Vers

Szerkesztő A
Tompa Mihály: Karácsony estéjén

Nem hallod-e? Kopogtat valaki… / Told hátra, édes anyjok, a reteszt! / Setét van künn, s erősen fú, esik… / Ereszd be a szegény utast, ereszd! / Boldogtalan, kinek ma útja van, / S ott éri a szent est, hol idegen! / Csak erre, erre! bátran egyenest, – / A szó elég jókor lesz ide benn! / – Ah, ifjú s vándor, mint a mi fiúnk! // Isten hozott, oldozd le saruid – / Jól ég a tűz, melengesd fel magad! / Szemközt fogott a csapkodó vihar, / Hajfürtöd a két orcádhoz tapadt! / Hja ... (Vers)

Szerkesztő A
Petőfi Sándor: Karácsonkor

Énhozzám is benézett a karácson, / Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson / És rajta egy pár reszkető könyűt. // Menj el, karácson, menj innen sietve, / Hiszen családok ünnepnapja vagy te, / S én magam, egyes-egyedűl vagyok. // Meleg szobám e gondolattól elhül. / Miként a jégcsap függ a házereszrül, / Ugy függ szivemről ez a gondolat. // Hej, be nem igy volt, nem igy néhanapján! / Ez ünnep sokszor be vigan virradt (Vers)

Rozványi Dávid
Adventi gyertyagyújtás Solymáron

Solymáron különös ünnep az advent; a Templom téren a szombat előesti szentmise előtt összegyűlnek a hívek, hogy közösen gyújtsák meg az adventi mécsest, közösen énekelnek és olvassák a Szentírást. Ez az élmény ihlette az Adventi gyertyagyújtás Solymáron c. versemet. A versben nem csak az ünnep hangulata, de a környező hegyek is szerepet kapnak. // Hegyölelte szép falumban, / csendesül az Advent; / gyertyát gyújtunk, / busz se fordult, / felcsendül az ének: / Téged várunk, Isten. (Vers)

Döbrentei Kornél
Vaskampó

Komor pillangón lovagló felhô / a hazám, hol megszelídített / szívemben az álom hallgatag / malma jár, a búzaszálban / égre nyargal nagyapám és / megzúzva, nagy pelyhekben / hull alá. / Odalent a csontokból / kirakós játék az anyám, / belôle Kisherceget építek / az idô köré, míg elviharzik / felettem a hosszúléptû rét, / hol a gyermek az ajándék / lepkét a hernyóból kibontja. / Csattanva bezárul a rózsa / mögöttem, és kigyúl a róka / az égi ablakokban, / szörnyû / vaskampó lóg le onnan, / hegyében (Vers)

Szerkesztő A
Karácsonyi előzetes

Karácsonyi előzetes - Egy kis szójáték képversben. / / KELETI KARÁCSONY / / * / / fenn / hold- / gong / kong / lenn csend / ling-leng / kinn hó-táj teng / min sí-hang peng / benn szent dal zsong / hol ág csünk ráng / benn szent dal bong / mi lé-lek láng / nincs kín hi-szen kincs van / tej vaj szíj íj ing van / van pingpong meg King Kong / fa-alj te-li lim-lom / gang-on hű csa-u -- csa-u / hang-ja cseng: va-u -- va-u / éj / el / de- / reng / szí-vem se reng /// Magyar (Vers)

Csata Ernő
Az angyal

Nem is olyan régen nagyon sok magyar családnak, de más európai országok családjainak is nagy rémületet okozott a svájci frank karácsony körüli hullámverése az adósok kárára, egyesek attól tartottak, hogy elveszíthetik házaikat, autójukat, esetleg teljes vagyonukat, egyszerűen az utcára kerülhetnek a mohó és mérhetetlenül kapzsi bankárok becstelen pénzügyi manőverei révén. A magyar kormány szerencsére idejében lépett és kifogta valamelyest a szelet a csalók vitorlájából. (Vers)

Döbrentei Kornél
Könnyed őszi dal

Gábor öcsémnek / 1. / Helyben vándorolnak a fák. / Gyökér közt rejtezô hazák / nem engedik lépni ôket. / Szeleket küldj: fanyûvôket, / mákgubóban homokórás / játszmát ûzô, égi órjás! / Árnyékodból megácsoltad / járókámat, kicsúfoltad / akarásom – semmit se ér: / tavaszra nyár jön, ôszre tél. / Tavaszra nyár és ôszre tél, / parancsolj rám, de mit sem ér, / könyöröghetsz is: csönd legyen, / érett perceim csöngetem: / mákgubóban hajdanvoltom, / han... golom köldökzsinórom. / Tündöklô öledbe ugrom, (Vers)

Fehér József
Őseimnek útját járom

Hol apám a kaszáját fente,/ s a kalászok ledőltek elébe/ minden suhintástól rendre/- ott van hazám!// Hív és visszavár,/ ezer szállal köt magához e táj.// Illatot ébreszt, hangot idéz,/ amerre járok, minden emlék./ Anyám siet most újra elém./ Lehajol s gyengéden megölel;/ kévét köt megfáradt kezeivel.// Apám izmos vállait látom,/ mozdul a karja, átnyúl a tájon;/ s villára ölti múltat a mához./ Kezétől magasodik már is/ kévékből emelt katedrális.... (Vers)

Döbrentei Kornél
A csend anatómiája

Összesöprik a vágóhidat fölnyalábolt széllel. / A messzeség döglött csapdái, bakancsok, kiûzettek az ádáz alkonyatba sorstalan – / reggelre nem hoz beléjük primôr bokákat / a Mikulás, / a bendôjükben elemésztett / lábak brutális szaga ezer mennynek-csírázó / fonál: földhöz férceli az éteri orrot. / Összesöprik a vágóhidat fölnyalábolt széllel. / Nadrágok baljós alagútjaiban expresszként / robog a combok hiánya, napvilágra ki / sose ér, / a nadrágok furulyaszárain kiszippantják / a fényt behemót mesterek, (Vers)

Szerkesztő B
Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam, / csóka a toronytól, / a torony meg tavaly télen / hallotta a holdtól, / a igazat mondanak a / csókák és a tornyok, / akkor én is tinéktek most / színigazat mondok. / Így kezdte a hold, a torony, / a csóka is így szólt: / az udvaron egy hóember / mit gondolt, nem gondolt, / azt gondolta, dehogy fog ő / egész télen állni, / ő lesz az első / óember, / ki megtanul járni. / Ennyit gondolt a hóember / egy szóval se többet, / s indulna már, (Vers)

Szerkesztő A
József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára/ gondolok mindíg, meg-megállva./ Nyikorgó kosárral ölében,/ ment a padlásra, ment serényen.// Én még őszinte ember voltam,/ ordítottam, toporzékoltam./ Hagyja a dagadt ruhát másra./ Engem vigyen föl a padlásra.// Csak ment és teregetett némán,/ nem szidott, nem is nézett énrám/ s a ruhák fényesen, suhogva,/ keringtek, szálltak a magosba.// Nem nyafognék, de most már késő,/ most látom, milyen óriás ő - /szürke haja lebben az é... (Vers)

Szerkesztő A
József Attila: Nem! Nem! Soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége/ Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!/ Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!/ Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!// Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,/ Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,/ Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,/ Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!// Majd nemes haraggal rohanunk előre,/ Vérkeresztet festünk majd a határkőre/ És... (Vers)

Szerkesztő B
József Attila: Azt mondják

Mikor születtem, a kezemben kés volt -/ azt mondják, ez költemény./ Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:/ embernek születtem én.// Kiben zokogva bolyong heves hűség,/ azt mondják, hogy az szeret./ Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!/ Csupán játszom én veled. // Én nem emlékezem és nem felejtek./ Azt mondják, ez hogy lehet?/ Ahogy e földön marad, mit elejtek, -/ ha én nem, te megleled.// Eltöm a... (Vers)

Szerkesztő B
Vörösmarty: A korcsokhoz

Hová rohantok átkozott gonosz fiak?/ Mi készt ezekre? büntetlen/ Fog hát az undok visszaélés bennetek/ Tenyészni, gyáva fajzatok?/ Az ezredes veszély alatt nyögő hazát,/ Midőn serényen ébredez,/ Imez fajúltak átkosan kelő hada/ Alázza, dúlja, dönti meg./ Attila nyelve (melynek intő hangira/ Remegve tért ki a világ/ Előled, ó nagy hős!) íme dicső, talál/ Korunkban ennyi megvetőt./ Az, ami lételünknek őre, s nemzetünk/ Fő kincse szenved (Vers)

Szerkesztő A
Vörösmarty Mihály: Szigetvár

Láttam veszélyes tájadat, oh Sziget! / Előttem állott roskadozó falad, / Előttem a múlt kor csatái / S gyászba borúlt ege Hunniának. // Itt késve mérgét nyelte az agg török; / Itt táboroztak népei dölyfösen, / Ott fenn erős, de számra kisded, / S győzve fogyó hadaink tanyáztak. // S onnan, ha kellett; mint az egek nyila / A záporoknak vad zuhanási közt, / Csattogva, sujtva, száz halálban / Törtek alá rabölő haraggal. // Kétszázezerrel víva meg (Vers)

Döbrentei Kornél
A szántóvető

Tavasz mennyköve csattan a fûzfák / ostorában, a teremtés nyers, növényi / szagát füstölve szét és vérbájoló / asszonyillatot, / visszaretten az Ördögpofájú, / kinek sírhelynyi lyukas zseb az emberi / álom, ki dögletes nyálában megfürösztött; / az elmúlás csigacsusszanással indul el / a bokámtól megmászni engem, mert / az Atyaisten a sarkamba zsibbasztó / villámot ütött, de lám, az eke fölé / görnyedô paraszt a halál dûlôjén / túlérô szem... határ, fakó ingén / bárányfelhô a folt, szíve helyén / elkapart seb (Vers)

Szerkesztő A
Ady Endre költeménye: Az én magyarságom...

Az én magyarságom / / / Az én magyarságom / Mindennél keserűbb, / Mindennél igazabb. / / Az én magyarságom / Véres és fekete, / Véres és szomorú. / / Az én magyarságom / Büszke felleg-orom, / Büszke, nagy sirató. / / Az én magyarságom: / Nincs ilyen átkozott, / Nincs ilyen igazi. / / / / Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Turcsány Péter
Ady-parafázis a Fájdalomról

Ady-parafázis a Fájdalomról /// „Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?” / S ujjaimat kell imádsághoz törnöm? / 2011. augusztus 22. Szombathely /// Élet- és billentyűritmus „Szívbillentyűritmus” // Mirtse Zsuzsa //// Olyan ez, mint Liszt zongorajátéka, / csak élő emberek adják az életjeleket / hangok leütése nyomán! /// Ady-parafázis a Fájdalomról /// Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Szerkesztő A
Ady Endre - Az élet

Az élet a zsibárusok világa, / Egy hangos vásár, melynek vége nincs. / Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, / Megvehető akármi ritka kincs. / Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak / Kufár lélekkel hasznot, üzletet; / Itt alkusznak, amott már áll a vásár, / A jelszó mindig: eladok, veszek!... / / Raktárra hordják mindenik portékát, / Eladó minden, hogyha van vevő: / Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság, / Rajongás, hit, eszmény és szerető. / Aki bolond, holmiját olcsón adja, / Az... (Vers)

Szerkesztő B
Ady Endre: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz

Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz/ Súrlódjék az írás Móricz Zsigmond úrhoz./ Szóban hozta vón' el a beteg, ki küldte, / De sok Élet-lázban magát tönkre-hülte. / Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem, / Adják át Móricznak ezt az én levelem / A könnyes, áldott hang, aki általadja / Éppen úgy áldassék, mint az, aki kapja. // Szerelmetes barát, zömök Móricz Zsigmond, / Tudod jól, hogy polyva, az ember amit mond. / Ezért is jövök (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap