Novella

Lukáts János
A lovag és a ló

A párok már a polkához sorakoztak. A fedetlen női vállakról parfümillat gomolygott fel, és árasztotta el a báltermet. A lovag magához intette az öreg, ácsorgó inast. Harminc év alatt ki tudja, hány pohár pezsgőt nyújtott át némán az öreg kar a lovagi ujjaknak. A pohárban megcsillant a pezsgő, a jéghideg, tüzes csábító. A teremben kirobbant a zene, elborított mindenkit, a fülébe harsogott mindenkinek. A lovag nem vett tudomást a zenéről, ahogy előtte a lé... legzetnyi csendről sem. A mosoly nem (Novella)

Vasi Ferenc Zoltán
Miniatúra - 56 kapcsán

Apám sosem beszélt róla, hogy a nyárikonyhába hogyan került egy pufajka és egy csajka - de most már értem. Mikor 56. október 22-én hazavitték, s ott felejtették, s ha akkor nem megy vissza az esztergomi laktanyába, katonaszökevény lett volna, bár a háta közepére sem kívánta, ami utána, november 4-re következett. Ütközet. Át tudom élni, bár nem voltam sose katona, hiszen civil voltam egy tisztinövendék osztályban. Em... lékezem. Ahogy...úgy! Pontatlanul? Talán nem feleslegesen. (Novella)

Szerkesztő D
Körmendi Lajos: A pusztai gyerek 1.

Gyerekkoromba egyik ember is, másik ember is mondott hun ezt, hun azt. Hogy milyenek vótak rígen a pásztorok. Idesapám is sokat sorolta. Ezelőtt vót az a szűr, azt mondják, az nem ázott át, akármilyen eső vót. Kinn éltek ezek a ridegek a pusztán még télen is. Ez biztos. Farkasok jöttek, vitték a birkákat. A rígi pásztorok mentek a lúval, lehajoltak, felkaptak egy birkát, osztán mán vitték is. Ettík megfele. Én szeretem azt a pusztaságot nagyon.... (Novella)

Jókai Anna
„Iskolajárás”

Két esztendeje, hogy nem tanítok már. Helyette „rendhagyó irodalomórák” keretében látogatom – szíves meghívásra – az iskolákat. Így enyhítem azt a letagadhatatlan nosztalgiát, amelyet tanári múltamra visszatekintve érzek. Mondják is gyakran az emberek: hiába, meglátszik rajtam, hogy pedagógus voltam… Elismerően mondják, nyilván a kontaktusteremtésre, a hallgatóság „szintfelmérésére” céloznak vele. De bizony azt is dicséretnek szánják, máskor, amikor felsó... hajtanak: szerencse, hogy (Novella)

Fedák Anita
Szív-lélek

Ötven évvel ezelőtt végzett a munkácsi tanítóképzőben, s évtizedekig dolgozott a közeli gyermekintézményben óvónőként. Mivel gyermekük nem volt különös hobbija lett. Elkezdte gyűjteni a babákat. Hogy is kezdődött? Míg élt a férje, gyakran járták be a nagy Szovjetuniót. Egy alkalommal, párjával Moszkvába utazott kiküldetésbe. Az ottani üzleteket járva talált rá egy lengyel népviseletű fiúbabára. Ez aztán vonzotta a többieket is. Később pedig barátai, ismerősei is egy-egy babával ajándékozták (Novella)

Bodor Miklós László
Január

Fiatal csikók voltunk betöretlenek, ezzel az idősebbek számoltak, elinduláskor.Ha hibáztunk, megszidtak. Ha ügyesek voltunk, jutalmaztak. Feleslegesen nem fegyelmeztek.Észrevétlen cseperedtünk lábatlankodó gyerekből leendő vadászokká.Még gyerekfővel meglőttem egy-két óvatlan szarkát, mátyást. Akkor még nem tiltotta a törvény, ha olykor egy-két lövést apánk oldalán, az ő puskájával el-elsütöttünk.Az inasévek alatt kiderült vadásznak születtünk- e? Felnőtt korunkra elsajátítottuk az alapvető ismereteket. (Novella)

Szerkesztő A
Mikszáth: Tessék engem becsukatni!

1883 - Egyik újságíró kollégámmal történt, isten nyugossza meg az ő lustaságában, hogy nekem kell még az ő viselt dolgait is leírni, nemcsak a magaméit. Ővele történt, mondom, hogy egyszer a Borsszem Jankót szerkesztette, mikor Csicseri Bors nem volt odahaza .A Borsszem Jankó pedig ott csinálódik, ahol a Fővárosi Lapok - az Athenaeum melléképületében, melyek előrészét a belvárosi rendőrség üli székhelynek. Szegény, vén Prottman bácsi, hogy csodálkozha (Novella)

Bodor Miklós László
Életrajzi füzér 18. rész A megváltozott nádas

Valahonnan, szinte az égből egy kinyújtott kezet látott. Szerette volna megfogni, de a kéz – akárhogy is szaladt utána – mindenkor épp érintésnyi távolságban lengett előtte. Mintha a lába le lett volna kötözve! Kapott a kéz után, de az minduntalan elhúzódott az érintkezés elől, mindig csak annyira, hogy éppen ne kapaszkodhassék bele. Egyszer-egyszer megérinthette valamelyik ujjat, a tenyér fokát, ami légneművé vált…És egy kárörvendő, kacagó hangot hallott.Ilyenkor a kisfiú zokogva ébredt. (Novella)

Szerkesztő A
TORMAY CÉCILE - BUJDOSÓ KÖNYV VII/2 (Kötelező olvasmány!)

A századforduló legnagyobb magyar írónője. Lelkében izzón magyar, műveltségében teljesen nyugati. Stílusművészetének koronája hatalmas trilógiája; az "Ősi küldött", amelyben a Kelet és Nyugat két malomköve közé szorult tragikus magyar sors nagy regényét írta meg. Ő írta meg a világháború után bekövetkezett összeomlás siralmas krónikáját látomásos erejű "Bujdosó Könyvében". A bujdosó ő maga, aki számkivetve bolyongott, de mindig hazai földön, feje fölött a kommunizmus halálos ítéletével... (Novella)

Szerkesztő A
Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán

A magyar képviselőházban a közönség fulladásra zsúfolta meg a karzatokat. Ott volt az arisztokrácia, a magas klérus, az előkelő polgári és katonai társadalom színe-java és a teljes külföldi képviselet. Az újságírók padjain minden helyen két újságíró ült és mindenik hat ceruzát tett a zsebébe. A levegőben a történelmi pillanatok nagy várakozása feszült. Mindenik párt interpellációt jelentett be a makucskai feltámadás ügyében, mely... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Az Otthon-fa

Vén bükkfa volt, szíjas, kemény./ Úgy állt az Úristen előtt,/ mint aki már sokat látott./ Sokat látott és belenőtt/ viharba, télbe, küzdelembe/ már évszázadokkal ezelőtt,/ úgy állt az Úr színe előtt.// Valami nyugtalan viharkamasz/ egy éjjelen/ valahogy fél kézzel odakapott./ Az öreg jajdult egy nagyot,/ megremegtek a fák és a hegyek.// Reggel, mikor vadászni mentem,/ ott feküdt. Átléptem rajta./ S néhány nap múlva megje... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Levél mindenkihez, aki magyar!

Erdélyi Véreim, megszólalok újra, mert fontosat kell mondjak, halálosan fontosat. Harangom, ha lenne, félre verném. Kürtöm, ha lenne, riadót fújnék rajta nappal és éjszaka. Kardom, ha lenne, vérbe mártva hordoznám meg köztetek. De csak a szó maradt meg nyelvem gyökerén, s a hang, hogy belefordíthassam ebbe a részvételen, megkergült világba: segítség, emberek! Pusztul a magyar ...! Veszedelemben a nemzet! Ezeréves honában láncra verve vérzik és (Novella)

T.Ágoston László
Hadvezérek és próféták

Uzzijjá király halálának évében történt, hogy Amóc fia, Ézsaiás színről színre meglátta az Egek Urát, és nagyon megijedt, mert tudta, hogy aki Őt látja, annak meg kell halnia. Magas trónon ült Izráel Istene, és szeráfok álltak mellette. Egyikük hangos szóval így kiáltott: „Szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” Mire Ézsaiás a fejéhez kapott ”Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Láttam a Királyt, a Se... regek Urát!” (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
A bunda

Apuci, éhes vagyok! – Hallod? Éhesek a gyerekek. – És? – Semmi, felejtsd el! Mundruc Laji mint a rúgós bicska pattant fel az ágyról. Már megint kezded? Menj dolgozni, akkor nem lesznek éhesek. – Én, dolgozni? – sirült eléje csípőre tett kézzel a melles, csinos asszonyka. – Aztán ki vigyáz a purdékra[1], he, vagy rájuk senkinek sem kell ügyelni? Na de te! Te miért nem melózol? – Tényleg, miért?– görbült kérdőjellé kajánul Kokó, Mundruc Laji első házasságá... ból született fia. (Novella)

Bodor Miklós László
Karácsony Penicillinnel

A Balaton jegén a falubeli gyerekek hosszú, fénylő, tükörsima sávot csiszoltak.Versenyeztek, melyikük tud távolabbra siklani egy kereszt irányban kapart vonaltól indulva. A gyerekzsivaj a tóparthoz vezette őket.A viadal résztvevői innen futottak neki, és a rajtnak kikiáltott vonaltól ki-ki ügyességétől függő távolságra csúszott. Az eredményt a társaság tagjaiból választott bírók rögzítették. Vidám csivitelés töltötte meg a télen néptelen stran... dot. Csúfondáros mondatok zengték világgá a gyengébb (Novella)

Turcsány Péter
Komor magyar karácsonyunk II.

Már régen minket Isten/ orsóján pörgetnek,/ mint nagyanyáink, mikor/ szőtték a téli ruhát,// te is egy szál, mi is néhány,/ fájdalmas szőttes a nemzet,/ ki tudja, hogy melegíti-e,/ vacogtatja-e jövendőnket?// Mire szövik ezt a ruhát?/ fátyol lesz, hogy eltakarja/ bűneinket? Szemfedő lesz/ búcsúztatni véreinket?// Komor magyar karácsonyunk/ nem hoz nekünk ajándékot,/ árván didereg Jézuska,/ nincs aki rá ruhát tegyen (Novella)

Kalász István
Szenvtelen történet karácsonyra

Szenteste előtti éjszakán csöngetnek, a fiú kábán nyit ajtót, a lépcsőházban a felesége áll. A fiú csak bámulja, szépnek látja a feleségét, a nő bort kér, a fiú ügyetlenül nyújtja oda a poharat. A nő elmondja, hogy egyetlen estére jött haza, azért, hogy megkérje a fiút, váljanak el. A fiú hallgat, a nő egy férfiról mesél, akinek vitorlás hajója van, aki megkérte a kezét, és ő igent mondott. Életében először érezte magát boldognak, és többé nem jön vissza ide. (Novella)

G. Szabó Ferenc
Karácsony Székelyéknél

Halkan ült fel az ágy szélére, nehogy fölkeltse a másik ágyban alvó gyermeket. Kibújt a hálóruhából s a zoknikat valahogy kitapogatta a földön. Ahogy félig meghajolt az ágyon egy rugó megreccsent, s az asszony máris halkan megszólalt: - Vigyázz magadra! Mindig ilyen ébren alvó volt az ő Sárikája, ha akart volna sem tudott volna elszökni mellőle legénykedni, jött a huncut gondolat, ami mosolyt csalt az ajkára. De nem is akart soha, még csak gondolatban sem… nem cse... (Novella)

T.Ágoston László
Hol lakik az Isten?

Amikor én kisiskolás voltam, a hittan épp olyan kötelező tantárgy volt, mint az olvasás, vagy a számtan. Aztán egy nap kitiltották a papokat az iskolából, és bejelentették, hogy nincs is Isten. Annak örültünk, hogy ezután nem kell hittanórára járni, meg hittant tanulni, többet játszhatunk délutánonként, otthon mégis imádkozni kellett elalvás előtt. De ha nincs Isten, kihez, vagy mihez imádkozunk, hogy vigyázzon ránk, amíg alszunk? De ha nincs Isten, kihez, vagy mi... hez imádkozunk, hogy vigyázzon ránk (Novella)

Lukáts János
Forgatás

Visszataszító küllemű, csúnyának mondott, öregedő nőket keresünk „A bányarém” című készülő filmhez. Megjelenés lompos utcai ruhában, reggel négy órakor a Filmgyár külső telephelyén, Sivár utca 70/c”. A rendező kezéből a földre esett az újság. Ki követte el ezt az arcátlan merényletet? Így toborozni az ő filmjéhez?! - Szaftos! - üvöltötte nekikeseredve. - Nyugi, Főrendkém! Itt vagyok, a háttérben, mint mindig! - Maga írta ezt a förmedvényt? - Ki más írta volna? - ... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap