Vers

Szerkesztő A
Wass Albert: Karácsonyi versek I.

Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből / előoson a téli szürkület. / Gunnyasztó házak / ködrongyokba bújva / koldus szatyorban gondot gyűjtenek. / / Egy vonat sípol messze valahol. / Fulladtan vész el fák között a hang. / Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze /kísértethangon fölsír egy harang. // Olyan este ez is csak, mint a többi: / olyan a színe, nyirkos ködszaga. / Pedig valahol szent titokpalástban / csodát takargat ez az éjszaka…! // Angyalok húz (Vers)

Szerkesztő A
Petőfi Sándor: Karácsonkor

Énhozzám is benézett a karácson, / Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson / És rajta egy pár reszkető könyűt. // Menj el, karácson, menj innen sietve, / Hiszen családok ünnepnapja vagy te, / S én magam, egyes-egyedűl vagyok. // Meleg szobám e gondolattól elhül. / Miként a jégcsap függ a házereszrül, / Ugy függ szivemről ez a gondolat. // Hej, be nem igy volt, nem igy néhanapján! / Ez ünnep sokszor be vigan virradt (Vers)

Csata Ernő
Régi magyar áldás

Régi magyar áldás/(ismeretlen szerző)/Áldott legyen a szív, mely hordozott,/Áldott legyen a kéz, mely felnevelt./Áldott legyen eddigi utad,/Áldott legyen egész életed.//Legyen áldott benned a fény,/Hogy másoknak fénye lehess./Legyen áldott a Nap sugara,/Hogy melegítse fel szívedet.//Hogy enyhet adó forrás lehess/Szeretetedre szomjazóknak,/És áldott támasz legyen karod,/A segítségre szorulóknak.//Legyen áldott gyógyír szavad,/Minden hozzád forduló... nak. /Legyen áldást hozó kezed/Azoknak (Vers)

Turcsány Péter
Né! ma.

Egy neo-neo... feltámasztási kísérletre// És BALASKÓ JENŐ nincsen az előadók között?????????????!/ Pedig nem hulla még s nem hull/ma MÉG!/ Akitől mindenki lop, lop és lop ötletet, ritmust, képet, szófacsarást:/ de egyet NEM tanul el. /– Uraim! „RITMUSRA UNATKOZNI NEM SZABAD!”// No, szép kis összekutyulás és egymásra halmozás lehet eme kisded utójáték/ egy halott mozgalom fölött.../ (pedig hajdan még Balassa... (Vers)

Turcsány Péter
Nemzeti toborzó, 2010

(Március Idusán – költőkre és a népre emlékezve)// Mit akarsz, Isten, tőlünk,/ lobogjunk egyre, egyre,/ mint valahány elődünk,/ barátunk volt Petőfi,/ Csengey is velünk szólt,/ s ki online-unk letölti,/ kíván-e szabad lenni,/ tavaszban lélegezni?// Miért, hogy ismét, újra/ százezrével tolongva/ a szó, a tér, az utca/ szabadságára vágyunk,/ s a lélek hóvirága/ egymás szívéből hajt ki:/ kívánságaink szárnya,/ reptess egy új világba! // Lélegezz fel hát, népem, / te árva, szomjas, (Vers)

Csata Ernő
A seb - Rana

Mircea Cărtărescu: A seb - Rana/(Fordította Csata Ernő)/I/jaj nekem, a seb begyógyult/jaj, a vér megszáradt/és heges lett./ó, uram, meggyógyultam!//mostantól a boldogság fog rágni/a lelki nyugalom marcangolni/és az őrültség ami volt, nem lesz mostantól soha,/nem, a vállát már nem fogom csókolni.//életem békében és harmóniában fog telni/sok olvasással, szabályos étkezéssel./egészségemet a tüdőim eszik meg./az ésszerűség széttépi az agyamat.//jaj, a seb, drága sebem/életem kellemes sebe/a seb melyért éltem, melyet (Vers)

Csata Ernő
Ama sok száz árbocosból - Dintre sute de catarge

(Fordította Csata Ernő)/Ama sok száz árbocosból,/Kihajózva, vízi útján,/Széjjel vajon hányat roncsol/A szélvihar, a hullám?//Ama vándormadárrajból,/Messze földi útjaiban,/Hányat fullaszt vízbe, vajon/A hullám, a szélvihar?//Akár szerencsédet űzöd,/Akár futsz az eszmék után,/Nyomodban, ha alig tűröd,/A szélvihar, a hullám.//Gondolatod úgysem értik,/Mi dalaidból átvillan,/Száll örökkön s elkísérik,/A hullám, a szélvihar. (Vers)

Csata Ernő
Aratás után

Aratás után/...csendélet//A poros felhőkből még/vörösen visszanéz a fény,/az érett kalászokból/ahogy fölreped/és összegyűl a remény./Nincs már nevetős kaláka,/csak hengerekbe gyúrt szalma,/amit feltekert/a globális gépezet./Nincs kalangya,/nincs oldott kéve,/ ma hétfelé csépelünk,/széthullott mára nemzetünk./A gazda magányosan arat,/míg rászáll/ lassan az alkonyat,/s a mező kiürül,/csendélet marad;/a takaros gép... /sem hullat el szemet,/ nem tallóznak a madarak.//(2015) (Vers)

Csata Ernő
Szüret

A szüret, általában, nagy örömmel tölti el az embert, főleg, ha a saját kertjében is van szőlőse, mint nekem is. Az a mondás járja, hogy az ember a szőlővel legalább háromszor megizzad: először a metszésnél, másodszor a szüretnél és harmadszor, amikor a bort issza.//Lógnak fürtökben,/forró vágyai, buja álmai,/a nyárnak./Szállanak csábosan,/mennyei aromák, repedt héján/a világnak.//Zümmögnek rajokban/mézes tolvajok, édes fokolói/a mustnak./Csorog raga... dósan,/részegítő nedűje, a forrongó életű/mának.// (Vers)

Hegedűs Adriana
Sok kis kacaj

Szélesre nyitja szánkat a mosoly,/boldoggá tesz bennünket az élet./Lehúzza a ború már a rolót és ébredezni kezd a lélek./Sorfalat állnak a vicces helyzetek,/lesben is, hogy beköszönjenek./ Kacagunk, vigadunk is mi nagyon,/akkor is ha balsorsunk vagyon./Elképzeljük, hogy a bohóc sapkája csörög,/azt is, hogy a Föld nem is arra pörög./Halmozzuk csak egyre a badarságokat,/nevetünk is mi ezen oly nagyokat./Az a jó benne, hogy tudjuk és értjük,/az adagot nem dekára mérjük. (Vers)

Turcsány Péter
Pilisi vissza-visszatérés

Laszlovszky József régészprofesszornak és családomnak - A hely, a föld, a lépés/ideköt mind e földhöz, //lelken a fájó tépés,/ütés a megyötörtön,//a fölégetett romok,/szénporba fulladt homok,//az elhajított kereszt,/testen a nyílt sebek,//pilisi tavak, huták/üvegcsillám nyomai,//igazságot, mi múltunk,/neked kell ránk osztani, //erőt a letiportnak,//vissza nem tért lakóknak,//tájhonos népeinknek,//vért izzadt sodronyingnek; //a hely, a föld, a lépés / visszahoz minket hozzád, / elfoglalt, legyőzött és (Vers)

Csata Ernő
Mókuskerék

Mókuskerék//A Mindenség rezzen bennünk,/a teremtés génüzenete ölt testet,/tömörülnek szerves molekulák.//Porszemek örök körforgása/kényszerít minket fényre,/atomok szüntelen mozgása.//Ereinkben ősi hang kolompol,/ahogy a szél fúj és a fény árad/égi rezzenésekből folyton.//Formába jövünk a semmiből,/használt sejtekből, szétesett/történet és szótöredékekből,//csupán az Egy marad örökkön,/hogy összeálljon újra az égi/szikrából kiszakadt ember,//és felderüljön lassan igaza,/vagy lehulljon Isten tenyeréről/ (Vers)

Hegedűs Adriana
Lélek/emelő, lélekemelő

Elkóborolt bánat után én nem szaladgálok,/sors fedte énemmel immár nem kokettálok./Borús képeket lecserélem derűsre,/félreteszem az időt bölcselkedésre./Kis hajlékomban otthon vagyok én,/gondolatomban újra felgyúl a remény./Kergetőznek agyamban kicsiny cinkék a réten,/télhúzó szánon gyöngyharmat fut át a téren./Kárognak a varjak hisz ők is vigadnak,/dacolva mutatják, hogy meg nem riadnak./Felkorbácsolják maguk körül a levegőt ,/bepréselik a térbe az életerőt. (Vers)

Csata Ernő
Csigagyűjtés - După melci

Ion Barbu: Csigagyűjtés - După melci/(Fordította Csata Ernő)//Sache Soiculescu nagybátyámnak, akinek a hangját idézem.//A sok-sok testvérbátyámból:/Sok meghalt,/Sok él még, napszámból./A sok-sok testvéröcsémből:/Belevalókból,/Pöttömökből, selypekből,/Csak én lettem vadhajtás/Közülük (mily kegyből?),/Csavargó az összesből.//Akkoriban kicsit bután...//Mikor nagyböjt járt a lankán/Méhek bölcs kövével,/Mindenikünk örömével:/A kölyökhad morcosan,/Mezítláb és ázottan,/A leánycsapat,/(Szőke fonat)/Felöltve a... (Vers)

Hegedűs Adriana
Ébredezés

Mély hajnal pirkad belepi a tájat,/azt suttogják a fák ma szép nap virrad rátok./Kinyújtott karokkal andalog az ősz,/mosolygós léptével máris beelőz./Szeretetet súgnak a levelek a porban,/őszi virágok nyílnak halmokban./Mint felfűzött gyöngyök egy madzagon,/úgy ülnek a madarak az ágakon./A levegő tele van megható csenddel,/néha egy hangtól riadtan összerezzen./A tudat tolja fel az égre a Napot,/ott hagyva már az éjszakai csillagot./Ködfelhőbe burkolód... zik a táj, (Vers)

Turcsány Péter
Rilke és Prága

Hullámzik, hullámzik, / látod, a Moldva, / partjaira vén városodat / pakolta, // hogy fenekedik / felém / vihara szárnya, // délről tör rám szelek / suhogása, // hány falvacskád / sikolya rázza // ablakaidat, / büszke Prága! // Hány patak és hány / szikla // szeleidet − mi / felém fúj − / aprítja, // hány malomlapát, / hány leány csókja // fonja körém ezt a vihart, / fonja, // fölkapva és mégis / marasztalva / lelked teszed ki / megtartó asztalra. // Észak Rómája! Nem volt kevés, / mire (Vers)

Csata Ernő
Levél Mihail Bulgakov úrhoz - Scrisoare către domnul Mihail Bulgakov

Mircea Dinescu//Levél Mihail Bulgakov úrhoz - Scrisoare către domnul Mihail Bulgakov/ (Csata Ernő fordítása)//A történelem lebeg. A város abortált./A dolgokat átnevezték a hivatalban./Puskin fehér nadrágjában deportált/Lesz betűk Szibériájába, holtában.// Templomok újságokba rejtve, mint borosüvegek,/gyorsan a pincékbe süllyesztődnek./ Az angyalok a szemközti bódéhoz sereglenek/a pultokra, éretlen szőlőszemeknek.// Létezel te is, mint szentek zsebei/(mert nincsenek zsebei a szenteknek)/ülsz magányosan... (Vers)

Csata Ernő
Advent

Advent a várakozás ünnepe, örömhírre várunk, de egyre több szomorú, katasztrófákról szóló híreket kapunk.//Jöjj el, várva várt/lelkek vigasza,/szeretni vágyás,/konok szívekbe/irgalom, megbocsátás./Jöjj el közénk,/magasztos égi áldás,/ajkon viruló/öröm kiáltás./Sűrű ködbe burkolt/gyűlölet,/sötét vakság,/ne kísérts,/most, a gyertyaláng/értünk, bennünk,/velünk lobog, / amíg, millió szív/a nagy csodáért / egyszerre dobog. // (2000. december) (Vers)

Szerkesztő B
József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára/ gondolok mindíg, meg-megállva./ Nyikorgó kosárral ölében,/ ment a padlásra, ment serényen.// Én még őszinte ember voltam,/ ordítottam, toporzékoltam./ Hagyja a dagadt ruhát másra./ Engem vigyen föl a padlásra.// Csak ment és teregetett némán,/ nem szidott, nem is nézett énrám/ s a ruhák fényesen, suhogva,/ keringtek, szálltak a magosba.// Nem nyafognék, de most már késő,/ most látom, milyen óriás ő - /szürke haja lebben az é... (Vers)

Jókai Anna
Az Advent

Az Advent / / / Az Adventben nincs hiba. / Sóvárogva várjuk a valódit./ De az Érkezőt nem ismerjük fel; / s helyette dícsérjük, aki lódít. / Az Antikrisztus cifra névjegyét / színes bakelit-tálcán kínálja – / az Égi Küldött a küszöbön ül, / hogy behívják, arra várva. / Jöjj el, jöjj el… ahogy már eljöttél, / megölettél, ki sosem öltél. / Mégse haltál: feltámadtál, / a vég ellen gyógyírt adtál. / A csalónak kívül tágasabb; / bennünk sütött föl már a Nap. / / / Magyar Irodalmi Lap / / / (Vers)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap