet, mozdonykerékre hangszerelt/sors robog felém./Szôlôkarókkal fölparcellázott agyamból kikélnek/a rémek, vércsöppekkel labdázgatnak/e lassan megférgesedô tavaszban – /fényességes országutak a borotvák.//Nagy lélegzet hiába fú Veszettül,/istenmenekítô mélyeimbôl/dôl a bûz, akár a rügyeket/kamaszodó táj, gyomrából a lila/kankalincsordák.//Epekeserû az ígéret. // A... karatom óriás bimbait,/két öklömet, bár nyelje el a (Vers)

Szerkesztő A
Vörösmarty Mihály: Szigetvár

Láttam veszélyes tájadat, oh Sziget! / Előttem állott roskadozó falad, / Előttem a múlt kor csatái / S gyászba borúlt ege Hunniának. // Itt késve mérgét nyelte az agg török; / Itt táboroztak népei dölyfösen, / Ott fenn erős, de számra kisded, / S győzve fogyó hadaink tanyáztak. // S onnan, ha kellett; mint az egek nyila / A záporoknak vad zuhanási közt, / Csattogva, sujtva, száz halálban / Törtek alá rabölő haraggal. // Kétszázezerrel víva meg (Vers)

Szerkesztő B
Zrínyi dala

Hol van a hon, melynek Árpád vére/ Győzelemben csorga szent földére,/ Mely nevével hév szerelmet gyújt;/ S messze képét bújdosó magzatja,/ Még Kalypso keblén is siratja,/ S kart feléje búsan vágyva nyújt?/ Itt van a hon, ah nem mint a régi,/ Pusztaságban nyúlnak el vidéki,/ Többé nem győzelmek honja már;/ Elhamvadt a magzat hő szerelme,/ Nincs magasra vívó szenvedelme,/ Jégkebelben fásult szívet zár. // Hol van a bérc, és a vár fölette,/ Szondi melynek sáncait védlette,/ Téko... (Vers)

Szerkesztő A
Kosztolányi Dezső: Rapszódia

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar irodalomból. (Vers)

Döbrentei Kornél
Az útkövező

Parázsló menny sistereg a hátán, / a bôre szakadozott vörös lobogó. / Szíjas testébôl kínzó tengert facsar / a dél. Magasba lendített csákánya / szarván rostokol a Nap, csikorgó / fogakkal ôrölve sorsát lesújt / az útkövezô. / Áhít alkonybelû / dinnyét vagy sört, melyben örök a hó, / de megaszalt szöcskelábakban lappang / az idô, s a fény ôrjítôn zizegô / szalmakazla egyre nô. / Akkor felragadja / a szôke hôbôl kikalapált üst-nyarat, / melyben a világ minden szutyka kátránnyá / kiforrott, és (Vers)

Döbrentei Kornél
Az utazás

Elindul a sírás, a leghosszabb tehervonat. / Piac iszákjában gebe mezô baktat, / nógatva ekéktôl. / A szél abrakostarisznyájában / bátyáink csörögnek. / Lábszárukon át az üvegfúvók / micsoda égboltot kínlódnak körénk! / Hátukat megolvasztja tükörré / a jezsuita nyár. / Rajta egy nemzet korcsolyázik. / Az idô rongybaba a Teremtô / dajkaölében, / fûrészpor szemerkél a kosárba. / Zsíroskenyérszekerünkön döcög / a meghitt Idegen, / fején a nagyharang, mély kalap. / Négy paradicsomkeréken fölkocsikázunk (Vers)

Szerkesztő B
Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka, / S a mérhetetlen messzeségen át / Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd / Távol csillag remegő sugarát. // Billió mérföldekről jött e fény, / Jött a jeges, fekete és kopár / Terek sötétjén lankadatlanul, / S ki tudja, mennyi ezredéve már. // Egy égi üzenet, mely végre most / Hozzám talált, s szememben célhoz ért, / S boldogan hal meg, amíg rácsukom / Fáradt pillám koporsófödelét. / Ta... nultam (Vers)

Szerkesztő B
Tóth Árpád: Karácsonyi emlék

Itt volt, elment a szép karácsony, / S amíg itt volt, jó koszton éltünk, / Cukron, fügén, mákos kalácson. // Hozott diót, mogyorót, smukkot, / Új százkoronás is volt nála, / De erről alig szólt egy kukkot. // Hogy a pénzügy is derűt öltsön, / Adott az osztrák - magyar banknak / Húsz koronát – aranyban! – kölcsön. / / És hozott új választó-listát. / Mely szerint csak Lukács szavazhat, / S megválaszthatja Tisza Pistát. // A Béke is, e bús egyénke, / Jött vol... (Vers)

Vasi Ferenc Zoltán
Hősi halottak - Álomidőben

Egy véres század egyéni képviselete teljes magánnyá teszi az embert, legalább is engem. Szülővárosomban lettem internált. Egy sötétzárka-albérletben született a vers, néhány száz méterre a fejem fölül ingyen kiszedett szülői házamtól. Egy alkotócsoport, egy pokolházasság, atrrocitások. Érzékeny lesz az ember, legfeljebb nem lesz formailag-mesterségileg hibátlan, ámbátor - talán - hiteles. Ki a felelős? Az évszázadért, kisemmizettségemért? Válaszra várok. De nincs jelentkező. Mindenki "ártatlan"? Ennyi a vers. (Vers)

Csata Ernő
Dodeskaden - Dodeskaden

Mircea Dinescu: Dodeskaden / Dodeskaden // Az állomások bolondjaival mit csináltatok? / Kiknek nyelvük nem volt rongyból, legalább. / Kenyeres zsákok, izzadság, szivarok / és a ringyó, cinkos hallgatás. // Tán melegebb tájaikra hívták / a jótékonysági intézmények? / Smaragd teknőik alól kiszívták / és felfalták őket, mielőtt megértek? // Ember-, marhavagon, kopott vonat / undor és gyűlölet bálákkal. / Én is, egy Dodeskaden-... gyerekáldozat / (Vers)

Rozványi Dávid
A gyűjtőfogház balladája

A gyűjtőfogházban jártam édesapámmal, ahol éveket töltött, s ahol nem egy barátját kivégezték... És nagybátyja, vitéz Mihályi István emlékére, akit 1954 márciusában kivégeztek, mert harcolt a kommunizmus ellen. Csak nagykorúaknak: a vers naturalisztikusan írja le, miket kellett átélnie egy fogolynak kivégzése előtt. - Egy napsugár/ tör a cellarácson át / - egy fogolynak ennyi jár. // A fogoly feláll és vizel, / lesik minden mozdulatát / - egy fogoly... (Vers)

Szerkesztő B
Batsányi János: A hazai nyelv és tudományosság

Tekints, ó Nemzetem! neved új díszére, / Tekints hív munkásid serény erkölcsére; / Figyelmezz költőid szíves énekére, - / S nézz derülő napod hajnali fényére. // Bízván nagy istened régi jóságában, / S nem csüggedvén a sors kemény ostromában, / Lásd, mely helyet foglalsz a népek sorában, / S mit várhatsz az idők további folytában! // Kijövén elődink hét fejedelmével, / Megráztad Európát karod erejével; / S harcolván küszködvén Ozmán vad népével, / Megváltottad újra bajnokid vérével. (Vers)

Szabó Anikó
Fehér akác

Ablakunk előtt büszke akácfa díszeleg, / ragyogó nap süti leveleit, és a szél is selymesen lengedez. / Sokszor mesélt róla nagyapám, s apám, / mennyi csapás érte őt az idők hosszú során. / Az ég bár sokszor beborult, és szorító fagy lepte el az egészét, / benne rejlő ezer éves erő éltette a gyökerét. / Csavarhatta erős szél zöldellő koronáját, / moshatta hömpölygő ár nehéz, kérges talpát. Hiába jött szárazság, hiába tépte azt vihar, / mit erős kezek műveltek, az újra és újra kihajt. (Vers)

Szerkesztő B
1936. november 3-án elhunyt Kosztolányi Dezső író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró

Kosztolányi Dezső, teljes nevén: Kosztolányi Dezső István Izabella[1] (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3.[2]) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének tagja. Csáth Géza unokatestvére. 1885. március 29-én (virágvasárnap) született Szabadkán, Kosztolányi Árpád (1859–1926) fizika- és matematikatanár, iskolaigazgató[3] és a francia származású Brenner (Vers)

Kaiser László
Kosztolányi Dezső

Az írás szinte minden ágában alkotott. Ritkán moralizált; a papír fölé hajolt s dolgozott. Mámorosan. „Boldog vagyok, hogy írok és írhatok” – vallotta. Életművének terjedelme és hatása a Nyugat első nemzedékének a tagjai közül csupán Adyéval, Móriczéval, Babitséval mérhető. 1885. március 29-én született Szabadkán. Az egykor nemesi Kosztolányi és a polgári Brenner család sarja az itteni gimnázium tanulója lesz, ahol édesapja tanár, majd igazgató. A fiatal (Vers)

Szerkesztő B
Kosztolányi Dezső: Rapszódia

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar iro... dalomból. (Vers)

Tandori Dezső
Weöres-keresztöltésben, belül

A Mester szól körül. Felül, mellől, alól / „Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem, / öröklét; / még nem érzem, hogy visszaérkezem: / körönként: / menynyi / kanyar / mit kavart itt , / mennylomb, / avar, / hogy katartít, / ha őszi képem / létom a por alá kotort / nyáriszékben, / de ez már témáimon kívüli. / Mint kocsihajtó társa, kiüli / a szekeret, / Illésként Babits viharán / mind-közelebb / repülök az esetlegessel, / mely mint Talány / lengeti az Egyáltalán / nyomdokait, (Vers)

Szerkesztő A
Illyés Gyula: Koszorú

Fölmagasodni nem bírhatsz. De lobogsz még, / szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat / kígyóként a talaj szintjén iramítva - sziszegvén / néha a kíntól, / többször a béna dühtől, megalázott. / Elhagytak szellemeid. Újra a fű közt, a / gazban, az aljban. / Mint évszázadokon át a behúzott / vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem / fáj fejem aggjai közt. A / nádkúpban remegő lányok közt, mialatt / átrobogott a tatár. A / szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak / néma ajak-mozgás mímelte a szót, (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap