Vers

Jókai Anna
Ima Magyarországért

Öregisten, Nagyisten/ nézd, hogy élünk itt lenn/ katlanba zárva/ csodára várva/ csöbörből-vödörbe magyarok./ Itt élünk se élve se halva/ hurrá a vödörben hal van/ süthetünk szálkás kis pecsenyét/ a friss húst viszi már a fürge menyét/ körben a bozótból/ ragadozók szeme villog/ az elhevert csordákon/ áldozati billog./ (csitt, csak csendesen, ne kiálts,/ mormold csak, mormold az imát)/ Öregisten, Nagyisten/ ha Te nem, ki segítsen?/ Sovány lakomára/ nova bort kínáltak/ s akik ezt megitták (Vers)

Turcsány Péter
Emelkedj, Atlantisz!

Atlantisz – gyermekkor, kamasz vadság,/ süllyedő nép, te is, szép magyarság,// mert össze csak egyszer állt, ami volt,/ hideg tekintet, télidő, jég és fagy,// Jupiter ideje csak, éj és fény/ ami megalkotott, jóság-idő,// bárány-idő, szarvas léptei hó,/ szerelem, szabadság, vértanúság.// * * *// Őrizzük álmodat, szép magyarság,/ Atlantisz, gyermekkor, ifjú vadság –// emelkedj újra fel, naptányér-hajnal,/ bár békétlenekkel, mégis vígasszal,// (Vers)

Turcsány Péter
Emlékezz, hogy emlékeztess!

– Moldvai magyar Passió –// I.// A lélek, ha szállna,/ mi bennem él,/ A láng, ha volna szárnya,/ mely hozzátok ér –/ Eggyé lobogna mind a fény/ köszönteni magas Urát!// Kifordított subánk,/ Csángó-hazánk,/ Báránybőr-meleged/ már nem áld,/ tegyél csodát!/ Terítsed mégis reánk/ Emlék-hazánk,/ Emlék-hazánk./ Urunk, te Magasságos!/ Tegyél csodát,/ tegyél csodát!// Mert megállta hányszor,/ hogy magalázták százszor, (Vers)

Szerkesztő B
Kisfaludi Károly: Mohács

Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, / Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács! / Hollószárnyaival lebegett a zordon Enyészet, / S pusztitó erejét rád viharozta dühe, / S vak diadalma jelét robogó villámival itten / Honni vitéz seregink holttetemikre süté. / Tomori! büszke vezér! mért hagytad el érseki széked; / Nem halt volna hazánk disze, virága veled. / Harcz tüze lángitá bizton viadalra kikelted', / S érted mennyi dicsők estenek... (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Véren vett ország

Egy ország van a lelkünk mélyén,/ más országokkal nem határos./ Úgy épült fel a szívünk vérén/ sok könny-falu, sok bánat-város.// Egy ország van a lelkünk mélyén,/ úgy építgetjük napról-napra./ Csalódás-házak gond-falakból,/ keserűség a tető rajta.// Véren vett ország ez az ország,/ önnön vérünket adjuk érte,/ s addig fog bennünk egyre nőni,/ amíg telik még könnyre, vérre.// Amíg, hogy fa égig ne nőjjön:/ alkony vigyáz a napsugárra./ Míg... (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Magyar cirkusz

Cirkuszról álmodtam az éjszaka./ Emberek, az álom szörnyű volt!/ Még le sem ment a nap egészen/ s már följött véresen a hold!/ Indulót kürtölt frakkosan a Halál!/ Körben a világ valamennyi népe/ megtöltötte a páholysorokat/ s minden szem az arénát nézte./ Ott gyilkolták egymást a magyarok,/ Torz jelmezekben részegen!/ Szemükben láz, kezükben kés/ s csorgott a vér a késeken…!/ Mindenki küzdött ott mindenki ... (Vers)

Lukáts János
Felico-tortuo-gazdiomachia*

„Óh, százszor boldogtalan, én, ki e nagyszerü testben / élem az állati lét nyűgét, s keseregni e sorson / nincsen mégsem erőm, mert – lám! – lebilincsel a jólét. / Bármily szemtelenül heverészek a bársonyos ágyon, / csak simogat, dögönyöz, korhol s nem dob ki a gazdám. / Óh, a világba kinyávognám a bajom keseregve, / s álnokul elfutnék rögvest eme börtöni lakból… / Mégse teszem, mert, haj, hova lenne... (Vers)

Lászlóffy Csaba
Az Éden helye, a semmi

Már csak a képzelt hely, mely – – – /(betöltve, betöltetlen)./ Izzó erővel, csellel?/ Már csak a bútor reccsen;/ dúlt fiók, fedezetlen/ kéziratroncs; a hellyel/ küszködő emlék rezzen./ Az idő mindent elnyel./ magadra vagy – a tárgyak/ titkait őrző rend és/ rendetlenség: a csendért/ kiáltó számla vár csak –/ s a végtelen derengés.// * * * A semmi, amit feldúlt/ a gyűlölet hívatlan./ Arcod már régen elmúlt,/ csak fintorodra pattan/ a késdobáló (Vers)

Papp Lajos
Újratöltve: Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott, / És áldott legyen a kéz, mely felnevelt / Legyen áldott eddigi utad, / És áldott legyen egész életed. // Legyen áldott Benned a Fény, / Hogy másoknak is fénye lehess. / Legyen áldott a Nap sugara, / És melegítse fel szívedet,// Hogy lehess meleget adó forrás/ A szeretetedre szomjasoknak,/ És legyen áldott támasz karod/ A segítségre szorulóknak.// Legyen áldott gyógyír szavad,/ Minden hozzád (Vers)

Jókai Anna
Krónikásének (1956–2006)

KÖTELEZŐ OLVASMÁNY! // …akik leseperték, besöpörték / akik átvertek, megvertek / akik szónokoltak, elnémítottak / akik ránk nevettek, kiröhögtek // kuss, burzsuj / huj, proletár / isten, haza / soha már! / Nem lesz többé senki szegény / ököllel üt aki legény / népautó, éji csengő / törpe legyen aki felnő / a három színből csak a piros fehér és zöld sunyin tilos. Októberi arany napok szabadság vagy gyáva rabok „ez a kérdés, válasszatok” (Vers)

Kiss Dénes
Eső suhog

Eső suhog, / széllelbélelt. / Csöpp-csepp lábak / porba lépnek. / / Porba lépnek, / forró porba, / bukdácsolnak / tántorogva. / / Mind sűrűbben / záporoznak, / kőre, fűre / ráporoznak. / / Füst kel, merre / fut a zápor, / nem is áll meg / már magától. / / Soroz, poroz ,/ port korbácsol. / Szivárványból / hidat ácsol. / / Fönn az égen/ hidat ácsol./ Hidat ácsol, / nem akárhol! / / Süt a nap már. / Hol a zápor? / Visszasuhog / hét határból. / / Magyar Irodalmi Lap / (Vers)

L. L. Levente
Magyarország ma

Mondd, barátom, hol a mi hazánk?// Ez lenne Árpád, s Petőfi földje,/ Hol Himnusztól fakadt szemünk gyöngye,/ Hol Istentől térden állva kértünk/ Áldást a magyarra, s haltunk-éltünk?// Mondd, barátom, ez hát a haza,// Hol bírákká lettek a gazok,/ S bilincsben sínylődnek igazok,/ Testvér testvérnek vájja szemét,/ S búzát takar a tonna szemét,// Hol disznó gyöngyöt kap ebédre,/ Kereszt, korona száll szemétre,/ Hol oroszlánból lettek nyulak, S rabló kirabolt hátán mulat,/// Hol taplóvá vált... (Vers)

Kiss Dénes
Átlőtt szívvel

Október 23. emléke// A fiúk előttem vonulnak/ Mellükön lőtt seb a kokárda/ Fiúk ti édes kis suhancok/ ezért jöttetek a világra?// Hosszú hosszú a menetetek/ Vonultok megszentelő őszben/ Fiúk ez a ti ünnepetek/ örök fényeskedő s időtlen// Kisöcséim vonuljatok csak/ arcotokon sírgyertyák fénye/ Legkülönbjei suhancoknak/ legenda lesztek ezer évre!// A fiúk előttünk vonulnak/ hősei a leggyönyörűbb ősznek/ Vérvirágos kokárdát hordnak/ és átlőtt szívükkel is (Vers)

Kiss Dénes
Bejöttek a bankok

Mai fiataloknak 1956-ra emlékezve// Nem tankok tapossák/ mezőink kertjeink/ Adósság ordasság/ űzöttje vertje mind!/ Kimentek a tankok/ Bejöttek a bankok// Kisöcsém hiába/ vagy vakmerő bátor/ nincs ami megóvna/ bankók lánctalpától/ Kimentek a tankok/ Bejöttek a bankok// Most aztán láthatod/ pénzen vett híresség/ mivé torzíthatott/ ifjúságot eszmét!/ Kimentek a tankok/ Bejöttek a bankok// Fosztogatnak hazug/ lélekjanicsárok/ Miénk még? (Vers)

Kiss Dénes
Velünk, vagy ellenünk

Kiss Dénes József Attila díjas költő, újságíró nyelvfantaszta „Velünk nagy ellenünk” című 1956-ban írt verse miatt húsz évesen börtönbe került. 1957. március 10-én tartóztatták le. Szabadulása után az ország összes egyeteméről és főiskolájáról kitiltották, és ez ma is érvényben van. 1996 márciusában visszautasította a Magyar Köztársaság Érdemrendjét... (Vers)

Turcsány Péter
Tékozlásaimból visszatérve

A sors engem végül is / jóváhagyott, / lettem egy fejezet / a történelemben, / mely engem is így és úgy / hánytatott, / / próbára tett, s a próbát, / hová helyezett, / álltam ott, / de a nemzetet / - kinek nemzettem én is / kedves, jó néhány / gyermeket -, / / mivé emelhettem én? / menthettem-e / és védhettem-e / túl fél évszázad rongyos / ütközésein? / / nemzedékem, / ölelhetem-e révbe érten / engem ölelő / véreim? / / adhattam-e (Vers)

Adorján András
ŐSZes verseim - Halotti beszéd

Látjátok, feleim / Elbántak vele – ím! / És mi észre sem vettük, hogy törik le őt / Aki értünk való volt, fel közöttünk nőtt Tette, amit tehetett, – s lehetett – nem hiba / És félelem és habozás nélkül, de az iga / Amit önként vett fel, hiába törte vállát / Alázattal hordta és daccal szegte fel állát / Ha kiröhögték, ha újjal mutattak rája / – Nem hasonló senki erényben hozzá, sem gyarlóságba’ – / Beszélt, akart, cselekedett, bár olykor tévedett / Érzékeny (Vers)

Jókai Anna
Ima Magyarországért

Öregisten, Nagyisten/ nézd, hogy élünk itt lenn/ katlanba zárva/ csodára várva/ csöbörből-vödörbe magyarok./ Itt élünk se élve se halva/ hurrá a vödörben hal van/ süthetünk szálkás kis pecsenyét/ a friss húst viszi már a fürge menyét/ körben a bozótból/ ragadozók szeme villog/ az elhevert csordákon/ áldozati billog./ (csitt, csak csendesen, ne kiálts,/ mormold csak, mormold az imát)/ Öregisten, Nagyisten/ ha Te nem, ki segítsen?/ Sovány lakomára/ nova bort kínáltak/ s akik ezt megitták (Vers)

Adorján András
Akart a rosseb…(57. születésnapomon / ra)

Akart a rosseb/ Megszületni Akartam-e?/ – Nem kérdett senki/ Akartam-e felnőıni/ Koromat megelőızni?// – Hah! –// Világra jöttem/ Páriának/ Szembe a szenny/ Árjának// – Egymagam –// Számkivetve/ Kigúnyolva/ Letaposva/ Megköpdösve/ Meghalnom/ Sem volt/ – Nem szabad!/ Mondá az Úr:/ „Csak tartsd magad/ Gyengeségedben az erőm"// Mennyire meggyűlöltem akkor Őt!/ Körülöttem zsenitörpék/ Azt akartam, hogy megtőrjék... (Vers)

Turcsány Péter
A nagyvilág kálváriáján

(A márciusi ifjak és Ady Endre emlékére)// Újra sír és újra lázít/ minden elfojtott gondolat./ „Kárpátoktól az Al-Dunáig”/ tétova népek szájzár alatt.// Az álmunk, a vágyunk megint/ belénkszorul, mint csőbe puskapor./ A nagyvilág kálváriáján/ miért vagyunk mi bal-lator?// Március föllélegző napja:/ szabadságunk Betlehemje,/ Megszületett az a gyermek./ Nem lett, aki fölnevelje.// Keresztapák hogy ölre mennek,/ micsoda kétes születés!/ Megremegnek a parlamentek (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap