Vers

Csata Ernő
Az őszödi beszéd

Tűsarkú alku, ijeszt a karcsú kormánycsomag, / ki fogják bírni, nem fog fájni az új maszlag. / Tessék a semmi, hatalmi talmi, üres beszéd, / viperával fojtják most a szabad szót beléd. // Csámcsognak nyugton a kormánycsonton, / míg vezéreink az irányt kúrják el folyton. / A szépet csak hazudják a bölcs elmélkedők, / és a hazát leszarozzák a nagy tévedők. // Múljon a szégyenünk, miért is szenvedünk, / hol élnek, akik nem hazudnak ne... (Vers)

Csata Ernő
Tűnődések

Bolyai János szelleme // Érezzétek a végtelen égben, amerre a térben / nőnek az új paralellák, útját ráncos időknek, / még axiómákkal gyötrődöm, szépek a színek, / bár a világra is új eszmék ömlöttek az égből, / szállok a csillagok űri világában; nem ezekre / számítottam, ahol sok száz egyenes terem újra / s mindegyiket sok más paralella követ tovafutva; / én a tudósok fényes egéből szüntelen éltem, / majd áttörtem más geometria téridejébe. / Régen Eukleidész is vétett: vélt axiómát, (Vers)

Rozványi Dávid
A négy nőcsábász balladája

Itt a farsang ideje, itt az ideje a könnyedebb témáknak is. S van-e könnyedebb és komolyabb téma is egyben, mint a szerelem? A balladában a történelem nagy nőcsábászai állnak bíróság elé, Tannhäuser, Zsigmond magyar király és német császár, a lepantei győző, don Juan de Austria és a jól ismert velencei kalandor, Casanova, hogy a bírák megállapítsák, melyik közülük a legnagyobb. S a vers végén kiderül nem csak az ítélet, de egyikük fellebbezése is... (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Halál

Én úgy képzelem el,/ hogy a halál egy óriási nász,/ legszentebb, legemberibb ölelés./ Nem fájdalom: fájdalom-felejtő./ Nem rém: rémeket elűző./ Több mint a Szépség/. több mint a Szerelem,/ a Jóságnál is több:/ Kegyelem./ Én úgy képzelem el,/ ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás/ és akkorára nő a fájdalom,/ hogy nem bírom tovább:/ hozzám lép egy fehér ismerős,/ szép csendesen lecsókolja a számat,/ lefogja ezt a vergődő szívet,/ és ennyit szól csak elnémuljatok./ Erre... (Vers)

Döbrentei Kornél
Fáklya

Bauer Sándor 17 éves diák / emlékére, aki 1969-ben / felgyújtotta magát a Nemzeti / Múzeum lépcsôin / Ahogy a friss napfény ropog a tavaszi gallyban, / ahogy nyöszögve Istenhez csavarodik az emberi hang a jajban, / úgy szól, vall, sikolt és suttog, harsog és recseg a szövet, a vászon, / vesszen az eszmélet vagy váljon vad dörömböléssé, ne halljam, / hogy a testet, mely alálóg egy vékonyka fohászon, / el miként emésztette a lankadatlan / hevülettel fehérizzásig rekkenô katlan, / a bibliai Ige-maradék lánggal (Vers)

Szerkesztő A
Batsányi János - A látó

Vídulj, gyászos elme! megújul a világ, / S előbb, mint e század végső pontjára hág. / Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája, / Valakinek kedves nemzete s hazája; / S valaki a magyar változó ég alatt / Még a szabadságnak híve s ember maradt. / / Ó ti! kiknek szívek örök búba merült, / Ím, reménytek nem várt víg napja felderült; / Ím, az igazságnak terjednek súgári; / Dőlnek a babona fertelmes oltári, / Melyek a setétség fene bálványának / Annyi századoktól vérrel ára... (Vers)

Döbrentei Kornél
Magyar Jób-sors

A hetvenéves Gyurkovics Tibornak / Szikáran is sok vagy, noha kevés, / akár fohászhoz az ábrahámi kés, / az Eljövetel hónapja a tiéd: Advent, / de semmi sem úgy jött el, / minden csupasz bitófakampó-kérdôjel, / egész megérkezésed elôtti léted ráment, / fölsírásoddal üzentél ómenes áment: / csak az lesz a tied, amit a jövô rádkent, / ha van vakmerôség, hát ez: / felnôtté lélegezted magad s belégebedsz, / valahol azt akarták, hogy elkésd, / nem az önleleplezést, de átlátni a teremtést, / kifosztottságtól gazdagodva (Vers)

Szerkesztő A
Batsányi János - A látó

Vídulj, gyászos elme! megújul a világ, / S előbb, mint e század végső pontjára hág. / Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája, / Valakinek kedves nemzete s hazája; / S valaki a magyar változó ég alatt / Még a szabadságnak híve s ember maradt. / / Ó ti! kiknek szívek örök búba merült, / Ím, reménytek nem várt víg napja felderült; / Ím, az igazságnak terjednek súgári; / Dőlnek a babona fertelmes oltári, / Melyek a setétség fene bálványának / Annyi századoktól vérrel ára... (Vers)

Szerkesztő A
Berzsenyi Dániel - Barátnémhoz

Tudom, hogy a szív nem vigyáz tanácsra, / Kivált az első fájdalom hevén; / Csak könnyek és csak bús nyögések adnak / Szorult kebelnek édes enyhülést. / De hát te meddig sírsz még Dencsidért? / Mikor találsz te már vigasztalást? / / Siralmaidban lát a felkelő nap, / Siralmaidban hágy, midőn leszáll, / Siránkozol, ha rózsát nyujt kezedbe, / S ha illatot hint rád a szép tavasz; / Dencsid keserged, amidőn az ősz / Lehelletével... (Vers)

Döbrentei Kornél
Létrák

Hatalomtól önelégült, altiszti terpeszben / a létrák: fonákul a földnek fordított, roppant / gyôzelem-jele V-betûk, bár száruk túlfokozott / nyurgasága a kudarcban ered meg: önfeladásos / oldalra hanyatlással, lerúgván a rögkoloncot, / elhúzhatnának e hullásos helyrôl emigrációs / vadlúd-alakzatokként, el Boldogasszony anyánk / ózonlikas égisze alól, mert renyhül az oltalom. / Ám most tolakvón elszánt a talpon maradásuk, / noha tocsogós, de gyalázattól sûrûl a sár, / megrothad benne minden, ami még makulátlan, (Vers)

Döbrentei Kornél
Nem a csoda

Az idô pillanatokból szôtt, / nyûhetetlen anyagából kiderengtek / (múltakból jövôbe, jövôbôl jelenbe jártok, keltek), / meg így tartjátok Európát / s benne minket, magyar szentek. / Az elsô felsírás és a vég-hördület közt az ív mivé lett? / A legenda több, mint az élet? / S miként a semmibôl habosra köpült bárányfelleg, / a lélek üresen elleng, / ha nem bírhat, mint megtartó horgonyt, / egy ôsemlékezésbôl, ideákból megálmodott, / fénynyalábok-keretezte képet, / nem bálványt, melyben az Isten emberszagot orront (Vers)

Döbrentei Kornél
Szoboravatás

Tóth Ilona vértanúsága / Szobor: Hószín lepel alatt rejtekezem, mint / virágförgeteg borította meggyfa- / menyasszony, kinek ígéret-gyümölcse / keserédes, mert fanyarítja átok is, / noha áldott: SZOBOR akkor lehet itt / heves-foganású, termékeny, akár / a barázdáktól karistolt anyaföld, / ítélje bár senyvedésre sors-aszály, / ha a fajtánk emlékezete nem csak / egynapos, halottaknapi szolgálatban / vállalt virrasztás, az idôt gyertyaként / virágoztatva el, de örökizzású / eszme-pirkadás, SZOBOR csak ott lehet (Vers)

Döbrentei Kornél
A megkerülhetetlen élet

A hetvenéves Csoóri Sándornak / Miért, hogy mindig leharcolt ünnep utáni maradék-sors / a miénk, keselyûkbe ojtott vércsevijjogás és hiénák / dögletes zihálása közt át hogyan hathat a szférák zenéje? / S hol a nyers-erejû, vitorla-hágó északi szél, amely / könyörtelen söpörné szikár-ragyogásúvá a homlokok / mögötti fülledt menny-zugolyt, s elragadná a gyermekjátékként / megunt, örökre elrontott isten-szerkezetek roncsait, / ám minden elrozsdállt liliom s emlékpenésztôl zöld irhájú / limlom helyben marad, ben... (Vers)

Döbrentei Kornél
Szinbád visszanéz

Ütközetbôl jövök, csatába megyek, hittem, ennyi / a sorsom: nagyvonalúan mívelt elvérzés a Szép vagy, / gyönyörû vagy Magyarország kintornás dallamára, elegáns / kiveszés a génjeimbe tarisznyált juss, senkinek / nem kell a hamvaimba sült pogácsa, a messziség / kisemmizettjei már a vándorutak, vigadva / siratom magvaszakadásom, s önárvaságot nemzek / lankadatlan, vállcsontomról, mint rokkant vállfáról / csüng alá a hiábavaló-dac nyûtte hús, odább / félelem-levet ereszt egy tôlem-üres sodronying, / míg külfelén (Vers)

Csata Ernő
A damaszkuszi úton

Életében egyszer mindenkinek végig kell menni a ,,damaszkuszi úton'', a lelki változás útján. Keresztény szempontból mindenkinek megadatik a kegyelem, hogy végigmenjen rajta és megtérjen. De a „Pállá” válók kihagyják a legfontosabb mozzanatot: azt, hogy mindent be kell vallani: ,,Igen, Saul voltam, de Pál lettem''. Vállalni, nem eltussolni, hanem radikálisan újrakezdeni. A Szentírás nem azt tanítja, hogy aki egyszer rossz volt, az rossz is marad. Isten a... szerint ítéli meg az embert, hogy az milyenné válik. (Vers)

Szerkesztő A
Batsányi János: A hazai nyelv és tudományosság

Tekints, ó Nemzetem! neved új díszére, / Tekints hív munkásid serény erkölcsére; / Figyelmezz költőid szíves énekére, - / S nézz derülő napod hajnali fényére. // Bízván nagy istened régi jóságában, / S nem csüggedvén a sors kemény ostromában, / Lásd, mely helyet foglalsz a népek sorában, / S mit várhatsz az idők további folytában! // Kijövén elődink hét fejedelmével, / Megráztad Európát karod erejével; / S harcolván küszködvén Ozmán vad népével, / Megváltottad újra bajnokid vérével. (Vers)

Csilla
A kötéltáncos

Bukott kimérák, kígyónyelvűek/miért e mérhetetlen lárma? Ki az, ki most kötélen járva/életet tanul? Mitől ragyoghat boldog-szótlanul?/Szívében nem rág rusnya féreg,/s a kételyek, ha egyszer végleg/földre omlanak,/fölötte már nem győz a holt anyag,/s nem tapsvihar, mi égbe rántja,/mert Eggyé lett erő a vágya,/földöntúli szép./Ha majd a fényre félsz nélkül kilép,/ahonnan mások sárba estek,/hiúság, püffedt cédatestek,/emberglóriák,//csak nézz tükörbe, öntelt, holt világ,/gazdája lelki (Vers)

Szerkesztő B
Illyés Gyula: Koszorú

Fölmagasodni nem bírhatsz. De lobogsz még, / szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat / kígyóként a talaj szintjén iramítva - sziszegvén / néha a kíntól, / többször a béna dühtől, megalázott. / Elhagytak szellemeid. Újra a fű közt, a / gazban, az aljban. / Mint évszázadokon át a behúzott / vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem / fáj fejem aggjai közt. A / nádkúpban remegő lányok közt, mialatt / átrobogott a tatár. A / szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak / néma ajak-mozgás mímelte a szót, / mert hangot (Vers)

Szerkesztő A
Tóth Árpád: Karácsonyi emlék

Itt volt, elment a szép karácsony, / S amíg itt volt, jó koszton éltünk, / Cukron, fügén, mákos kalácson. // Hozott diót, mogyorót, smukkot, / Új százkoronás is volt nála, / De erről alig szólt egy kukkot. // Hogy a pénzügy is derűt öltsön, / Adott az osztrák - magyar banknak / Húsz koronát – aranyban! – kölcsön. / / És hozott új választó-listát. / Mely szerint csak Lukács szavazhat, / S megválaszthatja Tisza Pistát. // A Béke is, e bús egyénke, / Jött vol... (Vers)

Szerkesztő B
Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka, / S a mérhetetlen messzeségen át / Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd / Távol csillag remegő sugarát. // Billió mérföldekről jött e fény, / Jött a jeges, fekete és kopár / Terek sötétjén lankadatlanul, / S ki tudja, mennyi ezredéve már. // Egy égi üzenet, mely végre most / Hozzám talált, s szememben célhoz ért, / S boldogan hal meg, amíg rácsukom / Fáradt pillám koporsófödelét. / Ta... nultam (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap