Vers

Turcsány Péter
Az Időfolyam lassítása

I. Az Időfolyam lassítása/// Tudunk-e lassabban/ a folyó sodránál?/ Tudunk-e jég és hó alatt/ tovább csobogni?/ Nem a visszanézés,/ legalább a köröltekintés/ ideje növelhető-e?// Legalább a lassítás/ nehézségeivel szembe/ tekinteni tudunk-e?/// II. A veréb halála// (Réges-régi vers)// Ő még van,/ de annyira szürke/ és beteg.// De semmi bizonyosság,/ csak sejtem: a múltunk/ elveszett./// III. Madarak föltámadása// (És a párja)// Mit adtál nekem,/ néhány nap csodája,... (Vers)

Turcsány Péter
Az individuum szilánkjai

Megroppant ember, szólj belőlem! Az információ minden eddiginél hatalmasabb áramlásának és hatalmának korában már az is kétségessé vált számomra, hogy túlélnek-e a könyveim, az írásaim, készülődő verseskötet-tervem és ezek a nagy, fehér kötésű lapokra írt cirkalmak, gondolataim, lélek-karcaim, emlékeim, verseim, följegyzéseim? Csak föl-fölsóhajtásokra telik egyre fogyatkozó erőmből. Élősdi lettem. Nem a levegő, az erő fogyott el körülöt... lem. Maradt a bizonytalanság, iszonyú kétely a jövő lehetőségeiben; (Vers)

Turcsány Péter
Kertjeinket dér lepi már

Istenem, / te drága, / legkisebb lényedet, a pókot / estémre, éjszakámra / hozzám küldöd strázsára: // ablakomnak nyílását, / virrasztásom nyugalmát / nyálának ezüst szála / vigyázza, jól vigyázza! // Taszítottál a tisztulásba / hányszor és újra, újra, / szerettél és megszűrtél: / lehessek ég lakója; // de viszketeg csak vissza-vissza- / forgolódunk e förtelemben, / szívem mégis szivacsként issza / jeled - akár egy harmatcseppben. // 2. // Nyissam csak ablakom, / fújj be hozzánk őszi szél, / napsütésed izzószálán (Vers)

Vasi Ferenc Zoltán
CSEH TAMÁS FEJFÁJA

Elvesztünk mindent. Szülőket, szerelmeket, barátokat, mestereket. Bereményi Géza is vesztett nagyot. De Ő ismerte Cseh Tamást, én csupán (?) szerettem. Szeretem azóta is. Nincs nap, hogy ne hallgatnám. A szívemhez nőtt. Velük halok meg naponta, vagy velük virrasztom át az éjszakákat, pityeregve. A magány kiélesíti az ember érzeményeit. Elvették a szülői házam, többször az életemre törtek, "és megis itt vagyok!" "Születttem Magyarországon...", Tatán! Halok ekkor és ekkor... Ki sír majd utánam? Fiam tán? (Vers)

Vasi Ferenc Zoltán
Születés és halál keresztjén

Épp augusztus 7-én, egyik alkotótársam menyegzőjének napján, a Károlyi-kastélyban (Petőfi Múzeum) tartották, halt meg Tamás s Édesanyám születésnapján temették, s 1941-ben, egy évvel születése napján ezen a napon indult a Magyar Csillag folyóirat, a Nyugat jogutódja. Én egy sötétzárka-albérletben szorongtam, Jannisz Ritszossz se különbül, s szólt a mobilom, fiam anyja (feleségnek nem mondható! - kipaterolt a cigány pereputtyával a szülői házból). Néztem a riportfilmet. Azóta sokszor. Ilyenek az augusztus 27-éim. (Vers)

Szerkesztő B
Babits Mihály: Karácsonyi lábadozás

Komisz, kemény idő. Még a vér is megfagy / állatban, emberben. / Öregek mondják, hogy / ritkán láttak ily nagy / telet decemberben. / A hó szőnyegébe puhán süpped a láb, / mintha dunyhán menne. / Hejh, ha a hó cukor volna, ez a világ / milyen édes lenne!… // A kis nyugtalan nő, ki a friss hegypályát / futja hótalpakon, / akármennyit zuhan, puha / combocskáját / nem üti meg nagyon. / És az állástalan szegény ember, aki / nem mer még meghalni, / örül hogy reggeltől (Vers)

Szerkesztő B
Babits Mihály - A szökevény szerelem

Annyi év, annyi év: / a szerelem tart-e még? // Azt hiszem, kedvesem, / ez már rég nem szerelem. / A szerelem meggyujtott, / meggyujtott és elfutott, / itthagyott, / itthagyott. / / Mintha két szép fa ég / puszta környék közepén / és a lángjuk összecsap, / s most a két fa egy fa csak: / pirosak, / pirosak. / / Nem is két fa, két olajkut / és a lángjuk összecsap - mélyek, el nem alszanak. / A szerelem messze van már / és kacag, / és kacag. (Vers)

Turcsány Péter
Ezerkilencszázkilencvenkilenc, te napkelte!

Emelve a tét! / Új esztendő! / Illyési magassággal mérettetik. // Most a mén, a visszatekintő, / hazaértében fölnyerít. // Mit hoz a telt szekér? / Van-e még csűr és van-e még lélek, / mibe a rakott fuvar belefér? // Szavak – kishitűen sekélyek? / vagy a mélybe bátran hatolók? / Kutatván rokont, társat ott is, / hol kolduson segít csak kódis. // Csilláros teremben tart-e szünetet a mámor, / ha balsors sodorta családokkal számol? // Bíztat-e szem, összeért váll és kéz / egymásra és céljainkra nézvést? // A (Vers)

Turcsány Péter
Rilke és Prága

Hullámzik, hullámzik, / látod, a Moldva, / partjaira vén városodat / pakolta, // hogy fenekedik / felém / vihara szárnya, // délről tör rám szelek / suhogása, // hány falvacskád / sikolya rázza // ablakaidat, / büszke Prága! // Hány patak és hány / szikla // szeleidet − mi / felém fúj − / aprítja, // hány malomlapát, / hány leány csókja // fonja körém ezt a vihart, / fonja, // fölkapva és mégis / marasztalva / lelked teszed ki / megtartó asztalra. // Észak Rómája! (Vers)

Szerkesztő B
Jókai: Petőfi-keresők

Elhallgata régen a lanton a húr;/ Megfogta a rozsda a kardot;/ Nem zeng sem a dal, sem a véres aczél;/ Sziv elfeledé, elhordta a szél:/ Álom vala az csak, reggelig tartott./ Fű tudja: miért zöldebb a mezőn/ Egy folton, a melyre a vér hullt?/ A hagyomány tudakozza Homérrul/ Azt, hol született, s ahol elholt./ Oh halva bizonynyal a dalnok.// Itt látta az egyik a földre leesni;/ Ott szólt vele más a csatában;/ Sirjához az útfelen búcsura járnak;/ Másutt még visszake... (Vers)

Turcsány Péter
Téli tízsorosok

Téli tízsorosok/// I.// Az élet tanulható,/ minden, mint az ÁBC,/ a gyermekek, a hó,/ a hűség, a szerelem,/ pályán fölbukkanónak/ a ködből kibukó nap,/ a játék és a hit,/ mit a sors elénk terít,/ s nélkülünk nem végzi be/ sem Isten, sem senkise.// II.// Mit is tanulhatunk még?/ Isten szemével látni/ a vonuló nap ívét,/ a csúcsokat, völgyeket/ érintve, melegítve,/ s alant ragyogni arcok/ fölhevült csillagait,/ miket újjá Ő alakít,/ s nélkülünk ki lesné meg/ titkait földnek, égnek! // Magyar Irodalmi Lap // (Vers)

Turcsány Péter
Táltos-homlok

Fekszem. Mozdulni nem tudok./ Őrlő malom a lélek,/ miértek forgatják egyre... // Megsült kenyér az élet, / jó szándék, vagy átok harapja... / Fekszem. Fakó, száraz gyepre. // Csend. Döbbenet. Fojtott / zokogás homlok mögött. / Csontok, ízek szökni készek, / sajognak csontközök. // Sóhajok hiába nyílnak, / szirmuk elszárad, elhajóz'. // Szárazság hajósa, délibáb, / szikrát vet enyhe pírja – / Vigyázva lépj folyó fölött, / fény a száraz vályút issza, // Álmaid Júdása megtagad, / lappangó izzás vagy magad. (Vers)

Bihary József
A paripa testamentuma

Széllel szálló állat ellett,/Táltos tejét sztyeppén szoptam,/Vad mén nemzett szűz hó felett,/Így hát a pusztához szoktam./Emberhorda póráz-pányván,/Harmadfű sem lehettem még,/Vont oda, hol pogány sámán,/Dobbal dobol, késsel herél./Nevet adtak, tűrtem gyáván,/Majd kirúgtam,/fejpúp kinőtt,/Csak egy ült meg Sátán hátán,/Sokszor ostor osztott intőt./Széllel szálló állat ellett,/Vitéz harcost, fehérszemélyt,/Ellenségnek és barátnak,/Így is, úgy is kívánt jó éjt./Ám eljött az ő ideje,/Etelközben a hű... (Vers)

Szerkesztő B
Móra Ferenc: Mártonka levele

Aranyos nagyapó, / ákom-bákom-mákom, / szíveden kopogtat / kis unokád, Márton. // Szíveden kopogtat / gyönge kis ujjával, / könnyeket pergető / nehéz bánatával. / Mit ér, amit küldtél, / a szép csengős szánkó? / Az egész határban / régen nincsen már hó. // Aranyos nagyapó, / ákom-bákom-mákom, / tudod-e, mire kér / kis unokád, Márton? / Gyere el mihozzánk, / légy te a Télapó: / fehér szakálladból / hátha hull majd a hó. // Hátha hull belőle erdőre, mezőre, / hátha a tavasz (Vers)

Csata Ernő
Magányos cédrus

Egy pszichológusi elemzés szerint a Magányos cédrus tükrözi Csontváry igazi lelkiállapotát, a nagyságvágyat és a szörnyű magány iszonyatát, az ellentétpárja a Zarándoklás a cédrusokhoz pedig, hogy milyen szeretett volna lenni a festő: fenséges, társas, kiegyensúlyozott és ünnepelt. A tengerszínt fölött 1800 méterre magasodó hegyen nőtt facsoda a festményen életfává növekedett és egyúttal a győztes, haragvó festő jelképévé is. Ezért olyan a cédrus, mintha lélek lakoznék benne. (Vers)

Kondra Katalin
Koldus

Elkerülik az emberek./ Lop tőlük félszeg mosolyt. /A megalázó pillantásokból tarisznyára valót kapott./ De megy, rendületlenül /keresve életet, örömet./ Amit talál; kavics, virág, /csupasz keblébe rejteget. /Benéz egy-egy ablakon, /hol nyomort, hol könnyet elragad. /Buja kincsét sok szép háznak /selyemfüggönye eltakar, /és ő lop azokból is, /gyűjtöget ezt-azt hevesen./ Amikor minden egyben van,/ Ő is nyugodtan lepihen. /A világ halott. /Csak koldus jár csendben a sírok között. (Vers)

Szerkesztő B
Ady Endre: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz

Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz/ Súrlódjék az írás Móricz Zsigmond úrhoz./ Szóban hozta vón' el a beteg, ki küldte, / De sok Élet-lázban magát tönkre-hülte. / Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem, / Adják át Móricznak ezt az én levelem / A könnyes, áldott hang, aki általadja / Éppen úgy áldassék, mint az, aki kapja. // Szerelmetes barát, zömök Móricz Zsigmond, / Tudod jól, hogy polyva, az ember amit mond. / Ezért is jövök (Vers)

Szerkesztő A
Juhász Gyula: Pozsony

„Fáj a földnek és fáj a napnak / s a mindenségnek fáj dalom, / de aki nem volt még magyar, / nem tudja, mi a fájdalom!” /// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar irodalomból. /// Ha alkonyatkor ballagtál a ködben, / Mely lágy fátylával a Dunára hullt (Vers)

Szerkesztő B
Juhász Gyula: A békekötésre

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar i... rodalomból. (Vers)

Rozványi Dávid
A gyűjtőfogház balladája

A gyűjtőfogházban jártam édesapámmal, ahol éveket töltött, s ahol nem egy barátját kivégezték... És nagybátyja, vitéz Mihályi István emlékére, akit 1954 márciusában kivégeztek, mert harcolt a kommunizmus ellen. Csak nagykorúaknak: a vers naturalisztikusan írja le, miket kellett átélnie egy fogolynak kivégzése előtt. - Egy napsugár/ tör a cellarácson át / - egy fogolynak ennyi jár. // A fogoly feláll és vizel, / lesik minden mozdulatát / - egy fogoly... (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap