Vers

Bihary József
Virágvasárnap

Töröld ki elmédből / ezer éve, mi máz, / halld, Jeruzsálemben/kis csacsi i-áz! / Hátasát keresi, / rá az ég vigyáz. / Nagyot álmodott itt/Dávidház fia./Megöleté őt papi maffia: / ötödnap számára / lám, áll a kereszt, / testébe a kínja / tőröket ereszt. / lelkében, ím’ / dal, virág s fény terem/megváltóan zendül / át az éteren. / Két nyelv mondja így, / az örmény és magyar, / pálmát hint a többi, / és amit akar. / Bizony, bizony mondom néked, / ítélete sosem téved, / el is törli minden vétked. (Vers)

Döbrentei Kornél
Sorspannó

Aba Novák Vilmos emlékére / Maradék, megnyomorított magyarok, / preparált agyarú vadkanok, / a dicsô-bús öklelések emléke / fehérizzás-é vagy dermesztô dér-e? / Varasodó hajnal rajtatok / a Zrínyi Miklós rozsdálló vére, / béklyókat szakítsatok, / kiket hozzáidomítottak minden gyötretô muszájhoz, / nekiveselkedve a szabadságnak, most térdre, imához, / nem mindig a fentvalók, hanem egy barbár zseni / sziklagörgetését kell bordatörô repeséssel zengeni, / a föstôét, vászna az Isten megnyúzott háta volt, / amelyen az (Vers)

Csata Ernő
A géniusz magánya

1881. március 25-én született Bartók Béla. A Felső-Torontál című helyi lap már február 22-én hírül adta a tehetséges zeneművész érkezését. Március 22-én újabb beharangozó foglalkozik a Felső-Torontálban a közelgő Bartók-hangversennyel. „Megemlékeztünk már mi is Bartók Béláról, városunk nagy szülöttéről – írja a lap – akkor, midőn egy bécsi hangversenye alkalmával a zeneszakértők érdeklődését a legnagyobb mértékben lekötötte remek játékával (Vers)

Csata Ernő
Gúnyolódás - Zeflemeaua

Petrescu, Camil / Gúnyolódás - Zeflemeaua // (Fordította Csata Ernő) // Mottó: „A román az okos!’’ // Mikor a világ el fog múlni, / Fel sem tűnik a románoknak. / Jézus mondta: „Talita kumi''* / De nem az öntudatlanoknak. // Mint tolvaj, az Úr napja, / Ha éj közepén megjelen, / A nő alszik s a gazda / Kéjeleg a pornó képeken. // Nincs tragédia-tudatunk, / Mindent félvállról veszünk, / Mi, mesterien gúnyolódunk, / Minden rejtélyt tönkreteszünk. // Csupán bódulunk a látszaton: / „Ne törődj, mert jól állunk” / (Vers)

Döbrentei Kornél
Az ötvenedik stáció

Szeretettel Nagy Gáspárnak / Bár nyitva a kalitkaajtó, / nincsen erô, szabadba kihajtó, / szabadságosnak mímeljük hát magunkat bévül, / kivárván, amíg a rács elévül, / elrozsdáll, itt a múlt a jövônek adósság, / rozsdától patinás a magyar örökkévalóság, / míg odakint, félve a szabadság-kínt, / mindmostig, és már megint, / mersz-fogyottan, / lerogyottan, / rabságon túl, szabadságon innen, / vérrel gazdagon hímzett Nessus-ingben, / szépreményûn, de csúnyán maradunk vakok, / SZABADRABOK, / mindig ez a lélekcson... (Vers)

Hegedűs Adriana
Volt két csésze kávé

Csak két kávéscsésze fordult egymás felé,/ benne a barna nedű, jó sok habbal a tetején./ Kissé megfáradtan beszélgettek így estefelé,/ az egyik suttogta, kezdjük csak a legelején./ Mikor még kitöltöttek, minden rendben volt,/ két szív hajolt fölém és lázas csókkal csókolt./ Megittak előtte pár pohár jó nevű vörösbort,/ és úgy érezték csak nekik világít a telihold./ Azután jött a hihetetlen, de valós fordulat,/ TV-re pillantottak, hol éppen híreket mondtak. (Vers)

Felber Zsolt
Nemzeti imáink: Miatyánk-1914 (Babits Mihály)

A magyarok imája évezredek óta szólítja meg Teremtőjét. Nem véletlen. Annyi támadás érte már Hazánkat ebben a több száz esztendőben, hogy párja sincs a világon. Így hát gyakran szállt fel hitünk éneke Istenünkhöz, Boldogasszony Anyánkhoz vagy éppen Jézus Krisztushoz. Hol fohászként, hol köszönetként, hol dicsőítésként szólt ez az ima. Nemzeti lelkületünk megteremtette a Magyarok Istenét. Eleink és nagyjaink imáiból készült ez az összeállítás. (Vers)

Döbrentei Kornél
Helybengalopp

Egy Schéner-huszárra / Együltében lovasroham, egyedültében hadiárva, / egy Schéner-huszár vágtat kócsörényû helyben-lovon, / s oly iramban, ahogy a Föld kiforog alóla, gerjed / benne az igyekvéses várakozás, de mint a Zápolya-késedelem / pang a gyorsulása, állóharcban vesztegelve, / csetepatékban magaherdálón ölre menve, / a döntô csatába soha nincsen érkezése: naplemente / megülte atilláján fénypászmákból a paszománt, / meg... annyi aranyhordalékkal kanyargó ciráda, / megnyúzott testén bôr helyett egynyári (Vers)

Turcsány Péter
Történelmi ősz Székelyföldön

Orbán Balázs, Tompa László/ s a ma élők lelki üdvéért// Az ember, mint a földi párák/ összegyűlt hada,/ felhővé burkolva száll,/ már nem önmga.// Vonzza őt az időtlen múlt/ szellem serege,/ de terheit nincsen sehol/ hely - letennie.// Kifakad olykor, villámlik,/ körlángja pusztít,/ táncba hívja egíy-egy vidék/ szellem-seregeit.// Máskor csöndes bánatában/ könnycseppje pereg,/ s lelkek rezonanciája/ véle együtt lebeg.// Ó, a nap sütése (Vers)

Szerkesztő B
Zas Lóránt: Nem

Kocsis Imrének /// Nem a bitófák rémes árnya:/ az igazság lesz a kokárda. / Nem a sortüzek fémes lángja:/ az áldozat talál hazára. / Nem a börtönök félhomálya: / Isten, aki a tettet látja./// Hozsánna// Aradi D. Imrének// Hozsánna a tengeren túlról érkezett/ /majomnak, a bestiák bestiájának, / a kövér Mammonnak, akit dicsérni / nem fárad a szánk, hozsánna annak, / akit majmolnak és akinek trónusánál / a kornak divat-hőse a sztár, hozsánna / az éne... (Vers)

Szerkesztő B
Zas Lóránt: Augusztus már - Az óceánon túli - Te, kisleány

Augusztus már // Augusztus már mindent feléget. / Fű, fa, virág, a parti fészek / hűvös napokra vár, de téved. / Barátaim, a forró nyárban, / ahol éltem és hol hazám van, / ne higgyetek a pusztulásban! / Mert télre hó lesz és kenyér lesz, / a térre majd büszkébben léphetsz. / Sújtó kezed is lesz: keményebb. /// Az óceánon túli // Az óceánon túli házban, / ahol babád, a porcelán van: / össze ne törd testét a kádban. / Keze kimarjult, vére folyhat, / felfogadják majd zsoldosodnak, / le is lövik: temetik holnap. (Vers)

Szerkesztő B
Zas Lóránt: Messzire mentél - Most eső

Messzire mentél // (Krisztinának) // Messzire mentél, mégis / ölel a teljes ég is. / Önálló lettél. Apádnak / a közelítő is csak látszat. / Kutyáid ingó farka / hűségeskü: fénykép a falra. / Ha rád köszön néha a bánat, / telefonálj: szóban is várlak. / Ott, nálad, abban a kertben / nyugalom van. Kerestem. / Krisztina, kicsi lányom, / az arcodat látom anyádon. /// Most eső // Most eső esik a víztükörre, / a látóhatár körben görbe. (Vers)

Szerkesztő B
Zas Lóránt: A felkelő Nap

(Rolandnak) // A felkelő Nap sem határos/ bolygóinktól túli világgal. / Hogy vízeséses vagy kalászos? / Találgatjuk. Van, aki számmal / bizonyítja, hogy lehetetlen / feltételezni is, hogy ember / lakna az ismeretlen tájon. / Esténként kinézek ablakomból: / a megszokott űr-járgányt látom, / és tudom, hogy messze, távol / valami feldereng. Az óceánom. / Nem ittam, enni is csak gyéren. / A megrémítő halál a télen / mást (Vers)

Szerkesztő C
Zas Lóránt: Napjaink

Napjaink pányvázott határa,/ a párában izzadó kövek,/ karámország lett minden mára,/ a börtönőr is lesből lövet. / Te átkeresztelt kicsi ország, / te szétszabdalt és szétdúlt sziget,/ végítéletes, véres kor, hát/ benned, én, költő, nem hiszek./ Elvehetted az ifjúságom/ és megtörhettél nyakat, szívet,/ mégis, a fényt, az esőt várom: / ki ösvényt nyit, ki terel, ki vet. / Ki felkelőben homlokára / a szavával varázsol Napot, / annak a tér tágasra tárva : / követ és karámot ... (Vers)

Szerkesztő B
Zas Lóránt: Hetvenkedő

(Születésnapomon) // Hetvenkedő soraim küldöm / azoknak, akik szeretnek és / gyűlölnek: gúnyolnak, tapsolnak. / Mindőjük elismerése a / hála Édesanyámnak: megszült, / és így kényszerített világra. / Nem lennék nélküle ma semmi: / csavargó, vagy vátesz. Seregnyi vénáimban a vezekelés: / sebesedni és sebezni. Mert / kaptam rúgást, simítást százszor. / Csuklottam, kiáltottam. Mámor / és szédület lett sorsom. Éltem. / Ne temessetek még el. Fényben (Vers)

Csata Ernő
Székely Miatyánk

Az én Székelyföldem független és szabad, területe a szívem határain belül van, ahova csak azok léphetnek be, akik tetteikkel kiérdemelték a megbecsülést és lábnyomaiktól nem sorvad el a táj. Erre a földre – idegenek által bizonyítottan - többezer éves telekkönyvem van, a tatárlaki agyagkorongok révén, amelyeken három rovásjel is igazolja tagadhatatlan személyazonosságunkat és legfőképpen azt, hogy ... / Szilágyi Béla: Székely Miatyánk // Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy! (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt:Hazátlanul

(Az Ősmagyar Egyháznak, in memoriam Vágó Pál) // Hazátlanul bolyonghatsz,/ hatvanhat éved súlya terhes, / aki a túlsó partra ér / közelebb kerül a végtelenhez. / Aki minden nap jelre vár, / fülét a csendre ne hegyezze, / orkánok, vérpiros hegyek / ölén zajjal van eljegyezve. / Táltos ő, fehér varkocsa / haragvó széltől bomlik. / Fejénél Napküllő, Madár. / A Seregek Ura volt itt / és megáldotta, hogy legyen / ébresztő hang, delejes álom, / ősöktől kapott értelem, / imára kul... (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: A megcsúfolt haza

(Péteri Attila Árpádnak) // Néha fellobog / egy fáradt rím, / áthúzott vers-sorok, / papirfecni. Lábnyom. / Körben a csend, / a jaj dobog. / Nem kell / zabálnom. / Néha még elér / egy szó a tegnapból, / és a számon / ima a szitok / az elhagyott, / a megcsúfolt hazáról. / Néha magamba roskadok. / Megméretett, / aki magával / számol. / Bánat van, de nincs titok. / Aki az élet vizéből / ivott, közelebb kerül / a lát-határhoz. /Almavölgy (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Maradnak

Maradnak // (Társaimnak a végeken) // Maradnak ott, ahol kikelnek / a magok, ahol temetőik / is kertek. Maradnak írásnak, / tettnek. Maradnak akkor is, ha / űznek, ha házaikra csóvát / vetnek tűznek, ha gúnyolódnak, / ütnek. Maradnak virágnak és / fának, ahol a kopjafáik / és keresztjeik állnak, ahol / bölcső ringat új nemzedéket. / Nem mennek el majd. MARADNAK ott: / kacagnak, énekelnek. ÉLNEK. // Kalifornia, 2008. február 9. // Forrás: (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Már rög lettem

A költő saját eljövendő halálát és az azt körbeölelő vesztes kort vetíti elénk...// Már rög lettem temetve,/ fejfát növeszt az este, / a téren gyász-huszárok / böfögnek, fényt / nem látok, / hôseink is lehányva, / mészt önt ismét a lárva, / a balról idehordott / szemétben állnak kordont, / akik ma kiabálnak / bûnösök, új tatárhad, / tûrünk, hallgatunk, félünk, / nincs puskánk, nincs reményünk, / hogy lázongjunk, lobogjunk: / nem vagyunk, csupán... (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap