Vers

Turcsány Péter
[Vendéglátónk az ősz…] - Elvesző nyomok

Vendéglátónk az ősz, / még tartja könnyes levelünk, / ó, élet, meddig még, / hogy az életről üzenünk? // Mondjuk: vatta-béke / bélel ki az őszben minket, / szürke ón-szín égbe / fullad a tekintet. // Milyen is lesz a tél? / Hová pillantásunk merül. / És marad az élet / társaival is egyedül. / (2013. november 19.) // Elvesző nyomok / Már a semmi vesz körül, / búcsúmat se hallja senki, / nyomomat az erdő / nem megőrzi, de elveszti. (Vers)

Jókai Anna
Ima Magyarországért ...

KÖTELEZŐ OLVASMÁNY A HAZASZERETETRŐL! // Öregisten, Nagyisten/ nézd, hogy élünk itt lenn/ katlanba zárva/ csodára várva/ csöbörből-vödörbe magyarok./ Itt élünk se élve se halva/ hurrá a vödörben hal van/ süthetünk szálkás kis pecsenyét/ a friss húst viszi már a fürge menyét/ körben a bozótból/ ragadozók szeme villog/ az elhevert csordákon/ áldozati billog/ (csitt, csak csen... desen, ne kiálts,/ mormold, csak mormold az imát) // Öreg... (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: A megcsúfolt haza

(Péteri Attila Árpádnak) // Néha fellobog / egy fáradt rím, / áthúzott vers-sorok, / papirfecni. Lábnyom. / Körben a csend, / a jaj dobog. / Nem kell / zabálnom. / Néha még elér / egy szó a tegnapból, / és a számon / ima a szitok / az elhagyott, / a megcsúfolt hazáról. / Néha magamba roskadok. / Megméretett, / aki magával / számol. / Bánat van, de nincs titok. / Aki az élet vizéből / ivott, közelebb kerül / a lát-határhoz. /Almavölgy (Vers)

Jókai Anna
Ima Magyarországért ...

KÖTELEZŐ OLVASMÁNY A HAZASZERETETRŐL! // Öregisten, Nagyisten/ nézd, hogy élünk itt lenn/ katlanba zárva/ csodára várva/ csöbörből-vödörbe magyarok./ Itt élünk se élve se halva/ hurrá a vödörben hal van/ süthetünk szálkás kis pecsenyét/ a friss húst viszi már a fürge menyét/ körben a bozótból/ ragadozók szeme villog/ az elhevert csordákon/ áldozati billog/ (csitt, csak csen... desen, ne kiálts,/ mormold, csak mormold az imát) // Öreg... (Vers)

Kiss Dénes
Se por se hamu - Fénylik sötétlik

Se por se hamu nem leszek / Fekete fénylő ragyogás / Csillanó vizek sötétje / kutakban miket lélek ás / Távolság édes gondolat / soha már el nem érhető / istent előző gyermekkor / halál előtti temető / Maradok a léleklebegés / valós erőktől védtelen / halhatatlanul halandó / s gyötrődő minden ízemben / Se por se hamu nem örök / Csak a fényesség mely sötét / s irdatlan mélyű lyukakban / vajúdja gyilkos gyermekét... /Nem én haladok az utcán / Szélben lebegő porom száll / (Vers)

Kiss Dénes
Nyomaink az időben

Tárgyainkon idő törékenysége / A múlandóság pazarlása / Szívdobajaink eldobálva / és porrá pereg rajtuk a béke / Állunk pillanat ablakában / s végignézünk az elmúláson: / suhannak szent baráti arcok / Lélek szárnya érinti bőröm – / Merre mentek? Kellene látnom? / Az égen át vezet a lábnyom / Aranyfüst fénylés minden tárgyon / Talpam alatt hóroppanások / Az utak vége idelátszik – / Mintha Istenre kéne várnom / De eljut-e a Baross utcáig?! / A betonház temető... -emlék / zengeti jeges orgonáit... (Vers)

Kiss Dénes
Magyarságom

Én úgy vagyok magyar, hogy belerázkódok, és megrendülök bele./ Mint amikor a Föld mozog, s csikorog lelkemet átvágó izgága tengelye. / Vagyok magyar, mint a kiveszők, akiket nem véd nemzetköziség, / csak maguk ősi tartása és a nyelvük hány százezer éve, / a Föld nevű bolygó forgása, a körüljárása és megnevezése. / Úgy vagyok magyar, hogy nem tudok más lenni soha és sehol. / Sem álmomban, sem ébren. Se étlen-szomjan, se magányban / Se gazdagon, se szegényen. ... (Vers)

Kiss Dénes
Se por se hamu - Fénylik sötétlik

Se por se hamu nem leszek / Fekete fénylő ragyogás / Csillanó vizek sötétje / kutakban miket lélek ás / Távolság édes gondolat / soha már el nem érhető / istent előző gyermekkor / halál előtti temető / Maradok a léleklebegés / valós erőktől védtelen / halhatatlanul halandó / s gyötrődő minden ízemben / Se por se hamu nem örök / Csak a fényesség mely sötét / s irdatlan mélyű lyukakban / vajúdja gyilkos gyermekét... /Nem én haladok az utcán / Szélben lebegő porom száll / (Vers)

Kiss Dénes
Trianoni szivpörkölt

Persze hogy lemegyek a henteshez / noha ott lógok feltrancsirozva / Kérnék nyolcvan év párizsit / ami se hús se víz akár a jövő / Dehát trianoni felvágott az is / És csak erre lehetek vevő! / Adjon a mészáros bácskait / tápláló erdélyi szalonnát / és kolozsvárit is természetesen / s amig himbálózásunkat nézem / a hegyes kampókon / Európa középpontjának /darabjaival nem vigasztalódom / Hurkákban a kibelezést értelmezem / Majd brassói pecsenyére gondolok / amit mások is nagyon szeretnek... (Vers)

Szerkesztő B
Dsida Jenő: Az utolsó miatyánk

Az utolsó miatyánk / / Parányi pirula. / Itt a lámpaoltás. / Miatyánk ki vagy a mennyekben! / Megint egy sikoltás. / / Aludni, aludni, / csend, nyugalom, béke. / Szenteltessék meg a Te neved! / Lesz-e ennek vége? / Magas bácsi sóhajt, / aki meghal, jól jár. / Jöjjön el a Te országod! / Hat az altató már. / / Csillagok villognak. / Hunyorogva int egy. / Legyen meg a Te akaratod! / Nekem minden mindegy. / / 1938 / / Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Jókai Anna
Optimista pesszimizmus

– mi leszek, ha nagy leszek?// – színésznő vagy apáca// de mindenképp írok remeket// a világ csodál majd s szeret// – mi vagyok, ha már vagyok?// – aféle férfias női lélek// amíg írok – alig élek// de sorsot nem cserélek// – mi leszek, ha már nem leszek?// – közömbös lexikonadat// „magyar írók” címszó alatt// egy keskeny utca az omló városszélen// hiányos név egy csúnya paneliskolán// csak az Isten tart majd számon// – talán. / // / /Magyar Irodalmi Lap/ / (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: A felkelő Nap

(Rolandnak) // A felkelő Nap sem határos/ bolygóinktól túli világgal. / Hogy vízeséses vagy kalászos? / Találgatjuk. Van, aki számmal / bizonyítja, hogy lehetetlen / feltételezni is, hogy ember / lakna az ismeretlen tájon. / Esténként kinézek ablakomból: / a megszokott űr-járgányt látom, / és tudom, hogy messze, távol / valami feldereng. Az óceánom. / Nem ittam, enni is csak gyéren. / A megrémítő halál a télen / mást (Vers)

Szerkesztő B
Zas Lóránt: Megundorodni

(Hőbörgőknek) // Megundorodni mindentől. A mától. / Attól, aki gyűlölettel rád szól. / A fennkölten kimondott trágár szavaktól. / Attól, aki feltételezi önmagáról, / hogy mattol. Olyan ő, mint a sarokba / szorított állat. Reszket, de még vicsorít, / hogy talán elmenekül, ha támad. / Regényt is kellene újból írni róla: / hat nyelven beszél, a lova Dulcineáját / viszi a hóba. A szélmalom előtt / megtorpan és megfutamodik: hóka. / Ilyen ő, nagy szavak, don-ki-hót-e-i (Vers)

Turcsány Péter
Mezőség, a "nyomorúság Golgotája"... 6/6 - A Me­ző­ség és Wass Al­bert örök­sé­ge

„A Kár­pá­tok rop­pant gyűrűjébe zár­va, la­po­san, szé­le­sen hú­zó­dik a Me­zőség. Haj­dan tűzhányókkal ko­szo­rú­zott ten­ger­öböl, ma el­öre­ge­dett, for­má­já­ban és lé­nye­gé­ben meg­vál­to­zott vi­dék. Szép­sé­gét ne­héz meg­ér­te­ni, de ha mé­lyeb­ben ele­mez­zük a tá­jat, év­mil­li­ók kö­dös táv­la­tá­ból ra­gyog­va bon­ta­ko­zik ki ere­de­ti ké­pe. A ma ko­pár domb­ol­da­la­kon óri­ás töl­gye­sek zsong­tak ak­kor, tisz­tá­sa­in vad­disz­nók ta­nyáz­tak. (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Augusztus már - Az óceánon túli - Te, kisleány

Augusztus már // Augusztus már mindent feléget. / Fű, fa, virág, a parti fészek / hűvös napokra vár, de téved. / Barátaim, a forró nyárban, / ahol éltem és hol hazám van, / ne higgyetek a pusztulásban! / Mert télre hó lesz és kenyér lesz, / a térre majd büszkébben léphetsz. / Sújtó kezed is lesz: keményebb. /// Az óceánon túli // Az óceánon túli házban, / ahol babád, a porcelán van: / össze ne törd testét a kádban. / Keze kimarjult, vére folyhat, / felfogadják majd zsoldosodnak, / le is lövik: temetik holnap. (Vers)

Kiss Dénes
Magyar remények sorsa

Reményünk csupán a tenger! / Mert nincsen más választásunk / csak a végtelen iránya! – / Nem segít sohasem segített / sorsunkon isten sem ördög / csak karjaink konok csapása / Reményünk ködlő rengeteg / s védtelen magzat-mozdulat: / siklás a vérző fény felé / Elhamvadva is napba kapnak / s adnak szentelő hatalmat / egekbe karmoló ujjaink / Reményünk fölmagzó tenger / s a hiábavaló úszás – / A lázvert test moccanása / Álmunk a lehetetlenség / s ringat mint búzatábla / Karunk hullámok kaszája... (Vers)

Szerkesztő A
Zas Lóránt: Innen lenézve

Innen lenézve // (Csörének) // Innen lenézve vízre, partra, / pelikán repül, az ég meg tarka. / Süllyedni be tarajos habba, / a tenger kék, sirály üt halra. / Itt csend van, alig ér lárma / a pálmafák kecses sorára. / Ketten vagyunk. Szem a szájra, / ahogy akkor égve és fázva. / Álom volt tán, de most is éltet. / Emlék ma már. Rímes mesének / véljük innen, ha arra téved / fiú és lány: kedvesek, szépek. // Forrás: Polísz, 2008. 108. szám // Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Kiss Dénes
Lázvert március

Bolyongunk e lázvert márciusban / Arcunk foszló zászlólobogás / Nemcsak lelkünk gerincünk is roppan / Ver bennünket száz acsarkodás / S csonkolódunk tovább istenvertek / mígnem senkik semmik nem leszünk / Petőfi meg hordja a keresztet: / mi Krisztusunk suhanc istenünk / És veszítünk minden pillanatban / Kifosztva fogy s torzul a magyar / Föl se fogja: irtózatos baj van! / Minden sebet hazugság takar / Már ellopva Duna-Tisza tája / megszállva a lélek és tudat... (Vers)

Kiss Dénes
Tél-tavaszi rajz

Robog a táj hátra fehéren / Hófoltos a megkopott mező / jegesedés üt át az égen / Dombok rongya alól itt-ott / kilátszik a rög feketéje / Március tele ez már / Tél végét érzi a nyúl is / ahogy tovaiszkol a szántáson / a nádas szélébe szaladva / Varjúrebbenés sötétje: / a vonat mellett sötét villanat / robbanik föl az égre / Odébb látszik hogy a patak / már levedlette jegét / és kifeküdt az isteni napra / süttetni széltől csiklandott / játszi hullámú hasát // A költő hagyatékából // Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
A megszakadt lánc mítosza – a Rézkígyó teológiája

Wass Albert életművének egyik meghatározó vonása az üzenetorientáltság. Ez témám, a Rézkígyó című regény kapcsán azért lényeges, mert az üzenetorientáltság éppen a mítoszok és mesék nyelvezetének a jellemzője. A Rézkígyó pedig mítoszregényként is olvasható, mely egyfelől kapcsolódik a Thomas Mann-i szövegtípushoz, hiszen első részében a mű egy már meglévő mítoszt beszél el újra, igényt tartva a hiteles elbeszélő szerepére; másfelől pedig ezt a történetet folytatva saját maga teremt új mítoszt. (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap