Vers

Turcsány Péter
Látomás Dalmát partokon

A móló mögötti kékes domborulat/ a lüktető tenger hátterében,/ kékes domborulat távoli nyúlványa –/ egy hanyattfekvő inka Isten/ arcának profilja: az ég kékjét/ belélegző ajkak, a meghosszabbodott nyak,/ és a vitorlaként emelkedő orr,/ a nem földi tájakat vizslató szem/ ráncai, a homlok nyugodt dombja;/ ó, inka Isten látomása,/ milyen értelmet hozol nekünk/ e parti fürdőzés dalmát vegetációjába?// A hely sugallata. A ven... déglátó táj és a megérkező vendég átlelkesült találkozása. A belevetítő képzelet (Vers)

Csata Ernő
1956

Egyszer meseszerű hősökké váltunk, / a hétfejű sárkánnyal szembeszálltunk. / Akkor egyszer nagyokká nőttünk, / több ezer Szentgyörgy nyüzsgött közöttünk. // Hiába tapodtak ránk tűzokádók, / gyomroztak mérges bolsevik támadók, / akkor millió szív dobogott értünk, / a hősök őszén óriások lettünk. // Újra virultak gyászos emlékeink, / sírokba szálltak, vérükkel hőseink. / A világ némán, bízva ámult, / bénán, megdermedve, ismét elárult. // Hiába ta... (Vers)

Rozványi Dávid
A gyűjtőfogház balladája

A gyűjtőfogházban jártam édesapámmal, ahol éveket töltött, s ahol nem egy barátját kivégezték... És nagybátyja, vitéz Mihályi István emlékére, akit 1954 márciusában kivégeztek, mert harcolt a kommunizmus ellen. Csak nagykorúaknak: a vers naturalisztikusan írja le, miket kellett átélnie egy fogolynak kivégzése előtt. - Egy napsugár/ tör a cellarácson át / - egy fogolynak ennyi jár. // A fogoly feláll és vizel, / lesik minden mozdulatát / - egy fogoly... (Vers)

Felber Zsolt
Juhász Gyula: Liszt Ferenc emlékezete

Emlékezés, te halvány szőke nemtő,/ Sírok fölött borongó géniusz,/ Kinek tanyája csöndes cipruserdő,/ Hisz élni szép és emlékezni bús!/ Ó légy ma vídám, ujjongó, szökellő,/ És ajkad zengjen, mint a zongora,/ Rapszódiát dalolj ma égi nemtő,/ Mely visszhangot ver s nem szűnik soha:/ Mert bár sok század száll és tűnik ezred,/ El nem viszi hírével Liszt Ferencet!// Ó nagy világnak hírhedett zenésze,/ Kinek csodás és gazdag húrokon/ A legnagyobb költő hódolt szerényen/ Lélekben és zenében oly rokon/ (Vers)

Turcsány Péter
Az ismeretlen vándor

Németh László (1901-1975) // »Gyönge voltam«, de gyöngédebb talán / nagyfiúk hadánál, akik kaján / vigyorral röhögték botlásaim / homok- és téglavárak sáncain;/ ajkamon a szó lett hát keményebb, / nem voltam jó grundokon vezérnek, / de vezérek tetteit összemértem / szavaikkal a szellem piacán / s kérdőjeleim görbe kaszáiból / egyengettem kiáltásaim szuronyát. // »Apaság, szülőség – boldogság, / tőrbe csaltál« lépedre vonva, / »feladat, szerep – voltál tanítóm«, / készítettél nehéz napokra, (Vers)

Jókai Anna
Felismerés

Felismerés / / / Gergely Ágnes születésnapjára / / Neked a bedeszkázott ablak. / / Nekem egy kulcsrazárt szoba. / / A jelen múlandó. / / A múlt nem múlik el soha. / / Vékony páncélt adott az Isten – / / de a kard erős, hogy segítsen. / / A versed szétveri az árnyat. / / Nehéz volt. / / Megcsináltad. / / / / Felismerés / / / Gergely Ágnes születésnapjára / / Neked a bedeszkázott ablak. / / Nekem egy kulcsrazárt szoba. / / A jelen múlandó. / / A múlt nem múlik el soha. / / Magyar Irodalmi Lap / / / (Vers)

Turcsány Péter
Egy fénykép kibontása - Önkívület az éjszakában

Cs. G-nak ismét// Emberi mélyből jönnek/ alomalakjaid,/ fölfelé törnek/ ikonjaid,// tiéd itt /mégis az ég,/ a tető –// a padlás tekintete,/ az elnyelő:// sejtem, várja a fényt,/ a hajnalokat, //mely visszaeszméltet,/ visszafogad.// (2010. február 10.) //Önkívület az éjszakában // (Hommage a Ady Endre)// Micsoda dolog:/ fejedelemnek lenni,/ fogadni barátot,/ s ellent visszavetni,/ s a szerelmek zuhatagában/ elveszejttetni,// de... (Vers)

Kiss Dénes
Magyarságom

Én úgy vagyok magyar, hogy belerázkódok, és megrendülök bele./ Mint amikor a Föld mozog, s csikorog lelkemet átvágó izgága tengelye. / Vagyok magyar, mint a kiveszők, akiket nem véd nemzetköziség, / csak maguk ősi tartása és a nyelvük hány százezer éve, / a Föld nevű bolygó forgása, a körüljárása és megnevezése. / Úgy vagyok magyar, hogy nem tudok más lenni soha és sehol. / Sem álmomban, sem ébren. Se étlen-szomjan, se magányban / Se gazdagon, se szegényen. ... (Vers)

Szerkesztő B
Tóth Árpád: Arad

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar irodalomból. / Egyet... lenegy uccáját ismerem, (Vers)

Kiss Dénes
Aradiak, vértanúink

A zsarnok és a birodalom/örökké csak lever kivégez/bebörtönöz és bosszút áll/mindegy Habsburg vagy szovjet/elnök császár vagy király/A zsarnok és a birodalom/örökké legázol s megtorol/Batthyányt ez a hatalom/mindig lelövi kivégzi/Ellenpélda nincs soha sehol/Dessewffyt Lázárt Schweidelt/épp oly kegyetlenül pusztítja el/mint Leiningen Westerburg Károlyt/Kiss Ernőt Damjanichot/s végez Nagysándor Józseffel/A zsarnok és a bi... rodalom/Lahnert és Knézicset féli/gyülöli a grófot és parasztot... (Vers)

Turcsány Péter
Arad, 2003 nyár

Arad, 2003. nyár / / / Mindenütt az elveszettség / szépsége, / mindenütt az elveszettség, / mindenütt a szépség / kecsessége, / pompák lassú múlása, / fájdalmak gyásza, / elmúló életek / gazdagsága / / Minden házfal / mögött / egy rejtőző város / a legyőzött idővel / határos. / / Induljunk hát, / mert mit ér a séta, / ha nem ragyog velünk / a múlt mámoros / hagyatéka. / / / Turcsány Péter / / / Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Csata Ernő
Az aradi tizenhárom

Szerencsétlen szám / -azt mondják- a tizenhárom, / nekünk a legszerencsétlenebb, / mindenképpen, / az aradi tizenhárom. / Tőlünk ma, csak koszorúra, / főhajtásra telik, / pedig a mi nyakunkra, / semmilyen hóhérok / bárdjukat nem fenik. // Hiába ébredtek / nagy szívekben, / magasztos, megindító eszmék, / ha zsarnok idők / tatárjai, mind felégették. / Hiába hajtott ki a csíra, / újra meg újra, / szabadnak maradni / a Kárpát... (Vers)

Csata Ernő
Az elmenő balladája - Balada celui plecat

Mircea Dinescu: Az elmenő balladája - Balada celui plecat / (Fordította Csata Ernő) // Szerelmeim okos csúnyák / és szép esztelenek, / elkerült első szerelmetek, / rám várni megunt már. // Az angyal görbe körömmel / belém nőtt, húsomba vájt, / ajándékotok halottas kalács / és gyászkocsi gólya csőrrel. // Itt a napok betegen tengődők, / mint farmot megjárt cselédek. / Az ondót nagyítóval néztétek, / Ahogy eveznek a cigány ősök. // Gyerünk! Széltében-hosszában / űztetek, ha nem voltam otthon. / (Vers)

Csirke Rozália
Kitérő

foltok tűnnek fel az úton, / eltakarva minden gúnyod, / minden hamis csillogásod, / és elfut veled az ábrándod. / kever-kavar mindent akar, / álmot, hitet, reményt zavar, / leülepszik ez a vihar, / elcsitulsz majd, elcsitulsz majd. / körbezár még a hold fénye, / átfolyik a napsütésbe, / kézzel-lábbal ellenkezve, / : nem engedem! nem engedem! / veled vagyok, veled vagyok, / akkor is, ha nem akarom, / benne vagyok a szemedben, / s benne az egész lelkedben... // Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Turcsány Péter
Énekek éneke – az elemekről (Négykezes, 35 év után) S. E. művésznővel

Tűz és fény, agyagból, / anyagból gyúrt lélekkel lehelt... / Most is, természetesen, az vagy, akinek megismertelek. // Kiáltok Égnek, roskadozom Földnek. // Égnek vetsz lobot. Földnek magot. / Magadat szórod. Magaddal óvod. // Isten... ember, adj magot! / Mit égnek, földnek szétoszthatok. // Kezedből-kezembe... // Érintések az éteren át – / evezések az égi tavon. / Szemünk, a távoli, mélybe bukik, / mint a halászó hattyúké. // Kincsük a tiéd. Kincsük enyém. // Közös lét...szikrázó szirt... / habot emel, (Vers)

Csata Ernő
A géniusz magánya

1881. március 25-én született Bartók Béla. A Felső-Torontál című helyi lap már február 22-én hírül adta a tehetséges zeneművész érkezését. Március 22-én újabb beharangozó foglalkozik a Felső-Torontálban a közelgő Bartók-hangversennyel. „Megemlékeztünk már mi is Bartók Béláról, városunk nagy szülöttéről – írja a lap – akkor, midőn egy bécsi hangversenye alkalmával a zeneszakértők érdeklődését a legnagyobb mértékben lekötötte remek játékával (Vers)

Csata Ernő
A géniusz magánya

1881. március 25-én született Bartók Béla. A Felső-Torontál című helyi lap már február 22-én hírül adta a tehetséges zeneművész érkezését. Március 22-én újabb beharangozó foglalkozik a Felső-Torontálban a közelgő Bartók-hangversennyel. „Megemlékeztünk már mi is Bartók Béláról, városunk nagy szülöttéről – írja a lap – akkor, midőn egy bécsi hangversenye alkalmával a zeneszakértők érdeklődését a legnagyobb mértékben lekötötte remek játékával (Vers)

Turcsány Péter
Tékozlásaimból visszatérve

A sors engem végül is / jóváhagyott, / lettem egy fejezet / a történelemben, / mely engem is így és úgy / hánytatott, / / próbára tett, s a próbát, / hová helyezett, / álltam ott, / de a nemzetet / - kinek nemzettem én is / kedves, jó néhány / gyermeket -, / / mivé emelhettem én? / menthettem-e / és védhettem-e / túl fél évszázad rongyos / ütközésein? / / nemzedékem, / ölelhetem-e révbe érten / engem ölelő / véreim? / / adhattam-e elég spi... rituszt, / hogy lángja melengesse / a körém gyűlt szíveket? / (Vers)

Rozványi Dávid
Sárospatak

A Sárospataki várhoz zarándokolt egyik barátom, neki írtam ezt a verset. Sárospatak történelmünk forrása, szentek, hősök, harcosok és összeesküvők otthona volt. Akik itt laktak, akik itt éltek, látszólag sikertelenek voltak, koldussá váltak, száműzetésben haltak meg, a hóhérpallos végzett velük... Mégis, ezek a látszólag sikertelen sorsok, ezek az elkallódott életek adtak lelket és példát a magyarságnak. Erről is mesél nekünk a Sárospataki vár. // Ki gondolta volna, hogy e sáros patak, / mely valahol a vár (Vers)

Tusnády László
Életnyitány (Triptichon)

Könyörtelen, éles, kemény / vídia-kamasz voltam én, / mivé a konok dac tett, / jellemem csupán az lett. // Szememben a szomorúság / volt legősibb fegyverem, / ha visszanézek, a jóság / ült hullámzó lelkemen. / Álltam csak gőgős tévhitek / hamisan ácsolt állványain, / láttam – mögöttük ház, haza / nem nőtt, csak pusztult tovább. // Mi tartott mégis erőt ragyogni / holdfény-kráteres csendben? / Rejtőzkodő némaságban hangok / kockáit rázni kezdtem. // II. // Életem nyitánya, / ’hatvanhét, / erdőnyi kiáltásom (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap