Vers

Kaiser László
Kosztolányi Dezső

Az írás szinte minden ágában alkotott. Ritkán moralizált; a papír fölé hajolt s dolgozott. Mámorosan. „Boldog vagyok, hogy írok és írhatok” – vallotta. Életművének terjedelme és hatása a Nyugat első nemzedékének a tagjai közül csupán Adyéval, Móriczéval, Babitséval mérhető. 1885. március 29-én született Szabadkán. Az egykor nemesi Kosztolányi és a polgári Brenner család sarja az itteni gimnázium tanulója lesz, ahol édesapja tanár, majd igazgató. A fiatal (Vers)

Szerkesztő B
Illyés Gyula: Koszorú

Fölmagasodni nem bírhatsz. De lobogsz még, / szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat / kígyóként a talaj szintjén iramítva - sziszegvén / néha a kíntól, / többször a béna dühtől, megalázott. / Elhagytak szellemeid. Újra a fű közt, a / gazban, az aljban. / Mint évszázadokon át a behúzott / vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem / fáj fejem aggjai közt. A / nádkúpban remegő lányok közt, mialatt / átrobogott a tatár. A / szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak / néma ajak-mozgás mímelte a szót, (Vers)

Jókai Anna
egy – az Egyben

amivel látok azzal hallok/ szem nélkül és fültelen/ amit látok hallom is/ csupa fül vagyok és csupa szem/ nem a szám szól és megértik/ nem szájjal szólnak és megértem/ kéretlen kínálják/ amit mindeddig kértem/ se lábam se kezem/ átjár rajtam amiben járok/ tart engem itt akit nem fogok már/ tartom ott akit még várok/ nincs orrom az illatokra/ egyetlen illat betölt/ földszagú a mennybolt/ mennyszagú a föld/ levegőért nem kapkodom/ a levegő szív be engem/ ráfújással formálódik/ légnemű (Vers)

Csata Ernő
1956

Egyszer meseszerű hősökké váltunk, / a hétfejű sárkánnyal szembeszálltunk. / Akkor egyszer nagyokká nőttünk, / több ezer Szentgyörgy nyüzsgött közöttünk. // Hiába tapodtak ránk tűzokádók, / gyomroztak mérges bolsevik támadók, / akkor millió szív dobogott értünk, / a hősök őszén óriások lettünk. // Újra virultak gyászos emlékeink, / sírokba szálltak, vérükkel hőseink. / A világ némán, bízva ámult, / bénán, megdermedve, ismét elárult. // Hiába ta... (Vers)

Rozványi Dávid
A gyűjtőfogház balladája

A gyűjtőfogházban jártam édesapámmal, ahol éveket töltött, s ahol nem egy barátját kivégezték... És nagybátyja, vitéz Mihályi István emlékére, akit 1954 márciusában kivégeztek, mert harcolt a kommunizmus ellen. Csak nagykorúaknak: a vers naturalisztikusan írja le, miket kellett átélnie egy fogolynak kivégzése előtt. - Egy napsugár/ tör a cellarácson át / - egy fogolynak ennyi jár. // A fogoly feláll és vizel, / lesik minden mozdulatát / - egy fogoly... (Vers)

Szerkesztő B
Arany János: Kedves barátom...

Kedves barátom, lelkem jobb fele!/ Mi volna édesebb dolog nekem,/ Mint írni hozzád, írni íveket,/ Tarkán, ahogy jő, zöld, piros, fejér,/ Meg tudja a szent, millyen gondolat./ S mégis te feddesz és panaszkodol,/ Halott-beszédet tartasz síromon,/ És több eféle. Megvallom, fiu,/ E szemrehányás, e feddő levél,/ E szenvedélyes "meghaltál" kiáltás,/ E lecke ízű dorgáló beszéd,/ Ez a lelket leöntő nyakleves,/ Ily megrohanva, ily vá... (Vers)

Felber Zsolt
Juhász Gyula: Liszt Ferenc emlékezete

Emlékezés, te halvány szőke nemtő,/ Sírok fölött borongó géniusz,/ Kinek tanyája csöndes cipruserdő,/ Hisz élni szép és emlékezni bús!/ Ó légy ma vídám, ujjongó, szökellő,/ És ajkad zengjen, mint a zongora,/ Rapszódiát dalolj ma égi nemtő,/ Mely visszhangot ver s nem szűnik soha:/ Mert bár sok század száll és tűnik ezred,/ El nem viszi hírével Liszt Ferencet!// Ó nagy világnak hírhedett zenésze,/ Kinek csodás és gazdag húrokon/ A legnagyobb költő hódolt szerényen/ Lélekben és zenében oly rokon/ (Vers)

Turcsány Péter
Az ismeretlen vándor

Németh László (1901-1975) // »Gyönge voltam«, de gyöngédebb talán / nagyfiúk hadánál, akik kaján / vigyorral röhögték botlásaim / homok- és téglavárak sáncain;/ ajkamon a szó lett hát keményebb, / nem voltam jó grundokon vezérnek, / de vezérek tetteit összemértem / szavaikkal a szellem piacán / s kérdőjeleim görbe kaszáiból / egyengettem kiáltásaim szuronyát. // »Apaság, szülőség – boldogság, / tőrbe csaltál« lépedre vonva, / »feladat, szerep – voltál tanítóm«, / készítettél nehéz napokra, (Vers)

Turcsány Péter
Egy fénykép kibontása - Önkívület az éjszakában

Cs. G-nak ismét// Emberi mélyből jönnek/ alomalakjaid,/ fölfelé törnek/ ikonjaid,// tiéd itt /mégis az ég,/ a tető –// a padlás tekintete,/ az elnyelő:// sejtem, várja a fényt,/ a hajnalokat, //mely visszaeszméltet,/ visszafogad.// (2010. február 10.) //Önkívület az éjszakában // (Hommage a Ady Endre)// Micsoda dolog:/ fejedelemnek lenni,/ fogadni barátot,/ s ellent visszavetni,/ s a szerelmek zuhatagában/ elveszejttetni,// de... (Vers)

Kiss Dénes
Magyarságom

Én úgy vagyok magyar, hogy belerázkódok, és megrendülök bele./ Mint amikor a Föld mozog, s csikorog lelkemet átvágó izgága tengelye. / Vagyok magyar, mint a kiveszők, akiket nem véd nemzetköziség, / csak maguk ősi tartása és a nyelvük hány százezer éve, / a Föld nevű bolygó forgása, a körüljárása és megnevezése. / Úgy vagyok magyar, hogy nem tudok más lenni soha és sehol. / Sem álmomban, sem ébren. Se étlen-szomjan, se magányban / Se gazdagon, se szegényen. ... (Vers)

Szerkesztő B
Tóth Árpád: Arad

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar irodalomból. / Egyet... lenegy uccáját ismerem, (Vers)

Kiss Dénes
Aradiak, vértanuink

A zsarnok és a birodalom/örökké csak lever kivégez/bebörtönöz és bosszút áll/mindegy Habsburg vagy szovjet/elnök császár vagy király/A zsarnok és a birodalom/örökké legázol s megtorol/Batthyányt ez a hatalom/mindig lelövi kivégzi/Ellenpélda nincs soha sehol/Dessewffyt Lázárt Schweidelt/épp oly kegyetlenül pusztítja el/mint Leiningen Westerburg Károlyt/Kiss Ernőt Damjanichot/s végez Nagysándor Józseffel/A zsarnok és a bi... rodalom/Lahnert és Knézicset féli/gyülöli a grófot és parasztot... (Vers)

Rozványi Dávid
Arad

Érzésképek Aradon, a kétezres évek elején... / / / Arad / / / Nincs már szabadságunk, / csak dupla rács mögött, / a kő, melyen áll, / durván faragott, / síró szeme sem minket néz, / hanem hivalkodó lepedő szobrokat. / De él a magyar! / hiába csépli Isten vagy sors büntető keze, / megmaradt a szó s az iskola, / s koszorú nő a piszkos föld alól. / / Nincs már szabadságunk, / csak dupla rács mögött, / a kő, melyen áll, durván faragott, / síró szeme sem minket néz, / (Vers)

Szerkesztő A
Amióta Haynau

Amióta / Haynau jár koszorúzni Aradra / maradsz magyar mindörökre magadra // Amióta / áldozatát gyászolja a hóhéra / az életnél többet ér a bitófa // Amióta / egy halottat többször is eltemetünk / sem az Isten sem a világ nincs velünk // Amióta / októberben Arad fáin sir a szél / felvérződik ágakon a falevél // Amióta / elpuhulva hagyjuk hogy ez így legyen / minekünk se lehet többé kegyelem // Amióta / szent október dicsőséges gyászhavunk / novembertől (Vers)

Turcsány Péter
Eszmélés őszi földeken

[Kézírás alapján lejegyezve, 15 év múltán] // Onódi László fotográfus képeihez, // 1996 májusából // Föld, föld, a földem, / szántás, rögök, porladók, / tömbök teste, Kárpát-ölelte / lankák múló emlékműve, / asszony-mozdulatok, karok, / mellek, combocskák hajlata, / mögöttük szende-szemérmes / akác, és a palatetők alatt // a ház, a ház, a házam, / rejtőző szobákkal, rejtőző / falak fényképeivel, s század- / fordulós asztalok kupái. // Fönt, fönt, rejtve, de fönt / csakúgy érintetlenül / látod, meglátod (Vers)

Turcsány Péter
Arad, 2003 nyár

Arad, 2003. nyár / / / Mindenütt az elveszettség / szépsége, / mindenütt az elveszettség, / mindenütt a szépség / kecsessége, / pompák lassú múlása, / fájdalmak gyásza, / elmúló életek / gazdagsága / / Minden házfal / mögött / egy rejtőző város / a legyőzött idővel / határos. / / Induljunk hát, / mert mit ér a séta, / ha nem ragyog velünk / a múlt mámoros / hagyatéka. / / / Turcsány Péter / / / Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Csata Ernő
Az aradi tizenhárom

Szerencsétlen szám / -azt mondják- a tizenhárom, / nekünk a legszerencsétlenebb, / mindenképpen, / az aradi tizenhárom. / Tőlünk ma, csak koszorúra, / főhajtásra telik, / pedig a mi nyakunkra, / semmilyen hóhérok / bárdjukat nem fenik. // Hiába ébredtek / nagy szívekben, / magasztos, megindító eszmék, / ha zsarnok idők / tatárjai, mind felégették. / Hiába hajtott ki a csíra, / újra meg újra, / szabadnak maradni / a Kárpát... (Vers)

Csirke Rozália
Kitérő

foltok tűnnek fel az úton, / eltakarva minden gúnyod, / minden hamis csillogásod, / és elfut veled az ábrándod. / kever-kavar mindent akar, / álmot, hitet, reményt zavar, / leülepszik ez a vihar, / elcsitulsz majd, elcsitulsz majd. / körbezár még a hold fénye, / átfolyik a napsütésbe, / kézzel-lábbal ellenkezve, / : nem engedem! nem engedem! / veled vagyok, veled vagyok, / akkor is, ha nem akarom, / benne vagyok a szemedben, / s benne az egész lelkedben... // Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Csata Ernő
A géniusz magánya

1881. március 25-én született Bartók Béla. A Felső-Torontál című helyi lap már február 22-én hírül adta a tehetséges zeneművész érkezését. Március 22-én újabb beharangozó foglalkozik a Felső-Torontálban a közelgő Bartók-hangversennyel. „Megemlékeztünk már mi is Bartók Béláról, városunk nagy szülöttéről – írja a lap – akkor, midőn egy bécsi hangversenye alkalmával a zeneszakértők érdeklődését a legnagyobb mértékben lekötötte remek játékával (Vers)

Csata Ernő
Régi Székely Himnusz

(vagy: Csíksomlyói Mária-siralom, kb. 1350-ből). Az alábbi Mária-éneket Bartók Béla jegyezte le a Csíki-medencében. Dallama hasonlít a Bartók Béla által írt "Egy este a székelyeknél" c. zenemű nyitányához. Mivel a nem-katolikus székelyek himnuszukként nem énekelték ezt a Mária-dalt, így vált a székelyek himnuszává a XX. században, az 1921-ben Csanády György által írt és Mihalik Kálmán által megzenésített Ki tudja merre kezdetű dal. Ezt a (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap