Vers

Csata Ernő
Mi és a Föld - Noi și pământul

Blaga, Lucian / Mi és a Föld - Noi și pământul // Ma éjszaka annyi csillag lehull. / Az éj szelleme a Földet mintha fogóba zárná / és ráfúj egy taplóra, / hogy hirtelen meggyújtsa. / Ma éjjel, amikor lehull / annyi csillag, fiatal varázsló / teste ég a karjaimban, / mint egy máglya lángjaiban. / Én bolond, / mint lángnyelveket nyújtom karjaim, / hogy elolvasszam csupasz vállaid havát, / és szívjam, éhesen megemésszem / erőd, véred, büszkeséged, tavaszod, mindened. (Vers)

Rozványi Dávid
Brenner János boldoggá avatására

A rábakethelyi plébánia kertjében egy fából faragott szobor áll; egy fiatalember papi ruhában, arca szinte halál-szigorú, kezében kereszt. Egyszerű, de mesteri kézzel faragott alkotás. Brenner János nem volt híres író, alig maradtak fenn idézetek tőle, mégis, emlékét azonban nem csak hívei, hanem azok gyermekei is őrizték. „Az igaz emléke örökké él”. Nem tudja senki, hol támadták meg először azon az éjszakán, de az úton egy kápolna őrzi emlékét. (Vers)

Szerkesztő A
Berzsenyi Dániel - Barátnémhoz

Tudom, hogy a szív nem vigyáz tanácsra, / Kivált az első fájdalom hevén; / Csak könnyek és csak bús nyögések adnak / Szorult kebelnek édes enyhülést. / De hát te meddig sírsz még Dencsidért? / Mikor találsz te már vigasztalást? / / Siralmaidban lát a felkelő nap, / Siralmaidban hágy, midőn leszáll, / Siránkozol, ha rózsát nyujt kezedbe, / S ha illatot hint rád a szép tavasz; / Dencsid keserged, amidőn az ősz / Lehelletével... (Vers)

Szerkesztő A
József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára/ gondolok mindíg, meg-megállva./ Nyikorgó kosárral ölében,/ ment a padlásra, ment serényen.// Én még őszinte ember voltam,/ ordítottam, toporzékoltam./ Hagyja a dagadt ruhát másra./ Engem vigyen föl a padlásra.// Csak ment és teregetett némán,/ nem szidott, nem is nézett énrám/ s a ruhák fényesen, suhogva,/ keringtek, szálltak a magosba.// Nem nyafognék, de most már késő,/ most látom, milyen óriás ő - /szürke haja lebben az é... (Vers)

Felber Zsolt
Nemzeti imáink: Erdélyi hitvallás (Wass Albert)

A magyarok imája évezredek óta szólítja meg Teremtőjét. Nem véletlen. Annyi támadás érte már Hazánkat ebben a több száz esztendőben, hogy párja sincs a világon. Így hát gyakran szállt fel hitünk éneke Istenünkhöz, Boldogasszony Anyánkhoz vagy éppen Jézus Krisztushoz. Hol fohászként, hol köszönetként, hol dicsőítésként szólt ez az ima. Nemzeti lelkületünk megteremtette a Magyarok Istenét. Eleink és nagyjaink imáiból készült ez az összeállítás. (Vers)

Szerkesztő B
Tóth Árpád: Karácsonyi emlék

Itt volt, elment a szép karácsony, / S amíg itt volt, jó koszton éltünk, / Cukron, fügén, mákos kalácson. // Hozott diót, mogyorót, smukkot, / Új százkoronás is volt nála, / De erről alig szólt egy kukkot. // Hogy a pénzügy is derűt öltsön, / Adott az osztrák - magyar banknak / Húsz koronát – aranyban! – kölcsön. / / És hozott új választó-listát. / Mely szerint csak Lukács szavazhat, / S megválaszthatja Tisza Pistát. // A Béke is, e bús egyénke, / Jött vol... (Vers)

Szerkesztő B
Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka, / S a mérhetetlen messzeségen át / Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd / Távol csillag remegő sugarát. // Billió mérföldekről jött e fény, / Jött a jeges, fekete és kopár / Terek sötétjén lankadatlanul, / S ki tudja, mennyi ezredéve már. // Egy égi üzenet, mely végre most / Hozzám talált, s szememben célhoz ért, / S boldogan hal meg, amíg rácsukom / Fáradt pillám koporsófödelét. / Ta... nultam (Vers)

Csata Ernő
Hisszárlik - Isarlâk

Barbu, Ion: Hisszárlik - Isarlâk // Anton Pann világának méltóbb tiszteletére'' // Valahol a török Dunánál, / Fonnyadt dohányok mezején, / A Rossz és a Jó közepén, / Gyötrődve az ég létráján, // Kell létezzen: / Fehéren, / Egyenesen / Hisszárlik! // Napfényből kiszakadva! / Epekedő, kenő hangja, / Olyan finoman legyint, / Mint egy szent müezzin, / Ha imát rebeg sietvén, / Tündérének, a torony tetején… // * // - Hisszárlik, szívem vágya, / Fehérlik, mint egy rája / Pestises napjának mesze, / Kő és zöldség fészke, (Vers)

Szerkesztő A
Márai Sándor: Hitvallás

S így lassan mégis elmaradtam / És gombjaim is leszakadnak. / Poros és kócos rendbe raktam / Emlékét a régi szavaknak. // Lehet, hogy egy hibát csináltam, / Üzentek, s éppen lusta voltam. / Autóztam tán, vagy udvaroltam, / Cikket írtam, vagy nem tudom mit. // Vagy nem mentem a telefonhoz / S lehet, hogy Isten hívott éppen. / Talán kártyáztam egy szobában / És valami másról beszéltem. // Hol romlott el? Uram! Mi történt?/ Hol a hiba? Ki tehet róla?/ Hisz itt belül minden meleg még (Vers)

Csata Ernő
Andrii-Popa - Andrii-Popa*

Vasile Alecsandri: Andrii-Popa* - Andrii-Popa // (Fordította Csata Ernő) // Valea Seacăn ki járna / Kivonva a handzsárja / És inge is kigombolva? / A híres Andrii-Popa! // Hét éve betyár módra / Az urakat kigúnyolta, / Övé folyton a zsákmány, / Andrii-Popa, a zsivány! // Éjjel-nappal a nyeregben, / Haramiák vámját szedte, / Mindenhol az országban! / Fut a zsoldos is vágtában, // Csőre töltött a puskája / Tövén háromgolyós tárja, / Pej lova már négyéves, / Amelyik harap és mérges, // Hét bajtársa mellette állnak, (Vers)

Csata Ernő
Kellene - Ar trebui

Blandiana, Ana: eredeti nevén Otilia Doina Coman, 1942-ben született Temesváron, a gimnáziumot Nagyváradon, az egyetemet a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán végezte. Költő és prózaíró. 1989 előtt a romániai szellemi ellenállás egyik meghatározó alakja. / Kellene - Ar trebui // (Fordította Csata Ernő) // Öregnek kellene szülessünk, / Érkezzünk bölcsként, / Képesek legyünk meghatározni sorsunkat a világban, Tudjuk az elemi keresztútból milyen utak indulnak (Vers)

Csata Ernő
Szentírásszépségű asszonyom - Femeia mea frumoasă ca scriptura

Brumaru, Emil // Szentírásszépségű asszonyom - Femeia mea frumoasă ca scriptura // (Fordította Csata Ernő) // Szentírásszépségű asszonyom, / Nem a combod, melled, ajkad akarom, // Érett eper lelkedet csupán, / Bölcs illatával és húsán // És gondolataid puha mélységét, / Erőmet növelő délutáni méz ízét, // Pillangóágyat vetnék harmatasztalomon, / Bűnösen fehér menyasszonyom, // És megépíteném szavak édes mennyét, / Ahova ifjúságodat lefektetnéd, // (Vers)

Csata Ernő
Verseny - Concurs

SORESCU, MARIN: 1936-ban született Olténiában, Bulzești nevű faluban. A Labiș–Nichita Stănescu–Ioan Alexandru középnemzedék legtehetségesebbjeinek egyike, világirodalmi szempontból is ismert mind költészete, mind drámái. 1996-ban halt meg, rövid ideig az 1989 utáni egyik román kormányzat művelődésügyi minisztere volt, ő alapította az olténiai irodalmi folyóiratot. Fanyar, paradoxonokra építő gondolati költészete iskolát teremtett a román irodalomban, de máig felülmúlhatatlan. (Vers)

Csata Ernő
Különbség - Deosebire

Pribeagu, Ion: Különbség / Deosebire / (Fordította Csata Ernő) // Móric, a fiú, ki jól tanul / A bákói iskolából, / Egyik nap váratlanul / Megkérdezte az apjától: / - „Apukám, mondd csak, / De ne légy sértődött, / Mi különbség van / Egy nő és egy férfi között?'' // - „Jaj Istenem, jaj nekem / Móric, megőrjítesz, / Hogy lehet gyermekem / Kérdezni tőlem ilyet. / Egy fiú, mint te, tanul, / Nem kérdezget hóbortosan / Olyanokat szemérmetlenül, / Amik nem hozzáillők korban.” // (Vers)

Csata Ernő
Ölelés

Az ölelések mindig izgatóak tudnak lenni, a végkifejletüket soha nem lehet pontosan kiszámítani. Az ember nagyon sokszor a hormonok játékszere, az endorfin (boldogsághormon) bűvköréből nehezen lehet szabadulni. // Ujjaimban a mindenség ritmusa dobol, / lábamat köréd fonom és karjaimmal / beléd kapaszkodom, mint viharvert / fa gyökere az anyaföldbe. // Nem hallom a mennydörgést / s az istennyilától sem félek / karjaidban, megbabonázva / egy bűvös világ rejtelme vonz, (Vers)

Csata Ernő
Jégkor után

Jégkor után // Orangután, ha lesz még ilyen a jégkor után, / verseimet, ha hozzád fújják a viharok / és megtalálod belefagyva jégbe, hóba, / tudjad, hogy laptopon pötyögtettem sorba. / Nem írtam tollal, tintával, mint régen, / sem csúnyán, sem gyöngybetűkkel szépen, / azt sem mondom, hogy verset írok, / hisz öregkoromra elfelejtem, hogy írni tudok. / A levelet is ritkán adom fel borítékban a postára, / többnyire bedobom egy virtuális ládába, / ami a címzetthez érhet, akár egy gombnyomásra, / ha nem gyanús... (Vers)

Csata Ernő
Szerettem - Am iubit

Labiş, Nicolae: Szerettem... / Am iubit... // (Csata Ernő fordítása) // Szerettem mióta vagyok / Nyári ég, ha tisztán ragyog, / A bozontos rekettyéket, / Szivárványokat a bércen / Vagy az erdőket oly mélyen, / Megdermedten, hófehéren. / Kedveltem a rónaságot, / Ahol láttam délibábot, / Vagy a magas hegygerincen / Villámokat szép körívben, / És a darvak vonulását, / Magasságok nagy nyugalmát, / Törpefenyők makacsságát, / Felhők ölelő foszlányát. // (Vers)

Kondra Katalin
A legszebb ajándék

Bontogatom a csomagom,/az első réteg alatt bámuló nagy szemek,/ aprócska kezek,/édes mosolyok rejlenek. /Felbátorodva bontom tovább csupaszív kedves kis csomagom, /ölelő karok nyújtóznak felém,/puszik záporoznak az arcomon/ s én gyönyörködve veszem karomba, /milyen drága, milyen szépséges és az enyém./ Ahogy tovább bontom, nőni kezd a csomag/ és egy királylány/fi toppan elém. /Cserfesen fecseg, be nem áll a szája,/ kérdez és mindent tudni akar. /Nem győzöm a sok kérdést megválaszolni, (Vers)

Csata Ernő
Állomás a mezőn - Halta pe câmp

Dinescu, Mircea, 1950 november 11-én született a dél-romániai Slobozián. A jelenkori román irodalom egyik meghatározó alkotójaként tartják számon. Állomás a mezőn - Halta pe câmp // (Fordította Csata Ernő) // Mikor a Hold, mint melltű, akad rá a ruhádra, / álmodod magad rózsaszínű tégla állomásnak, / ahova a vonat szinte érzékien jön be. / De nem tudom, benned a forgalmista lázad / vagy a csőszt érzed lesben a gabonában, / s a lámpánál lázasan kapaszkodsz a bűnbe? (Vers)

Csata Ernő
A szivárvány - Brâul Cosânzenii

Coșbuc, George: A szivárvány - Brâul Cosânzenii / Szép Ilona napszemének / S szőke, búzatábla hajának; / Virágból szőtt öltőjének / És derekán az övének, / A világon nem volt párja. // Színarany volt mindene, / Egy villám a hevült testén. / Ami tűzzel fénylik éjjelen, / És derékövén szerencse, / Mint egy bűvös ereklyén. // Elkábult, hogy elvesztheti, / S búcsút inthet a szerencsének, / Majd virág sem gyönyörködteti, / Zöld erdő árnya sem védheti / És nyarai hidegek lennének. // De a Szent Nap egész estig /... (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap