Vers

Szerkesztő A
Wass Albert: Karácsonyi versek I.

Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből / előoson a téli szürkület. / Gunnyasztó házak / ködrongyokba bújva / koldus szatyorban gondot gyűjtenek. / / Egy vonat sípol messze valahol. / Fulladtan vész el fák között a hang. / Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze /kísértethangon fölsír egy harang. // Olyan este ez is csak, mint a többi: / olyan a színe, nyirkos ködszaga. / Pedig valahol szent titokpalástban / csodát takargat ez az éjszaka…! // Angyalok húz (Vers)

Kiss Dénes
Látjátok magyarok

Látjátok feleim / miként satnyul a magyar? / Hogyan felejti múltját álmait? / Zuhan az ország balkáni mélybe / S lett hazája Európa szemétdombja / ő meg a földrész nyomorítottja / százszor becsapott bolondja / Mert értelem s lélek helyett törtetés / kapzsiság uralja a népet / kapzsiság pénz és hatalom utáni / erőszakos és sanda törtetés / zúzza be emberi képét / Torzul az arc sajdul a lélek / Lobogtatják a szaggatott zászlót / embernek rettentő csene... (Vers)

Kiss Dénes
Ködben

Köd van december és vasárnap / de szürke és hétfői arcú / A házak gézbe ködbe kötve / A kövek is vacognak fáznak / Köd van december vak vasárnap / Péntek vagy szombat sűrű köd van / Ünnepnek nyoma sehol sincsen / A kopott beteges hétköznap / szakállas arca félrebillen / s az fáj ami mind emögött van / Köd van december vert vasárnap / Mintha Babits verselne csöndben / csak kicsit nagyobb fegyelemmel / merengne moccanatlan ködben / és nézne időntúli szemmel... (Vers)

Kiss Dénes
Pilátus előtt - Ív

Az éjjel álmomban / Pilátus előtt voltam / Poroszlóim a népből jöttek: / megvesszőztek és leköpdöstek / Szavaim vissza nem vonom / kiáltottam a népnek /Nem is sejtették tudom / hogy őket sérteném meg / Az anyám is közöttük volt / vele sok apró Mária / Szemükben sejtés bujdokolt / fejükön vézna glória / Talán érezték igazam / Így maradtam mégis magam / Az örök élet volt annyi / elitélt helyett meghalni!... Már neked is elmondtam ezt / Emlékszel? Kétezer éve / Most újra fölbukkantam itt / arcaim... (Vers)

Kiss Dénes
Téli vadászat - Havazásban

Itt fekszem végleg kiterítve / Puskavégre kapott december / A nagy fehér téli vadászat / ellenében nem tehet ember / és nem tehet állat / Mintha magasban állnék / szélfútta hegycsúcson / nem igazi – csak árnyék / omladékomon / Valamire várnék / de nincs több alkalom / Letört a suttyó szárny rég / az édes oltalom / Mintha hegytetőn állnék / s mögöttem semmi nyom / Mintha egyhelyben járnék / saját romomon / A napfény is ajándék / Elalél minden szándék / Az időt okolom / és zsugorodom... (Vers)

Turcsány Péter
Ének a várakozásról

Nedves kendővel megtörli homlokát a nyár,/ Erős szál fénnyel sző esőt a hegyi magány.// Jajból, sóhajból több fogyott el az ajkainkról,/ Mint föllélegző erdők párálló kékjei.// Szálfák titkos résein nyit ablakot az ég,/ Az elzárt reményt könnyű ujja élesztgeti.// Tudom, a kivonulások költeménye szól/ Idegroncs város agyonroncsolt álmairól.// Rontó korszakok idegen mocskát leporolni,/ Majd eligazítani az elnyűvött ruhát.// Egymás szemének harangvirágos tisztásán Fél... (Vers)

Szerkesztő A
Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam, / csóka a toronytól, / a torony meg tavaly télen / hallotta a holdtól, / a igazat mondanak a / csókák és a tornyok, / akkor én is tinéktek most / színigazat mondok. / Így kezdte a hold, a torony, / a csóka is így szólt: / az udvaron egy hóember / mit gondolt, nem gondolt, / azt gondolta, dehogy fog ő / egész télen állni, / ő lesz az első / óember, / ki megtanul járni. / Ennyit gondolt a hóember / egy szóval se többet, / s indulna már, (Vers)

Turcsány Péter
Ének a várakozásról

Nedves kendővel megtörli homlokát a nyár,/ Erős szál fénnyel sző esőt a hegyi magány.// Jajból, sóhajból több fogyott el az ajkainkról,/ Mint föllélegző erdők párálló kékjei.// Szálfák titkos résein nyit ablakot az ég,/ Az elzárt reményt könnyű ujja élesztgeti.// Tudom, a kivonulások költeménye szól/ Idegroncs város agyonroncsolt álmairól.// Rontó korszakok idegen mocskát leporolni,/ Majd eligazítani az elnyűvött ruhát.// Egymás szemének harangvirágos tisztásán Fél... (Vers)

Szerkesztő B
József Attila: Azt mondják

Mikor születtem, a kezemben kés volt -/ azt mondják, ez költemény./ Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:/ embernek születtem én.// Kiben zokogva bolyong heves hűség,/ azt mondják, hogy az szeret./ Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!/ Csupán játszom én veled. // Én nem emlékezem és nem felejtek./ Azt mondják, ez hogy lehet?/ Ahogy e földön marad, mit elejtek, -/ ha én nem, te megleled.// Eltöm a... (Vers)

Szerkesztő A
József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára/ gondolok mindíg, meg-megállva./ Nyikorgó kosárral ölében,/ ment a padlásra, ment serényen.// Én még őszinte ember voltam,/ ordítottam, toporzékoltam./ Hagyja a dagadt ruhát másra./ Engem vigyen föl a padlásra.// Csak ment és teregetett némán,/ nem szidott, nem is nézett énrám/ s a ruhák fényesen, suhogva,/ keringtek, szálltak a magosba.// Nem nyafognék, de most már késő,/ most látom, milyen óriás ő - /szürke haja lebben az é... (Vers)

Fehér József
Erőt, hitet, segítséget!/ Két vers -egy gondolat/

Mintha gyermek lennék,/most újra öledbe hajtom/őszülő fejem.// Kezed simítása/ enyhítse fájdalmát/- elnehezült lelkemnek,/ vérző sebeimnek.// Férfinak születtem –/ s ha kellett: küzdöttem/ keményen,/ számtalan próbát is/ kiálltam/ - merészen.// Simítsd meg homlokom/ anyám! Itt vagyok/ -élek.// Érzem én, hogy sok a dolgom:/ a tennivalóm rengeteg!/ Csak legyen időm elvégezni,/ mert tudom: ez a végzetem.// Fájna, hogyha kimaradna/ bármiből is életem./ (Vers)

Szerkesztő A
Vörösmarty: A korcsokhoz

Hová rohantok átkozott gonosz fiak?/ Mi készt ezekre? büntetlen/ Fog hát az undok visszaélés bennetek/ Tenyészni, gyáva fajzatok?/ Az ezredes veszély alatt nyögő hazát,/ Midőn serényen ébredez,/ Imez fajúltak átkosan kelő hada/ Alázza, dúlja, dönti meg./ Attila nyelve (melynek intő hangira/ Remegve tért ki a világ/ Előled, ó nagy hős!) íme dicső, talál/ Korunkban ennyi megvetőt./ Az, ami lételünknek őre, s nemzetünk/ Fő kincse szenved (Vers)

Szerkesztő A
Vörösmarty Mihály: Szigetvár

Láttam veszélyes tájadat, oh Sziget! / Előttem állott roskadozó falad, / Előttem a múlt kor csatái / S gyászba borúlt ege Hunniának. // Itt késve mérgét nyelte az agg török; / Itt táboroztak népei dölyfösen, / Ott fenn erős, de számra kisded, / S győzve fogyó hadaink tanyáztak. // S onnan, ha kellett; mint az egek nyila / A záporoknak vad zuhanási közt, / Csattogva, sujtva, száz halálban / Törtek alá rabölő haraggal. // Kétszázezerrel víva meg (Vers)

Fehér József
Fénytől a hazáig(Két vers)

Már a Fény ösvényén járok./Szeretettel a szívemben/meghódítom a Világot.//Lábaimnál szürke farkas,/vállamon egy fehér holló./Fejem fölött izzó csillag.//Mind a három a barátom./Hittel járom be az utam:/lobogó láng a tudásom.//Táncra kelnek ismerősök,/táncot ropnak jó barátok./Kört alkotva maguk közé/befogadják a láng-gyújtó,/hazatérő jó barátot.// Fehér csönd énekel,/ringat, zenél, emel,/s emlékeket terel/napjaival elém./Örökségem e föld./Fia vagyok – Enyém.// (Vers)

Szerkesztő B
Pilinszky János - Francia fogoly

Csak azt feledném, azt a franciát, kit/ hajnalfele a szállásunk előtt/ a hátsó udvar sűrüjében láttam/ lopódzani, hogy szinte földbe nőtt./ Körülkutatva éppen visszanézett,/ s hogy végre biztos rejteket talált:/ övé lehet a zsákmánya egészen!/ Akármi lesz is, nem mozdul odább.// S már ette is, már falta is a répát,/ mit úgy lophatott rongyai alatt./ Nyers marharépát evett, de a torkán/ még alig ért le, jött is a falat;/ és undorral és gyönyörrel a nyelvén/ az édes étel úgy találkozott, (Vers)

Jókai Anna
A fáraó utolsó imája

Ó, Egy-Aton!/ mi a nagyobb vétek// Amenhotepből Ehnaton –/ elfáradtam nagyon/ Csak a Napra néztem – nem a Napba/ A fényruhában a fénytestet nem vettem észre/ Megölt a fél-tudás./ (Mégis, mégis megérte.)/// Három/ 1./ Hol volt, hol nem volt (de ma már nincsen) a három majomszerű./ Amit a süket és a néma látott, azt nem látta a vak./ Amit a vak és a néma hallott, azt nem hallotta a süket./ Amit a süket és a vak kérdezett, arra a néma nem felelt./ Ha úgyis hiába, ki-ki a magáét (Vers)

Szerkesztő B
Babits Mihály: Karácsonyi lábadozás

Komisz, kemény idő. Még a vér is megfagy / állatban, emberben. / Öregek mondják, hogy / ritkán láttak ily nagy / telet decemberben. / A hó szőnyegébe puhán süpped a láb, / mintha dunyhán menne. / Hejh, ha a hó cukor volna, ez a világ / milyen édes lenne!… // A kis nyugtalan nő, ki a friss hegypályát / futja hótalpakon, / akármennyit zuhan, puha / combocskáját / nem üti meg nagyon. / És az állástalan szegény ember, aki / nem mer még meghalni, / (Vers)

Szerkesztő B
Babits Mihály - A szökevény szerelem

Annyi év, annyi év: / a szerelem tart-e még? // Azt hiszem, kedvesem, / ez már rég nem szerelem. / A szerelem meggyujtott, / meggyujtott és elfutott, / itthagyott, / itthagyott. / / Mintha két szép fa ég / puszta környék közepén / és a lángjuk összecsap, / s most a két fa egy fa csak: / pirosak, / pirosak. / / Nem is két fa, két olajkut / és a lángjuk összecsap - mélyek, el nem alszanak. / A szerelem messze van már / és kacag, / és kacag. (Vers)

Szerkesztő B
Babits Mihály - Délszaki emlékek

Olyan meztelen volt az ég / fényes köldökével, a nappal; / akár egy szemérmetlen őrült, / ugy ünnepelte önmagát. / / A kába tó fehéren izzott / s ugy hullt rá a fekete hegy / bozontosan; kacagtak véres / foggal a gránátalmafák. / / Guruló, tüskés gesztenyék / csiklandozták a buja föld / néger husát; a fény sötétkék / nyelvei nyalták a tarajt, / hol az erdőtüzek kiégett / tarlói ujravörösödtek, / mint napvaditó lobogók / s most (Vers)

Fehér József
Két vers - egy gondolat

Mindig jó akartam lenni./Mindig jót akartam tenni./Nem is tudtam emiatt én /hozzátok hasonló lenni.//E vétkemért bűnös lettem/mindörökre szemetekben./Rám akasztott latorságom/ keresztként cipelhetem.//Lehet, hogy ez balgaságom:/vétkemet én mégse bánom./Hiszem egyre: jóságommal/Megválthatom a világot.//Vagyok, aki vagyok – Én már nem változok/ és nem is akarok.//- Nem kellenek/új iskolák!// Egyetlen Nagyúr/ kedvéért sem váltok/filozófiát.// (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap