Vers

Turcsány Péter
Táltos-homlok

Fekszem. Mozdulni nem tudok. / Őrlő malom a lélek,/ miértek forgatják egyre... // Megsült kenyér az élet, / jó szándék, vagy átok harapja... / Fekszem. Fakó, száraz gyepre. // Csend. Döbbenet. Fojtott / zokogás homlok mögött. / Csontok, ízek szökni készek, / sajognak csontközök. // Sóhajok hiába nyílnak, / szirmuk elszárad, elhajóz'. // Szárazság hajósa, délibáb, / szikrát vet enyhe pírja – / Vigyázva lépj folyó fölött, // fény a száraz vályút issza, // Álmaid Júdása megtagad, / lappangó izzás vagy magad. (Vers)

Kondra Katalin
Tollat fogok

rtem nem kapkod kiadó, /hatásvadász sosem leszek, /mert ahány száj annyi íz, /s nem minden ízet kedvelek. /Mondták írjak tetszetősebben, /de meghallgatván sok bút, derűt /ihletem elszállt hosszú időre. /Ki így-ki úgy beszélt keserűt. /Érted bajtárs én tollat fogok./ Ha eztán bánt is még valami, /jer hozzám és a vállamon /ne szégyelld azt bevallani. /Szerelem érzete feszít, fáj /netán éget, hogy megszakadsz?/ Megírom neked egy költeménybe, /csak ne átkozd tovább magad! (Vers)

Döbrentei Kornél
Teli szájjal

Ínyemen elmúlik a málna. Apám, keserû / a májad. A töltényhüvelyben hûvösödik / már. Sötét lázban reszket az ingem. / Fogaim lármájában vérzik a cseresznyés. / Ereimbôl az árnyék, az árnyék / patakzik egyre. Dögkutakat kongat / a messzeség egy virágágyba veszve. / Halottaidtól feketére fárasztott / folyón érkezem, apám, és a számban / tündöklô fûrészek vonulnak mindig. // Apám, fogaim lobogó gyertyái / körülállják csöndben a szívedet. / Elvirágzott csontjaidban megfejthetetlen / mákszemek (Vers)

Hegedűs Adriana
Emberek porszemek

Csikorognak a szavak,/ lehull róluk a salak./ Vállunkról leemelnénk a világot,/ letennénk rá a szilánkot./ Kialudt fény a szemekben,/ egónk porszemekben./ Kicsinnyé vált az ember,/vitatkozni már nem mer./ Bűnét felrótta az idő,/ az álarc levehető./ Pásztorok nyájukat őrizték,/ a mezőn nagy fényesség./ Örömhírt hozott,/ az Úr angyala ragyogott./ A Megváltó megszületett,/ magára vette az emberi bűnöket./ Utat mutatott én rátaláltam,/ Urunkat magamba zártam. (Vers)

Szerkesztő B
Dsida Jenő: Az utolsó miatyánk

Az utolsó miatyánk / / Parányi pirula. / Itt a lámpaoltás. / Miatyánk ki vagy a mennyekben! / Megint egy sikoltás. / / Aludni, aludni, / csend, nyugalom, béke. / Szenteltessék meg a Te neved! / Lesz-e ennek vége? / Magas bácsi sóhajt, / aki meghal, jól jár. / Jöjjön el a Te országod! / Hat az altató már. / / Csillagok villognak. / Hunyorogva int egy. / Legyen meg a Te akaratod! / Nekem minden mindegy. / / 1938 / / Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Bihary József
A paripa testamentuma

Széllel szálló állat ellett,/Táltos tejét sztyeppén szoptam,/Vad mén nemzett szűz hó felett,/Így hát a pusztához szoktam./Emberhorda póráz-pányván,/Harmadfű sem lehettem még,/Vont oda, hol pogány sámán,/Dobbal dobol, késsel herél./Nevet adtak, tűrtem gyáván,/Majd kirúgtam,/fejpúp kinőtt,/Csak egy ült meg Sátán hátán,/Sokszor ostor osztott intőt./Széllel szálló állat ellett,/Vitéz harcost, fehérszemélyt,/Ellenségnek és barátnak,/Így is, úgy is kívánt jó éjt./Ám eljött az ő ideje,/Etelközben a hű... (Vers)

Kühne Katalin
Ménes

A madarak, kutyák mellett a lovak is kedves állataim. A Bükkben, Csipkéskúton a gyönyörű lipicai ménest mindig meglátogattuk, de találkozhattunk velük a Nagymezőn, amint szabadon futkároztak a kiscsikóikkal. Ritmusra mozognak, testük hajladozik, ölelkezik, fényben megfürdőzik kanca és csikaja. Szépség, harmónia, mozgás és zene tükröződik bennük. Néhányszor lovak hátán is száguldozhattam, figyelhettem őket táplálkozás közben, de a legszebb látvány az volt, amikor hegyre fel, völgybe le vágtattak. (Vers)

Szerkesztő B
Batsányi János - A látó

Vídulj, gyászos elme! megújul a világ, / S előbb, mint e század végső pontjára hág. / Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája, / Valakinek kedves nemzete s hazája; / S valaki a magyar változó ég alatt / Még a szabadságnak híve s ember maradt. / / Ó ti! kiknek szívek örök búba merült, / Ím, reménytek nem várt víg napja felderült; / Ím, az igazságnak terjednek súgári; / Dőlnek a babona fertelmes oltári, / Melyek a setétség fene bálványának / Annyi századoktól vérrel ára... (Vers)

Szerkesztő B
Batsányi János: A hazai nyelv és tudományosság

Tekints, ó Nemzetem! neved új díszére, / Tekints hív munkásid serény erkölcsére; / Figyelmezz költőid szíves énekére, - / S nézz derülő napod hajnali fényére. // Bízván nagy istened régi jóságában, / S nem csüggedvén a sors kemény ostromában, / Lásd, mely helyet foglalsz a népek sorában, / S mit várhatsz az idők további folytában! // Kijövén elődink hét fejedelmével, / Megráztad Európát karod erejével; / S harcolván küszködvén Ozmán vad népével, / Megváltottad újra bajnokid vérével. (Vers)

Kühne Katalin
Nyírbérci sziklán

Édesapám halála nagyon megviselt, hiszen lelki társam is volt. Ősszel kimentünk Nyírbércre, itt az ormokon megnyugodott lelkem. Eltávozott szeretteimmel együtt jártuk a hegyek ösvényeit, gyakran pihentünk egy sziklán, széttekintve a távoli kéklő hegyekre, körülöttünk az őszi fák színpompájára, elfogadtuk a megváltozhatatlant. Túráinkra emlékeztünk, arra, mit kaptunk elődeinktől, a szeretet fénye elkísér bennünket addig, amíg rájuk gondolunk. Itt vannak velünk, tárgyak, kövek, faágak, virágok kötnek a múlthoz. (Vers)

Szerkesztő A
Batsányi János - A látó

Vídulj, gyászos elme! megújul a világ, / S előbb, mint e század végső pontjára hág. / Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája, / Valakinek kedves nemzete s hazája; / S valaki a magyar változó ég alatt / Még a szabadságnak híve s ember maradt. / / Ó ti! kiknek szívek örök búba merült, / Ím, reménytek nem várt víg napja felderült; / Ím, az igazságnak terjednek súgári; / Dőlnek a babona fertelmes oltári, / Melyek a setétség fene bálványának / Annyi századoktól vérrel ára... (Vers)

Kühne Katalin
Jávorkút

Nagyapám és testvére, Kühne Andor és Adolf alapították 1894-ben a Borsodi Bükk Egyletet. Túranaplóikat a hagyatékból Ormok, lombok, tisztások címmel 2016-ban megjelentettem. Kedves helyük volt Jávorkút, a Kühne-találkozók alkalmával mindig eljövünk ide, 40-50 turista baktat, a karonülő babák anyjuk nyakában, az idősek botra támaszkodva felkeresik a róluk elnevezett utat. Beszélgetünk, énekelünk, vagy csendben követjük az idősebbeket, felidézzük elődeinkkel kapcsolatos emlékeinket. (Vers)

Turcsány Péter
Eszmélés őszi földeken

[Kézírás alapján lejegyezve, 15 év múltán] // Onódi László fotográfus képeihez, // 1996 májusából // Föld, föld, a földem, / szántás, rögök, porladók, / tömbök teste, Kárpát-ölelte / lankák múló emlékműve, / asszony-mozdulatok, karok, / mellek, combocskák hajlata, / mögöttük szende-szemérmes / akác, és a palatetők alatt / a ház, a ház, a házam, / rejtőző szobákkal, rejtőző / falak fényképeivel, s század- / fordulós asztalok kupái. / Fönt, fönt, rejtve, de fönt / csakúgy érintetlenül / látod, meglátod a házat (Vers)

Szerkesztő B
József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára/ gondolok mindíg, meg-megállva./ Nyikorgó kosárral ölében,/ ment a padlásra, ment serényen.// Én még őszinte ember voltam,/ ordítottam, toporzékoltam./ Hagyja a dagadt ruhát másra./ Engem vigyen föl a padlásra.// Csak ment és teregetett némán,/ nem szidott, nem is nézett énrám/ s a ruhák fényesen, suhogva,/ keringtek, szálltak a magosba.// Nem nyafognék, de most már késő,/ most látom, milyen óriás ő - /szürke haja lebben az é... (Vers)

Szerkesztő B
Berzsenyi Dániel - Barátnémhoz

Tudom, hogy a szív nem vigyáz tanácsra, / Kivált az első fájdalom hevén; / Csak könnyek és csak bús nyögések adnak / Szorult kebelnek édes enyhülést. / De hát te meddig sírsz még Dencsidért? / Mikor találsz te már vigasztalást? / / Siralmaidban lát a felkelő nap, / Siralmaidban hágy, midőn leszáll, / Siránkozol, ha rózsát nyujt kezedbe, / S ha illatot hint rád a szép tavasz; / Dencsid keserged, amidőn az ősz / Lehelletével... (Vers)

Hegedűs Adriana
Siker, kiolvasva

Ezüstöt szór szerteszéjjel a felkelő nap,/ fényében a semmi is valaminek látszik./ Kezében egy 28 oldalas színes hetilap,/ melynek nagybetűje a kisbetűvel játszik./ Hullik a szó a mondatokba és vele az ész,/ kire tekint most Gé és ki az akin átnéz./ Kocsit cserélt vagy csak mobil telefont?/ Hosszan beszél, egy oldalnyit is telenyom./ Szakított szerelmével Bé és most fáj neki,/ a vigasz már egy kis kerülővel közeleg./ Hintón érkezik és a felhajtás is hercegi,/ reklám helyett átnyújt egy újságköteget. (Vers)

Szerkesztő B
Jókai: Petőfi-keresők

Elhallgata régen a lanton a húr;/ Megfogta a rozsda a kardot;/ Nem zeng sem a dal, sem a véres aczél;/ Sziv elfeledé, elhordta a szél:/ Álom vala az csak, reggelig tartott./ Fű tudja: miért zöldebb a mezőn/ Egy folton, a melyre a vér hullt?/ A hagyomány tudakozza Homérrul/ Azt, hol született, s ahol elholt./ Oh halva bizonynyal a dalnok.// Itt látta az egyik a földre leesni;/ Ott szólt vele más a csatában;/ Sirjához az útfelen búcsura járnak;/ Másutt még visszake... (Vers)

Kühne Katalin
Mélységből magasba

A mai világban egyre többen járnak a hegyekbe. Szervezett utakon vagy csupán a családdal. Mi nagyszüleinktől, szüleinktől kaptuk az indíttatást erre. Gyermekeinkkel, unokáinkkal, barátokkal indulunk, nagy túrákat teszünk. Felhívjuk a figyelmüket arra, hogyan vigyázzanak a természetre, hogy felnőtt korukban is tisztaság, rend vegye körül őket. Sajnos sok az eldobott szemét, ezt ilyenkor összeszedjük, lehozzuk a magas hegycsúcsokról. / Játszi fények, süppedő avar. / Fekete holló kiált: klak-klak. / Leszentülő (Vers)

Pappné Lakatos Marianna
Gyógyítsd a fájdalmad!

Mi a fájdalom? Mit érzünk, amikor a bánat marcangolja lelkünket? Van segítség? Van rá gyógyír? Van bizony! Gyakran nehéz megfogalmazni magát a problémát is, nemhogy a megoldást. A választ önmagunkban kell keresnünk, csak meg kell találnunk idejében, még mielőtt az egész bensőnket megmérgezi, és végleg magunkra maradunk a fájdalmunkkal. E versem egy darabja készülő verses kötetemnek, melyben érzelmekről írok, elsősorban gyerekeknek. Egy kis segítség, nehéz időkre! :) (Vers)

Kühne Katalin
Ne hagyjuk!

Bölcsőnk, koporsónk, asztalunk, székünk, ágyunk, házunk az erdő ajándéka. Vigyázzunk értékeinkre, hogy unokáinknak is jusson tiszta levegő. Az ott töltött órák, napok felüdíthetik megfáradt, meggyötört lelkünket. Jelfaként álljunk a sziklaormokon, őrizzük mindazt, amit örökül ránk hagytak elődeink. Turistáink lábnyoma vezesse utódainkat: Bomló rügyeim rég elfagytak,/ bimbóim virággá nem fakadtak,/ leveleim már leperegtek,/ göcsörtös ágaim merednek.// Tél derekán várom tavaszom/ haj... nal hasadjon kis hazámra (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap