Vers

Turcsány Péter
Jegenyefenyő

Györgypál Sándornak és családjának // Könnyed mozdulattal kitágult fennsík karéján / satupofák öntőformái között védve / eküsznek / erődök, templomok, falvak és mezők – / hajszálerecskéi buzognak fekete föld föltárult ölének / s csillannak a holdfény föléhajló tekintetétől; / Észak ormáról, a Kelemen Havasokról tekint vissza / sziklákká vált hatalmas sasmadár, / a Hadak Útja tövében fekete földek fekete / évszázadait morzsolja az idő... / Havasok sziklaszárnyú turuljának / fészekalj-népe, (Vers)

Turcsány Péter
Tékozlásaimból visszatérve

A sors engem végül is / jóváhagyott, / lettem egy fejezet / a történelemben, / mely engem is így és úgy / hánytatott, / / próbára tett, s a próbát, / hová helyezett, / álltam ott, / de a nemzetet / - kinek nemzettem én is / kedves, jó néhány / gyermeket -, / / mivé emelhettem én? / menthettem-e / és védhettem-e / túl fél évszázad rongyos / ütközésein? / / nemzedékem, / ölelhetem-e révbe érten / engem ölelő / véreim? / / adhattam-e (Vers)

Turcsány Péter
Személyes történelem

Anyukám, Éva néni, Teri néni, / találkoztok-e még hébe-hóba, / s eljuttok-e ott fenn egy olcsó, / kellemes égi borozóba? // Mi volt abban az örök szépség, / abban a Fadrusz utcai mélabúban? / Te folyosós, budai ház, s ti, / egymáshoz rendelve békében-háborúban. // Több mint falu! Egymást erősítő / bolygó-családok összetartozása. / Egy élet, anyámé! Tizenhat éves / palántától a drága nagymamáig! // Mikor a kisgyerek a porrongyot / rázza… az unoka a sülő (Vers)

Döbrentei Kornél
Vers a messzeségről

Ülsz törökülésben, vastag asszony. / Elszáradnak öledben az ámbráscetbôl / Istenhez szökô fürtös vizek. / Gerincedre fekszel szélesen a délkörön, / Te, gauguini szurokszínû szuka. / Harapni kell a könyörületig, / harapni jajjá, szívni a sikamlós vérig, / az anyatejig szívni robusztus húsodat. / Fölmagasodsz a láthatáron, akár a fehér / örömök víziójában a gyertyás torták. / Ó, a gömb és a háromszög harmóniájában / a te farod a fétis, a szánalom, a nyûgözet. / Gigászi asszony, négykézlábra kényszerítve. (Vers)

Turcsány Péter
Életnyitány (Triptichon)

Könyörtelen, éles, kemény / vídia-kamasz voltam én, / mivé a konok dac tett, / jellemem csupán az lett. // Szememben a szomorúság / volt legősibb fegyverem, / ha visszanézek, a jóság / ült hullámzó lelkemen. / Álltam csak gőgős tévhitek / hamisan ácsolt állványain, / láttam – mögöttük ház, haza / nem nőtt, csak pusztult tovább. // Mi tartott mégis erőt ragyogni / holdfény-kráteres csendben? / Rejtőzkodő némaságban hangok / kockáit rázni kezdtem. // II. // Életem nyitánya, / ’hatvanhét, / erdőnyi kiáltásom (Vers)

Csata Ernő
Az őszödi beszéd

Tűsarkú alku, ijeszt a karcsú kormánycsomag, / ki fogják bírni, nem fog fájni az új maszlag. / Tessék a semmi, hatalmi talmi, üres beszéd, / viperával fojtják most a szabad szót beléd. // Csámcsognak nyugton a kormánycsonton, / míg vezéreink az irányt kúrják el folyton. / A szépet csak hazudják a bölcs elmélkedők, / és a hazát leszarozzák a nagy tévedők. // Múljon a szégyenünk, miért is szenvedünk, / hol élnek, akik nem hazudnak ne... (Vers)

Turcsány Péter
Fohász fohásztalan népért

Fohász fohásztalan népért// (Évnyitó ének)/ L. Kecskés András barátomnak ajánlom/ Balassi-évfordulók esztendejében// Keccsel a mente fölött, jaj hogy sátrat vert az/ asszonyi hajzuhatag,/ már lobogó kopiák űzték csöndteli órák/ hajnalodó utasát,/ kürt és trombita harsant, sohase várta a part/ kikötői nyugalma.// Bár noha békére szív s pihenőre a lélek/ sohse éhezett jobban,/ űzi őt mégis parancs, őt, a kitagadottat... (Vers)

Turcsány Péter
Scherzo a Dél diadaláról

(S. Quasimodo születésének 100. évfordulójára / ajánlom a Dél szerelmes lelkeinek)// Orpheusz lehelete,/ Odüsszeusz evezőcsapásai,/ Rilke megérkezése É-Itália partjaira, / Mann halálos búcsúcsókja;// Dél: ez az adakozó lehelet,/ a Föltámasztóé,/ a visszaváró nő fokozhatatlan ölelése,/ a tisztánlátás kábulata,/ hol a levegő és a szellem könyörtelen erejétől/ kap tériszonyt a lélek káprázata,/ a Közönyt szétloccsantó dörrenés visszhangja/ Algír (Vers)

Szerkesztő B
Ady Endre: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz

Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz/ Súrlódjék az írás Móricz Zsigmond úrhoz./ Szóban hozta vón' el a beteg, ki küldte, / De sok Élet-lázban magát tönkre-hülte. / Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem, / Adják át Móricznak ezt az én levelem / A könnyes, áldott hang, aki általadja / Éppen úgy áldassék, mint az, aki kapja. // Szerelmetes barát, zömök Móricz Zsigmond, / Tudod jól, hogy polyva, az ember amit mond. / Ezért is jövök (Vers)

Jókai Anna
Szegény Magyarország

Szegény Magyarország / / / Ötvenhat lyukas zászlaján / a címer pusztán ragtapasz; / mára kilyukadt a haza is: / közepén halt meg a vigasz. / A nemzet körös-körülre átköltözött, / ő tart össze minket: az üldözött. / Vagyunk: / foszló anyagban cérna sorsa / voltunk: / hajdan nép / legyünk: / majdan horda…? / / / Ötvenhat lyukas zászlaján / a címer pusztán ragtapasz; / mára kilyukadt a haza is: / / Magyar Irodalmi Lap / (Vers)

Turcsány Péter
Tengeren, havasokban, földeken

(Gaia-szimultanizmus)// Tenger melletti halászok/ kora reggel vonják föl hálóikat,/ mire a nép ébred,/ teli hálókkal visszatérnek.// Havasi pásztorok/ gerinctől gerincig vagy fenn a plájon/ nyájaikat vezetik/ s kutyákkal őrzik őket.// Sovány, nehéz földeken/ páros lovakkal ritmusra szántják/ parasztok/ a sík vagy lejtős határt.// S mi, betűbúvárok,/ tengermélyből bugyborékoljuk föl/ gondolatainkat/ vízpárát eloszlató Nap felé,// s... (Vers)

Jókai Anna
A három

A három király felajánlja; annak, akit illet/ a dicsőséget/ a hatalmat/ a kincset:/ tömjén, mirrha, arany/ a lábához teszik, rendelkezésre/ nincs feltételük: ez az ajándék/ A sátán felkínálja mind a hármat; annak, akin úrrá akar lenni/ változtasd a követ kenyérré/ (mekkora hatalom!)/ vesd le magad sértetlenül/ (milyen dicsőség!)/ tiéd lesz a világ gazdagsága/ (micsoda kincsek!)/ ha…/ feltételhez szabott: ez a kísértés/ Három a próbatétel:/ (a mesék nem hazudnak)/ az első könnyű, játékos/ a má... sodik (Vers)

Turcsány Péter
Istenek kalderája, Hargita

Hintázik fenn/ a napsugár,/ felhőtündér/ szoknyája száll.// Hol a magasságnak/ tere nő,/ zöld palástban vár/ sok fenyő.// Állok a Hargita/ peremén,/ testvérhegyekről/ zeng a szél.// Bent sűrű mélyben/ bújik a vad,/ távol havasok/ oromlanak.// Magyarok szíve/ dobog itt még,/ nem vesz erőt rajtunk/ a nemlét!// Patakok csöndes/ partjainál/ tisztások enyhe/ szellője száll.// Ösvények futó/ szalagjai/ piros virággal... (Vers)

Csata Ernő
A mohácsi emlékparkban

Akkor, 1526-ban, későn érkeztünk. Ma már szavaztunk, az úgynevezett ,,határontúliak", levélben és idejében, hogy még odaérjen a boríték ahova kell. Mi amolyan levelező állampolgárok, (mint régebben, ahogy sokan az egyetemet is levelező tagozaton végezték), mi, akikből még a Ceauşescu diktatúra sem tudta kiölni a magyarságtudatot, legalább levelező polgárokként próbáljuk megélni az egységes magyar nemzet ... - A békésebb, öntvény-csontok nehéz kapuján túl, ma a gyötrelmes múlt jön elénk. (Vers)

Turcsány Péter
Jobb-parti séta

Telik az idő és telik a magány, / minden elhalasztott óra visszavár, / de az elveszett időt nincsen, ki helyre illessze a nincsben.// Mi hiányzik – a minden: / Egy éjfél utáni vizitben, / Hol az orvos hiába jár-kel, / De a betegnek csak örök hiány kell. // Lángoló, fülledt délutánok, / hol szerelemtől nyakig ázok! / Ti hosszú, párás éjjelek, / hol elvesznek a térfelek! // És az a csók, melynek vége nincsen, / mégis fennakad az örök nincsen! / És az egymásra utalt életek! / Én a ... (Vers)

Turcsány Péter
Emlékezz, hogy emlékeztess!

– Moldvai magyar Passió – / A lélek, ha szállna, / mi bennem él, / A láng, ha volna szárnya, / mely hozzátok ér – / Eggyé lobogna mind a fény / köszönteni magas Urát! // Kifordított subánk, / Csángó-hazánk, / Báránybőr-meleged / már nem áld, / tegyél csodát! / Terítsed mégis reánk / Emlék-hazánk, / Emlék-hazánk. / Urunk, te Magasságos! / Tegyél csodát, tegyél csodát! / Mert megállta hányszor, / hogy magalázták százszor, / Uram, add, hogy ültetve melléd / bűnök poklától megvédd! // Ó, miseszó, román,tejföl (Vers)

Szerkesztő A
Kölcsey: Huszt - Töredék

Huszt // Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;/ Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. / Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott / Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. / És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? / Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? / Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; / Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! / Cseke, 1831. december 29. // ... (Vers)

Szerkesztő A
Kölcsey Ferenc: Emléklapra - Töredékek

Emléklapra // Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT. // Pozsony, 1833. június 14. /// Felírás Kende Zsigmond házára // Alkota munkás kéz engem; s a szőke Szamosnak / Partjain a költő lát vala s renge felém: / Ház, örökülj; s vídám békével tartsad öledben / Gazdád, s gyermekeit, s hív unokái sorát! // 1833 /// Szép Erdély.... // Töredék // Szép Erdély barna fürtű (Vers)

Turcsány Péter
Füzesi hálaének

(Sükösd Sándornak, családjának s gyülekezetének Ördöngösfűzesen)/// Dombok közötti lankás völgy,/ óvó óriások tenyere védi,/ álmok és lápok mámora tölt,/ ragyog minden, ami ó, ami égi.// Ó, téli nap, kegyelmet ígérő,/ csendül a szájon igénk,/ vágyunk és jövőnk, az istenfélő,/ szerelmet fúj köribénk.// Isten-szerelem, falusi templom,/ csizmák a jégen, át a hídon,/ Teremtőnk, nézz le reánk:/ látod, a lelkünk érted kiált! (Vers)

Rozványi Dávid
Stefan I. dénárja

Felvidéken kis üzlet,/fojtogató szuvenír-özön,/ezernyi faragott, s öntött/giccses ajándéktárgy között,/egy aprócska zacskó:/Stefan az első, dénárja.//Nekünk Szent István,/nekik első Stefan;/hisz történelmüknek/ugyanúgy része,/mint nekünk.//Idegen, oroszos zászló/leng már a régi magyar vár felett,/de István emléke összeköt:/álma és műve,/egy közös hon,/mely mindünk otthona,/melyben mindenki egyenlő,/túlél mindent, örök.//Bár visszatérnél hozzánk,/ István király,/és forrasztanál össze/tucatnyi hitet és nemzetet (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap