Vers

Szerkesztő B
Illyés Gyula: Koszorú

Fölmagasodni nem bírhatsz. De lobogsz még, / szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat / kígyóként a talaj szintjén iramítva - sziszegvén / néha a kíntól, / többször a béna dühtől, megalázott. / Elhagytak szellemeid. Újra a fű közt, a / gazban, az aljban. / Mint évszázadokon át a behúzott / vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem / fáj fejem aggjai közt. A / nádkúpban remegő lányok közt, mialatt / átrobogott a tatár. A / szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak / néma ajak-mozgás mímelte a szót, / mert hangot (Vers)

Jókai Anna
Jókai Anna: Krónikásének (1956–2006)

KÖTELEZŐ OLVASMÁNY! // …akik leseperték, besöpörték / akik átvertek, megvertek / akik szónokoltak, elnémítottak / akik ránk nevettek, kiröhögtek // kuss, burzsuj / huj, proletár / isten, haza / soha már! / Nem lesz többé senki szegény / ököllel üt aki legény / népautó, éji csengő / törpe legyen aki felnő / a három színből csak a piros fehér és zöld sunyin tilos. Októberi arany napok szabadság vagy gyáva rabok „ez a kérdés, vá... lasszatok” (Vers)

Szerkesztő A
Arany János: Kedves barátom...

Kedves barátom, lelkem jobb fele!/ Mi volna édesebb dolog nekem,/ Mint írni hozzád, írni íveket,/ Tarkán, ahogy jő, zöld, piros, fejér,/ Meg tudja a szent, millyen gondolat./ S mégis te feddesz és panaszkodol,/ Halott-beszédet tartasz síromon,/ És több eféle. Megvallom, fiu,/ E szemrehányás, e feddő levél,/ E szenvedélyes "meghaltál" kiáltás,/ E lecke ízű dorgáló beszéd,/ Ez a lelket leöntő nyakleves,/ Ily megrohanva, ily vá... (Vers)

Csata Ernő
Hagyj időt - Fă-ți timp

Dorz, Traian (1914-1989), verse: Fă-ți timp - Hagyj időt: Sietős, átmenő utadon az öröklét felé,/ Hagyj időt, csupán egy percet is, nézz a lábad elé! / Hagyj időt meglátni az égő fájdalmat és könnyet, / Hagyj időt irgalommal enyhíteni a szenvedőket. // Hagyj időt az igaznak és álomba merülésnek, / Hagyj időt a tiszta szívből jövő éneklésnek, / Hagyj időt látni az erdőt, hallgatni a forrást, / Hagyj időt meghallani a gémet, a virágzást. // Hagyj időt segíteni az elmaradt gyengén, / Hagyj időt egyedül imádkozni... (Vers)

Turcsány Péter
Szivárvány-boltú kapu…

Kapu a Pilisre, így képzellek én el, / táncoló véset, teli hajlattal, fénnyel, / mesélő turbán-hegy, török és szerb sírok, / mellőlük mégiscsak magyar gyermek kémlel: / jobbra, gesztenyés dombok fölött Petőfi / szívét a Kőhegyen még vihar felhőzi, / de lent, egy dunai sziget csuka-orrán / Jékely, a költő ül s csuka akad horgán, // már neve is ősidők emlékére rímel, / Árpád-fi volt Zolta – s Áprilyé Zoltán, // s szemből, a hegyek dobogó mélyeiből / magyar hit dübög (Vers)

Jókai Anna
Szegény Magyarország

Szegény Magyarország / / / Ötvenhat lyukas zászlaján / a címer pusztán ragtapasz; / mára kilyukadt a haza is: / közepén halt meg a vigasz. / A nemzet körös-körülre átköltözött, / ő tart össze minket: az üldözött. / Vagyunk: / foszló anyagban cérna sorsa / voltunk: / hajdan nép / legyünk: / majdan horda…? / / / Ötvenhat lyukas zászlaján / a címer pusztán ragtapasz; / mára kilyukadt a haza is: / / Magyar Irodalmi Lap / (Vers)

Csata Ernő
Önéletrajz (szenrjúsor) - részlet

Amit a szenrjúról tudni érdemes, röviden: a szenrjú abban különbözik a haikutól (mindkettő három soros és 5-7-5 szótagú), hogy többnyire nem a természetről, hanem hétköznapi helyzetekről, eseményekről szól, gyakran cinikusan, sötét humorral. Nincs benne sem évszakjelző szó (kigo), sem vágószó (kiredzsi). Viszont a haikuhoz hasonlóan nagy népszerűségnek örvend Nyugaton is, szenrjúdíjakat adnak ki, szenrjú... versenyeket rendeznek. (Vers)

Csata Ernő
Erdő vad zenéje

A Mátrai Művészeti Napok keretében, 2018. június 30. - július 8. között megszervezett Muzsikál az erdő című rendezvénysorozat része volt a július 1-jén tartott Irodalmi pályázat eredményhirdetése is, ahol az Erdő vad zenéje című versem, ami egy haikusor, a III. díjat kapta. Ennek a rendezvénynek éveken át a fővédnöke, haláláig, a néhai Jókai Anna volt, aki 2015-ben még személyesen adta át nekem az akkor nyert díjat. // Szél zúg, eső hull, / dörren az ég s hirtelen / nagy csattanással // (Vers)

Döbrentei Kornél
A tenger

Az árboc hegyében halálfejes tajték a kalózlobogó. / Elrabolni jöttünk habon szálló Ophéliát. A boldog / Bach lelke misézik, jaj, ezer orgona: tenger! Jajgató / cipôkben mezítlenek menetelnek: tenger! Annyi eloldott / hányást ragadnak el a sárga monszunok! Az Úr / döglött báránykáit a Golf-áram dajkálja ölén. / Türelem evangéliuma: tenger! – Gótikus halakban tunyul, / ôzgida-hangon esdekel a varázsló az aszály éjszakáján, / sóvár asszo... nyok tébolya verejtékezô dinnyét halász, / de csecsüket a só rágja (Vers)

Szerkesztő B
Szabó Lőrinc: Az első döntés

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar iro... dalomból. (Vers)

Kiss Dénes
Magyarságom

Én úgy vagyok magyar, hogy belerázkódok, és megrendülök bele./ Mint amikor a Föld mozog, s csikorog lelkemet átvágó izgága tengelye. / Vagyok magyar, mint a kiveszők, akiket nem véd nemzetköziség, / csak maguk ősi tartása és a nyelvük hány százezer éve, / a Föld nevű bolygó forgása, a körüljárása és megnevezése. / Úgy vagyok magyar, hogy nem tudok más lenni soha és sehol. / Sem álmomban, sem ébren. Se étlen-szomjan, se magányban / Se gazdagon, se szegényen. ... (Vers)

Kiss Dénes
Velünk, vagy ellenünk

Kiss Dénes József Attila díjas költő, újságíró nyelvfantaszta „Velünk nagy ellenünk” című 1956-ban írt verse miatt húsz évesen börtönbe került. 1957. március 10-én tartóztatták le. Szabadulása után az ország összes egyeteméről és főiskolájáról kitiltották, és ez ma is érvényben van. 1996 márciusában visszautasította a Magyar Köztársaság Érdemrendjét. - Döntsd el magyar, mondd ki a szót!/Itt vissza... lépni nem lehet!/Az ... (Vers)

Csata Ernő
Csend - Liniște

Lucian Blaga, Lámkeréken született, Szeben vármegyében, még az Osztrák–Magyar Monarchiában, 1895. május 9-én, egy ortodox pap kilencedik gyermekeként és Kolozsváron halt meg, 1961. május 6-án. Román filozófus, újságíró, költő, író, dramaturg, fordító, egyetemi tanár és diplomata, kimagasló kultúrember a két világháború közötti Romániában. 1936-tól a Román Akadémia tagja. Az erdélyi Tribuna újság közölt először verset tőle 1910-ben Pe țărm címmel. Csend című verse is filozofikus tartalmú. (Vers)

Csata Ernő
A barátom - Prietenul

Arghezi, Tudor / A barátom - Prietenul // Hát így, Urszejem, / Pihentesd fejed a térdemen - / És áraszd szemembe jóságod. / Szép kutya, tudod, én vagyok a barátod, / Bízol bennem, / Vad, hegyi pásztorom, és élvezed / A hangom és a kezem simogatását, / Mert érzed a sziklás Gorj, juhakol szagát / És az otthoni gubát, bocskort. / Selymes bundád bozontos / És kemények a lábaid, / Mint kaluser gazdád botjai. / De vas szemfogával puhán mardossa, / Mikor szájkosarából a kezem megfogja. / Kedvességét így mutatja. / (Vers)

Csata Ernő
Játszani akarok - Vreau să joc

Blaga, Lucian / Játszani akarok - Vreau să joc // Ó, játszani akarok, ahogy nem tudtam soha! / Ne érezze magát Isten / bennem / bilincsbe verve - tömlöc foglya. / Föld te, szárnyakat adj: / nyíl lennék, hogy átszelhessem / a végtelenséget, / körülöttem legyen csak ég, / alattam ég / s ég felettem - / és meggyúlva fényárban / játszadoznék, / áthatva hallatlan lendülettel, / hogy Isten felszusszanjon szabadon bennem, / s ne zúgolódjon: (Vers)

Szerkesztő A
Pilinszky János - Francia fogoly

Csak azt feledném, azt a franciát, kit/ hajnalfele a szállásunk előtt/ a hátsó udvar sűrüjében láttam/ lopódzani, hogy szinte földbe nőtt./ Körülkutatva éppen visszanézett,/ s hogy végre biztos rejteket talált:/ övé lehet a zsákmánya egészen!/ Akármi lesz is, nem mozdul odább.// S már ette is, már falta is a répát,/ mit úgy lophatott rongyai alatt./ Nyers marharépát evett, de a torkán/ még alig ért le, jött is a falat;/ és undorral és gyönyörrel a nyelvén/ az édes étel úgy találkozott, (Vers)

Szerkesztő A
Batsányi János: A hazai nyelv és tudományosság

Tekints, ó Nemzetem! neved új díszére, / Tekints hív munkásid serény erkölcsére; / Figyelmezz költőid szíves énekére, - / S nézz derülő napod hajnali fényére. // Bízván nagy istened régi jóságában, / S nem csüggedvén a sors kemény ostromában, / Lásd, mely helyet foglalsz a népek sorában, / S mit várhatsz az idők további folytában! // Kijövén elődink hét fejedelmével, / Megráztad Európát karod erejével; / S harcolván küszködvén Ozmán vad népével, / Megváltottad újra bajnokid vérével. (Vers)

Döbrentei Kornél
Magyar Jób-sors

A hetvenéves Gyurkovics Tibornak / Szikáran is sok vagy, noha kevés, / akár fohászhoz az ábrahámi kés, / az Eljövetel hónapja a tiéd: Advent, / de semmi sem úgy jött el, / minden csupasz bitófakampó-kérdôjel, / egész megérkezésed elôtti léted ráment, / fölsírásoddal üzentél ómenes áment: / csak az lesz a tied, amit a jövô rádkent, / ha van vakmerôség, hát ez: / felnôtté lélegezted magad s belégebedsz, / valahol azt akarták, hogy elkésd, / nem az önleleplezést, de átlátni a teremtést, / kifosztottságtól gazdagodva (Vers)

Szerkesztő B
Batsányi János - A látó

Vídulj, gyászos elme! megújul a világ, / S előbb, mint e század végső pontjára hág. / Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája, / Valakinek kedves nemzete s hazája; / S valaki a magyar változó ég alatt / Még a szabadságnak híve s ember maradt. / / Ó ti! kiknek szívek örök búba merült, / Ím, reménytek nem várt víg napja felderült; / Ím, az igazságnak terjednek súgári; / Dőlnek a babona fertelmes oltári, / Melyek a setétség fene bálványának / Annyi századoktól vérrel ára... (Vers)

Szerkesztő B
Batsányi János: A hazai nyelv és tudományosság

Tekints, ó Nemzetem! neved új díszére, / Tekints hív munkásid serény erkölcsére; / Figyelmezz költőid szíves énekére, - / S nézz derülő napod hajnali fényére. // Bízván nagy istened régi jóságában, / S nem csüggedvén a sors kemény ostromában, / Lásd, mely helyet foglalsz a népek sorában, / S mit várhatsz az idők további folytában! // Kijövén elődink hét fejedelmével, / Megráztad Európát karod erejével; / S harcolván küszködvén Ozmán vad népével, / Megváltottad újra bajnokid vérével. (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap