Vers

Kaiser László
Kosztolányi Dezső

Az írás szinte minden ágában alkotott. Ritkán moralizált; a papír fölé hajolt s dolgozott. Mámorosan. „Boldog vagyok, hogy írok és írhatok” – vallotta. Életművének terjedelme és hatása a Nyugat első nemzedékének a tagjai közül csupán Adyéval, Móriczéval, Babitséval mérhető. 1885. március 29-én született Szabadkán. Az egykor nemesi Kosztolányi és a polgári Brenner család sarja az itteni gimnázium tanulója lesz, ahol édesapja tanár, majd igazgató. A fiatal (Vers)

Szerkesztő A
Kosztolányi Dezső: Rapszódia

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar iro... dalomból. (Vers)

Felber Zsolt
Nemzeti imáink: Damjanich János imája

A magyarok imája évezredek óta szólítja meg Teremtőjét. Nem véletlen. Annyi támadás érte már Hazánkat ebben a több száz esztendőben, hogy párja sincs a világon. Így hát gyakran szállt fel hitünk éneke Istenünkhöz, Boldogasszony Anyánkhoz vagy éppen Jézus Krisztushoz. Hol fohászként, hol köszönetként, hol dicsőítésként szólt ez az ima. Nemzeti lelkületünk megteremtette a Magyarok Istenét. Eleink és nagyjaink imáiból készült ez az összeállítás. (Vers)

Csata Ernő
Egy érzelmi bazárban - Într-un bazar sentimental

Minulescu, Ion: // Egy érzelmi bazárban - Într-un bazar sentimental // (Fordította Csata Ernő) // Régi kelmék, egy mandolin, / Egy Cézanne és két Gauguin, / Négy bronz maszk: / Beethoven, Berlioz, Wagner, Chopin, / Egy arab pamlag, két régi bizánci szentkép, / Egy ezüst kehely, sok régi, tele Saxa edény, / Mimózával, spanyol csörgődobokkal, japán / Lámpákkal, három fotel, címkéje mu... zulmán, / ,,Fleurs du mal'' kordován bőrbe húzva, / S a zongorán: / Charles Baudelaire és mellette Villiers de l'Isle-Adam... (Vers)

Döbrentei Kornél
Borkút

Szentgyörgyi József képe alá / Lentbe, föntbe világosságos Istenszem-léken át / mehetsz be, feszes idegû pókfonálon teherliftezel / le, föl, magad feledve is önkoloncosan, a húsod / érett tündökletû palást, uralgó verôfényében / nem töpped meg a lélek, vacogtató kénsárgára / még nem fakítja idilli hervadás, a szôlôkapa / holdkaréj vasa a nekiveselkedô mozdulattól / csendülve belehasít a rettenetes delelésû / napba, a tôkék sora alatt így olvad eggyé / sistergô mennydarab s a föld-szíve magma, / Krisztus (Vers)

Csata Ernő
Nagyságos fejedelem

1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc, olyan történelmi személy, aki a magyarok nemzeti hőse és mai napig is szívesen emlékeznek rá. Rákoczi és szabadságharca a népzenére is nagy hatást gyakorolt, ebből az időből számos kuruc nótát gyűjtöttek össze. Ilyen például a Rákóczi kesergője, a Rákóczi-nóta és a Hahj! Rákóczi! Bercsényi! A szlovákok körében megítélése az utóbbi időben részben negatív irányba fordult. Ennek egyik mozzanata az (Vers)

Döbrentei Kornél
A tihanyi borkút

Szentgyörgyi József képe alá / – rövidített változat – / Lentbe, föntbe világosságos Istenszem-léken át / mehetsz be… a szôlôkapa holdkaréj vasa a / nekiveselkedô mozdulattól csendülve belehasít / a rettenetes delelésû napba, a tôkék sora / alatt így olvad eggyé sistergô mennydarab és a / föld-szíve magma, Krisztus urunk egyesített öt sebe / estéllô-bíbor nyalábokat lövellô forrás, / azért termékeny, mert a mélye aszály-fekete, / el nem apad, akár par... lagos, tikkadt ínyen a szilaj / szomj, mint önámító (Vers)

Bihary József
Virágvasárnap

Töröld ki elmédből / ezer éve, mi máz, / halld, Jeruzsálemben/kis csacsi i-áz! / Hátasát keresi, / rá az ég vigyáz. / Nagyot álmodott itt/Dávidház fia./Megöleté őt papi maffia: / ötödnap számára / lám, áll a kereszt, / testébe a kínja / tőröket ereszt. / lelkében, ím’ / dal, virág s fény terem/megváltóan zendül / át az éteren. / Két nyelv mondja így, / az örmény és magyar, / pálmát hint a többi, / és amit akar. / Bizony, bizony mondom néked, / ítélete sosem téved, / el is törli minden vétked. // Magyar Iro (Vers)

Döbrentei Kornél
Sorspannó

Aba Novák Vilmos emlékére / Maradék, megnyomorított magyarok, / preparált agyarú vadkanok, / a dicsô-bús öklelések emléke / fehérizzás-é vagy dermesztô dér-e? / Varasodó hajnal rajtatok / a Zrínyi Miklós rozsdálló vére, / béklyókat szakítsatok, / kiket hozzáidomítottak minden gyötretô muszájhoz, / nekiveselkedve a szabadságnak, most térdre, imához, / nem mindig a fentvalók, hanem egy barbár zseni / sziklagörgetését kell bordatörô repeséssel zengeni, / a föstôét, vászna az Isten megnyúzott háta volt, / amelyen az (Vers)

Csata Ernő
A géniusz magánya

1881. március 25-én született Bartók Béla. A Felső-Torontál című helyi lap már február 22-én hírül adta a tehetséges zeneművész érkezését. Március 22-én újabb beharangozó foglalkozik a Felső-Torontálban a közelgő Bartók-hangversennyel. „Megemlékeztünk már mi is Bartók Béláról, városunk nagy szülöttéről – írja a lap – akkor, midőn egy bécsi hangversenye alkalmával a zeneszakértők érdeklődését a legnagyobb mértékben lekötötte remek játékával (Vers)

Döbrentei Kornél
Az ötvenedik stáció

Szeretettel Nagy Gáspárnak / Bár nyitva a kalitkaajtó, / nincsen erô, szabadba kihajtó, / szabadságosnak mímeljük hát magunkat bévül, / kivárván, amíg a rács elévül, / elrozsdáll, itt a múlt a jövônek adósság, / rozsdától patinás a magyar örökkévalóság, / míg odakint, félve a szabadság-kínt, / mindmostig, és már megint, / mersz-fogyottan, / lerogyottan, / rabságon túl, szabadságon innen, / vérrel gazdagon hímzett Nessus-ingben, / szépreményûn, de csúnyán maradunk vakok, / SZABADRABOK, / mindig ez a lélekcson... (Vers)

Felber Zsolt
Nemzeti imáink: Miatyánk-1914 (Babits Mihály)

A magyarok imája évezredek óta szólítja meg Teremtőjét. Nem véletlen. Annyi támadás érte már Hazánkat ebben a több száz esztendőben, hogy párja sincs a világon. Így hát gyakran szállt fel hitünk éneke Istenünkhöz, Boldogasszony Anyánkhoz vagy éppen Jézus Krisztushoz. Hol fohászként, hol köszönetként, hol dicsőítésként szólt ez az ima. Nemzeti lelkületünk megteremtette a Magyarok Istenét. Eleink és nagyjaink imáiból készült ez az összeállítás. (Vers)

Döbrentei Kornél
Helybengalopp

Egy Schéner-huszárra / Együltében lovasroham, egyedültében hadiárva, / egy Schéner-huszár vágtat kócsörényû helyben-lovon, / s oly iramban, ahogy a Föld kiforog alóla, gerjed / benne az igyekvéses várakozás, de mint a Zápolya-késedelem / pang a gyorsulása, állóharcban vesztegelve, / csetepatékban magaherdálón ölre menve, / a döntô csatába soha nincsen érkezése: naplemente / megülte atilláján fénypászmákból a paszománt, / meg... annyi aranyhordalékkal kanyargó ciráda, / megnyúzott testén bôr helyett egynyári (Vers)

Csata Ernő
Kellene - Ar trebui

Blandiana, Ana: eredeti nevén Otilia Doina Coman, 1942-ben született Temesváron, a gimnáziumot Nagyváradon, az egyetemet a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán végezte. Költő és prózaíró. 1989 előtt a romániai szellemi ellenállás egyik meghatározó alakja. / Kellene - Ar trebui // (Fordította Csata Ernő) // Öregnek kellene szülessünk, / Érkezzünk bölcsként, / Képesek legyünk meghatározni sorsunkat a világban, Tudjuk az elemi keresztútból milyen utak indulnak (Vers)

Turcsány Péter
Történelmi ősz Székelyföldön

Orbán Balázs, Tompa László/ s a ma élők lelki üdvéért// Az ember, mint a földi párák/ összegyűlt hada,/ felhővé burkolva száll,/ már nem önmga.// Vonzza őt az időtlen múlt/ szellem serege,/ de terheit nincsen sehol/ hely - letennie.// Kifakad olykor, villámlik,/ körlángja pusztít,/ táncba hívja egíy-egy vidék/ szellem-seregeit.// Máskor csöndes bánatában/ könnycseppje pereg,/ s lelkek rezonanciája/ véle együtt lebeg.// Ó, a nap sütése (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Nem

Kocsis Imrének /// Nem a bitófák rémes árnya:/ az igazság lesz a kokárda. / Nem a sortüzek fémes lángja:/ az áldozat talál hazára. / Nem a börtönök félhomálya: / Isten, aki a tettet látja./// Hozsánna// Aradi D. Imrének// Hozsánna a tengeren túlról érkezett/ /majomnak, a bestiák bestiájának, / a kövér Mammonnak, akit dicsérni / nem fárad a szánk, hozsánna annak, / akit majmolnak és akinek trónusánál / a kornak divat-hőse a sztár, hozsánna / az éne... (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Augusztus már - Az óceánon túli - Te, kisleány

Augusztus már // Augusztus már mindent feléget. / Fű, fa, virág, a parti fészek / hűvös napokra vár, de téved. / Barátaim, a forró nyárban, / ahol éltem és hol hazám van, / ne higgyetek a pusztulásban! / Mert télre hó lesz és kenyér lesz, / a térre majd büszkébben léphetsz. / Sújtó kezed is lesz: keményebb. /// Az óceánon túli // Az óceánon túli házban, / ahol babád, a porcelán van: / össze ne törd testét a kádban. / Keze kimarjult, vére folyhat, / felfogadják majd zsoldosodnak, / le is lövik: temetik holnap. (Vers)

Csata Ernő
Március 15.

Március idusán / Sándor, amint láttad, / körülötted déltől-estig / nagyon sokan álltak, / szavaltak s koszorúztak / kacagó diákok, / kamaszos fiúk / s székelyruhás lányok, / sorban, sokan-sokan mások. / Előbb a szocik, / később majd a polgik, / magyariknál mostanság / ez vészjóslóan dívik, / a helyzet azért / nem olyan szomorú, / néha lehet derű / nem mindig csak ború. / A Maros mentén / bőven találni még magyart, / aki érzi még s érti / a Talpra magyart. (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Messzire mentél - Most eső

Messzire mentél // (Krisztinának) // Messzire mentél, mégis / ölel a teljes ég is. / Önálló lettél. Apádnak / a közelítő is csak látszat. / Kutyáid ingó farka / hűségeskü: fénykép a falra. / Ha rád köszön néha a bánat, / telefonálj: szóban is várlak. / Ott, nálad, abban a kertben / nyugalom van. Kerestem. / Krisztina, kicsi lányom, / az arcodat látom anyádon. /// Most eső // Most eső esik a víztükörre, / a látóhatár körben görbe. / A feltá... madás mégsem jönne? (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: A felkelő Nap

(Rolandnak) // A felkelő Nap sem határos/ bolygóinktól túli világgal. / Hogy vízeséses vagy kalászos? / Találgatjuk. Van, aki számmal / bizonyítja, hogy lehetetlen / feltételezni is, hogy ember / lakna az ismeretlen tájon. / Esténként kinézek ablakomból: / a megszokott űr-járgányt látom, / és tudom, hogy messze, távol / valami feldereng. Az óceánom. / Nem ittam, enni is csak gyéren. / A megrémítő halál a télen / mást (Vers)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap