Vers

Szerkesztő B
Jókai: Petőfi-keresők

Elhallgata régen a lanton a húr;/ Megfogta a rozsda a kardot;/ Nem zeng sem a dal, sem a véres aczél;/ Sziv elfeledé, elhordta a szél:/ Álom vala az csak, reggelig tartott./ Fű tudja: miért zöldebb a mezőn/ Egy folton, a melyre a vér hullt?/ A hagyomány tudakozza Homérrul/ Azt, hol született, s ahol elholt./ Oh halva bizonynyal a dalnok.// Itt látta az egyik a földre leesni;/ Ott szólt vele más a csatában;/ Sirjához az útfelen búcsura járnak;/ Másutt még visszake... (Vers)

Szerkesztő A
Zrínyi dala

Hol van a hon, melynek Árpád vére/ Győzelemben csorga szent földére,/ Mely nevével hév szerelmet gyújt;/ S messze képét bújdosó magzatja,/ Még Kalypso keblén is siratja,/ S kart feléje búsan vágyva nyújt?/ Itt van a hon, ah nem mint a régi,/ Pusztaságban nyúlnak el vidéki,/ Többé nem győzelmek honja már;/ Elhamvadt a magzat hő szerelme,/ Nincs magasra vívó szenvedelme,/ Jégkebelben fásult szívet zár. // Hol van a bérc, és a vár fölette,/ Szondi melynek sáncait védlette,/ Téko... (Vers)

Döbrentei Kornél
Nem a csoda

Az idô pillanatokból szôtt, / nyûhetetlen anyagából kiderengtek / (múltakból jövôbe, jövôbôl jelenbe jártok, keltek), / meg így tartjátok Európát / s benne minket, magyar szentek. / Az elsô felsírás és a vég-hördület közt az ív mivé lett? / A legenda több, mint az élet? / S miként a semmibôl habosra köpült bárányfelleg, / a lélek üresen elleng, / ha nem bírhat, mint megtartó horgonyt, / egy ôsemlékezésbôl, ideákból megálmodott, / fénynyalábok-keretezte képet, / nem bálványt, melyben az Isten emberszagot orront (Vers)

Döbrentei Kornél
Szoboravatás

Tóth Ilona vértanúsága / Szobor: Hószín lepel alatt rejtekezem, mint / virágförgeteg borította meggyfa- / menyasszony, kinek ígéret-gyümölcse / keserédes, mert fanyarítja átok is, / noha áldott: SZOBOR akkor lehet itt / heves-foganású, termékeny, akár / a barázdáktól karistolt anyaföld, / ítélje bár senyvedésre sors-aszály, / ha a fajtánk emlékezete nem csak / egynapos, halottaknapi szolgálatban / vállalt virrasztás, az idôt gyertyaként / virágoztatva el, de örökizzású / eszme-pirkadás, SZOBOR csak ott lehet (Vers)

Kiss Dénes
Nyelvédesanyánkért

Nem elég hogy meglopnak gyaláznak/Pusztítják is nyelvédesanyánkat/Mit vesznek el? Előbb a földet/Majd a nyelvet is a drága éltetőt/A költészetet a szent lelkierőt/S nem elég hogy mindennap gyötörnek/S nemcsak testre lélekre is törnek//Mondd magyarul magyarán a magyarnak/hogy ellenünk hol kik mit akarnak/Szólj beszélj fütyöld és dalold/és nagydobként dübögi a hold/kik s hol mily bilincseket raknak miránk/Te kiáltsd szavald s mindegyre (Vers)

Döbrentei Kornél
A megkerülhetetlen élet

A hetvenéves Csoóri Sándornak / Miért, hogy mindig leharcolt ünnep utáni maradék-sors / a miénk, keselyûkbe ojtott vércsevijjogás és hiénák / dögletes zihálása közt át hogyan hathat a szférák zenéje? / S hol a nyers-erejû, vitorla-hágó északi szél, amely / könyörtelen söpörné szikár-ragyogásúvá a homlokok / mögötti fülledt menny-zugolyt, s elragadná a gyermekjátékként / megunt, örökre elrontott isten-szerkezetek roncsait, / ám minden elrozsdállt liliom s emlékpenésztôl zöld irhájú / limlom helyben marad, ben... (Vers)

Döbrentei Kornél
Szinbád visszanéz

Ütközetbôl jövök, csatába megyek, hittem, ennyi / a sorsom: nagyvonalúan mívelt elvérzés a Szép vagy, / gyönyörû vagy Magyarország kintornás dallamára, elegáns / kiveszés a génjeimbe tarisznyált juss, senkinek / nem kell a hamvaimba sült pogácsa, a messziség / kisemmizettjei már a vándorutak, vigadva / siratom magvaszakadásom, s önárvaságot nemzek / lankadatlan, vállcsontomról, mint rokkant vállfáról / csüng alá a hiábavaló-dac nyûtte hús, odább / félelem-levet ereszt egy tôlem-üres sodronying, / míg külfelén (Vers)

Csata Ernő
A damaszkuszi úton

Életében egyszer mindenkinek végig kell menni a ,,damaszkuszi úton'', a lelki változás útján. Keresztény szempontból mindenkinek megadatik a kegyelem, hogy végigmenjen rajta és megtérjen. De a „Pállá” válók kihagyják a legfontosabb mozzanatot: azt, hogy mindent be kell vallani: ,,Igen, Saul voltam, de Pál lettem''. Vállalni, nem eltussolni, hanem radikálisan újrakezdeni. A Szentírás nem azt tanítja, hogy aki egyszer rossz volt, az rossz is marad. Isten a... szerint ítéli meg az embert, hogy az milyenné válik. (Vers)

Szerkesztő B
Batsányi János: A hazai nyelv és tudományosság

Tekints, ó Nemzetem! neved új díszére, / Tekints hív munkásid serény erkölcsére; / Figyelmezz költőid szíves énekére, - / S nézz derülő napod hajnali fényére. // Bízván nagy istened régi jóságában, / S nem csüggedvén a sors kemény ostromában, / Lásd, mely helyet foglalsz a népek sorában, / S mit várhatsz az idők további folytában! // Kijövén elődink hét fejedelmével, / Megráztad Európát karod erejével; / S harcolván küszködvén Ozmán vad népével, / Megváltottad újra bajnokid vérével. (Vers)

Csilla
A kötéltáncos

Bukott kimérák, kígyónyelvűek/miért e mérhetetlen lárma? Ki az, ki most kötélen járva/életet tanul? Mitől ragyoghat boldog-szótlanul?/Szívében nem rág rusnya féreg,/s a kételyek, ha egyszer végleg/földre omlanak,/fölötte már nem győz a holt anyag,/s nem tapsvihar, mi égbe rántja,/mert Eggyé lett erő a vágya,/földöntúli szép./Ha majd a fényre félsz nélkül kilép,/ahonnan mások sárba estek,/hiúság, püffedt cédatestek,/emberglóriák,//csak nézz tükörbe, öntelt, holt világ,/gazdája lelki (Vers)

Szerkesztő B
Illyés Gyula: Koszorú

Fölmagasodni nem bírhatsz. De lobogsz még, / szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat / kígyóként a talaj szintjén iramítva - sziszegvén / néha a kíntól, / többször a béna dühtől, megalázott. / Elhagytak szellemeid. Újra a fű közt, a / gazban, az aljban. / Mint évszázadokon át a behúzott / vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem / fáj fejem aggjai közt. A / nádkúpban remegő lányok közt, mialatt / átrobogott a tatár. A / szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak / néma ajak-mozgás mímelte a szót, (Vers)

Szerkesztő A
Tóth Árpád: Arad

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar irodalomból. / Egyet... lenegy uccáját ismerem, (Vers)

Szerkesztő B
József Attila: Azt mondják

Mikor születtem, a kezemben kés volt -/ azt mondják, ez költemény./ Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:/ embernek születtem én.// Kiben zokogva bolyong heves hűség,/ azt mondják, hogy az szeret./ Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!/ Csupán játszom én veled. // Én nem emlékezem és nem felejtek./ Azt mondják, ez hogy lehet?/ Ahogy e földön marad, mit elejtek, -/ ha én nem, te megleled.// Eltöm a... (Vers)

Szerkesztő B
József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára/ gondolok mindíg, meg-megállva./ Nyikorgó kosárral ölében,/ ment a padlásra, ment serényen.// Én még őszinte ember voltam,/ ordítottam, toporzékoltam./ Hagyja a dagadt ruhát másra./ Engem vigyen föl a padlásra.// Csak ment és teregetett némán,/ nem szidott, nem is nézett énrám/ s a ruhák fényesen, suhogva,/ keringtek, szálltak a magosba.// Nem nyafognék, de most már késő,/ most látom, milyen óriás ő - /szürke haja lebben az é... (Vers)

Csata Ernő
Nagyságos fejedelem

1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc, olyan történelmi személy, aki a magyarok nemzeti hőse és mai napig is szívesen emlékeznek rá. Rákoczi és szabadságharca a népzenére is nagy hatást gyakorolt, ebből az időből számos kuruc nótát gyűjtöttek össze. Ilyen például a Rákóczi kesergője, a Rákóczi-nóta és a Hahj! Rákóczi! Bercsényi! A szlovákok körében megítélése az utóbbi időben részben negatív irányba fordult. Ennek egyik mozzanata az (Vers)

Szerkesztő B
Juhász Gyula: Pozsony

„Fáj a földnek és fáj a napnak / s a mindenségnek fáj dalom, / de aki nem volt még magyar, / nem tudja, mi a fájdalom!” /// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar irodalomból. /// Ha alkonyatkor ballagtál a ködben, / Mely lágy fátylával a Dunára hullt (Vers)

Szerkesztő A
Juhász Gyula: A békekötésre

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar i... rodalomból. (Vers)

Szerkesztő B
Juhász Gyula: Szabadka

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar irodalomból. / Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Szerkesztő B
Juhász Gyula: Trianon

„Fáj a földnek és fáj a napnak / s a mindenségnek fáj dalom, / de aki nem volt még magyar, / nem tudja, mi a fájdalom!” // Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar irodalomból. - Juhász Gyula: Trianon // Nem kell beszélni róla sohasem, / De (Vers)

Szerkesztő B
Juhász Gyula: Trianon

„Fáj a földnek és fáj a napnak / s a mindenségnek fáj dalom, / de aki nem volt még magyar, / nem tudja, mi a fájdalom!” // Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar irodalomból. - Juhász Gyula: Trianon // Nem kell beszélni róla sohasem, / De (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap