Vers

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Napjaink

Napjaink pányvázott határa,/ a párában izzadó kövek,/ karámország lett minden mára,/ a börtönőr is lesből lövet. / Te átkeresztelt kicsi ország, / te szétszabdalt és szétdúlt sziget,/ végítéletes, véres kor, hát/ benned, én, költő, nem hiszek./ Elvehetted az ifjúságom/ és megtörhettél nyakat, szívet,/ mégis, a fényt, az esőt várom: / ki ösvényt nyit, ki terel, ki vet. / Ki felkelőben homlokára / a szavával varázsol Napot, / annak a tér tágasra tárva : / követ és karámot ... (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Hetvenkedő

(Születésnapomon) // Hetvenkedő soraim küldöm / azoknak, akik szeretnek és / gyűlölnek: gúnyolnak, tapsolnak. / Mindőjük elismerése a / hála Édesanyámnak: megszült, / és így kényszerített világra. / Nem lennék nélküle ma semmi: / csavargó, vagy vátesz. Seregnyi vénáimban a vezekelés: / sebesedni és sebezni. Mert / kaptam rúgást, simítást százszor. / Csuklottam, kiáltottam. Mámor / és szédület lett sorsom. Éltem. / Ne temessetek még el. Fényben (Vers)

Csata Ernő
Székely Miatyánk

Az én Székelyföldem független és szabad, területe a szívem határain belül van, ahova csak azok léphetnek be, akik tetteikkel kiérdemelték a megbecsülést és lábnyomaiktól nem sorvad el a táj. Erre a földre – idegenek által bizonyítottan - többezer éves telekkönyvem van, a tatárlaki agyagkorongok révén, amelyeken három rovásjel is igazolja tagadhatatlan személyazonosságunkat és legfőképpen azt, hogy ... / Szilágyi Béla: Székely Miatyánk // Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy! (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Már semmi sem

(Memento 1945. ápr. 4., 1956. nov. 4. - Magyarok között a hajón)// Már semmi sem olyan, mint máskor./ Az évforduló terhe rádszakad/ közel, vagy távol a hazától./ Az eget nézed, tengert, a halat/ és akác hiv a hetedhét határról./ És bimbó nyilik, inganak falak./ Hilo virágos erdeje még távol,/ de benned ég a szó és felfakad,/ hogy annyi év után is, máshol,/ egy új otthont teremtve, akarat/ és kézfogás, ami a mából/ nagyon sokáig még ... (Vers)

Szerkesztő A
Szentírásszépségű asszonyom - Femeia mea frumoasă ca scriptura

Brumaru, Emil // Szentírásszépségű asszonyom - Femeia mea frumoasă ca scriptura // (Fordította Csata Ernő) // Szentírásszépségű asszonyom, / Nem a combod, melled, ajkad akarom, // Érett eper lelkedet csupán, / Bölcs illatával és húsán // És gondolataid puha mélységét, / Erőmet növelő délutáni méz ízét, // Pillangóágyat vetnék harmatasztalomon, / Bűnösen fehér menyasszonyom, // És megépíteném szavak édes mennyét, / Ahova ifjúságodat lefektetnéd, // (Vers)

Csata Ernő
Verseny - Concurs

SORESCU, MARIN: 1936-ban született Olténiában, Bulzești nevű faluban. A Labiș–Nichita Stănescu–Ioan Alexandru középnemzedék legtehetségesebbjeinek egyike, világirodalmi szempontból is ismert mind költészete, mind drámái. 1996-ban halt meg, rövid ideig az 1989 utáni egyik román kormányzat művelődésügyi minisztere volt, ő alapította az olténiai irodalmi folyóiratot. Fanyar, paradoxonokra építő gondolati költészete iskolát teremtett a román irodalomban, de máig felülmúlhatatlan. (Vers)

Döbrentei Kornél
Nem a csoda

Az idô pillanatokból szôtt, / nyûhetetlen anyagából kiderengtek / (múltakból jövôbe, jövôbôl jelenbe jártok, keltek), / meg így tartjátok Európát / s benne minket, magyar szentek. / Az elsô felsírás és a vég-hördület közt az ív mivé lett? / A legenda több, mint az élet? / S miként a semmibôl habosra köpült bárányfelleg, / a lélek üresen elleng, / ha nem bírhat, mint megtartó horgonyt, / egy ôsemlékezésbôl, ideákból megálmodott, / fénynyalábok-keretezte képet, / nem bálványt, melyben az Isten emberszagot orront (Vers)

Szerkesztő A
Kabdebó Lóránt: „Az ebédlőben fölhúzom az órát”

Wass Albert otthonteremtése – az otthontalanságban. - Turcsány Péter barátom, Wass Albert életregényét nyomozva és írva felfedezte az író szomszédságában Kabdebó Gerőt és feleségét, Sófalvi Bertát, a szomszédos földbirtokos házaspárt. Gerő bácsi a magyar érában Szamosújvár főszolgabírája volt. Nem tagadhattam, apám bátyjáról, féltestvéréről van szó, aki anyai ágon örökölte a Kabdebó testvérek közül a nagyobb földbirtokot. De hiába (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Véren vett ország

Egy ország van a lelkünk mélyén,/ más országokkal nem határos./ Úgy épült fel a szívünk vérén/ sok könny-falu, sok bánat-város.// Egy ország van a lelkünk mélyén,/ úgy építgetjük napról-napra./ Csalódás-házak gond-falakból,/ keserűség a tető rajta.// Véren vett ország ez az ország,/ önnön vérünket adjuk érte,/ s addig fog bennünk egyre nőni,/ amíg telik még könnyre, vérre.// Amíg, hogy fa égig ne nőjjön:/ alkony vigyáz a napsugárra./ Míg min... (Vers)

Csata Ernő
Különbség - Deosebire

Pribeagu, Ion: Különbség / Deosebire / (Fordította Csata Ernő) // Móric, a fiú, ki jól tanul / A bákói iskolából, / Egyik nap váratlanul / Megkérdezte az apjától: / - „Apukám, mondd csak, / De ne légy sértődött, / Mi különbség van / Egy nő és egy férfi között?'' // - „Jaj Istenem, jaj nekem / Móric, megőrjítesz, / Hogy lehet gyermekem / Kérdezni tőlem ilyet. / Egy fiú, mint te, tanul, / Nem kérdezget hóbortosan / Olyanokat szemérmetlenül, / Amik nem hoz... záillők korban.” // (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert emlékére - Örökség

Örökség - Wass Albert emléke/ / Egy vonítás, mely zengett / Erdély fölött, / a magányos farkasé, / de hangja szétörött; / / hallgatás és némaság / vermébe vettetett, / de himnuszként csendül föl, / ébresztve nemzetet. / / Albi, Mezőség gyermeke, / ajkán a lélek mnagyar, / s hogy felnőtt, szívén a szó: / gyász és diadal. / / Jaj, mesze elszakadtál, / de irtva – gyökered / itt maradt, s emléked / itt szökik föl védve tiéidet! // Magyar (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: A léleklátó

Kele Jánosnak, a testvér szomorú szeretetével // Úgy jár itt az emberek között, / mint ki messzi nagy hegyekről jött. / s túl emberen és sorsokon felül / egy fenséges titokban elmerül.// Arcán a mindenttudók mosolyával / bölcs-szelíden néz szembe a világgal. / Hányszor gondolta már, hogy megtalálta! / De beleveszett újra a homályba,/ Keresztül lát álarcon, jelmezen. / Előtte minden ember meztelen. // és nem maradt más, csak a vak zavar, / az örvény, a... mely... (Vers)

Rozványi Dávid
A gyűjtőfogház balladája

A gyűjtőfogházban jártam édesapámmal, ahol éveket töltött, s ahol nem egy barátját kivégezték... És nagybátyja, vitéz Mihályi István emlékére, akit 1954 márciusában kivégeztek, mert harcolt a kommunizmus ellen. Csak nagykorúaknak: a vers naturalisztikusan írja le, miket kellett átélnie egy fogolynak kivégzése előtt. - Egy napsugár/ tör a cellarácson át / - egy fogolynak ennyi jár. // A fogoly feláll és vizel, / lesik minden mozdulatát / - egy fogoly... (Vers)

Szerkesztő A
Berzsenyi Dániel - Barátnémhoz

Tudom, hogy a szív nem vigyáz tanácsra, / Kivált az első fájdalom hevén; / Csak könnyek és csak bús nyögések adnak / Szorult kebelnek édes enyhülést. / De hát te meddig sírsz még Dencsidért? / Mikor találsz te már vigasztalást? / / Siralmaidban lát a felkelő nap, / Siralmaidban hágy, midőn leszáll, / Siránkozol, ha rózsát nyujt kezedbe, / S ha illatot hint rád a szép tavasz; / Dencsid keserged, amidőn az ősz / Lehelletével... (Vers)

Koczeth László
Szobor helyett - Wass Albert emlékére

Ember jött le a Hegyről, / Bukó szél sodorta égígérő fák közül, / Kesernyés, boksaillattal telt levegőben, / Bogáncs és mácsonya között / Keresvén, az örökké nyíló virágot, / S talált, békétlenséget, panaszt, / Hontalanok szomorúságát. / Vad sziklák között / Csendes furulyaszó, / Szárnyával tájat simító madár, / Forráshoz inni járó Csodafiú-szarvas, / Kerekre koptatott kavicsú, / Magyarul muzsikáló patak, / Körtáncot járó lepkeraj, / Itthon vagy, / Hazaérkeztél. (Vers)

Szerkesztő A
Márai Sándor: Hitvallás

S így lassan mégis elmaradtam / És gombjaim is leszakadnak. / Poros és kócos rendbe raktam / Emlékét a régi szavaknak. // Lehet, hogy egy hibát csináltam, / Üzentek, s éppen lusta voltam. / Autóztam tán, vagy udvaroltam, / Cikket írtam, vagy nem tudom mit. // Vagy nem mentem a telefonhoz / S lehet, hogy Isten hívott éppen. / Talán kártyáztam egy szobában / És valami másról beszéltem. // Hol romlott el? Uram! Mi történt?/ Hol a hiba? Ki tehet róla?/ Hisz itt belül minden meleg még (Vers)

Szerkesztő A
Márkus Béla: „Wass Albert kezében lesz feladata a tollnak”– bírálatok, méltatások a két világháború között

Pályakezdése irodalmunk egynémely valódi klasszikusát idézi. A poétai indulás nemzeti költészetünk olyan óriásáét, mint Ady Endre. Közelebb jőve az időben: olyan nagyságát, mint Nagy László. Még közelebb: mint Kányádi Sándor és mint Csoóri Sándor. Mi a közös bennük? Hogy valamennyien megtagadták első két kötetüket. Túlléptek rajtuk. Vagy úgy, mint Ady: az Új versek címmel jelezve, hogy régi avult, kihullt a mából, ami előttük volt. Vagy mint a másik (Vers)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
A megszakadt lánc mítosza – a Rézkígyó teológiája

Wass Albert életművének egyik meghatározó vonása az üzenetorientáltság. Ez témám, a Rézkígyó című regény kapcsán azért lényeges, mert az üzenetorientáltság éppen a mítoszok és mesék nyelvezetének a jellemzője. A Rézkígyó pedig mítoszregényként is olvasható, mely egyfelől kapcsolódik a Thomas Mann-i szövegtípushoz, hiszen első részében a mű egy már meglévő mítoszt beszél el újra, igényt tartva a hiteles elbeszélő szerepére; másfelől pedig ezt a történetet folytatva saját maga teremt új mítoszt. (Vers)

Szerkesztő A
Jókai: Petőfi-keresők

Elhallgata régen a lanton a húr;/ Megfogta a rozsda a kardot;/ Nem zeng sem a dal, sem a véres aczél;/ Sziv elfeledé, elhordta a szél:/ Álom vala az csak, reggelig tartott./ Fű tudja: miért zöldebb a mezőn/ Egy folton, a melyre a vér hullt?/ A hagyomány tudakozza Homérrul/ Azt, hol született, s ahol elholt./ Oh halva bizonynyal a dalnok.// Itt látta az egyik a földre leesni;/ Ott szólt vele más a csatában;/ Sirjához az útfelen búcsura járnak;/ Másutt még visszake... (Vers)

Turcsány Péter
Wass Albert emlékére - Az ember véges, az író örök

Wass Albert 1998 február 16. hajnalán // A sors, a hon, az embertelenség/ andráskeresztjére szegezve, végzetesen,/ szája szélén a látni tudók maró verejtékével,/ pisztolytüze lobbant szikár veresen./ Előkészítetlen csattanás; a szájon át,/ vérvelős kráter-masszán keresztül,/ a - koponyahéj szétesve - / plafonba fúródott a golyó íve.// Fegyver a padlón. Gyilkos indulat / messze elzuhant alanyától. / Szeretet... -éhes élet gördült át / Isten egyik tenyeréből (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap