Vers

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 28/33

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az apai, a testvéri és a baráti szó, (Vers)

Csata Ernő
A csodaszarvas

Hány földje / s hány hazája / volt Hunortól máig / az üngürüsznek? / Idők sűrűjén, / gazok rejtekén, / hány helyén / próbálta gyökerét / ezen istenverte földnek? / Álmából hányszor riasztott / tündöklő vadat, / hívén, hogy égi jel / s isteni akarat, ami, / annyiszor csak remény / s felszálló tünemény / maradt? / Hányszor ment neki / a nagy hegynek / s lett imádója / más, új istennek? / Gyökértelen vagy / hazádban? / Mondhatod, / de nem vagy egyedül, (Vers)

Döbrentei Kornél
Keszonban

Erőss Zsolt és Kiss Péter Himalája-hódítók emlékére // Hegycsúcs és ég nászából nem sarjad korcs,/ hívd ki a mindenséget, meg nem nyered, / merészeld, s magába nyeli énedet. // Ember, világtetőre fölhágni gyors, / birtokolhatatlan a Himalája, / mert egymagas vele a Tudás fája, / noha jégszarkofág alatt rostokolsz, / - bár kiűzött lángpallos fénnyalábja -, / csecsemőként visszagörnyedsz alája, / a mennyburkot kiszúró szikár sziklák / nem kovakövek, hát ... (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Karácsonyi versek II.

Elindul újra a mese! / Fényt porzik gyémánt szekere! / Minden csillag egy kereke! / Ezeregy angyal száll vele! / Jön, emberek, jön, jön az égből / Isten szekerén a mese! // Karácsony készűl, emberek! / Szépek és tiszták legyetek! / Súroljátok föl lelketek, / csillogtassátok kedvetek, / legyetek ujra gyermekek / hogy emberek lehessetek! // Vigyázzatok! Ez a mese / már nem is egészen mese. / Belőle az Isten szeme / tekint a földre lefele. / Vigyázzatok hát emberek, / (Vers)

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 25/33

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az apai, a testvéri és a baráti szó, (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert: Karácsonyi versek I.

Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből / előoson a téli szürkület. / Gunnyasztó házak / ködrongyokba bújva / koldus szatyorban gondot gyűjtenek. / / Egy vonat sípol messze valahol. / Fulladtan vész el fák között a hang. / Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze /kísértethangon fölsír egy harang. // Olyan este ez is csak, mint a többi: / olyan a színe, nyirkos ködszaga. / Pedig valahol szent titokpalástban / csodát takargat ez az éjszaka…! // Angyalok húz (Vers)

Kiss Dénes
Költöző üresség

Költöző ütesság // Elvitték a Postahivatalt / Ne írjál levelet nagyanya / Orvos sincs már / de az is volt valaha / meg gyereksírás is / de az is elköltözött / valamilyen városba / tán ott még van óvoda / Ne írjál levelet nagyanya / unokád címét úgyse tudod / külföldre ment el végleg / kinek írnál szálkás betűket / és melyik Postán adnád föl / hogy vigye el el de hova? / Most senki se költözik / csak a magány jön megy / a kopott utcákon hova? / már csak neki van otthona (Vers)

Döbrentei Kornél
Magyar Invalidus

Ambrus Sándor: 1848-as Huszár szobrának avatására /// Miket művelsz, Föntvaló idomár? / Holott időnk is ketrecedben jár, / kelepce-mélységben tigrissel hál / egyűvézártan orrfacsaró szél: / túlnan liliomoktól elalél, / cirkusz-játszma minden országhatár. // Hová,hová ily menetben huszár, / Te, Anonimusz-maszkos Geszta hős, / névtelenséggel jelölt ismerős, / cella-dohhal vonulsz mióta már, / egymagad alakzataként vagy rang, / csizmád ütemre döng: (Vers)

Döbrentei Kornél
A tenger érted jön

Ne hidd, létezik végbúcsú a tengertől, / tetteti, abba marad s kezdi elölről, / tonnás hullámokat gördítve robotol, / vagy ékíti testét megejtő habfodor, / tükrén szelíd s kegyetlen erő áramol, / lét-szomjadra gyötrető sóval válaszol, / szemlélni ígéretes, csak távolabbról: / míg nyájas arcán nem sejlik át a rabló. // Mikor a horizontra felmoccan a nap, / feltámadás fogamzik égisze alatt, / a hajnal volt némelyeknek végítélet, / bitófákkal kicövekelt (Vers)

Kiss Dénes
Pusztulásunk

Pusztulj magyar! Sorsunk kimérték / Magadra maradsz öreg fiatal / te darabszám se vagy / mostanra semmiféle érték / Nem vagy senki semmi se / Gyerekednek nincs hova születnie / Csak krákogj köhögj öreg / te értéktelen vénség / Maradj roskadó faludban / ahonnét rég elköltözött / az éltető gyereksírás / a posta az orvos a harangszó / és zsugorodik az iskola / a sírásó is tehetetlen öreg / az sincs ki az ő sírját ássa meg // Pusztulsz magyar és észre se veszed / gyilkos ... (Vers)

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 23/33

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az apai, a testvéri és a baráti szó (Vers)

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 2233

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az apai, a testvéri és a baráti szó (Vers)

Kiss Dénes
Nem jó

NEM JÓ MA VERSNEK LENNI / / KITERÍTVE FEKÜDNI / FEHÉREN FEKETEDNI / ÁLMOKKAL VEREKEDNI / NEM LENNI MINTHA LENNI / SEMMINÉL SEMMIBB SEMMI / TŰZGYÚJTÓNAK SE LENNI / LÁNG SE KÉR EBBŐL ENNI / CSAK SORNAK ENNYI ANNYI / PONT ÉS VONÁS MARADNI / NEM JÓ MA VERSNEK LENNI / KITERÍTVE FEKÜDNI / FEHÉREN FEKETEDNI // ( Újólag Raksányi Kutyunak ) (Vers)

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 21/33

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az apai, a testvéri és a baráti szó (Vers)

Turcsány Péter
Rilke és Prága

Hullámzik, hullámzik, / látod, a Moldva, / partjaira vén városodat / pakolta, // hogy fenekedik / felém / vihara szárnya, // délről tör rám szelek / suhogása, // hány falvacskád / sikolya rázza // ablakaidat, / büszke Prága! // Hány patak és hány / szikla // szeleidet − mi / felém fúj − / aprítja, // hány malomlapát, / hány leány csókja // fonja körém ezt a vihart, / fonja, // fölkapva és mégis / marasztalva / lelked teszed ki / megtartó asztalra. // Észak Rómája! (Vers)

Kiss Dénes
Bankhódoltságban

A régi hódoltságban tudtam a dolgom / éltem a végzetem a sorsom / De e szabadságnak mondott cinikus / ország kiárusításban már csak tévelygek / versek gondolatok sikátoraiban / hova merre miért és vajon minek? / Egyetlen porcikám se e világra / e ricsajlásba való! S nem is lesz / oda illő soha! Ki küldte rám / ezt a sorsot mely nem kegyelmez / a pénz szuronyait és a bankok / mocskos könyörtelen statáriumát / hogy visszasírjam drága halott ... (Vers)

Turcsány Péter
Megfáradt rondók

1. // Savanyú, kiaszott hold… / előtte a fák ágait / hideg szél sodorja… / Ez a hajnal rondója – / a te megfáradt képmásod… / Savanyú, kiaszott hold, / előtte a fák ágait / hideg szél sodorja. // Hideg szél sodorja. / 2. / Egy barlang tekintetének / vénülő ráncai… / üli a köd, a nyirok, a pára… / Ez a hajnal szomorúsága – / képmásod, életeünk, te drága… / Egy barlang tekintetének / vénülő ráncai, / üli a köd, a nyirok, a pára. // Üli a köd, a nyirok, a pára. /// Magyar ... (Vers)

Tusnády László
Kőbe zárt szavak 20/33

Mindent a kor emészt, az idő-mozsár zúzta letűnt világ benépesül, a jelen embere is az idő-malom lisztszemeit számolja; álom-kutakban fakadnak fel a napok fátylas titkai, sugárveszélyben kell rohannunk, bánatunk az űrbe mélyed. De megmaradnak mégis a tűnt idő hírnökei között a hitet, a szép felismerését, a munkálkodást serkentő erők. Az időben izzik a küldetéses szellemek példája, feledhetetlen az anyai szív, lelket épít az apai, a testvéri és a baráti szó (Vers)

Turcsány Péter
Álombéli tanácsos – Hit - Az idő

Álombéli tanácsos – végszavazik // „Az arányított részleges tudás / teljessége a Tiéd. Bánj vele képességeid és jó / belátásod szerint!” /// Hit – lepel alatt // (Albert Camus és az olvasó párhuzama) // Estére befejeztem Albert Camus Bukás-át, előtte pedig Jonas vagy a Mester dolgozik című különös "meséjét". Írások az önismeret magaslatairól, onnan nézvést magunkra. Jonas...: az önvizsgálat hurkába magam illesztem be végül ... (Vers)

Turcsány Péter
Élők az élőtájban - Nem érdekel sem sors, sem végzet...

Élők az élőtájban // (Pomázi pillanatfelvétel) // Sziklák, források, barlangok, / patakok, szelek, viharzók, // hőségek és fagyos napok, / tavaszok, halhatatlanok, // lefagyottak és virágzók, / áradások és aszályok // öntik öntőformájukba / életünk pillanatait, // melyek újra és újra / vonzanak egymáshoz itt. // (Pomáz, 2013. július 10.) /// Nem érdekel sem sors, sem végzet, / Nem érdekel (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap