Vers

Szerkesztő A
Karácsony, 1956 - A Szentlélek

3. A Szentlélek // Harmadnap a csöngettyû felcsilingel, / s én, megbirkózván a dacos kilinccsel / berontok, vár csillagszórós áhítat, / a fenyôfa zöld kegyelme átítat, / apa és anya egymás / ellett állnak, / és egyetlen örömmé összefájnak, / anyám karján gôgicsél a kishúgom, / csitt!, szólok és az öcsém bokán rúgom,/mennybôl az angyal ránk teríti szárnyát, / gyertyafény éli föl a lét nagy árnyát, / s boldog bizsergés támad orrom táján: // túl a szoba magasztos aromáján, / (Vers)

Tusnády László
Hozd vissza a karácsonyunkat! - József Attilának

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szel... 1. // Vonatkerekek zengnek álmaimban; / a véres arcod látom szörnyü kínban. / Te fényszülötte, létsugaras ember, (Vers)

Csata Ernő
Karácsonykor

Az óév hozzám menekül, / kemence torkából árad felém, / izzó parázstól sül / ropogósra a kalácsillatú remény. / Kisded emlékek szíve dobban, / tűlevelekkel üzen / újra a havasi táj, / szinte karnyújtásnyira, / csilingelő lovakkal / tovasiklik a kocsiszán. / Sivár lelkem / szerelem szomja, / áldott imádkozás, / adventi gyertya / imbolygó fényénél / beteljesül a várakozás. / Orgona hangján, / millió szívből / megannyi óhaj / égbe száll, / ha énekre (Vers)

Cservenka Attila
Karácsony

Szeretet lángja suhan át / matt szíveken. Tüzes golyó. / Olvad a páncéling, reped / pajzs. Kivont kard éle tompul, / buzogány tüskéi fogynak. / Fogás elernyed, gyilok hull/ ki kézből. Konok vas helyett/ szerető kéz melege buzdít/ ingatag lelkeket. Párás/ szem tekint távolba, miként / méltatlanul elfeledett / ismerősök tűnnek elő. / Fenyőillat. Angyalok kara/ szentesít. Szelíd énekszó,/ fodrozza a lélek lágy/ ringását, mozdul a hit. / Szeretet lángja suhan át / matt szíveken. // Ma... (Vers)

Szerkesztő B
Juhász Gyula: Karácsonyi óda

Csöndes az éj és csöndes a világ is, / Caesar Augustus aranyos mosollyal / Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás: / Béke a földön. // Hallgat a germán és hallgat a pártus, / Néma az indus és néma a hellén, / Herkules távol oszlopa se rendül, / Thule se mozdul. // Már az aranykor új eljövetének / Hírnökeit, a szomorú szibillát / S a szűzi Virgilt födi földi sír és Hír koszorúja. // S messzi mezőkön nyájaikat őrző / Pásztori népek nézik a derengő / Új csillagot, mely aranyát (Vers)

Szerkesztő B
Wass Albert: Karácsonyi versek I.

Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből / előoson a téli szürkület. / Gunnyasztó házak / ködrongyokba bújva / koldus szatyorban gondot gyűjtenek. / / Egy vonat sípol messze valahol. / Fulladtan vész el fák között a hang. / Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze /kísértethangon fölsír egy harang. // Olyan este ez is csak, mint a többi: / olyan a színe, nyirkos ködszaga. / Pedig valahol szent titokpalástban / csodát takargat ez az éjszaka…! // Angyalok húz (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Karácsonyi versek II.

Elindul újra a mese! / Fényt porzik gyémánt szekere! / Minden csillag egy kereke! / Ezeregy angyal száll vele! / Jön, emberek, jön, jön az égből / Isten szekerén a mese! // Karácsony készűl, emberek! / Szépek és tiszták legyetek! / Súroljátok föl lelketek, / csillogtassátok kedvetek, / legyetek ujra gyermekek / hogy emberek lehessetek! // Vigyázzatok! Ez a mese / már nem is egészen mese. / Belőle az Isten szeme / tekint a földre lefele. / Vigyázzatok hát emberek, / (Vers)

Szerkesztő B
Petőfi Sándor: Karácsonkor

Énhozzám is benézett a karácson, / Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson / És rajta egy pár reszkető könyűt. // Menj el, karácson, menj innen sietve, / Hiszen családok ünnepnapja vagy te, / S én magam, egyes-egyedűl vagyok. // Meleg szobám e gondolattól elhül. / Miként a jégcsap függ a házereszrül, / Ugy függ szivemről ez a gondolat. // Hej, be nem igy volt, nem igy néhanapján! / Ez ünnep sokszor be vigan virradt (Vers)

Szerkesztő B
Tompa Mihály: Karácsony estéjén

Nem hallod-e? Kopogtat valaki… / Told hátra, édes anyjok, a reteszt! / Setét van künn, s erősen fú, esik… / Ereszd be a szegény utast, ereszd! / Boldogtalan, kinek ma útja van, / S ott éri a szent est, hol idegen! / Csak erre, erre! bátran egyenest, – / A szó elég jókor lesz ide benn! / – Ah, ifjú s vándor, mint a mi fiúnk! // Isten hozott, oldozd le saruid – / Jól ég a tűz, melengesd fel magad! / Szemközt fogott a csapkodó vihar, / Hajfürtöd a két orcádhoz tapadt! / Hja ... (Vers)

Jókai Anna
A Karácsony - A Halál Angyala szól

A Karácsony // Átnézek az ócska rácson./ Valahol messze: Őskarácsony./ Nehéz szülés volt,/ sárga szalmán véres a folt./ Kényes terhesség, veszélyeztetett – de a születés már bevégeztetett./ A Fény kiáradt./ A Gyerek a sírásra fáradt./ Erőt gyűjt a szörnyű szenvedésre./ Mi még nem – Ő már tudja, mivégre./// A Halál Angyala szól// Ember –/ nem váll a vállam, hogy kaszát tartson./ A fejem nem fej, nincs rajta csuklya./ Legkevésbé csontból van a testem,/ s (Vers)

Döbrentei Kornél
Évszakon kívüli ősz

Újabb kérdések Petôfihez /Gondoltad volna-é, a szívtöppesztô lôporfüst / és a friss lóganéj forrón burjánzó ködébe / fátylazódó öntudattal, a hanyatlás elüszkösödô / ezüst lejtôjén sebes csuszamlással kiszületôben / a világból, gondoltad-é, a halál erôszakos / fém-rideg ízével a szádban, porba szégyenítô / leterítésed magaslesén, gondoltad-é, / a törvényesített merénylet-helyen bocsánatos / botrány az idegenkezûség, a Szent Jobb annyira / csonka már, gondoltad-é, a nagy európai / ábrándmálladások évadán, (Vers)

b.horvath53
Karácsonyi előzetes

Karácsonyi előzetes - Egy kis szójáték képversben. / / KELETI KARÁCSONY / / * / / fenn / hold- / gong / kong / lenn csend / ling-leng / kinn hó-táj teng / min sí-hang peng / benn szent dal zsong / hol ág csünk ráng / benn szent dal bong / mi lé-lek láng / nincs kín hi-szen kincs van / tej vaj szíj íj ing van / van pingpong meg King Kong / fa-alj te-li lim-lom / gang-on hű csa-u -- csa-u / hang-ja cseng: va-u -- va-u / éj / el / de- / reng / szí-vem se reng /// Magyar (Vers)

Szerkesztő A
Tóth Árpád: Karácsonyi emlék

Itt volt, elment a szép karácsony, / S amíg itt volt, jó koszton éltünk, / Cukron, fügén, mákos kalácson. // Hozott diót, mogyorót, smukkot, / Új százkoronás is volt nála, / De erről alig szólt egy kukkot. // Hogy a pénzügy is derűt öltsön, / Adott az osztrák - magyar banknak / Húsz koronát – aranyban! – kölcsön. / / És hozott új választó-listát. / Mely szerint csak Lukács szavazhat, / S megválaszthatja Tisza Pistát. // A Béke is, e bús egyénke, / Jött vol... (Vers)

Rozványi Dávid
Csillagfényes téli éjen

Fiatalkoromban gyalog mentem le az éjféli Szentmisére Karácsonykor. Hideg éjszaka volt, talán mínusz tíz fokos fagy, de minden csillogott, mintha gyémántport szórtak volna az útra. A házak ablakában a kivilágított karácsonyfák, lent a völgyben pedig a templom várt. Sok Karácsony volt az életemben, ez az egyik kép, ami nekem az igazi ünnepet jelenti: szeretném ezt a pillanatot adni ajándékba minden olvasómnak és barátomnak - Áldott Karácsonyt kívánok nekik! / Csillagfényes, téli éjen (Vers)

Szerkesztő B
Babits Mihály: Karácsonyi lábadozás

Komisz, kemény idő. Még a vér is megfagy / állatban, emberben. / Öregek mondják, hogy / ritkán láttak ily nagy / telet decemberben. / A hó szőnyegébe puhán süpped a láb, / mintha dunyhán menne. / Hejh, ha a hó cukor volna, ez a világ / milyen édes lenne!… // A kis nyugtalan nő, ki a friss hegypályát / futja hótalpakon, / akármennyit zuhan, puha / combocskáját / nem üti meg nagyon. / És az állástalan szegény ember, aki / nem mer még meghalni, / örül hogy reggeltől (Vers)

Döbrentei Kornél
Fekete Advent

Antall József, 1993. december 12. / Kórház, kórok háza: haza. Foglár hazám, ím celládban / itt vagyok, fogva tartanak a mészhevülettôl makulátlan-rideg / falak, foglyul ejtettek, akár a húsom, ez a / féktelen sejtekbôl körém szôtt, sûrû háló, / burjánozva lappaszt le a csontig, s hónom alatt / a csomók, megannyi testembe testált gordiuszi bog, / Uram, reménykedem, irgalmadból futja annyi tán, / hogy közülük néhányat még szétvághatok, odakint / a faggyal balzsamozó tél mindent kötszer-fehér / múmiapólyába (Vers)

Döbrentei Kornél
Petőfi naplójából

Barguzin, 1856. január 1. / Nemrég tudtam meg egy ide átirányított kényszermunka-táboros fogolytól, hogy az egyik, Jakutföldtôl északra fekvô lágerben együtt raboskodott egy bizonyos Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij nevû íróval, akit 1849-ben a cár elleni merénylet szervezése miatt elôször halálra ítéltek, majd kegyelmet kapott és számûzték Észak-Szibériába. Ha az a merénylet sikerül, talán másként alakul szegény hazám sorsa. A cári udvarból ma felkeresett egy keménykalapos, sötét ruhás úr, aki négyszemközt (Vers)

Jókai Anna
Hálaének

Uram-Urunk – nehéz volt/ de végre ünnepel a mennybolt./ A terv bevált:/ az ember az anyagból kivált/ Mindünk közül a legmélyebbre szállt,/ amit megtapasztalt/ lebírta a halált./ Földfia a Kozmoszt nem árulta el,/ nem hagyta cserben Égszülött a Földet/ a megsápadt Univerzum/ újra-újra zöld lett./ A Teremtés megfiatalodott,/ szétragyogta a sötét Alakot./ Íme a bizonyság Ördög előtt:/ az Erő végül győz az Ellenerőn./ Sikerült a sosem-volt kísérlet,/ a szakadékból emelni magasba... (Vers)

Döbrentei Kornél
Kinőtt virágcserép

Rémisztô és nevetséges, akár az ezredvég, mintha / griffmadár gólyával nászlana, fészekhiányos minden / anyaöltôl számított pillanat, csak a mese berendezett, / az idô üres, akár egy levitézlett lovagi páncél, / melybe nosztalgikus káposztalepke gubóz, hernyót ont / az álom, üres az idô, mint a kifosztott tökmag, / kiköphetô, üres, miként a hamvakra éhes urna, / mert gyötri a horror vacui, az új vízözön elmaradt, / de a sár megszületik, a te... remtésre eredendôen / hitvány, sem ez a harc nem a végsô, sem ez az (Vers)

Szerkesztő B
Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam, / csóka a toronytól, / a torony meg tavaly télen / hallotta a holdtól, / a igazat mondanak a / csókák és a tornyok, / akkor én is tinéktek most / színigazat mondok. / Így kezdte a hold, a torony, / a csóka is így szólt: / az udvaron egy hóember / mit gondolt, nem gondolt, / azt gondolta, dehogy fog ő / egész télen állni, / ő lesz az első / óember, / ki megtanul járni. / Ennyit gondolt a hóember / egy szóval se többet, / s indulna már, (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap