Vers

Kiss Dénes
Végességek

Véget ért megint az ünnep/A levetett szárnyak külön repülnek/Minden véget ér ám a végnek/ hogyan lehetséges a vége?/Fény nem lehet háttere a fénynek/Sem testnek sem a szárnynak/ a legcsodásabb madár testének/sincsen külön repülése/Bár van mikor a lét megéled/és a szél is szerte széled/s végbe való torkollása a végnek/pirosban verdesése a lángnak/amikor a tűz lobogások/vörösödve egymásnak kiabálnak/mint a földre lehullott szárnyak/parazsak próbálnak fölrepülni/győztesen vágni az égbe/ám csupán a szikrák szállnak/és vetik magukat a (Vers)

Kiss Dénes
Éjféli ablakkeretben

Éjféli ablakkeretben//Vajda Jánosra gondolva//A tiszta éj kifaragódik/a sötétség márványtömbjéből/a hegyek fekete kristályok/Szénhalmokként fénylenek/éles-tompán utcák házak/törések kemény hasadások/Figyelem mint egy metszetet/amely ott lóg az éjszakában/ a roppant égi nagy falon/és még nincsen egészen készen/én dolgozom a befejezésen/Hogy sikerül-e nem tudom/Állok magam is az éjfél/éjbe süllyedő zárkájának/komor ablakkeretében/ s ... (Vers)

Kiss Dénes
Jelentéktelenek tülekedése

Jelentéktelenek tülekednek leginkább/Az érték tudja-ismeri magát és vár/akár önmagának szelíd királya/s folyton figyeli a teremtés szívzörejét/s ehhez a bölcsesség csöndje kell/s nem az hogy saját hangjától/ne hallja mások vérütemét/és kell még szüntelen figyelem/hogy pontosan foganjanak/a nyelvünk szent szavai/mintha örökké gondoskodó/és félelmetes isten szólana hozzánk/pedig csak mi szólunk önmagunkhoz/de azt se halljuk (Vers)

Kiss Dénes
Húsvéti ebéd

Húsvéti ebéd / / Az ötödik, amit nem töltök otthon, / ma is talponállóknál fogyasztom / az ünnepi ebédet - / Itt nem kérdik: elég-e...? / S nem is mondom, hogy kérek / még ebből-abból egy kicsit. / / Kiülök napozni a térre. / Néptelen. Verebeit / meghívom vidám morzsa-ebédre. / / (Porba rajzolt szobafalak,1962) / / / Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Kiss Dénes
Virradati szilánkok

Álomból buggyan föl/és fölém nesztelen kinő/boltozatként hajnalonta/a nagy kék suhanó idő/s vele a kérdések reggele/a válasz várásának árja/és a visszhang felelete/a szemek nedves homálya/s ahogy mint a kés vág bele/a napfény mindenekbe/ami szürke sötét fekete/és hasadozik is már/a pillanatok szilánkja/megdidergő bőrünkbe/beleszúr milliárd fénytüske/ nem nő más a napfénnyel/csak a minden hiába/szegénységünk örökké/hiányzó itala (Vers)

Kiss Dénes
Tárlat vakoknak - Égig ér

Az ég olyan mint a kikerics/csak sokkal nagyobbnak látszik/de mégis hasonlóan kék/A pirosság a rózsán mint a vér/Csak nem fáj annyira/mintha a ruhád üti át//A zöld pedig rétmutogatás/s a frissen kihajtott vetésé/A föld lehet medvebarna is/meg lófekete Az aranyhomok/nem homok-arany zuhataga/Csak a fénylés van maga//2002 /// Égig ér //Az ország majd égig ér/ S ha szeretjük jót ígér/Hazává lesz odafönn/hova Illyés (Vers)

Kiss Dénes
Reggelek

…reggel esnek ki belőlem/szerte révült versdarabok/még félig az álom szövetéből/sebként kitépve kiszakadtan/és itt a papíron tehetetlen/vergődésük is befejeződik / föloldódnak a fényesűlésben / nem ráng a véres ütem se többé / kifehérül a mondatok ránca / már áll a vers-szív ami még bennem / ütte a sejtek rácsozatát / ütte az idő ütemezését / s dallammá alakult akaratlan / aztán a napfény az éles szögű / a tárgyak árnyékát kifa... (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Napjaink

Napjaink pányvázott határa,/ a párában izzadó kövek,/ karámország lett minden mára,/ a börtönőr is lesből lövet. / Te átkeresztelt kicsi ország, / te szétszabdalt és szétdúlt sziget,/ végítéletes, véres kor, hát/ benned, én, költő, nem hiszek./ Elvehetted az ifjúságom/ és megtörhettél nyakat, szívet,/ mégis, a fényt, az esőt várom: / ki ösvényt nyit, ki terel, ki vet. / Ki felkelőben homlokára / a szavával varázsol Napot, / annak a tér tágasra tárva : / követ és karámot ... (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Augusztus már - Az óceánon túli - Te, kisleány

Augusztus már // Augusztus már mindent feléget. / Fű, fa, virág, a parti fészek / hűvös napokra vár, de téved. / Barátaim, a forró nyárban, / ahol éltem és hol hazám van, / ne higgyetek a pusztulásban! / Mert télre hó lesz és kenyér lesz, / a térre majd büszkébben léphetsz. / Sújtó kezed is lesz: keményebb. /// Az óceánon túli // Az óceánon túli házban, / ahol babád, a porcelán van: / össze ne (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Messzire mentél - Most eső

Messzire mentél // (Krisztinának) // Messzire mentél, mégis / ölel a teljes ég is. / Önálló lettél. Apádnak / a közelítő is csak látszat. / Kutyáid ingó farka / hűségeskü: fénykép a falra. / Ha rád köszön néha a bánat, / telefonálj: szóban is várlak. / Ott, nálad, abban a kertben / nyugalom van. Kerestem. / Krisztina, kicsi lányom, / az arcodat látom anyádon. /// Most eső // Most eső esik a víztükörre, / a látóhatár körben görbe. (Vers)

Kiss Dénes
Ajánlás Mártának - Önarckép

Lehajoltam egy kavicsért / s felemeltem egy csillagot - / Indultam léha csókokért/s szemed örökre megfogott...! // Sorsom, s életem így itéld, / mindennel, mindig így vagyok: / lehajolok a kavicsért, / hogy felmutassam a csillagot! /// Önarckép // Arcomat nézem: sosem leszek öreg!/Maradok suttyó, gyermek-legény./Ujjamban vasszilánk, hajamban törek,/növök az élet anyatején./Barázdák: időm kis lövészárkai – /A tükörből már visszalőne/sok tünt (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: A felkelő Nap

(Rolandnak) // A felkelő Nap sem határos/ bolygóinktól túli világgal. / Hogy vízeséses vagy kalászos? / Találgatjuk. Van, aki számmal / bizonyítja, hogy lehetetlen / feltételezni is, hogy ember / lakna az ismeretlen tájon. / Esténként kinézek ablakomból: / a megszokott űr-járgányt látom, / és tudom, hogy messze, távol / valami feldereng. Az óceánom. / Nem ittam, enni is csak gyéren. / A megrémítő halál a télen / mást (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: A megcsúfolt haza

(Péteri Attila Árpádnak) // Néha fellobog / egy fáradt rím, / áthúzott vers-sorok, / papirfecni. Lábnyom. / Körben a csend, / a jaj dobog. / Nem kell / zabálnom. / Néha még elér / egy szó a tegnapból, / és a számon / ima a szitok / az elhagyott, / a megcsúfolt hazáról. / Néha magamba roskadok. / Megméretett, / aki magával / számol. / Bánat van, de nincs titok. / Aki az élet vizéből / ivott, közelebb kerül / a lát-határhoz. /Almavölgy (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Megundorodni

Megundorodni // (Hőbörgőknek) // Megundorodni mindentől. A mától. / Attól, aki gyűlölettel rád szól. / A fennkölten kimondott trágár szavaktól. / Attól, aki feltételezi önmagáról, / hogy mattol. Olyan ő, mint a sarokba / szorított állat. Reszket, de még vicsorít, / hogy talán elmenekül, ha támad. Regényt is kellene újból írni róla: / hat nyelven beszél, a lova Dulcineáját / viszi a hóba. A szélmalom előtt / megtorpan és meg... (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Maradnak

Maradnak // (Társaimnak a végeken) // Maradnak ott, ahol kikelnek / a magok, ahol temetőik / is kertek. Maradnak írásnak, / tettnek. Maradnak akkor is, ha / űznek, ha házaikra csóvát / vetnek tűznek, ha gúnyolódnak, / ütnek. Maradnak virágnak és / fának, ahol a kopjafáik / és keresztjeik állnak, ahol / bölcső ringat új nemzedéket. / Nem mennek el majd. MARADNAK ott: / kacagnak, énekelnek. ÉLNEK. // Kalifornia, 2008. február 9. // Forrás: (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Hetvenkedő

(Születésnapomon) // Hetvenkedő soraim küldöm / azoknak, akik szeretnek és / gyűlölnek: gúnyolnak, tapsolnak. / Mindőjük elismerése a / hála Édesanyámnak: megszült, / és így kényszerített világra. / Nem lennék nélküle ma semmi: / csavargó, vagy vátesz. Seregnyi vénáimban a vezekelés: / sebesedni és sebezni. Mert / kaptam rúgást, simítást százszor. / Csuklottam, kiáltottam. Mámor / és szédület lett... (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Már rög lettem

A költő saját eljövendő halálát és az azt körbeölelő vesztes kort vetíti elénk...// Már rög lettem temetve,/ fejfát növeszt az este, / a téren gyász-huszárok / böfögnek, fényt / nem látok, / hôseink is lehányva, / mészt önt ismét a lárva, / a balról idehordott / szemétben állnak kordont, / akik ma kiabálnak / bûnösök, új tatárhad, / tûrünk, hallgatunk, félünk, / nincs puskánk, nincs reményünk, / hogy lázongjunk, lobogjunk: / nem vagyunk, csupán... (Vers)

Kiss Dénes
Alapkő

Vigyázok hogy a falban/erős alapkő legyek/Építhetnek rám akármit/Tehetnek rám hegyet/Nem vagyok halhatatlan/de porként is szilárd/akár a hit az eszme/s az elmormolt imák/ amikkel tartozom/Pogányként is tudom/csak aki hűtlen volt/az lesz elfeledve//Vigyázok hogy a lélek/ünnepe megmaradjon/ne kezdjen ki hiúság/gyöngeség se asszony/Itt lenni még hány évig?/Élni évre évet/és azt hinni tán örök/mégis csak az élet/Nézek sorsomon (Vers)

Kiss Dénes
D-moll szimfónia

CF d-moll szimfóniája búg nekem/Szédületben az értelem/s a tudomány is mely csillagot/keres-kutat és mindenütt/mindenféle újabb utat/a múltakhoz és jövőhöz/Ám a célpontot amit lődöz/előbb sejteti velem/a vers a zene a gondolat//Mert költő volt Bolyai Eötvös/és Bay Zoltán Teller Ede/Szent-Györgyi Albert/Miként csillagász József Atilla/Ezért hirdette ezért gondolta/s végül versben is ezért írta le://csak ami nincs annak van bokra,/csak ami lesz, az a virág,/ami (Vers)

Kiss Dénes
Veszett égtájak

Alkony haja feketéje/belelóg az est szemébe/A nap torka már elvágva/vér folyik a láthatárra/Felhők gyolcsa is átvérzik/s vér ömöl a föld színéig/Ne menekülj napnyugatra/ mert ott maradsz vérbe fagyva//S nem lesz ember nem lesz isten/aki mindezen segítsen/Majd elfekszel szép nyugodtan/de gerinced beleroppan//Mert ne hidd hogy nyugalom van/s jó minden mi nyugaton van/ha gondolod hogy szeretnek/indulj inkább napkeletnek//De ha ott is (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap