Novella

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Képzelt levelek Kazinczy Ferenc és a magyar nyelv világából 3/4 - Kőrösi Csoma Sándor levele

Az anyanyelv varázsos hangszer, hangja sokszínű, mint a szivárvány. S akkor szép zenéje, ha e színeket mind, s mind tisztábban ragyogva látjuk. Mert más a poézis nyelve, más a prózáé, sőt a poézisé és poézisé, a prózáé és prózáé is más, s ami a templomi beszéd nyelvében nem jó, igen jó lehet a románokéban s a játékszínében, s megfordítva. Így az élet nyelvében is, hol másként szól az udvarnok, másként a falusi lakos, másként az (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Képzelt levelek Kazinczy Ferenc és a magyar nyelv világából 2/4 - Ifjabb Wesselényi Miklós levele

Kazinczyban szenvedélyes lobogással, már-már eget simogató lánggal égett a hazaszeretet. Lángolt benne, s hajtotta őt előre, a változtató tenni akarásba. Ha nemzedékem politikai örökségéről beszélünk, a hagyományról, melyet követnünk kell, melyet követnünk érdemes, akkor nem szabad elfeledkeznünk Kazinczyról. Minta volt ő számunkra a nyelv politikai vonatkozásainak ítéletében is. Tudta ő, hogy a számosabb rész nyelvének, (Novella)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Képzelt levelek Kazinczy Ferenc és a magyar nyelv világából 1/4 - Török Zsófia levele

Bevallom, hogy Kazinczy földi boldogságom, a büszkeségem volt, finom lelkét senki sem tudta oly híven ismerni, úgy értékelni, mint én. Eszembe jut egy kedves történet, ő maga mesélte nekem. Egy szép március végi napon, amikor gyermekként Sárospatakra szekerezett, különös élmény érte. A tavaszi melegben kiszáradt földút mély barázdái nagyokat rántottak a fogaton ülőkön, a kocsis mégis elszundított a bakon, megszokta már, (Novella)

Tusnády László
Hóanyó

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány. Testvérkéi nem voltak, a szüleinek meg sokat kellett távol lenniük az ünnepel idején; épp ezért ez a gyerek sokat volt egyedül. Igaz, a nagymamája nagyon szerette, legtöbbször ő vigyázott rá, de az már annyira öreg volt, és annyira beteges, hogy inkább a kislány segített neki, bár a nagyanyó tiltakozott ellene. - Vak vezet világtalant - mondta a közmondást, de ezt a kislány még nem is értette. Nem tudta még... (Novella)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Horváth György Tibor - Az üzenet - Egy levél Arany Jánosnak

A költő rezignáltan nézett körbe a csatatéren. ’Ez hát a vég’ – gondolta lemondóan. Bár a füst eltakarta a mezítelen valóságot, az elmosódott árnyakból nehezen lehetett megállapítani: ki merre tart. Ki fut ki elől és kivel. A költő határozottan érezte, hogy itt a vég. Nem érte váratlanul. Napok, sőt hetek óta számított rá, és most, hogy elérkezett, valamiféle megkönnyebbülést érzett a lelkében, mint mikor súlyos (Novella)

Kő-Szabó Imre
Moszkvai út

A történet nem mai, de szereplőinek gondolatai, észjárása szerint egyértelműen aktuális. Történt jó pár évvel ezelőtt, hogy egy pedagógus házaspár falura költözött. Falura, mert ott kaptak szolgálati lakást, meg aztán a megélhetés is könnyebb volt. Tóni bácsinak – a férjnek – ott, abban a kis faluban, ahol laktak, történelem-magyar szakos feleségével, a lakás szűkre szabott udvarában volt egy óriási tyúkfarmja. Ma már nem tudom megmondani hány tojótyúkja volt, de egy biztos – sok! (Novella)

Lukáts János
Tiszteletpéldány – mesterek és tanítványok

Ez a különös kortörténet különös találkozásokról szól. Az irodalomkutató, a pedagógiatörténész ugyanúgy új adatokra és új összefüggésekre bukkanhat benne, mint a budapesti, a nagykőrösi vagy a kunszentmiklósi helytörténész. A könyv a magyar művelődéstörténet három alkotójának életpályáját fűzi egységbe: a költő Arany Jánosét, a tanár Baráth Ferencét és a drámaíró Molnár Ferencét. A három alkotó egymástól markánsan különböző személyiség (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Patkányok honfoglalása

Wass Albert alig ismert tanulságos novellája... "Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűj... tötte a véleményt és a (Novella)

Bene Zoltán
Hungarus sed impius* (dráma egy felvonásban)

Képsorok Balassi Bálint és Hunyadi Mátyás emlékére. - A színpadon üres tér. A színpad előtt íróasztal áll, rajta boroskancsó, poharak, könyvek, papírok, előtte és mögötte szék. - RIMAY íróasztalnál ül, körmöl, közben mondja, amit ír, az írás ritmusában: Az elméleti írástudó mesterségekben is elég álmélkodó ajándékát tapasztalhatjuk az Úristennek, mellyel ezt az időt igéjének tö... kéletes értelemre való juttatásával, szent (Novella)

Bodor Miklós László
Valami elmúlt (önéletrajzi füzér) 5. -11.részek

A nagyapa ösztönösen egyik göcsörtös akácfához nyomta a gyereket, és maga is oda lapult, míg a megvadult fogat elviharzott mellettük. Marha parasztja! - mondta minden harag nélkül, csak hogy ijedelmét levezesse. Nem kellett volna. A gyerekben mélyen rögzült a mondat. És ha egy három esztendős kisfiú agya eltárol egy kifejezést, különösen pedig kerek mondatot, akkor azt bizony a lehető legalkalmatlanabb pillanatban használni is fogja! (Novella)

Szerkesztő A
Nyirő József: Az én népem

"Napok múlva azzal állított be a vén Sala a paphoz, hogy pár szava volna. -Tessék, tessék! - dédelgette a pap az Istentől meglátogatott székelyt. Vén Salának ég a szájában a szó, olyan lelkiből szeretne a fiáról beszélni, mégis azt mondja: -Voltam a baróti vásáron. Elhajtám a két ökrömöt... A pap nem szól, a székely mondja magától tovább: -Gyenge vásár volt. Nincs ára a marának... Nem illik ajtóstól rontani a házba, azért kerülgeti így (Novella)

Szerkesztő A
Nyírő József: Havasok könyve / Vihar

Hirtelen elszédül minden és mozdulatlanná lesz. A havas készül a viharra. A hegyek megdermednek, gerincük feldudorodik, a szakadékok szemlátomást tágulnak. A fák megvetik lábukat, ágaik görcsösen egymásba fonódnak. A füvek még jobban a földbe kapaszkodnak. A kemény cserfák odaszólnak egymásnak: - ,,Az Isten legyen velünk!" A vadméhek, bogarak fejvesztetten menekülnek. A megbolydult hangyák mentik, ami menthető. Az egerek ki- és befutnak likaikon és egymást szidják. (Novella)

Szerkesztő A
Nyírő József - Erdély

A falu határában halott embert találtak. Ott feküdt a régi ösvény mellett a Gyerkó nagy cserefája alatt, a fűben. Idegen, ki tudja, hova való tekergő, vándorféle lehetett. Írás nem volt nála, a nevét nem lehetett megállapítani, a gúnyája nem mondott semmit, csak annyit, hogy szegény ember lehetett, ki mezítláb rótta az országutat. Gyerkó maga találta meg, mikor hajnalosan nekifogott, hogy a füvet lekaszálja a tagon. - Hé, atyafi! - kiáltott rá. - Ki az Isten engedte meg, hogy összegyúrja a füvet? ... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Az a fránya „baloldal”!

Tamás hatvanöt éves lett. Ebben a korban, az ember többször gondol a betegségekre, meg a halálára. Ez egyértelmű, mert apja hatvannégy évesen halt meg. Akkor még negyven éves volt és arra gondolt, vajon ő megéri-e ezt az időt? És íme, már egy évvel túl is élte. Mégis a betegségek jutottak az eszébe. Először is a fürdőszobában az elzáró csapot kellett megszerelnie. Nem nagy kedvvel fogott hozzá, de a felesége, már hetek óta szidalmazta tétlen... ségét. Vett egy nagy levegőt és hozzáfogott. Órákig babrált vele, (Novella)

Jókai Anna
Az élmény

A tökéletesség taszító. Különösen, ha másban véljük felfedezni azt. S ez az író ilyennek látszott: tökéletesnek. Őrizte fiatalságát, arca ovális, szeme nyugodtszürke, termete magas, haja még elfödte tarkóját, s a maradék minden komikum nélkül borult a fejére. Feleséget nem tartott, kiválasztotta a legfrissebb nőket. Erre kényes volt: tiszta pohár, tiszta zokni, tiszta nő. Az italt nem szerette, de győzte. Adósságba nem keveredett, kisebb kölcsönöket szívesen adott. Emberi formáját fölénnyel vi... selte (Novella)

Tusnády László
Mint szarvas

Ragyogó téli nap volt. A fagy, a hó, a jég a káprázó napsütésben szinte bizonyítani akarta, hogy a tél is versenyre kelhet a többi évszakkal. Az ágakon dús zúzmarabevonat fehérlett. Kristályos csend uralta a falut. A főutcát is ünnepi hallgatás töltötte be, csak távolból szüremlett vidám gyermekzsivaj; a tél kicsiny rajongói az alvégen, a Gőgő nevű kis tó jegén csúszkáltak, korcsolyáztak. - Bár karácsonyig tartana ez a tiszta káprázat! - kívánta Szamosi Bertalan... (Novella)

Lukáts János
A barát álmot lát

Nap is volt, hold is volt, csodálatos este volt. A nyugati égbolton egy felhőcsónak úszott, az utolsó napsugarak aranylóan szóródtak szét az alkonyatban. Keleten sápadtan ragyogott a hibátlan telihold. A barát nehezen vonszolta magát, a saru égette a talpát, hátát megborzongatta a hűvös esti szél. Addig a borókásig! – szemelte ki a távoli célt, amelyet estig el akart érni. Néhol bokáig süppedt a futóhomokba, máshol viszont rejtőzködő szikladarabon bicsaklott meg (Novella)

Fehér József
A Tisza leánya

Nyomasztó volt ez a hőség. A fiú úgy érezte, mindjárt leragad a szeme, s ültében elalszik a parton, anélkül, hogy halat fogott volna. Ma valahogy nem volt szerencséje, pedig hajnalban kelt. Bezárta a csöpp üdülőházat, ahol már egy hete tartózkodott, vállára emelte a két horgászbotot, kezébe vette a gyékényszatyrot, és a Holt-Tisza felé vette az irányt. A jegenyésnél rátért az ösvényre, átvágott a bozótoson, le egyenesen a meredek partig. Ott elkötötte... (Novella)

Czakó Gábor
Magyar Hírlap: Haláltáncból kell kivezetni a nemzetet

Martin Heidegger szerint a legfontosabb létfeladatunk: tudni, mi történik velünk. A hatalom általában nem szeretné, hogy ez megtudjuk. Kitűnő írónkat és „beavatónkat”, Czakó Gábort időről időre fölkeressük, hogy megkérdezzük tőle, mi történik velünk. Például most, két választás között. – Politizáló íróként az elmúlt nyolc évben is gyakran ostoroztad a kormányt Szerencsére most elhúznak. Te mennyire bízol a szebb jövőben? Egyáltalán: mi most a tét? – Könyvben s több folyóiratban is elemeztem a „Nagy Semmi Terv” (Novella)

Rozványi Dávid
Kávémesék: Nemzeti Hőskezelő Központ

Elmúlt egy újabb október 6., észrevétlenül. Megtartottuk az ünnepségeket, koszorúztunk, felvontuk a zászlókat, kipipálva ez a nap is. Vajon hányan gondoltak bele abba, hogy ezen a napon 14 férfi az életét adta a hazáért, amiben hitt? Hányan érezték meg, akárcsak egy pillanatra is, hogy ezeknek az embereknek kötél feszült a torkának, a bordáikat golyók törték szét? Abszurd nyelvén kell szólni arról, hogy kiüresítjük az ünnepeinket. (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap