Vers

Döbrentei Kornél
Az útkövező

Parázsló menny sistereg a hátán,/ a bôre szakadozott vörös lobogó./ Szíjas testéből kínzó tengert facsar/ a dél. Magasba lendített csákánya/ szarván rostokol a Nap, csikorgó/ fogakkal őrölve sorsát lesújt/ az útkövező./ Áhít alkonybelű/ dinnyét vagy sört, melyben örök a hó,/ de megaszalt szöcskelábakban lappang/ az idő, s a fény őrjítőn zizegő/ szalmakazla egyre nő./ Akkor felragadja/ a szőke hőből kikalapált üst-nyarat,/ melyben a világ minden szutyka... (Vers)

b.horvath53
Az én himnuszom

Közvetlen a rendszerváltás után íródott ez a vallomás. // Szeretlek Hazám!/ Mondanék Neked: Rólad/ csillagos-szépet./ De torkom kútjába zuhan a szó,/ mert sziszegõ földeden/ olykor kígyóra lépek!// Szeretlek Hazám!/ Múltad, s Jövendõd/ bûnhõdjük most a Mában./ Itt amnesztiás rabok az eszmék:/ segélyeken tengõdnek,/ elavult ideákban!// Szeretlek Hazám!/ Dolgozom érted, de/ semmit nem fog átkom./ S mint kimerült koldus, üres zsákon... (Vers)

Kaiser László
Karácsony veled

Karácsony veled / / / Helgának / / / A karácsony immár veled, / ősidőktől és mindörökké, / az új év is veled immár: / a dadogás vált köszöntőkké. / / A sötétből fények lettek, / a zajos napokból ünnepek. / Szoríts engem jászolosan,/ mint ama asszony a kisdedet! / Tiéd a jelen, a jövőm, / szolgáljanak múltam árnyai – / és hódolnak büszkén neked / lelkemnek három királyai... (Vers)

Döbrentei Kornél
A szántóvető

Tavasz mennyköve csattan a fűzfák/ ostorában, a teremtés nyers, növényi/ szagát füstölve szét és vérbájoló/ asszonyillatot,/ visszaretten az Ördögpofájú,/ kinek sírhelynyi lyukas zseb az emberi/ álom, ki dögletes nyálában megfürösztött;/ az elmúlás csigacsusszanással indul el/ a bokámtól megmászni engem, mert/ az Atyaisten a sarkamba zsibbasztó/ villámot ütött, de lám, az eke fölé/ görnyedô paraszt a halál dűlőjén/ túlérő... (Vers)

Adorján András
Kesergő

Úgysem hiszik el a kedves Olvasók, de ez is az én bajom lesz. Úgy szeretném, ha egyszer kiderülne, nem volt igazam. Hivatásos vészmadár, ellendrukker vagyok, aki - ha másképp nem - telepatikus úron próbálom elpechelni jószándékú embereknek a közösség javát célzó cselekedeteit. Szeretnék így tévedni. És lakolni, nem mert mazochista vagyok. Hanemhogy a tett és következménye legalább ez esetben harmonizáljon. Szeretnék megszégyenülten kalodában ülni a... (Vers)

Turcsány Péter
A zord idők földjén

Színmagyar Füzes patakként csordul,/ fekete csizmás tündérek jönnek,/ barna a kucsma férfiak szívén,/ havat föléjük zord idők szőnek.// Köréjük fagynak a dombok/ bezáruló vaspántjai,/ vagy engedik-e álmaikat/ Isten szárnyán szállani?// A hó, a jég, a zord idő /tavaszra fordul, fölenged;/ de sorsuk bánatcseppje/ szívük falára rádermed.// Füzes Istenarc-mású népe/ harangszóra érkezik,/ virágzásba borítsd, Isten,/ tavaszéhes gyöngyeit.// (Ördöngösfüzes, 2005 (Vers)

b.horvath53
Magyar föld = Haza

HA VALAMI KIHOZ A SODROMBÓL, AZ A HAZA ELÁRULÁSA, ELADÁSA. / / Egy nem udvari költő a Hazáról / / íme az ország, nemzet nélkül/ átvágott, hülyített emberek/ égboltja önmagáért kékül.../ mi lesz? nem tudom, ha nem merek// igen, k..rvára megy a susmus/ csalás- szinoníma az üzlet/ ez a demokrácia humbug/ értékhibernált, s bűn tüntet/ önmagával telt kő az elit/ ám más térben súlytalan, lebeg/ vacsoraidőben reggelit?/ a Ház kasztrált (Vers)

Döbrentei Kornél
Rézmozsár

Anyókaölben, hol kakasvérbő / lszületik meg az öregeste,/ a fény szobra: rézmozsár tündököl,/ hogy a szívemtől elijessze/ az acsargó, sakálfejű árnyat,/ totemállatát sintérhadaknak,/ kik agyamba az álomig vájnak,/ akik bűzük hátán haladnak/ s elérik a lét rózsazugait,/ glóriamély acélhurokjaik/ eresztnek belém tigriskarmokat/ rabul ejteni a gondolat/ végső távolát – teste üres akol,/ az ősz aranytömbjei alól/ idôtlen sírást hallani,/ a fény szobra rézmozsár... (Vers)

Bágyoni Szabó István
Pannoniai János elveszett verslevele Istenéhez

Ió, ció, ováció/ Jégen …reneszánció// Itt volnék, Uram, Transylvániából/ érkeztem szép szamárszekéren/ itt volnék s elherdált karácsonyaim/ nagy tisztelettel most visszakérem// sem pásztort sem írástudót/ nem találtam e néptelen téren/ minek s kinek a szemfényvesztés/ ünnepeimet visszakérem// terül tér itt de Káin/ jászlait idézi az érem/ csillaggal bélelt havas éjszakáim (Vers)

Döbrentei Kornél
A sztambuli cipőfényező

Szikrázni fog a te cipőd, uram,/ akár hat családom gyomrában a vasárnap!// Tiporj meg, ha nem hiszed, mint a meséket/ megtiporják a silány kecskenyájak Ázsiában!// Bízd az én kezemre cipődet, uram,/ és tündökölnek majd a te útjaid./ Az alázat hosszú mecset, a kényszer alkalom./ Napot lopok a cipődre, uram, és sugárzó/ félholdakat, a te saraidért a kofák/ szolgálnak lógó mellű asszonyomnak, ha... (Vers)

Bágyoni Szabó István
Arcok egy Bajza u-i tükörből

Bella István megszakadt monológja// földig hajló kalászt látok/ / mindenik kenyérben/ meglehet ezért találtok/ ha szél szaggat is - ébren// s fürkészem ablakom: hadd lám meddig csapják, tépik/ s hajítják kemencetéglám/ az égtelenségig// a gyökértől a gyökértelenségig// mutassátok a főt ki ennyit terem/ telik vele pince, degeszedik verem/ útját ismerem, útját nem ismerem…// hogy holnap égre viruljon – magasra (Vers)

Döbrentei Kornél
Út menti Krisztusok

Olasz Ferencnek// Nyűve kőbe, fatömbbe mélyszántás-erejűn,/ kikalapálva pléhből – képmásotoktól/ boldoggá avatva a bádog! –, a szelíd/ jelenlét dacával idôztök az Isten szabad/ ege alatt, emelkedetten, mint akiket nem nyűgöz/ nehézségi erő, mégis súlyosabban, mint/ liturgiás Igehirdetés. Tomboljon bár/ korpuszotokon a Nemere, a Bóra, a lecsapó/ balatonfelvidéki fônszél és mennyből/ a madárgané vagy a zápor,... (Vers)

Bágyoni Szabó István
Úgy őrizlek

Úgy őrizlek, mint aranyát a harmat:/ hajnalban rejti el, hogy este/ égőtisztán elővehesse -/ így őrizlek, tartalak önmagamnak,// hogy éltessél, mint utcasort a lámpák/ falun, ha fáradtan kiülnek.../ (A percek milyen keserűek/ lennének, hogyha fényszemük nem látnák!)// Úgy őrizlek, mint harmatot a száraz/ falevél: noha szomja gyötri, éhe -/ fölszívná..., csakhogy tartja a gyökérre.// Így őrizlek önmagamnak, vigyázlak,/ a nedvem vagy, fényeid bennem... (Vers)

Kaiser László
A tó

Vers a Balatonról - I.// Ki tudja, miért, nyaranta/ / a tónál lett egy új világ,/ s néhány napra, talán hétre/ ránk szakadt a vadszabadság./ Falkamagányból ítéltek/ egymásnak minket a habok:/ tizen-huszonéveseknek/ ígértek igaz holnapot.// Más lett ott a sörnek íze,/ s más volt a lány, ha engedett,/ valami cinkosság avatott/ felnőtté gyorsan gyermeket.// II.// Önmagánál több volt akkor/ több volt, mint víz és napmeleg,/ több volt, mint a csobbanások/ s... (Vers)

Szerkesztő B
Vörösmarty: A korcsokhoz

Hová rohantok átkozott gonosz fiak?/ Mi készt ezekre? büntetlen/ Fog hát az undok visszaélés bennetek/ Tenyészni, gyáva fajzatok?/ Az ezredes veszély alatt nyögő hazát,/ Midőn serényen ébredez,/ Imez fajúltak átkosan kelő hada/ Alázza, dúlja, dönti meg./ Attila nyelve (melynek intő hangira/ Remegve tért ki a világ/ Előled, ó nagy hős!) íme dicső, talál/ Korunkban ennyi megvetőt./ Az, ami lételünknek őre, s nemzetünk/ Fő kincse... (Vers)

Lászlóffy Csaba
Az Éden helye, a semmi

Már csak a képzelt hely, mely – – – /(betöltve, betöltetlen)./ Izzó erővel, csellel?/ Már csak a bútor reccsen;/ dúlt fiók, fedezetlen/ kéziratroncs; a hellyel/ küszködő emlék rezzen./ Az idő mindent elnyel./ Mire magadra leltél,/ magadra vagy – a tárgyak/ titkait őrző rend és/ rendetlenség: a csendért/ kiáltó számla vár csak –/ s a végtelen derengés//. * * * A semmi, amit feldúlt/ a gyűlölet hívatlan./ Arcod már régen elmúlt,/ csak fintorodra pattan/ a késdobáló este/ fénye, a... (Vers)

Kiss Dénes
Velünk, vagy ellenünk

Kiss Dénes József Attila díjas költő, újságíró nyelvfantaszta „Velünk nagy ellenünk” című 1956-ban írt verse miatt húsz évesen börtönbe került. 1957. március 10-én tartóztatták le. Szabadulása után az ország összes egyeteméről és főiskolájáról kitiltották, és ez ma is érvényben van. 1996 márciusában visszautasította a Magyar Köztársaság Érdemrendjét. - Döntsd el magyar, mondd ki a szót! / Itt visszalépni nem lehet! (Vers)

Turcsány Péter
Nemez – nemzet – nemzetteink - - Alakváltozások vagyunk

Nemez – nemzet – nemzetteink - Vidák Istvánnak és családjának,/ S az Elfelejtett ősök árnyaira/ emlékezve a megmaradó időből// Nemez – nemzet./ Egy nemezsátor alá vont/ népek tanácsa –/ nemzet.// Nemzetem nemzői –/ nemzedékek.// Nemzetteink!/ Mi az Igenben közös/ igékben hiszünk.// 2005 ősz// Alakváltozások vagyunk/ Jenei Gyula szolnoki levele/ Turcsány Péterhez (Vers)

Turcsány Péter
Istenek kalderája, Hargita

Hintázik fenn/ a napsugár,/ felhőtündér/ szoknyája száll.// Hol a magasságnak/ tere nő,/ zöld palástban vár/ sok fenyő.// Állok a Hargita/ peremén,/ testvérhegyekről/ zeng a szél.// Bent sűrű mélyben/ bújik a vad,/ távol havasok/ oromlanak.// Magyarok szíve/ dobog itt még,/ nem vesz erőt rajtunk/ a nemlét!// Patakok csöndes/ partjainál/ tisztások enyhe/ szellője száll.// Ösvények futó/ szalagjai/ piros virággal... (Vers)

Turcsány Péter
A vére-fogyott szarvas imája

(Rapszódia az Új évezred elé)// Fölösleges dolgok iszapjába süllyedt az emberfaj,/ vad ösztönök kígyói tekerednek nemes lelkére,/ angyal társainkat villás ördögszarvak rogyasztják térdre,/ állva kik maradunk e rettentő áradásban?// Féltve őrzött érfalaink mögül belőlünk tör elő a Gonosz,/ a Szeretet Pápája szeretettelen tátog világ-partjainkon,/ az Önégető Példaadás pernyéjét a világszél fújja/... (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap