Vers

Döbrentei Kornél
Emlékképek az ő gyermekkorából

Mintha zenitre törô nap robogott volna rajta át, / úgy égett arcába az ács kezenyoma hatalmasan. / A mindenségbe csalinak belógatott álom-iszákot / akarta horpadtra döfölni, elcsente a gerendanyûvô / szekercét, amelyben a kereszt ábrándja már benne élt, / és kivágta lándzsának a langaléta fügehajtást, / amin át az elgyötört föld zihált asztmásan / föl az égre, míg sugallaterejû méhébôl kihordta / üdetüdejû dinnyék sorát, hogy a remény zamattól / degesz, konok bolygóiként kerengjenek az aszály (Vers)

Tusnády László
Hozd vissza a karácsonyunkat! - József Attilának

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szel... 1. // Vonatkerekek zengnek álmaimban; / a véres arcod látom szörnyü kínban. / Te fényszülötte, létsugaras ember, (Vers)

Fehér József
Legyen mindig karácsony!

Uram, az a kívánságom:/Minden nap legyen karácsony!/ - Hogy a sok emberi szív/ végre egymásra találjon.// Lobogjon a lelkünk lángja,/ fényt árasztva a világba./Égjen a tűz, mint a máglya,/ hitünket is jól átjárja!// Viruljon az ÉLET fája/ földünk összes országába’./ Legyen jel a békevágyra/ a fegyverek némasága.// Szálljon Áldás minden házra!/ A vendéget bőség várja./ Szépséges szirmait kibonthassa/ most a boldogság virága. (Vers)

Szerkesztő B
Tóth Árpád: Karácsonyi emlék

Itt volt, elment a szép karácsony, / S amíg itt volt, jó koszton éltünk, / Cukron, fügén, mákos kalácson. // Hozott diót, mogyorót, smukkot, / Új százkoronás is volt nála, / De erről alig szólt egy kukkot. // Hogy a pénzügy is derűt öltsön, / Adott az osztrák - magyar banknak / Húsz koronát – aranyban! – kölcsön. / / És hozott új választó-listát. / Mely szerint csak Lukács szavazhat, / S megválaszthatja Tisza Pistát. // A Béke is, e bús egyénke, / Jött vol... (Vers)

Szerkesztő B
Babits Mihály: Karácsonyi lábadozás

Komisz, kemény idő. Még a vér is megfagy / állatban, emberben. / Öregek mondják, hogy / ritkán láttak ily nagy / telet decemberben. / A hó szőnyegébe puhán süpped a láb, / mintha dunyhán menne. / Hejh, ha a hó cukor volna, ez a világ / milyen édes lenne!… // A kis nyugtalan nő, ki a friss hegypályát / futja hótalpakon, / akármennyit zuhan, puha / combocskáját / nem üti meg nagyon. / És az állástalan szegény ember, aki / nem mer még meghalni, / örül hogy reggeltől (Vers)

Jókai Anna
A Karácsony - A Halál Angyala szól

A Karácsony // Átnézek az ócska rácson./ Valahol messze: Őskarácsony./ Nehéz szülés volt,/ sárga szalmán véres a folt./ Kényes terhesség, veszélyeztetett – de a születés már bevégeztetett./ A Fény kiáradt./ A Gyerek a sírásra fáradt./ Erőt gyűjt a szörnyű szenvedésre./ Mi még nem – Ő már tudja, mivégre./// A Halál Angyala szól// Ember –/ nem váll a vállam, hogy kaszát tartson./ A fejem nem fej, nincs rajta csuklya./ Legkevésbé csontból van a testem,/ s (Vers)

Döbrentei Kornél
Karácsony, 1956 - A Szentlélek

3. A Szentlélek // Harmadnap a csöngettyû felcsilingel, / s én, megbirkózván a dacos kilinccsel / berontok, vár csillagszórós áhítat, / a fenyôfa zöld kegyelme átítat, / apa és anya egymás / ellett állnak, / és egyetlen örömmé összefájnak, / anyám karján gôgicsél a kishúgom, / csitt!, szólok és az öcsém bokán rúgom,/mennybôl az angyal ránk teríti szárnyát, / gyertyafény éli föl a lét nagy árnyát, / s boldog bizsergés támad orrom táján: // túl a szoba magasztos aromáján, / (Vers)

Csata Ernő
Karácsonykor

Az óév hozzám menekül, / kemence torkából árad felém, / izzó parázstól sül / ropogósra a kalácsillatú remény. / Kisded emlékek szíve dobban, / tűlevelekkel üzen / újra a havasi táj, / szinte karnyújtásnyira, / csilingelő lovakkal / tovasiklik a kocsiszán. / Sivár lelkem / szerelem szomja, / áldott imádkozás, / adventi gyertya / imbolygó fényénél / beteljesül a várakozás. / Orgona hangján, / millió szívből / megannyi óhaj / égbe száll, / ha énekre (Vers)

b.horvath53
Karácsony

A KARÁCSONY MINDENKINEK EGYET JELENT, DE MINDENKI NÉMILEG MÁSKÉPP LÁTJA. ÉN ÍGY: // KARÁCSONY // Minden karácsonykor Jézus/ bennünk kicsit újraszületik./ (Példája sorsunk elé fut:/ Ne jussunk el a feszületig.)/ Eszmélet dajkálta kisded,/ Férfi. - Nem hatnak rá a korok -/ Isten fia! Örömünk fenn,/ Miként hajdani jó pásztorok./ Tőle az alkalmi bőség,/ Megtölti edényeink sorát./ Magunkra kötünk előkét/ És helyette eszünk csorát./ Lelke fénye csillagszóró... (Vers)

Cservenka Attila
Karácsony

Szeretet lángja suhan át / matt szíveken. Tüzes golyó. / Olvad a páncéling, reped / pajzs. Kivont kard éle tompul, / buzogány tüskéi fogynak. / Fogás elernyed, gyilok hull/ ki kézből. Konok vas helyett/ szerető kéz melege buzdít/ ingatag lelkeket. Párás/ szem tekint távolba, miként / méltatlanul elfeledett / ismerősök tűnnek elő. / Fenyőillat. Angyalok kara/ szentesít. Szelíd énekszó,/ fodrozza a lélek lágy/ ringását, mozdul a hit. / Szeretet lángja suhan át / matt szíveken. // Ma... (Vers)

Döbrentei Kornél
Karácsony, 1956

1. A Fiú / Még fel-felugatnak a gépfegyverek, / hangjuktól az álom burka megreped, / kint, ha zörg a szélzilálta pléheresz, / jól tudom már, nem angyalszárny neszez, / surrog halálvemhû ólombogyó-raj, / és torokgyíkos gyermeki torokkal, / a hajnal sebnedvétôl nyákos gallyak / között hörögve gyászolnak a varjak, / s én riadt anyámat aggódva kérdem: / eltalálták a Kisjézust az égben? / (Talányos válaszát: „már igen s még nem”, / harminchárom évig tart, míg megértem.) / S a kívánság-levél, amit az este / az ablakba (Vers)

Kaiser László
Karácsony veled

Karácsony veled / / / Helgának / / / A karácsony immár veled, / ősidőktől és mindörökké, / az új év is veled immár: / a dadogás vált köszöntőkké. / / A sötétből fények lettek, / a zajos napokból ünnepek. / Szoríts engem jászolosan,/ mint ama asszony a kisdedet! / Tiéd a jelen, a jövőm, / szolgáljanak múltam árnyai – / és hódolnak büszkén neked / lelkemnek három királyai. / / / Vers / / / Magyar Irodalmi Lap / / / (Vers)

Szerkesztő B
Juhász Gyula: Karácsonyi óda

Csöndes az éj és csöndes a világ is, / Caesar Augustus aranyos mosollyal / Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás: / Béke a földön. // Hallgat a germán és hallgat a pártus, / Néma az indus és néma a hellén, / Herkules távol oszlopa se rendül, / Thule se mozdul. // Már az aranykor új eljövetének / Hírnökeit, a szomorú szibillát / S a szűzi Virgilt födi földi sír és Hír koszorúja. // S messzi mezőkön nyájaikat őrző / Pásztori népek nézik a derengő / Új csillagot, mely aranyát (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Karácsonyi versek I.

Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből / előoson a téli szürkület. / Gunnyasztó házak / ködrongyokba bújva / koldus szatyorban gondot gyűjtenek. / / Egy vonat sípol messze valahol. / Fulladtan vész el fák között a hang. / Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze /kísértethangon fölsír egy harang. // Olyan este ez is csak, mint a többi: / olyan a színe, nyirkos ködszaga. / Pedig valahol szent titokpalástban / csodát takargat ez az éjszaka…! // Angyalok húz (Vers)

Kiss Dénes
Karácsonyi levlap - Csak azt sajnálom

A szeretetben a szeretetben / nem vagyunk magunk / nem vagyunk ketten / A szeretetben ismerlek téged / ismersz te engem / A szeretetben sehol és soha / nincs ismeretlen / sehol és soha nem feledsz engem / Nem vagyunk magunk / nem vagyunk ketten / Elfér és lakhat akárhány ember / az emberiség is / te is meg én is / a szeretetben a szeretetben / Jég-fényü kemény esték voltak: / nagy, meleg szivként dobogott a gyár. / Kis hóember, vártál a kapunál, / cipőid a járdán vacogtak... (Vers)

Szerkesztő B
Juhász Gyula: Karácsonyi köszöntés (1916)

A Makón pihenő katonáknak // Betlehemi csillag / Szelíd fénye mellett / Ma az égen és a / öldön / Angyalok lebegnek / Isten hírvivői / Könnyezve dalolnak / Békességet, boldogságot / Földi vándoroknak. // Harcos katonák is / Fölnéznek az égre / S rágondolnak álmodozva / A testvériségre. / Bujdosó raboknak / Idegen párnákon / Kedveseik szelíd arcát / Ringatja az álom. // Fáradt katonák ti, / Pihenjetek szépen / Kará... (Vers)

Döbrentei Kornél
Karácsony, 1956 - A Fiú

1. A Fiú // Még fel-felugatnak a gépfegyverek,/hangjuktól az álom burka megreped,/kint, ha zörg a szélzilálta pléheresz,/jól tudom már, nem angyalszárny neszez,/surrog halálvemhû ólombogyó-raj,/és torokgyíkos gyermeki torokkal,/a hajnal sebnedvétôl nyákos gallyak/között hörögve gyászolnak a varjak,/s én riadt anyámat aggódva kérdem:/eltalálták a Kisjézust az égben?/(Talányos válaszát: „már igen s még nem”, / harminchárom évig tart, ... (Vers)

Felber Zsolt
Karácsonyi vers

Áldott Karácsonyt minden kedves MIL-tagnak, olvasónak! // Odakünn hó dunnában szunnyadt a táj,/ Megilletődött bévül a hallgatás./ Szalmából készített díszek táncoltak/ A kis fenyőn, mit az erdőből áthoztak./ A család körbeállta az aprócska fát,/ Cifra, pompás ajándék nem került alá./ Csak szalmabáb, s kukorica csuhébaba,/ Amit sebtében készített az édesapa./ A fa csúcsán kopott Jézuska mosolygott,/ Angyalról dalolt a család, s imát is mondott./ A szürke falon fény csillant a kereszt... fáról, / Megszépülve... (Vers)

Döbrentei Kornél
Karácsony, 1956 - Az Atya

2. Az Atya//S a kopott délelôtt ragyogni rákezd,/hogy apám az udvaron tüzet gerjeszt,/még nem idôs, csak percei öregek,/harctérrôl hazaírt levélkötegek/levendulaszaggal hullnak a lángba,/s élô emlék-inda: szalag ég rángva,/nézi anyám, mint életét, meredten,/két szó még felizzik: „Drága, egyetlen...”,/a többi pernye-gyász, a füst megreked,/általa tartósodik a rettenet,/mert pufajkásan, bestiális csapat / csörtet bosszúra ajzva a kert alatt,/hetykén-gyávák, de merész a géppisztolyuk, (Vers)

Eszterke
Karácsonyi jókívánságok

Karácsony ünnepén Isten áldását kérem a Magyar Irodalmi Lap szerkesztőire, akik önzetlen munkájukkal közzéteszik műveinket, az Írótársakra, akik alkotásaikkal ápolják magyar nyelvünket, és olvasóinkra, akik érdeklődéssel fordulnak irodalmunk felé. // Áldott legyen az ország, melyben élünk, / Áldott minden ősünk és emlékünk,/ Áldott minden szív, amely értünk dobog,/ S a zászló, amely kezünkben lobog! // Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap