Vers

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 9/33

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az apai, a testvéri és a baráti szó, (Vers)

Szerkesztő A
Apostagi Zoltán: Október 23. 2006. (vers)

Lyukas zászlóba burkolt ország: / mi vagyunk. / Mi vagyunk / a parittyás dávid, / és a páncélos eszme-góliát./ Vagyunk egy határ közt sok haza – / Ne tovább! Ne tovább! // Hamis krisztusok és júdások: / mi vagyunk. / Mi vagyunk / a lencse-kommunizmustól / puffadt puszta nép./ Hol vannak a „hamajd” anyák és apák?! / Ne tovább! Ne tovább! // Média-vezérelt demokrácia: / mi vagyunk. / Mi vagyunk / a ... (Vers)

Szerkesztő A
Fenyvesi Félix Lajos: Akit a golyó nem talál

Az ’56-os pesti srác szobra / a Corvin közben // ott áll / bronz szobra / a filmpalota előtt / fején sötét / svájcisapka / sovány szívós testén / kopott nadrág / ormótlan bakancs / lép a tört-szürke / márványkő-lapokon // és kezében / ott az egylövéses / puska rákötve / piros-fehér-zöld szalagok / csövében lány-ujjak / / tűzte virág // arany-fényes / októberi levélfüzér // halott társai / hulló árnyát / égeti mögé / az őszi Nap – // vöröslik az alkonytól / a kockakő / mindegyik néma (Vers)

Kiss Dénes
Kiss Dénes - Magyarságom

Én úgy vagyok magyar, hogy belerázkódok, és megrendülök bele./ Mint amikor a Föld mozog, s csikorog lelkemet átvágó izgága tengelye. / Vagyok magyar, mint a kiveszők, akiket nem véd nemzetköziség, / csak maguk ősi tartása és a nyelvük hány százezer éve, / a Föld nevű bolygó forgása, a körüljárása és megnevezése. / Úgy vagyok magyar, hogy nem tudok más lenni soha és sehol. / Sem álmomban, sem ébren. Se étlen-szomjan, se magányban... (Vers)

Turcsány Péter
Mezőség, a "nyomorúság Golgotája"... 2/6 - A mezőségi magyarság

„A Kár­pá­tok rop­pant gyűrűjébe zár­va, la­po­san, szé­le­sen hú­zó­dik a Me­zőség. Haj­dan tűzhányókkal ko­szo­rú­zott ten­ger­öböl, ma el­öre­ge­dett, for­má­já­ban és lé­nye­gé­ben meg­vál­to­zott vi­dék. Szép­sé­gét ne­héz meg­ér­te­ni, de ha mé­lyeb­ben ele­mez­zük a tá­jat, év­mil­li­ók kö­dös táv­la­tá­ból ra­gyog­va bon­ta­ko­zik ki ere­de­ti ké­pe. A ma ko­pár domb­ol­da­la­kon (Vers)

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 7-8/33

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az (Vers)

Turcsány Péter
Fölépülés

Dr. Dzsinich Csaba Professzor Úrnak ajánlom - // Kintről nem törhet rád / oly förgeteg, mint amit belülről készít elő / a szervezet, // ellenfeled sincs / oly erős, / mint akit magadban / kell legyőzz, // nem tudhatod, az aknát / hol teszed le, / melyre magad lépsz később, / már mit se // tudva, s azt sem, ki lesz, / ki megsegít, / csodáld hát minden emberben: / az istenit, // a remény akkor lép eléd, ha érzed, / semmi vagy, / s a mindenségből egy nagy erő téged ... (Vers)

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 6/33

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az apai, a testvéri és a baráti szó (Vers)

Szerkesztő A
Rilke és Prága

Rilke és Prága // Hullámzik, hullámzik, / látod, a Moldva, // partjaira vén városodat / pakolta, // hogy fenekedik felém / vihara szárnya, // délről tör rám szelek / suhogása, // hány falvacskád / sikolya rázza // ablakaidat, / büszke Prága! // Hány patak és hány / szikla // szeleidet − mi felém fúj − / aprítja, // hány malomlapát, / hány leány csókja // fonja körém ezt a vihart, / fonja, // fölkapva és mégis / marasztalva / lelked teszed ki / megtartó asztalra. // Észak ... (Vers)

Turcsány Péter
Megfáradt rondók

Megfáradt rondók 1. Savanyú, kiaszott hold… előtte a fák ágait hideg szél sodorja… Ez a hajnal rondója – a te megfáradt képmásod… Savanyú, kiaszott hold, előtte a fák ágait hideg szél sodorja. Hideg szél sodorja. 2. Egy barlang tekintetének vénülő ráncai… üli a köd, a nyirok, a pára… Ez a hajnal szomorúsága – képmásod, életeünk, te drága… Egy barlang tekintetének vénülő ráncai, üli a köd, a nyirok, a pára. Üli a köd, a nyirok, a pára. / Magyar Irodalmi Lap/... (Vers)

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 5/33

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az apai, a testvéri és a baráti szó, (Vers)

Szerkesztő A
Barokk Mise

Arccal az őszirózsákra zuhanok, a földet harapdálva / várom, hogy az illatok megöljenek. Hétévesen látom magam: / a kényszernek engedelmeskedve földet eszem és rózsaszín gilisztákat. A másvilágról ábrándozva elalélok / a főfájdító virágporban. Öntudatlanul átadom elrabolt testemet / a bűn gyönyörteljes kipárolgásának, hogy elpusztítson. / A kifosztott szentségtartók sírnak. Fölmerül / gyönyörű mívű elefántcsont arcod és kigyúlnak a tömör... (Vers)

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 4/33

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az apai, a testvéri és a baráti (Vers)

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 3/33

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az apai, a testvéri és a baráti szó, (Vers)

Szerkesztő A
Rézmozsár

Anyókaölben, hol kakasvérbő / lszületik meg az öregeste,/ a fény szobra: rézmozsár tündököl,/ hogy a szívemtől elijessze/ az acsargó, sakálfejű árnyat,/ totemállatát sintérhadaknak,/ kik agyamba az álomig vájnak,/ akik bűzük hátán haladnak/ s elérik a lét rózsazugait,/ glóriamély acélhurokjaik/ eresztnek belém tigriskarmokat/ rabul ejteni a gondolat/ végső távolát – teste üres akol,/ az ősz aranytömbjei alól/ idôtlen sírást hallani,/ a fény szobra rézmozsár... (Vers)

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 2/33

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az apai, a testvéri és a baráti szó (Vers)

Szerkesztő B
Wass Albert: Erdély

Valahol van egy furcsa ország. - Bérce templom, völgye szentély, / Bánatország az az ország, / Neve: Erdély. / Kékebbek ott az esték, / sárgábbak ott a rózsák /S a falevelek mindig hullanak. / Este tájt. / Csöndes faluk fehér harangszavára / Imádkozó bükkerdők orgonája: / Zsolozsmásan felzúg a patak. / Ott mindig ősz van. Erdély árva lelke: / Az őszi szél kószálgat szüntelen. / És megsúgom: hiába jön tavasz, / A hóvirág. / A régi hóvirág már nem ... (Vers)

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 1/33

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az apai, a testvéri és a baráti szó, (Vers)

Fehér József
Fények útján

A Fények útján jöttem én, / hogy elmondhassam: van remény! / Míg e földön EMBER él. // Van remény a szépre, jóra, / a megváltó IGAZ SZÓRA. / - Én vagyok a dalnoka!//Messze hangzó kobzos ének/ elűzi a sötétséget. / Fény ragyog a Mindenségben. // … Égi küldött minden költő/ - táltos-lelkű sasmadár. / Magasan száll, hangja zengő. // Csendesen szól. / Nem kiállt. / Eget zengető hangjától/ megremeg a Nagyvilág! // Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Döbrentei Kornél
Teli szájjal

Ínyemen elmúlik a málna. Apám, keserű / a májad. A töltényhüvelyben hűvösödik / már. Sötét lázban reszket az ingem. / Fogaim lármájában vérzik a cseresznyés. / Ereimből az árnyék, az árnyék / patakzik egyre. Dögkutakat kongat / a messzeség egy virágágyba veszve. / Halottaidtól feketére fárasztott / folyón érkezem, apám, és a számban / tündöklő fűrészek vonulnak mindig. / / Apám, fogaim lobogó gyertyái / körülállják csöndben a... (Vers)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap