Novella

Felber Zsolt
Mikszáth Kálmán - Lapaj, a híres dudás

Mikszáth Kálmán jól ismerte a felvidéki lakosságot. Nórád megyében született, iskoláit azonban javarészt Rimaszombatban és Selmecbányán végezte. Mind novelláiban, mind regényeiben kifejezésre jut a szülőföldhöz való ragaszkodás. Így hát számos műve szól a helyi palócokról és az északabbra élő tót népcsoportról. Páratlan kritikai érzékkel ábrázolja ezt a tót népséget a Lapaj, a híres dudás novelláján keresztül. / Lapaj Istók)..."Csoda-e, ha nem szereti az embereket? Méltán gyanakodó, bizalmatlan irántok; nem (Novella)

T.Ágoston László
A tógazda

Csak nézte az északi kiszögelésben horgászó férfit, és egyre inkább izgatta a gondolat, hogy már látta valahol. Nem, nem pontos a szó, inkább az ingerel a helyes kifejezés erre az állapotra. Igen, határozottan ingerelte, ahogy a távcsövön keresztül figyelte. Ő ott a nádas mellett nyilván nem is sejti, hogy nézi valaki. Azt meg végképp nem tudhatja, hogy az a valaki éppen a tulajdonos. A tó, meg a vizet körülvevő ötven hektár föld tulajdonosa. Néhány évvel ezelőtt még ügyet se vetett volna az ilyen marhaságokra, (Novella)

Kondra Katalin
Medve-kaland

A vihar utáni csend fázni kezdett benne. Maradék erejével felmérte a károkat. Kuckójának egyik fala bedőlt, a bejáratot roncsfák torlaszolták el. Feje fölött egy lyuk tátongott, azon át némi fény szűrődött be megtörve a sötétséget. Ekkor élesen belé villant a felismerés. Most is van kiút. Szerencsére az idő nála súlytalan, minden perc összemosódik, minden pillanat kiszámíthatatlan, ezt megtanulta. A múltban történt jó dolgok kezdtek elhomályosulni. Nehezen kapaszkodott fel az omladékra. (Novella)

T.Ágoston László
A tógazda

Csak nézte az északi kiszögelésben horgászó férfit, és egyre inkább izgatta a gondolat, hogy már látta valahol. Nem, nem pontos a szó, inkább az ingerel a helyes kifejezés erre az állapotra. Igen, határozottan ingerelte, ahogy a távcsövön keresztül figyelte. Ő ott a nádas mellett nyilván nem is sejti, hogy nézi valaki. Azt meg végképp nem tudhatja, hogy az a valaki éppen a tulajdonos. A tó, meg a vizet körülvevő ötven hektár föld tulajdonosa. Néhány évvel ezelőtt még ügyet se vetett volna az ilyen marhaságokra, (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Levél mindenkihez, aki magyar!

Erdélyi Véreim, megszólalok újra, mert fontosat kell mondjak, halálosan fontosat. Harangom, ha lenne, félre verném. Kürtöm, ha lenne, riadót fújnék rajta nappal és éjszaka. Kardom, ha lenne, vérbe mártva hordoznám meg köztetek. De csak a szó maradt meg nyelvem gyökerén, s a hang, hogy belefordíthassam ebbe a részvételen, megkergült világba: segítség, emberek! Pusztul a magyar ...! Veszedelemben a nemzet! Ezeréves honában láncra verve vérzik és (Novella)

Bodor Miklós László
Orzsányi vész 1. rész

A falvak népe megszokottan szenvedte a hatalmasok időnkénti támadásait.Túl voltak pár fosztogató banda dúlásán.Az egymással is vetélkedő urak meg-megrohanták a községeket. Felégettek pár házat, megölték a férfinép öregjét, láncra fűzték a foghatós fiatal férfinépet, lovukra emelve egy-egy csinosabb lányfélét.A prediális uraknak érdekük volt a martalócok ellen megvédeni jobbágyaikat. Megölték a férfinép öregjét, láncra fűzték a foghatós fiatal férfinépet, lovukra emelve egy-egy csinosabb lányfélét. (Novella)

Bodor Miklós László
A pót Miklulás

- Még, ha krampuszt csinálnánk belőle! - ellenkezett még a plébános is, bár tudta, hogy húgával szemben véleményének világi dolgokban halvány esélye sincs. A pót Mikulás becenév, előnévként rajta ragadt. Évekkel később az egyik, hajdan bekormozott képű leány, akkor már a felserdült, megházasodott László felesége, ha valamiért csípőre tett kézzel kifogásolt valamit férjével kapcsolatban, gyakran így kezdte szoprán szólamát: - „Hát idefigyelj, te pót-Mikulás!”... / Magyar Iro... (Novella)

Bíró Ernő
Ramóna csöppség

Mi is haladtunk az ő családtörténetük megismerésében, mert az órák után nem sietett el. Otthon a kisgyerekük, aki már járdogált és gügyögött is tizenegy hónaposan, valóságos családi terrort vezetett be a házaspár életébe. Nappal az etetések közötti időt alvással töltötte, ellenben egész este játszást igényelt, éjszaka pedig egy kevés alvás után felébredt és egész éjjel sírdogállt. Erre a szülők felváltva ringatták. Így ment ez már hat hó... napja. Látszott a tanárnőn, hogy a végkimerültség környékezi... (Novella)

T.Ágoston László
A főnyeremény

Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre a postaládához. Nem nagy dolog – gondolta –, ki a fene nézegetné őt a lépcsőházban délelőtt tizenegy órakor? A lakók többsége dolgozik, vagy munkahely után kajtat. A nyugdíjasok meg ki se dugják az orrukat, mert minden ajtónyitásnál hűlik a lakás, és már újra emelték a gáz árát. Az a francos óra úgy pörög, mintha hajtanák. A (Novella)

Arthur Z Balogh
Egy hosszú nap

Nem tudta hány óra volt. Régóta elfelejtette az idő múlását. Nyáron egy parkban aludt és télen, mint most az éj köszöntével, kartonokon egy kapu alatt. Egy padon ült. Szerencsére nem esett de a hűvös keleti szél régen szebb időket látott kabátja alá szivárgott. Mintha ködön keresztül látná maga körül az embereket. Az ébredés óta megivott vörös bor tette életét elviselhetővé. Nem látta tisztán a szigorú arcokat, minden egy szürkeségben volt. Egy cigaretta. Zsebeiben keresgélt és megtalálta, amit tegnap (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Családi kör

Csöndben kanalazták a forró, aranysárga tyúklevest. Május lévén, kinn terítettek a lugasban. Az asztalfőn ült a fehér bajszú, piros képű ünnepelt, Péntek Mátyás, nyugalmazott, pontosabban, két napja nyugdíjas kőműves. Éppen ezt ünnepelték most, szűk családi körben fiai, menyei, egyszóval az egész család. Az öreg tekintete elégedetten futott végig az ünneplőben feszítő vendégkoszorún, mely hónapok óta most találkozott egymással először. Volt, aki kerek egy esztendeje nem járt Péntek (Novella)

Kő-Szabó Imre
Egy görbe nap

A melóhelyből az egyik szombaton vagy tízen átrándultak a szomszédos szlovákiai Pöstyén fürdőhelyre. Gondolták lesz egy jó napjuk, fürdenek egyet a meleg vízben, meg isznak párüveg Fácán sört, esznek egy kis hagymás ruszlit, mert ezeket mostanában hazai földeken, nem lehet kapni. Jól indult minden, a határnál nyitva állt a kapu, állt a sorompó. Sahynál meg is álltak. – Egy lépést sem tovább! – mondta Zács Feri. – Egy sör, Becherovkával bélelve! – ... (Novella)

Várfalvy Emőke
A legkisebb fiú és a facipő

Nagyapám facipőben, de hazajött Szibériából. Szerencsés volt, nem úgy mint 200.000 honfitársunk, akik valahol a volt Szovjetúnió területén nyugszanak a 'kis munka' nagy küzdelme után. A kutatások szerint nagyjából 800.000 embert érintett ez a történelemkönyvekből csak az elmúlt években megismerhető magyar tragédia. November 25-e a Szovjetúnióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emléknapja. A Gulág Emlékév alkalmából ezzel a megemlékező írással hajtok fejet a szenvedők és az elpusztultak emléke előtt. (Novella)

Bíró Ernő
Rókafarok

A nyár folyamán arra lettem figyelmes, hogy Kolozsváron, az Unió utcában nyílt egy kicsi bolt. A kicsi boltokat nem veszi észre az ember, csak akkor, ha valami történik körülöttük. Márpedig itt történt. Ahogy megnyílt, hosszú sorok kezdtek megjelenni előtte, a sorban állók pedig mind fiatalok voltak. Arra gondoltam, hogy biztos külföldi munkát közvetítő cég nyílhatott ide, hiszen a bolt szélessége mindössze három méter volt. De a sor sehogyan sem csökkent, gondoltam megfigyelem egy kicsit jobban az esetet. (Novella)

Jászter Zoltán
Vágy

Egy napon megjelent a tejes autó. Egy fiatalember ült a volánnál, aki jó képű és jó megjelenésű volt. A férfi könnyen kezdett beszélgetésekbe a vásárlóival. Amikor legközelebb jött, az emberek csodálkoztak, hogy a nevükre is emlékezett. Ez csak fokozta a faluban az érdeklődést a tejes autó iránt. Most már nem kósza álmok, hanem egy bizonyos álom kötötte le az asszony minden gondolatát. Eladta a tehenét is, így lett elég pénze, hogy tejet vásároljon rajta, ha volt rá szüksége, ha nem. (Novella)

Béres Attila
A híd, ami elég közel volt…

Az időjárás nem volt kimondottan kegyes ezen a napon, de ezt a legtöbben nem bánták. Gyengén szállingózott a hó, és mintegy fehér lepelbe borította a tájat, lecsökkentve még a látótávolságot is. Katonák ezrei gyalogoltak a jeges úton, lovak ezrei taposták az utat előttük, utat törve a fagyott és vékony hólepellel borított tájon. A felderítők pár órával a sereg előtt jártak már, mint valami kísértetek, köpenyeikbe burkolva némán lovagoltak a csendes téli tájba. (Novella)

Bíró Ernő
Tordai malac

Az 1872-es tordai malac volt a kolozsiak számára a „legjelentősebb ajándék”, valóságos fekete malac. Úgy hírlik, hogy 1872-ben el kelett dönteni, hogy az új tehnológiát Kolozsra vagy Tordára hozzák be. Ennek érdekében bekértek Kolozsvárra a vármegyéhez egy láda sót Kolozsról, egyet meg Tordáról, úgymond kostolóba. Az történt, hogy a ládákon a cimkéket valaki kicserélte, s így a tordai sónak vélt kolozsi só bizonyulván finomabbnak, a befektetést Tordán kezdték meg és Kolozson a sóbányát végleg bezárták. (Novella)

T.Ágoston László
Konok Kunok

Kun Pistának nemcsak a neve volt kun, hanem a jelleme is. Ősei a sziket termő alföldi legelőkön terelgették nyájaikat, ahol kevés szóból is értett az ember, de annak a kevésnek helyénvalónak kellett lennie. Mert ha nem... Hát bizony könnyen meglódult a rézfokos, meg a vasalt végű pásztorbot.Igaz, az ő apja, nagyapja már se birkákat nem terelgettek, se fokossal nem verték be a szomszédok fejét, de a vacsora utáni csendes beszélgetéseken gyakran felidézték az elő... dök nevezetes, generációkon átívelő (Novella)

Bíró Ernő
Mézes

A tanító hóna alá kapta a két kemencecsövet, s a jótanács alapján elindult lefele. Kiért a nagyutcára, s onnan tovább le az kisiskolán túlra. Jobbról is balról is köszöntötték, sőt a hentes, ki volt állva a mészárszék elé, s kérdi tőle: - Hová megy a tanító bácsi? - Megyek Acskóhoz, hogy készítsen nekem egy könyököt erre a kemencecsőre! A hentes erre bólintott, hogy jól teszi a tanító bácsi. Csak a bajusza alatti mosoly árulta el, hogy a tanítónak valamire mégis gyana... kodnia kellene. (Novella)

Szerkesztő B
Gárdonyi: Statárium a másvilágon

- A jövő század legendás könyvéből. - Járkál a mennyekben Szent Péter apostol. Bús-gondos a homloka. Lógatja ősz fejét. Összetalálkozik János apostollal. - Hej, János, öcsém, valami nem jó lében forog a világ odalenn. (S vakar a tarkóján.) Második esztendeje, hogy be nem zárhatom egy órára se a kapumat. Éjjel-nappal jönnek százával, ezrével. Keresztet hányva a muszka, káromkodva a magyar. Táncolva a francia. De mindenfajta náció, (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap