Novella

Kő-Szabó Imre
A bélyegző

Húsz éves elmúltam, amikor megszületett az elhatározás, hogy az otthoni köteléket (kötelet, vagy pányvát) el kell szakítani a szülőktől, és a saját lábamra kell állnom. Nem kívánhattam apámtól, hogy nyiladozó férfivé váló életszakaszomban még ő tartson el otthon. Ebben a korban már természetes, hogy az emberfia megnézi a lányokat. Persze az hagyján, ha csak megnézi, szeretné közelebbről is, tanulmányozni részleteiben. ... (Novella)

Lukáts János
Lukáts Já­nos: Egy dél­után Ve­len­cé­ben (novella)

Tér­kép nél­kül nincs uta­zás! Nem ar­ra a tér­kép­re gon­do­lok, ame­lyik – ilyen-olyan ér­ték­ben és lép­ték­ben – meg­vá­sá­rol­ha­tó a vi­lág vá­ro­sa­i­nak könyv- és tér­kép­üz­le­te­i­ben, ba­zár­ja­i­ban, ide­gen­for­gal­mi köz­pont­ja­i­ban. De­hogy! Ar­ra a tér­kép­re gon­do­lok, ame­lyet an­nak ide­jén, úgy tíz­éves ko­runk­ban ala­kí­tot­tak ki agyunk te­ker­vé­nyei kö­zött föld­rajz­ta­ná­ra­ink, örök há­la il­les­se őket ezért! Nem tu­dom, más (Novella)

Kühne Katalin
Titokzatos hangok

Egy végzetes baleset után megbénul egy fiú. A faluban, ahol él, eleinte kirekesztik társai, majd megtalálják a módját, hogy ő is részt vehessen játékaikban. A találkozások megerősítik lelkét, igyekszik a körülményekhez képest fizikai erejét is javítani. A csúcspont akkor jön el életében, amikor ráveszik, hogy egy városi kosárlabda-csapat vezetője legyen. Sérült embereket oktat, nevel, idős korára elismert szakember lesz, de ami a lényeg, a közösség szeretete óriási erőket szabadít fel. (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Evangéliumi egypercesek - A szamáriai asszony

Napok óta tartott a szárazság Szamáriában, s az emberek egyre sűrűbben jártak a kúthoz, melyet Jákob emelt fiának, Józsefnek. Egy szelíd tekintetű, karcsú asszony mindenkit megelőzött, szorgalmas volt és eszes, gyors léptű s ügyes kezű. Most is ott állt korsójával, a kút mélyébe nézett, ősi múltat látott benne, ... (Novella)

Kalász István
Rendezés

Erre azt felelte, a változás jó a szellemnek. Éberen tart, elviszi a világfájdalmat, hogy ne akarj meghalni itt nekem fiatalon, mondta és nevetett, és igen, kamasz koromban gyakran meg akartam halni. Így, ha a közös nevezőt, a szén szánalmas vegyületét tanultam, az átrendezés után mindig mást láttam az íróasztallal szemben, éjjel, ha felébredtem a sötétben nekimentem a falnak, a széknek, és néhány napig eltartott, mire megtanultam, az ágy melyik oldalán tudok fel... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Ugratás

Ezen a hétfői reggelen ugyanúgy sütött a nap, mint bármelyik másikon. Kilenc óra volt. A szállítási csoportnál ilyenkor reggeliztek. A villástargoncák besorakoztak a javítóműhely elé. A táskák lekerültek a falba vert szegekről. Ott ettek bent a műhely ablakos részénél, sorban a hosszú, kecskelábú asztalnál. Először kezet mostak, vízért szaladtak. Lassan verődtek össze. Elsőnek Funk Jóska és Szarvas Pista érkezett. Az öreg Kovalik, a csoportvezető meg is kérdezte: - (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
A Getszemáni-kertben

Csendes volt az éjszaka, de minden valami bódító idegességben remegett. A fák különös nedveket izzadtak, a táj fáradtan szuszogott, s várt. A három férfi egymás mellett ült, némán, szótlanul, okosat úgysem tudtak volna mondani, hát inkább hallgattak. A názáreti, akivel a kertbe jöttek, fel az olajfák közé, távolabb állt, s az égre nézett. Aztán ... (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Richard Volkmann-Leander meséi: A régi bőrönd

Egy öregúrnak, aki sokat utazott, volt egy bőröndje. A bőrönd nem volt szép, hanem ellenkezőleg, irtóztatóan csúnyán nézett ki; fókabőr borítása már elkopott, és vaspántjai és vassarkai voltak. A fókaprémben azonban már elszaporodtak a molyok, és a vasrészek is erősen megrozsdásodtak, idővel pedig még néhány (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Richard Volkmann-Leander meséi: A kis szerecsen és az aranyhercegnő

Élt egyszer egy szegény kis szerecsen, aki koromfekete volt, de színe nem volt valódi, mert nyomot hagyott és idővel lekopott. Esténként ezért az inggallérja mindig teljesen fekete volt, és ha az anyjához ért, mind az öt ujja nyoma ott maradt az asszony ruháján. Így ... (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Richard Volkmann-Leander meséi: Az álombükk

Száz vagy még több éve történt, hogy a villám belecsapott, és kettéhasította, és éppen olyan régóta megy már keresztül szántóföld is a helyen; korábban azonban néhány száz lépésnyire a falu első házától, a zöld zsombékoson állt egy hatalmas, öreg bükkfa; egy olyan fa, amilyen mostanában már egyáltalán (Novella)

Kő-Szabó Imre
Eltérő páros

A pokrócot árnyékba vitte és újból lefeküdt a strand egyik gyepén, távolabb a medencétől. – Aludni akarok! – mondta önmagának Zalai Károly, aki nemrég töltötte be harmincadik életévét. Nem jött álom a szemére. Gondolatait sem tudta összefogni. Hiába volt minden igyekezete. Aztán kitalált egy jó játékot. Sokan járkáltak körülötte. – Figyeld a női lábakat, de csak térdig szabad! – mondta egyszerűen. – Ki kell találni. Hány éves, csinos vagy nem? Izga... (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Richard Volkmann-Leander meséi: A kismadár

Élt egyszer egy szép kis házban egy házaspár, akiknek semmi sem hiányzott a boldogságukhoz. A ház mögött volt egy kert szép, öreg almafákkal, ahol a feleség a legritkább növényeket és virágokat nevelte. Egy napon a férj a kertben sétált, örült a finom illatnak, mely a virágokból áradt, és azt gondolta magában: „Mi (Novella)

Szerkesztő B
Író-újságíró pályázat: Habarics Szintia: Hitomi története

-Még mindig odakint ül?-kérdezte anyám. A fejemet a terasz felé fordítottam,ahol egy kislány ült.Egy apró,kicsit és törékeny lány.A csillagokat nézte.Hosszú derékig érő ébenfekete haját az esti szellő fujdogálta. -Igen még mindig kint van!-válaszoltam kissé unottan. Anyám nem szólt többet,túlságosan lefoglalták a saját dolgai.Némán néztem még pár pillanatig, majd a kezemben lévő forrócsokival felmentem az emeletre és... (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Richard Volkmann-Leander meséi: Hogyan kívánta Kristóf és Barbara mindig éppen az ellenkezőjét annak, amire a másik vágyott

Bizony már jó régen történt, hogy a jó Isten egyszer – ahogy ő gyakran tenni szokta –, így szólt: „Te, Gábriel, nyiss fel egy lejárót, és kandikálj le! Úgy hallom (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Richard Volkmann-Leander meséi: Gólyamese

Mindenki tudja, hogy a tacskók lábai azért olyan rövidek, mert elkoptak. De hogy miképpen lett a gólyáknak olyan hosszú lábuk, az egy egészen más történet. Három nappal azelőtt ugyanis, hogy gólya kisgyermeket visz egy családnak, bekopog piros csőrével a leendő szülők házának ablakán, és azt mondja: Készítsetek egy (Novella)

Szerkesztő A
Fülöp József – Marián Gabriella: Amerikai fogság 4/4. (visszaemlékezés)

A mi­na­pá­ban ré­gi fény­ké­pek ke­rül­tek a ke­zem ügyi­be, s egy csep­pet el­időz­tem fö­löt­tük. A sok gyer­mek-, fér­fi- és as­­szony­ar­cot néz­ve az ju­tott eszem­be, hogy mos­tan­ra már fel­nőt­tek, ag­gá tet­te őket az idő, vagy le­het, hogy ép­pen egy csen­des te­me­tő­ben pi­he­nik örök nyu­go­dal­mu­kat. Mert im­már öreg fej­jel, ki ma va­gyok, tu­dom, hogy az élet örök­ké vál­to­zó. Ki­hajt ben­nün­ket az ... (Novella)

Kő-Szabó Imre
A mosogató fiú

Brúnó úgy tartozott a kiskocsmához, mint egy szék, vagy egy asztal. Mint egy bútordarab. Ott volt mindennap, jelen volt kétszer is, ha nem volt ott, hiányzott, már, mint a leltárból. Brúnó negyvenkilenc éves múlt. Mindig mondta: - Apám biztos piás volt, mikor a nevemet választotta. Anyám nem szólhatott bele, neki mindig csak hallgass volt a neve. Sokáig nem tudott megbékélni a nevével. Igaz, mással is lehetett volna erős kifogása, de az kevésbé izgatta. Például, miért (Novella)

Szerkesztő A
Fülöp József – Marián Gabriella: Amerikai fogság 3/4. (visszaemlékezés)

A mi­na­pá­ban ré­gi fény­ké­pek ke­rül­tek a ke­zem ügyi­be, s egy csep­pet el­időz­tem fö­löt­tük. A sok gyer­mek-, fér­fi- és as­­szony­ar­cot néz­ve az ju­tott eszem­be, hogy mos­tan­ra már fel­nőt­tek, ag­gá tet­te őket az idő, vagy le­het, hogy ép­pen egy csen­des te­me­tő­ben pi­he­nik örök nyu­go­dal­mu­kat. Mert im­már öreg fej­jel, ki ma va­gyok, tu­dom, hogy az élet örök­ké vál­to­zó. Ki­hajt ben­nün­ket az ... (Novella)

Szerkesztő A
Fülöp József – Marián Gabriella: Amerikai fogság 2/4. (visszaemlékezés)

A mi­na­pá­ban ré­gi fény­ké­pek ke­rül­tek a ke­zem ügyi­be, s egy csep­pet el­időz­tem fö­löt­tük. A sok gyer­mek-, fér­fi- és as­­szony­ar­cot néz­ve az ju­tott eszem­be, hogy mos­tan­ra már fel­nőt­tek, ag­gá tet­te őket az idő, vagy le­het, hogy ép­pen egy csen­des te­me­tő­ben pi­he­nik örök nyu­go­dal­mu­kat. Mert im­már öreg fej­jel, ki ma va­gyok, tu­dom, hogy az élet örök­ké vál­to­zó. Ki­hajt ben­nün­ket az ... (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Nagy Zoltán - Tündérmese a lövészárokból

- Rohadt egy világ ez… Ennyit tudott kimondani Kerepes, mielőtt az akna sípoló-süvítő hangja földet rázó robbanásba nem fulladt, elnyomva mindenféle zsibajt. Szerencséjük volt, valahol mögöttük csapódott be, viszonylag messze. Fáradhatatlanul ropogtak a fegyverek, immár harmadik napja. A kiépített lövészárokrendszer a folyamatos tüzérségi... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap