Vers

Szerkesztő A
Az őszödi beszéd

Tűsarkú alku, ijeszt a karcsú kormánycsomag, / ki fogják bírni, nem fog fájni az új maszlag. / Tessék a semmi, hatalmi talmi, üres beszéd, / viperával fojtják most a szabad szót beléd. // Csámcsognak nyugton a kormánycsonton, / míg vezéreink az irányt kúrják el folyton. / A szépet csak hazudják a bölcs elmélkedők, / és a hazát leszarozzák a nagy tévedők. // Múljon a szégyenünk, miért is szenvedünk, / hol élnek, akik nem hazudnak ne... (Vers)

Turcsány Péter
Fohász fohásztalan népért

Fohász fohásztalan népért// (Évnyitó ének)/ L. Kecskés András barátomnak ajánlom/ Balassi-évfordulók esztendejében// Keccsel a mente fölött, jaj hogy sátrat vert az/ asszonyi hajzuhatag,/ már lobogó kopiák űzték csöndteli órák/ hajnalodó utasát,/ kürt és trombita harsant, sohase várta a part/ kikötői nyugalma.// Bár noha békére szív s pihenőre a lélek/ sohse éhezett jobban,/ űzi őt mégis parancs, őt, a kitagadottat... (Vers)

Turcsány Péter
Évezredváltó pirkadat

Mi volt, mi lesz apáink s e század titka? / Isonzó, Don? Auswitz, Hirosíma, / Szerbia? Kinek, mitől ki előtt, / s miért kellene pirulnia? / Asszonyomnak kell-e? / Gyermekeimnek kell-e? Barátaimnak kell-e?/ Tavaszban virághab-rokolyás, nyárban/ újszülött termést ringató fáimnak miért/ kellene?/ S úsztatónk vizén a kacsanyom-/ horzsolta tó arcvonásainak, hol gyöngytyúk/ s vadlúd megett fácán is talál szemet –/ miért kellene?/ Arcborító alkonyi (Vers)

Turcsány Péter
Scherzo a Dél diadaláról

(S. Quasimodo születésének 100. évfordulójára / ajánlom a Dél szerelmes lelkeinek)// Orpheusz lehelete,/ Odüsszeusz evezőcsapásai,/ Rilke megérkezése É-Itália partjaira, / Mann halálos búcsúcsókja;// Dél: ez az adakozó lehelet,/ a Föltámasztóé,/ a visszaváró nő fokozhatatlan ölelése,/ a tisztánlátás kábulata,/ hol a levegő és a szellem könyörtelen erejétől/ kap tériszonyt a lélek káprázata,/ a Közönyt szétloccsantó dörrenés visszhangja/ Algír (Vers)

Szerkesztő A
Ady Endre: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz

Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz/ Súrlódjék az írás Móricz Zsigmond úrhoz./ Szóban hozta vón' el a beteg, ki küldte, / De sok Élet-lázban magát tönkre-hülte. / Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem, / Adják át Móricznak ezt az én levelem / A könnyes, áldott hang, aki általadja / Éppen úgy áldassék, mint az, aki kapja. // Szerelmetes barát, zömök Móricz Zsigmond, / Tudod jól, hogy polyva, az ember amit mond. / Ezért is jövök ost hozzád kényes verssel: (Vers)

Turcsány Péter
Tengeren, havasokban, földeken

(Gaia-szimultanizmus)// Tenger melletti halászok/ kora reggel vonják föl hálóikat,/ mire a nép ébred,/ teli hálókkal visszatérnek.// Havasi pásztorok/ gerinctől gerincig vagy fenn a plájon/ nyájaikat vezetik/ s kutyákkal őrzik őket.// Sovány, nehéz földeken/ páros lovakkal ritmusra szántják/ parasztok/ a sík vagy lejtős határt.// S mi, betűbúvárok,/ tengermélyből bugyborékoljuk föl/ gondolatainkat/ vízpárát eloszlató Nap felé,// s... (Vers)

Jókai Anna
A három

A három király felajánlja; annak, akit illet/ a dicsőséget/ a hatalmat/ a kincset:/ tömjén, mirrha, arany/ a lábához teszik, rendelkezésre/ nincs feltételük: ez az ajándék/ A sátán felkínálja mind a hármat; annak, akin úrrá akar lenni/ változtasd a követ kenyérré/ (mekkora hatalom!)/ vesd le magad sértetlenül/ (milyen dicsőség!)/ tiéd lesz a világ gazdagsága/ (micsoda kincsek!)/ ha…/ feltételhez szabott: ez a kísértés/ Három a próbatétel:/ (a mesék nem hazudnak)/ az első könnyű, játékos/ a má... sodik (Vers)

Szerkesztő B
Kisfaludi Károly: Mohács

Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, / Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács! / Hollószárnyaival lebegett a zordon Enyészet, / S pusztitó erejét rád viharozta dühe, / S vak diadalma jelét robogó villámival itten / Honni vitéz seregink holttetemikre süté. / Tomori! büszke vezér! mért hagytad el érseki széked; / Nem halt volna hazánk disze, virága veled. / Harcz tüze lángitá bizton viadalra kikelted', / S érted mennyi dicsők estenek ál... dozatul! (Vers)

Csata Ernő
A mohácsi emlékparkban

Akkor, 1526-ban, későn érkeztünk. Ma már szavaztunk, az úgynevezett ,,határontúliak", levélben és idejében, hogy még odaérjen a boríték ahova kell. Mi amolyan levelező állampolgárok, (mint régebben, ahogy sokan az egyetemet is levelező tagozaton végezték), mi, akikből még a Ceauşescu diktatúra sem tudta kiölni a magyarságtudatot, legalább levelező polgárokként próbáljuk megélni az egységes magyar nemzet ... - A békésebb, öntvény-csontok nehéz kapuján túl, ma a gyötrelmes múlt jön elénk. (Vers)

Turcsány Péter
Jobb-parti séta

Telik az idő és telik a magány, / minden elhalasztott óra visszavár, / de az elveszett időt nincsen, ki helyre illessze a nincsben.// Mi hiányzik – a minden: / Egy éjfél utáni vizitben, / Hol az orvos hiába jár-kel, / De a betegnek csak örök hiány kell. // Lángoló, fülledt délutánok, / hol szerelemtől nyakig ázok! / Ti hosszú, párás éjjelek, / hol elvesznek a térfelek! // És az a csók, melynek vége nincsen, / mégis fennakad az örök nincsen! / És az egymásra utalt életek! / Én a ... (Vers)

Turcsány Péter
Emlékezz, hogy emlékeztess!

– Moldvai magyar Passió – / A lélek, ha szállna, / mi bennem él, / A láng, ha volna szárnya, / mely hozzátok ér – / Eggyé lobogna mind a fény / köszönteni magas Urát! // Kifordított subánk, / Csángó-hazánk, / Báránybőr-meleged / már nem áld, / tegyél csodát! / Terítsed mégis reánk / Emlék-hazánk, / Emlék-hazánk. / Urunk, te Magasságos! / Tegyél csodát, tegyél csodát! / Mert megállta hányszor, / hogy magalázták százszor, / Uram, add, hogy ültetve melléd / bűnök poklától megvédd! // Ó, miseszó, román,tejföl (Vers)

Szerkesztő A
Kölcsey: Huszt - Töredék

Huszt // Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;/ Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. / Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott / Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. / És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? / Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? / Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; / Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! / Cseke, 1831. december 29. // ... (Vers)

Turcsány Péter
Füzesi hálaének

(Sükösd Sándornak, családjának s gyülekezetének Ördöngösfűzesen)/// Dombok közötti lankás völgy,/ óvó óriások tenyere védi,/ álmok és lápok mámora tölt,/ ragyog minden, ami ó, ami égi.// Ó, téli nap, kegyelmet ígérő,/ csendül a szájon igénk,/ vágyunk és jövőnk, az istenfélő,/ szerelmet fúj köribénk.// Isten-szerelem, falusi templom,/ csizmák a jégen, át a hídon,/ Teremtőnk, nézz le reánk:/ látod, a lelkünk érted kiált! (Vers)

Rozványi Dávid
Stefan I. dénárja

Felvidéken kis üzlet,/fojtogató szuvenír-özön,/ezernyi faragott, s öntött/giccses ajándéktárgy között,/egy aprócska zacskó:/Stefan az első, dénárja.//Nekünk Szent István,/nekik első Stefan;/hisz történelmüknek/ugyanúgy része,/mint nekünk.//Idegen, oroszos zászló/leng már a régi magyar vár felett,/de István emléke összeköt:/álma és műve,/egy közös hon,/mely mindünk otthona,/melyben mindenki egyenlő,/túlél mindent, örök.//Bár visszatérnél hozzánk,/ István király,/és forrasztanál össze/tucatnyi hitet és nemzetet (Vers)

Csata Ernő
Semmelweis láz

Semmelweis Ignác mindössze 47 éves volt, amikor feleségével és kislányával Bécsbe, egy bőrgyógyász barátjának klinikájára utazott, ahol legnagyobb megdöbbenésére az ápolók közölték vele, hogy egy elmegyógyintézetben van, ahová őrültként utalták be. Amikor tiltakozott, brutálisan megverték, kényszerzubbonyt adtak rá, több csontját eltörték. Orvosi ellátás nélkül a sebek elfertőződtek és vérmérgezést kapott, hamarosan pokoli kínok között halt meg az anyák megmentője... (Vers)

Turcsány Péter
Az Időfolyam lassítása

I. Az Időfolyam lassítása/// Tudunk-e lassabban/ a folyó sodránál?/ Tudunk-e jég és hó alatt/ tovább csobogni?/ Nem a visszanézés,/ legalább a köröltekintés/ ideje növelhető-e?// Legalább a lassítás/ nehézségeivel szembe/ tekinteni tudunk-e?/// II. A veréb halála// (Réges-régi vers)// Ő még van,/ de annyira szürke/ és beteg.// De semmi bizonyosság,/ csak sejtem: a múltunk/ elveszett./// III. Madarak föltámadása// (És a párja)// Mit adtál nekem,/ néhány nap csodája,... (Vers)

Turcsány Péter
Az individuum szilánkjai

Megroppant ember, szólj belőlem! Az információ minden eddiginél hatalmasabb áramlásának és hatalmának korában már az is kétségessé vált számomra, hogy túlélnek-e a könyveim, az írásaim, készülődő verseskötet-tervem és ezek a nagy, fehér kötésű lapokra írt cirkalmak, gondolataim, lélek-karcaim, emlékeim, verseim, följegyzéseim? Csak föl-fölsóhajtásokra telik egyre fogyatkozó erőmből. Élősdi lettem. Nem a levegő, az erő fogyott el körülöt... lem. Maradt a bizonytalanság, iszonyú kétely a jövő lehetőségeiben; (Vers)

Szerkesztő B
Kölcsey Ferenc: Emléklapra - Töredékek

Emléklapra // Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT. // Pozsony, 1833. június 14. /// Felírás Kende Zsigmond házára // Alkota munkás kéz engem; s a szőke Szamosnak / Partjain a költő lát vala s renge felém: / Ház, örökülj; s vídám békével tartsad öledben / Gazdád, s gyermekeit, s hív unokái sorát! // 1833 /// Szép Erdély.... // Töredék // Szép Erdély barna fürtű (Vers)

Szerkesztő B
Kölcsey: Huszt - Töredék

Huszt // Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;/ Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. / Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott / Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. / És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? / Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? / Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; / Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! / Cseke, 1831. december 29. // ... (Vers)

Vasi Ferenc Zoltán
CSEH TAMÁS FEJFÁJA

Elvesztünk mindent. Szülőket, szerelmeket, barátokat, mestereket. Bereményi Géza is vesztett nagyot. De Ő ismerte Cseh Tamást, én csupán (?) szerettem. Szeretem azóta is. Nincs nap, hogy ne hallgatnám. A szívemhez nőtt. Velük halok meg naponta, vagy velük virrasztom át az éjszakákat, pityeregve. A magány kiélesíti az ember érzeményeit. Elvették a szülői házam, többször az életemre törtek, "és megis itt vagyok!" "Születttem Magyarországon...", Tatán! Halok ekkor és ekkor... Ki sír majd utánam? Fiam tán? (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap