Vers

Szerkesztő A
Zrínyi dala

Hol van a hon, melynek Árpád vére/ Győzelemben csorga szent földére,/ Mely nevével hév szerelmet gyújt;/ S messze képét bújdosó magzatja,/ Még Kalypso keblén is siratja,/ S kart feléje búsan vágyva nyújt?/ Itt van a hon, ah nem mint a régi,/ Pusztaságban nyúlnak el vidéki,/ Többé nem győzelmek honja már;/ Elhamvadt a magzat hő szerelme,/ Nincs magasra vívó szenvedelme,/ Jégkebelben fásult szívet zár. // Hol van a bérc, és a vár fölette,/ Szondi melynek sáncait védlette,/ Téko... (Vers)

Döbrentei Kornél
Vers a messzeségről

Ülsz törökülésben, vastag asszony. / Elszáradnak öledben az ámbráscetbôl / Istenhez szökô fürtös vizek. / Gerincedre fekszel szélesen a délkörön, / Te, gauguini szurokszínû szuka. / Harapni kell a könyörületig, / harapni jajjá, szívni a sikamlós vérig, / az anyatejig szívni robusztus húsodat. / Fölmagasodsz a láthatáron, akár a fehér / örömök víziójában a gyertyás torták. / Ó, a gömb és a háromszög harmóniájában / a te farod a fétis, a szánalom, a nyûgözet. / Gigászi asszony, négykézlábra kényszerítve. (Vers)

Döbrentei Kornél
Az útkövező

Parázsló menny sistereg a hátán, / a bôre szakadozott vörös lobogó. / Szíjas testébôl kínzó tengert facsar / a dél. Magasba lendített csákánya / szarván rostokol a Nap, csikorgó / fogakkal ôrölve sorsát lesújt / az útkövezô. / Áhít alkonybelû / dinnyét vagy sört, melyben örök a hó, / de megaszalt szöcskelábakban lappang / az idô, s a fény ôrjítôn zizegô / szalmakazla egyre nô. / Akkor felragadja / a szôke hôbôl kikalapált üst-nyarat, / melyben a világ minden szutyka kátránnyá / kiforrott, és (Vers)

Hegedűs Adriana
Látogatóban

Törékeny a csönd és meghitt benne a pillanat,/ megálljt parancsol a torkon ragadott ámulat./ Mának megélt perceit egymás mellé teszem,/ elmélázva már a levegőt is visszafelé veszem./ Mivé lett a világ, csak pár percre embert keresek,/ ki soha nem szól vissza,nem szid, nem kesereg./ Mélabúsan néz maga elé, de mégis biztatón,/ göröngyös út vezet hozzá, a lelki kaptatón./ Kockakövek lassan elfogynak a lábam alól,/ megpillantom az asztal mellett ülő régi társam. (Vers)

Kühne Katalin
Menyasszonyi fátyol

Fújdogál lágy szellő/ csepereg az eső/ csicsereg ficsereg/ vígan madársereg// végre itt a tavasz/ vigyázz mert az ravasz/ melegen süt a nap/ fellegek magasban// villámlik mennydörög/ zápor jő zivatar/ benne megfürdőzöm/ áztatom magamat// menyasszonyi fátyol/ cseresznyevirágok/ peregnek hullanak/ ellepik a talajt//... érkező fecskékkel/ következő tavaszt/ vajon még megérem?/ ... Istenemet kérem/ hiszem és remélem/ lesz még néhány évem/ cseresznyém megérhet// (Vers)

Döbrentei Kornél
Szomjúság

Géza fejedelemnek / Leiszom nyakamról a fejemet, / Ázsiából, hahó! Gyécse kagán, / porhüvelyedbôl hová visz a ló? / Hordóban savanyítnák fejemet. / Csatákat harmonikázó mezôkön / a zátonyra futott csodaszarvas / egy halom szörnyethalt bicikli. / Belémrejtett sírodon, Gyécse, / a köszörûs tûzokádó vadrózsabokor, / a kereket, mérföldek malmát, föléli. / Színén üli meg a tigrist az ôsz. / Az üvöltés napraforgó-kottákban / elaranylik a tájon, pergetik / a dobokat a szívünk helyén, / a rácsok hímpora elszáll (Vers)

Rozványi Dávid
Mezítelenül jöttem ki méhedből, Föld Anyám

Sokak számára a Föld Napja a hozzá kapcsolódó "zöld" ideológia miatt idegen ünnep, gyanús, hogy egy globális ideológia nevében el akarnak minket szakítani gyökereinktől - azonban ha alaposabban belegondolunk, a föld szeretete és tisztelete legősibb örökségeink egyike, akár a bibliai, akár az ősi magyar hagyományokból indulunk ki. És ne feledjük: a Föld örök, csak az élet, és főleg az emberi élet múlandó... Erről szól a versem, a Föld Napjára (Vers)

Kühne Katalin
Csillagok vetése

Csillagok vetése a szívben meggyökeredzik. Hiszek abban, hogy elhunyt szeretteink itt maradnak velünk, a csillagokból figyelnek ránk, biztatnak, megmutatják a helyes utat, amit követhetünk majd. Megküzdhetünk, mint elődeink, reménnyel, hittel, szeretettel kiutat lelhetünk, ha Istenünk velünk vannak. Figyeljünk belső csendünkre, nyugalmat lelünk. Gondolattal, szóval, tettekkel új jövő terem, ha ebben az elidegenedett világban barátokkal, társakkal együtt mehetünk, eszmét cserélünk. . (Vers)

Döbrentei Kornél
Könnyed őszi dal

Gábor öcsémnek / 1. / Helyben vándorolnak a fák. / Gyökér közt rejtezô hazák / nem engedik lépni ôket. / Szeleket küldj: fanyûvôket, / mákgubóban homokórás / játszmát ûzô, égi órjás! / Árnyékodból megácsoltad / járókámat, kicsúfoltad / akarásom – semmit se ér: / tavaszra nyár jön, ôszre tél. / Tavaszra nyár és ôszre tél, / parancsolj rám, de mit sem ér, / könyöröghetsz is: csönd legyen, / érett perceim csöngetem: / mákgubóban hajdanvoltom, / han... golom köldökzsinórom. / Tündöklô öledbe ugrom, (Vers)

Matekovics János Zoltán
Matekovics János Zoltán: Szárnyaszegett totyogó kismadár

A szárnyaszegett kismadár című versemet húsz éve írtam. Azóta feldolgozták dalban, lefordították románra és franciára, de nyomtatásban még soha nem jelent meg. Ez sem gátolta meg abban a vers előadóit, hogy az üzenetét közvetítsék, kórházakban, öregotthonokban, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Mert el lehet indulni. Betegen is. Mindig van remény. És újrakezdés, Hatalmad van felülemelkedni a nehézségeiden. Neked is, aki ezt olvasod. (Vers)

Szerkesztő B
Batsányi János: A hazai nyelv és tudományosság

Tekints, ó Nemzetem! neved új díszére, / Tekints hív munkásid serény erkölcsére; / Figyelmezz költőid szíves énekére, - / S nézz derülő napod hajnali fényére. // Bízván nagy istened régi jóságában, / S nem csüggedvén a sors kemény ostromában, / Lásd, mely helyet foglalsz a népek sorában, / S mit várhatsz az idők további folytában! // Kijövén elődink hét fejedelmével, / Megráztad Európát karod erejével; / S harcolván küszködvén Ozmán vad népével, / Megváltottad újra bajnokid vérével. (Vers)

Döbrentei Kornél
Várakozók

Az este szénpora szemerkél rájuk. / Gyapotbáláktól meggyötört hátukon / pihen a kikötô. / Kénsárga kutyák / lelkei szaladoznak a halszagú / szélben, s guggolnak, hamuban / guggolnak a várakozók, a térdük / már elparázslott. A hasistól / küszködve lebegnek, akár a tenger / nehéz lélegzetében elásott sirályok. / Szájuktól messze úszik a hold, / az égi banán, akkor a foguk szikrázva / összecsattan, de elmarad az átok. / A fáradt melegben régi halat esznek, / s két uborkától hûvös a felnôttkoruk. (Vers)

Adorján András
Kesergő

Úgysem hiszik el a kedves Olvasók, de ez is az én bajom lesz. Úgy szeretném, ha egyszer kiderülne, nem volt igazam. Hivatásos vészmadár, ellendrukker vagyok, aki - ha másképp nem - telepatikus úron próbálom elpechelni jószándékú embereknek a közösség javát célzó cselekedeteit. Szeretnék így tévedni. És lakolni, nem mert mazochista vagyok. Hanemhogy a tett és következménye legalább ez esetben harmonizáljon. Szeretnék megszégyenülten kalodában ülni a... (Vers)

Döbrentei Kornél
Az utazás

Elindul a sírás, a leghosszabb tehervonat. / Piac iszákjában gebe mezô baktat, / nógatva ekéktôl. / A szél abrakostarisznyájában / bátyáink csörögnek. / Lábszárukon át az üvegfúvók / micsoda égboltot kínlódnak körénk! / Hátukat megolvasztja tükörré / a jezsuita nyár. / Rajta egy nemzet korcsolyázik. / Az idô rongybaba a Teremtô / dajkaölében, / fûrészpor szemerkél a kosárba. / Zsíroskenyérszekerünkön döcög / a meghitt Idegen, / fején a nagyharang, mély kalap. / Négy paradicsomkeréken fölkocsikázunk (Vers)

Döbrentei Kornél
Szurokfény

Kormos Istvánnak//Lehet, mozdonykerékre hangszerelt/sors robog felém./Szôlôkarókkal fölparcellázott agyamból kikélnek/a rémek, vércsöppekkel labdázgatnak/e lassan megférgesedô tavaszban – /fényességes országutak a borotvák.//Nagy lélegzet hiába fú Veszettül,/istenmenekítô mélyeimbôl/dôl a bûz, akár a rügyeket/kamaszodó táj, gyomrából a lila/kankalincsordák.//Epekeserû az ígéret. // A... karatom óriás bimbait,/két öklömet, bár nyelje el a (Vers)

Bihary József
Virágvasárnap

Töröld ki elmédből / ezer éve, mi máz, / halld, Jeruzsálemben/kis csacsi i-áz! / Hátasát keresi, / rá az ég vigyáz. / Nagyot álmodott itt/Dávidház fia./Megöleté őt papi maffia: / ötödnap számára / lám, áll a kereszt, / testébe a kínja / tőröket ereszt. / lelkében, ím’ / dal, virág s fény terem/megváltóan zendül / át az éteren. / Két nyelv mondja így, / az örmény és magyar, / pálmát hint a többi, / és amit akar. / Bizony, bizony mondom néked, / ítélete sosem téved, / el is törli minden vétked. (Vers)

Döbrentei Kornél
A tenger

Az árboc hegyében halálfejes tajték a kalózlobogó. / Elrabolni jöttünk habon szálló Ophéliát. A boldog / Bach lelke misézik, jaj, ezer orgona: tenger! Jajgató / cipôkben mezítlenek menetelnek: tenger! Annyi eloldott // hányást ragadnak el a sárga monszunok! Az Úr / döglött báránykáit a Golf-áram dajkálja ölén. / Türelem evangéliuma: tenger! – Gótikus halakban tunyul, // ôzgida-hangon esdekel a varázsló az aszály éjszakáján, / sóvár asz... szonyok tébolya verejtékezô dinnyét halász, / de csecsüket a só rágja (Vers)

Kiss Dénes
Húsvéti ebéd

Húsvéti ebéd // Az ötödik, amit nem töltök otthon, / ma is talponállóknál fogyasztom / az ünnepi ebédet - / Itt nem kérdik: elég-e...? / S nem is mondom, hogy kérek / még ebből-abból egy kicsit. // Kiülök napozni a térre. / Néptelen. Verebeit / meghívom vidám morzsa-ebédre. // (Porba rajzolt szobafalak,1962) /// Húsvéti ebéd // Az ötödik, amit nem töltök otthon, / ma is talponállóknál fogyasztom / az ünnepi ebédet - / Itt nem kérdik: elég-e...? / S nem is mondom, hogy kérek / még ebből-abból egy kicsit. // Kiülök (Vers)

Várfalvy Emőke
Húsvéti ima

A húsvét nem nyúl-ünnep, ezt egyre kevesebben tudják. Pedig, ha valakinek, a ma emberének lenne csak igazán szüksége arra, amit a húsvét valóban jelent. Ahogy a boltok polcain a csokinyulak között keresgélünk, valahol belül érezzük, mennyire vágyunk arra, hogy valaki a reményt is visszaadja egyszer, ajándékba. // Köszönjük drága Urunk, hogy értünk megszülettél,/ Hogy a kereszten véresen bűnünkért szenvedtél,/ Hogy áldást hozol csendesen, jámboran, ha kérünk,/ S nem... (Vers)

Döbrentei Kornél
Az útkövező

Parázsló menny sistereg a hátán, / a bôre szakadozott vörös lobogó. / Szíjas testébôl kínzó tengert facsar / a dél. Magasba lendített csákánya / szarván rostokol a Nap, csikorgó / fogakkal ôrölve sorsát lesújt / az útkövezô. / Áhít alkonybelû / dinnyét vagy sört, melyben örök a hó, / de megaszalt szöcskelábakban lappang / az idô, s a fény ôrjítôn zizegô / szalmakazla egyre nô. / Akkor felragadja / a szôke hôbôl kikalapált üst-nyarat, / melyben a világ minden szutyka kátránnyá / kiforrott, és (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap